Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY Hálókupé, hálókupé... I Közlekedik Nagykároly és Budupest között, A m. kir. államvasutak f. hó 1-én életbe lépett téli menetrendje érdekes újítást hozott nekünk, szatmármeg3reieknek. Ami más fővonalon már régóta megvan és amit régen nélkülöztek azok, kiknek gyakori dolguk akad a fővárosban, végre sok várakozás és utánjárás után a Budapest—máramarosszigeti vonalon is bevezetést nyert. Október 1-től fogva ugyani- hálókocsi közlekedés van a Budapest—máramarosszigeti vonalon. A hálókocsi a Nagykárolyból este 8 órakor induló személyvonathoz van csatolva felfelé, lefelé pedig a Budapestről este 7 órakor induló személyvonat közlekedik hálókocsival. Mintegy 12 évvel ezelőtt is volt ezen a vonalon háiókocsi-közlekedés, de megszűnt, 1 mert nem volt elég utas. Nagy kár volna, ha a mostani kísérlet is hasonló eredménnyel járna. Nem szükséges bővebben hangsúlyozni, milyen lényeges ma a munka emberére, hogy az utazással nem kell úgyszólván egy napot eltöltenie. Az utazó közönségnek a hálókocsi használata nem jelent költségtöbbletet, mert pl. Budapesten szállóban való ineghálás többe kerül minta hálófülkére fizetendő pótilleték, azonkívül, akik tekintettel az éjjeli utazás fáradalmaira, eddig első osztályú jegyet váltottak, most másodosztályú jeggyel ugyanolyan összegért hálókocsiban tehetik meg az utat Budapestre, vagy onnan vissza. Végül fontos érv a hálókocsik használata mellett, hogy igénybevételük II. osztályú vasúti jeggyel nem kerül többe, mint nappal a gyorsvonattal való utazás. A hálókocsik- közlekedés bevezettetése Dr. Kelemen Samu szatmári országgyűlési képviselő érdeme. Öt világrész asszonyai. Irta: Sz^ra (gróf Teleki Sándomé) Magyarosszágon még soha se volt olyan érdekes és tanulságos kongresszus, mint amilyen 1918. junius havában Budapesten készül. A nők választójogi világszövetségének VH-ik kongresszusa ez. Érdekes, mert öt világrész társadalmának szine-jávát gyűjti össze fővárosunkba és tanulságos, mert egészen uj látókört van hivatva a magyar társadalom gondolkozásában megnyitni. A magyar ember ugyanis eddig (tisztelet a kivételnek!) a nőt csak úgy: — népdal szempontokból tekintette, értékelte. A szerelmes ifjú muzsikaszó mellett dicsérgette a barna kislány csókra termett száját, s őszintén elbusulta magát ha alkalma jött felsóhajtani, hogy szép asszonynak jónak, jó járású lónak, kár megöregedni. . . . De már a férj, ha szóval tréfásan is, de akaratban nagyon is komolyan erősítette: nekem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, stb. stb. Egész mulatságos [ szemelvényeket lehetne ilyen dalba kikristályosodott világ, — nem! háztájnézetről összeróni. Mind azt bizonyítaná különben, hogy nálunk a nagy átlag felfogásában — a nő csak mint szerelmi objektum, mint házi bútor, mint szükséges rossz, vagy pedig — jobban mondva: tehát — mint családtag bir létjogosultsággal. De zokon veszik tőle, ha eldiferen- j cziázódott egyéni életet mer élni. Úgy tartják j (Adományok gróf Teleki Sándorné Öméltósága Ujtátra- füred. Szikraház czimére küldendők.) helyénvalónak, ha megelégszik, hogy önfeláldozó jó anya; önfeláldozó derék feleség; önfeláldozó gyermeke legyen szüleinek, vagy pedig: igénytelen, szorgalmas és háromszor önfeláldozó szegény rokon marad. Csak az Istenérti ne jusson eszébe önállóskodni ! . . . Akik azonban az 1913-iki kongresszusra jönnek, azok már egytől-egyig tovább mentek követeléseikben, s azt mondják a nő, ha körülményei úgy hozzák, ösztönszerüleg lesz önfeláldozó és családtag, de kell, hogy egyéb is legyen, még pedig és mindenekelőtt teljes értékű egész ember. Nem csak kötelességtudó, hanem felelősségérzettel, öntudatosan, czélirá- nyosan a közérdeket is átértő, átérző, szolgáló s igy a tökéletesedés felé törekvő egyén. Hogy ezt mind a választójoggal reméljük megvalósítani? . . . Mert nem azon múlik, hogy a nőnek nincs választójoga, hanem azon, hogy azt a választójogot megtagadják tőle. Maradiságból ? Csökönyösségből ? Előítéletből? Félelemből? Indolencziából? Irigységből ? Bosszúból ? vagy rosszul alkalmazott gyámkodásból teszik-e? nem kérdem, de tudom, hogy ina már mesterséges és mesterkélt és azért napról-napra kegyetlenebbé válik az a gát, amit a nők politikai felszabadulása útjában tesznek. Mert mivel lehet felnőtt, iskolát végzett, józan embertől megtagadni azt, hogy hazája térvényeibe — azokba a törvényekbe, melyeket neki is tisztelni kell, melyek adott esetben őt is épen úgy sújthatják (bár soha sem védik úgy, mint honfitársait) ha azokba beleszólást követel ? Mivel lehet azt tőle megtagadni ? Azzal, csakis azzal, hogy odahajtjják, odasorozzák, oda kényszerítik a nőt, a hülyék, a gonosztevők és a kiskorúak szégyencsoportjához. . . És tényleg ez az a gát, amelyet a férfiak valószínűleg hálából mindazért az évszázezeredes hűséget, odaadásért, lelkes bátorításért, amelyet asszonytól kaptak, — a nő felfelé törekvő haladásának útjára vetnek. Bizonyságul ime az 1897. évi XXXIII. törvényczikk 5-ik szakasza: Az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel az, aki nyereség- vágyból elkövetett bűncselekményért volt elitélve, aki hivatalvesztésre, vagy politikai jogi gyakorlatának ideiglenes felfüggesztésére volt elitélve, aki szabadságveszteség végrehajtása alatt áll, aki ellen bünvizsgálat folyik, vagy vád alá van helyezve; aki csőd, gyámság, vagy gondnokság alatt van, aki testi vagy szellemi foglalkázás miatt a esküdt kötelességeit teljesiteni nem képes — és a nő bárha a törvény előírta minden minősítése meg is van. Ugyanezen az alapon tagadják meg tőle a választói jogot is.. Amit e paragrafus mellé mint indokolást felhoznak, — hogy : „az asszony elhanyagolná gyermekeit, ha (öt évben egyszer, egy napra!) elmenne szavazni,“ vagy hogy: a választójog végeredményben vallástalanságra tanítaná őt — vagy (ez a legcsodabogarasabb!) hogy; a választói jog egyénértelmü nála a szabad szerelemmel. . . ezeket úgy hiszem egytől egyig csak mint kuriósumot érdemes meg is említeni — tehát, nem e mende-mondák ellen hanem a fentebb idézett paragrafus ellen kell küzdenünk. Mert nem igaz, hogy a nő — eo ipso, „kordába tartást“, mint azok ? Akik arra a kongresszusra jönnek, egytől-egyig belátták, hogyha ez igy is volt eddig, — nem lehet igy ezután, mert a nő is kinőtt a kiskorúsággal járó kényszerek alól, épen úgy mint ahogy j annakidején a rabszolga és a jobbágy kinőtt, j Akiket azon a kongreszuson látni fogunk : a J Zelma Lagerlőfök, az Olivé Schreinerek, a ■ Mme Curiek fényes bizonyságai annak, hogy a nő követelheti mindazokat a jogokat, melyek az egész embert megilletik. Ezek között a jogok között első helyen áll, tulajdonképen a kulcsa valamennyinek : a választói jog. Ezért küzdünk érte; és e küzdelmünk eddigi eredményeiről fog az 1913-iki kongresszus beszámolni. De szóba fognak ott jönni mindama kérdések, melyeknek megvalósítását akkorra reméljük ha a törvények készítéséhez joga lesz az asszonynak is tanácscsal, munkával, eszmével és eredménnyel hozászólani. Tehát szóba fog jönni mindez, ami az asszony és a gyermek sorsát érinti. Anya és gyermek- védelem, az iszákosság elleni küzdelem, a fehér rabszolgaság égető kérdése, a női munkabér szabályozása stb. stb. Ezért nem kétlem, hogy a kongresszus még azokat is érdekelheti, — és kell, hogy érdekelje, — akik a nők választójogát ellenzik, vagy nem foglalkoznak vele. De még más okból is kell hogy a magyar társadalom a kongresszusért érdeklődjék az, hogy több ezer idegen jő ez alkalommal hazánkba. Hogy azt megösmerje, hogy azt megszeresse : tőlünk függ! Ha a magyar társadalom mellénk áll és azt mondja: A magyar vendégszeretet mindnyájunk erénye; aki tisztességes ember hazánk határát átlépi, — bármi járatban van, is — az mindnyájunk szives látott vendége. . . akkor a kongresszus olyan fényesen fog sikerülni, amihez hasonlót még soha sem látott a világ. És olyannak is kell annak lenni, hogy mindnyájan büszkék lehessünk magyar mivoltunkra. De hogy ez igy legyen, ahhoz az erkölcsi támogatás mellett anyagi támogatásra is van szükségünk, mert hiszen nyilvánvaló, hogy annyi vendéget tiszteséggel ellátni, tenger pénzbe kerül. (Igaz, hogy óriás összeget fog kitenni, — a mi költségeink százszorosát is az, amit az a több ezer ember hazánkban elkölt.) Ezért nagyon kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa, hogy bárminemű állásponton legyen is a női választójoggal szemben, — nemzeti renoménk érdekében legyenek segítségünkre ! Adjanak! Gyűjtsenek! Filléreket, koronákat! Ahogy jő. Ahogy lehet. Ahog)r bárki is könnyen teheti, adhatja. Csak egy kis jóakarat, csak egy kis megértés — és máris, óriási lépéssel visszük előbbre ügyünket. És ugy-e meghallgatnak ? Adnak? Sikerül a kongresszus? Hogyne sikerülne, mikor annyi asszony akarja? Amit pedig asszony akar, azt Isten is akarja. Irodalom, művészet, Egy fővárosi kultúrintézmény. Ez év májusában egy uj kulturközépponttal szaporodott a nemzeti művelődés ügye. Egy magyar mübarát, Ernst Lajos megnyitotta a saját budapesti palotájában, a Nagymező-utcza 8. szám alatt tizennégy teremben elhelyezett magyar kultur- historia gyűjteményét, mely maga is páratlan látványosság, amellett, hogy a szemlélő tanulságokban kifogyhatatlan anyagot talál. Elénk tárul itt a magyar kulturtörtének sok emléke, a magyar történet sok hires nevezetes jelenete a legkiválóbb magyar festők alkotásaiban. A tizennégy teremben — történeti sorrendben — sorakoznak az irodalmi, művészeti, történeti, szinészeti és zenei emlékek gazdag sora, páratlan ízléssel berendezett, Falus Elek tervei alapján kifestett termek csodaszép milieujében. E történeti gyűjteményben van néhány olyan világraszóló alkotás is, mely díszére válna bármelyik európai múzeumnak. Csak Székely Bertalan önarcképére, Munkácsy, - Benczúr, Madarász, Than, Lietzenmayer, Lotz képeire hivatkozunk. És a Petőfi ,teremre és a festők önarczképgyüjteményére. Es mégis e kultúrintézménynek ez csak az egyik oldala. A másik az, hogy hozzákapcsolódnak páratlan szépségű kiállítási helyiségek, melyekben a legnagyobb művészek alkotásai gyönyörűen érvényesülhetnek. Az egész közönség elragadtatása fogadta a Szinyei-kiállitást májusban. Egészen eredeti volt Kernstocknak a nagy üvegablakokra alkalmazott üvegfestmény kiállítása. Most pedig két világraszóló művész, a spanyol Zuloaga"festményei és az angol Brangwyn rézkarezai láthatók a termekben. Amilyen a kezdet, olyan lesz a folytatás ! Az Ernst-muzeum programmja megjelent. A Fényes, Vadász Miklós, Ferenczy, Modern ruhafestés bármily JÉU Pa I WÉU Modern és tartósplissézés--------- divat színre --------- hÍIf ■ läj IClJCi Idl wíp — és guowlérozás zz NAGYKÁROLY. 5zéchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
