Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
Nagykároly» 1912. október 6 40. szám XXXVIII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. !i Pártoktól független POLITIKAI LAP.- .....— Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 60 fillérlein a Mami. Odalenn a Balkánon, Európa tűzfészkében forrnak, kavarodnak a szenvedélyek, vad harczi láz fogta el a népeket, féktelen indulatok, vérszomjas bosszúvágyak kitörése fenyeget. Mit lehet azt tudni, hogy ott, ahol mindig kiszámíthatatlan módon tobzódnak a szertelenségek, mikor dördülnek el az ágyuk és mikor kezdődik a mészárlás, hacsak sikerre nem vezet a diplomaták csillapító akcziója, amelyben elől jár Ausztria-Magyarország? Egy újabb alkalom van most annak a felismerésére, hogy a Balkánnal szomszédos monarchiánknak, micsoda nagy és nevezetes szerep jutott abban az irányban, hogy féken tartsa a kis délszláv nemzetek háborgását és a statuskvó megóvásával megóvja a békét is. Csaknem minden trónbeszédében, amely külügyi vonatkozású, erőteljesen szokta hangoztatni királyunk abbeli törekvését, hogy szövetséges társaival egyetemben fenntartsa a békét. Kétségtelen is, hogy a hármas szövetség e tekintetben megbecsülhetetlen értékkel bir és hogy Európa a három szövetkezett fejedelem őszinte békeszeretetének köszönheti azt a most már több évtizedes áldott nyugalmat, mely mindenfelé lehetővé tette az intenzív fejlődést. Az adott helyzetben geográfiái okokból, mivelhogy monarchiánk a Balkánnal közvetlenül határos, Ausztria-Magyarország játsza most legelső sorban a békeőrs szerepét és legelső sorban nekünk jut az a feladat, hogy presztízsünk teljes latba- vetésével megakadályozzuk a háború tényleges kitörését. Óhajtva hisszük és reméljük, hogy ebbeli törekvéseinkben támogattatván nemcsak szövetségeseinktől, de mint a tünetek mutatják, még Oroszországtól is: sikerülni fog a paczifikatórius munka, melyben Berchtold gróf közös külügyminiszter jár elől. Merőben fölösleges volna annak a fejtegetése, hogy ily viszonyok között megbecsülhetetlen értékű minden preztizs- szaporulat, mely monarchiánk javára esik. És itt lehetetlen a magyar ellenzékhez nem fordulnunk, arra utalván, hogy az a preztizs csak úgy lehet teljes es tökéletes, ha megszűnik az a belső háborgás, melyet lelkiismeretlen könnyelműséggel szitának most már hosszú idő óta a magyar ellenzéki pártok s amely bizonyára legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy Ausztria-Magyarország tekintélyét kifelé yóyelje. Akiben lelkiismeret van és aki elkerülnek kívánja látni azt a sötét veszedelmet, mely kelet felől ijesztően fenyeget, annak minden erejéből ahhoz kell most hozzájárulnia, hogy Ausztria-Magyarország az egységes erejű, impozánsan konszolidált nagyhatalom súlyával léphessen fel, mert csak ez fojthatja el a vészt, mely egész Európa nyugalmát fenyegeti és amely a mai nehéz közgazdasági viszonyok között még akkor is katasztrofális hatással járhatna hazánkra nézve, ha maga Ausztria- Magyarországot meg is Kiméltetnék attól, hogy háborús bonyodalmakba keveredjék. Itt most hallgasson el a pártszenvedély, legyen úrrá az,-, filjenzék maga fölött és szűnjék meg a daczoskodásszülte belső villongás! Mert rettenetes nagy felelőséget vállal, aki a monarchia presztízsének e perczben ártani töreaszik. Vállal e az ellenzék ilyen felelősséget ? A hét politikai ínyei. — A Szatmármeg3rei Közlöny tudósítójától. — A politikába beszólottak a háborús hírek és hamárjában a Balkánon való mozgósításról szóló jelentések leszorítottak minden más szenzácziót. A legilletékesebb helyről szerzett értesülésünk alapján közölhetjük, hogy a |Lukácskormány még ennek a hónapnak végén be fogja nyújtani a képviselőházban a választójogi reform törvényjavaslatát, amelyet Némethy Károly belügyminiszteri államtitkár dolgozott ki a kormányelnök utasításai alapján. A javaslattervezet most az igazságügyminiszterium Kuszka bácsi. Irta: Fényes Samu. Gyönyörű szép eperfa állt a Kuszka bácsiék pitvarajtója előtt. Az egyik ágát valamikor villám sújtotta, hát azt ott levágták, betapasztották, a másik ága azután nagy terebélyes fává nőtt. Ezt a levágott ágát ülőkének szoktuk használni. Ha az ember a székre állott, fellehetett lépni az ülőkére, elég jó ülés esett rajta. Nekem különösen kedves volt, mert majom őseimtől nem sokat örököltem a famászás művészetéből, ez volt az egyetlen fa, amelyre fel tudtam mászni. Az ülőkén néha félnapokat is elültem, epret majszolva vagy Jókait olvasva. Kuszka bácsi rendesen a fa alatt aludt. O egész naphosszat aludt — mikor nem ivott. Csizmadia mester volt hajdanában, bejárta Sepsit, Miskolczot, Egert. Országvilág látott ember lőttére czéhmester is lett és minden legény atyának titulálta. De mióta még a paraszt is susztercsinál mán j-ban járt, megun- | dorodott a mesterségétől, a csizmadia művészettől. Mikor pedig még a csizmadia legények között is kiütött a sztrájk — otthagyta a czéhet és nyugalomba vonult. Volt egy jókora darab szőllője a kertek alatt. Ez volt a büszkesége, két kilós polyhos gerezdek is megtermettet' benne. Mindenki szőlejét dézsmálták a fiuk-, csak az övét nem, mert az savanyu volt mint az eczet és fanyar, mint a cserié, a szemhéjából meg akár foltot lehetett volna rakni a szattyán - papucsra. Keményebb volt a szattyánnál. Megmaradt hát a szőlő, volt hát minden esztendőben hat-nyolcz hordó bor. De adni nem lehetett, mert ha már a szőlő kegyetlen élvezet volt, meghámozott állapotában még a bicska is kinyílt tőle. Kuszka bácsinak tehát évről-évre megmaradt a bora, de azért soha óbor nem lett belőle, mert mire az uj bor elviritott, a tavalyi bor nyúlós lett, mintha enyvet öntöttek volna bele. Kuszka bácsinak tehát nyugalomba vonulása után volt éltehivatása: egész termését meginni, mielőtt rájön a nyújtózkodás. Ezt a hivatását nemes egyszerűséggel végezte. Jómódja volt bőven — hát délig ivott, délután aludt, mig a hó nem esett, mindig az eperfa alatt. Hanem a csizmáját soha a lábáról le nem vetette, mig le nem szakadt róla. A felesége a lábán tisztította ki mindennap. Az öreg nagy luteránus volt és minthogy a csiz- matisztitás idejéig már jó kapatos volt a feleségének kezdte a szemére hányni mindazokat a gonosz dolgokat, amiket a reformáczió és antireformáczió századában a pápisták s protestánsok ellen elkövettek. Ezen morfondírozott délig, ameddig az ivatalos idő tartott. Délre aztán a gonosz pápisták ellen annyi düh gyülemlett meg a begyében, hogy fáradté püfölte magát az asszonyo n. Csak úgy szelíden az öklével kezdte, de aztán a nadrágszijjal folytatta, egyre közbekiáltva: Nesze neked a harminczhat pródikáterekért, nesze neked a nápolyi gályáért, nesze neked Eglédi István főtiszteletes uramért, nesze neked a kassai református templomért — egész addig, mig elfáradt és aludni ment az eperfa alá. Én persze azt hittem, hogy az asszony katholikus, de mikor egyszer azzal igyekeztem békességre kapaczitálni az öreget, hogy szegény nem tehet róla, ha pápistának született, méltatlankodva felelte : — Csak nem gondolod, ecsóm, hogy én pápista asszonyt vittem volna a házamba. — Hát akkor miért bünteti őt a pápisták bűneiért ? — kérdeztem én. — Hát fiam, úgy volt a dolog, hogy az egész utczában nem lakott azelőtt pápista. Oszt mikor elfogott a gonoszok cselekedetei után a keserűség, hát nem volt kire kiöntenem, csak nem mehettem, az alvégre, vagy a suszterékhez. Oszt igy kineveztem a bordámat pápistának, hogy legyen akire kiöntsem a keserűségem. Az ember nem mehet világgá a bánatával. Ezt a logikát teljesen kielégítőnek találta, az asszony pedig tűrte, mert szegény volt -- annak idején egy szál szoknyában vette el — és pereputtya sok volt, fiastyukok- nak nevezte őket Kuszka bácsi. Csak épp Kuszkánénak nem volt egy csirkényije se. De aztán segített magán Kuszka bácsi. Egy dombrádi ember már öt pár kordoványcsiz- máért volt adósa. Egyszer aztán elment a háRuhát fest vegyileg tisztit Nagykároly, Köicsey-u. 1. Haufel Sámuel a róm. kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Ívben. Telep : Petőfi-at 99. szám.
