Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-29 / 39. szám
in 1 Nagykároly, E9!2> szeptember 29. 39. szám. XXXVIII. évfolyam SZATMÄRMEGYEI közi s 9 <' SZERKESZTŐSED és KIADÓHIVATAL: hOTá, a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: iVAöYKÁKOLYBAN .Tókai-utcza S. az. Pártoktól füflestlf*' POLITIKAI LAP. relephon 5? szÁm. ■ — Megjelenik minden vasárnap. ——::------i EL ŐFIZETÉSI ÁRAK. Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Hogyfti ttöKségek, ofcyházak és iskolák részéro egy évrt é korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér* sora 80 fillér. » 4, M ÉH. Az egész magyar gazdasági élet évek óta a legnagyobb válságokkal küzd. ínzol- vencziák, csődök, bukások egymást érik és már a legelkeseredettebb és legrémesebb prognózisok úszkálnak a levegőben. Esi most egyszerre itt van a félévi zárlat, megjelennek a íélévi mérlegek és ezek olyan ragyogók, mintha a. legjobb esztendőket élnők. Itt van a Jelzáloghitelbank mérlege, a rimamurányi mérlege, mind nagy nyereségről és osztalékemeléséről szólnak és egy némelyik olyan üzletévre enged következtetni, amilyen még nem volt Budapesten, illetve az országban. Mi lehet ennek az oka? Miért panaszkodunk, miért nagy a pénzhiány és miért terjednek és emelkednek a nagy vállalatok. Szinte együtt jár talán a kettő ? Vagy két külön jelenség? Ezt a kérdést kellene megfejtenie valakinek. Ami véleményünk szerint a kérdések megfejt- hetetlenek és elég, ha a komolyan gondolkozó és nemzetgazdaságilag fegyelmezett ember nehány megjegyzést tesz a dolgok menetére. Azok a nagyhangú kijelentések, amelyek a pénzválság okát igyekeznek megmagyarázni, igazán nem jelentősek. Nincsen bennök pozitívum. A pozitívum itt van a mérlegekben. Ezekben a nyereségekben. És itt van talán a magyarázat a pénzhiányra is. Nem arra, hogy a pénzhiány és a nagy nyereségek között mi az összefüggés. -hat]em magára a tényre. : ■ y Magyarországon nincs pénz; Baégpgk a vállalatoknak jó bázisuk van. 1 N'em''' 1 rmnobilizálnak annyi tőkét, amennyit nem bírnak el. Különösen a vidéki takarékpénztárak helytelen politikája okozza ezt a mai válságot. Az, hogy rövid lejáratú, illetve rövid idő alatt felmondható betéteket fogadnak el és ezeket hosszú lejáratú jelzálogkölcsönökben adják tovább. Ez az immobilizálás öli meg a vidéki intézeteket és ez teszi szorulttá a helyzetet. Ugyanakkor, mikor a Jelzáloghitelbank, amely elsőrendűen tőkét immobilizáló intézmény, nagy nyereséggel zárja félévét és ugyanakkor, mikor a rimamurányi és hernádvölgyi vasipar r. t., amelyek pedig | kizárólag ipari vállalatok, szintén nagy nyereséget mutathatnak ki. Az immobilizálás öli meg MagyarocÄ&gou a hitelt és kereskedelmet. Az a helytelen immobilizálás, amely mindent a mezőgazdaságba fektet be és nem törődik az iparral és kereskedelemmel, amelynek támogatása sokkal kevesebb veszéllyel jár. Az antimerkantilizmus és antiindusztri- alizmus, amely ebben az országban igen elharapódzott, úgy látszik, minden téren megboszulja majd magát. fi II politii — A Szatinármegyei Közlöny tudósítójától. ízléstelen politikai komédiával kezdődött a múlt két politikai élete. A magyar delegáczió hétfőn kezdte megöléseit a bécsi „Magyar Ház“-ban. Hogy magukat a bécsi utczai csőcselék áltai ünnepeltessék és a delegá- cziő első üléseit megzavarják. Becsbe utaz >tt az „ellenzék“ Dohány nagyszájú, de kevés dohányu tagja is. A karzaton helyezkedtek el és az ülés megnyitása után Gr. Károlyi Mihály, ez a politikai mit ugrálsz nagyon mulatságos formában a dele- gácziót’ törvényellenesnek jeletentet ki. Egyéb baja a százhúszezer holdas, legújabb nemzeti hősnek nem történt. A héten egy uj hatvanhetes ellenzéki (?) pártalakulásról szólt a fáma. A parlamenti párt élén, a híresztelések szerint, Gróf Andrássy Gyula állana. Most aztán kiderült, hogy az uj alakulásnak komoly alapja nincs. A kormány tagjai péntek délután minisztertanácsot tartottak. A minisztertanács fontos tárgya a mai politikai helyzet megbeszélése volt. feketeruhás lányok. Irta: KORVIN OTTÓ. Tegnap minden kis zajra nagyon megreszkető voltam, az ajkam mellett idegesen fájó vonás ült és a szemeim bizonytalanul estek a mozgó emberekre, mikor nagy sétámra elindultam, a Stefánia-utra, zöld fák közé este. A fák ugyan már nem voltak zöldek, mert az este kegyetlen és mindent feketén lebontó leple lehullt már rájuk, de én kifogtam rajta, mert lehunytam a szememet és mindent olyan színűnek láttam, ahogy akartam. Végigrohantam kétségbeesett kóborlásomban rajta, aztán csendes-lassan hazatérésre fordultam, mert hivott az ágy. Lassan sétáltam, előre nézve és láttam igy, hogy mellettem menő nők, jóknak és rosszaknak neveztek, mind a szemembe néztek és arra gondoltam, mit valahol olvastam, hogy azok a jó nők, akik rosszak és a rosszak a jók, de elfelejtettem megállni gondolkodásra ezen, mert az agyam fáradt s egészen képek nélküli volt. Az Andrássy-úthoz értem, előttem egy kocsi rohant el és én nekem meg kellett állnom és zajára ökölbe szorítanom a kezemet és a megálláskor hátra is kellett fordulnom kicsit, mert szőke nő ment mellettem a férfiával és hallottam, mindketten egyszerre mondták, hogy szeretlek, egyszerűen pompás szóval, igy: Szeretlek. Aztán kiforrósodott a szemem és éreztem, mint lesznek mind mélyebbek a kék karikák alatta és arra gondoltam : mindenütt és mindig emberek jönnek, akik szeretnek, de nem egyedül, mint én, hanem kettesben és megmondják ezt szépen és igazán egymásnak nem kell úgy, mint nekem vágyammal és jajommal a holdhoz, meg a holdnak zugó fákhoz fordulnom. Már az éjjeli utczákon jártam, jobbra s balra fordultam, nem úgy, ahogy eszembe jutott, hanem mindig a másik oldal fele, mint ahogy az előttem járó emb^r tette, de azért mégis hazafelé közeledtem. Észrevettem, mert ismerős utczák és házak jöttek elzárt kapukkal és sötét ablakokkal. — Hát mindenki nyugszik már? — kérdeztem és mintha az utmenti fák igent intettek volna. — Hogy tud mindenki nyugodt lenni ? — kételkedtem tovább és mellettem egy ember ment el és a következő kapun becsöugetett. Megálltam, fönn kigyult a lámpa és öt perez múlva újra elaludt. — Hát ez is ? — reszkettem és eszembe jutott, hogy hazamegyek, ruhástól az ágyra dobom magam, az ablakom sötét lesz és a lenn járók azt fogják gondolni, hogy csendes vagyok, pedig engem rázni fog a zokogás, amely már régen nem tud kitörni belőlem. — Hát ez is ? — kérdeztem és tovább mentem, már nagyon közel voltam a házhoz, ahol lakom és ezért nagyon lassan mentem. — Hát mindenki? — szóltam és ekkor egy házhoz értem, amelynek máskor csukott kapuja és ablakszemei sötétek, de ma tárva- nyitva voltak és nekem rá kellett néznem. Néhány lány állt ott, néhány feketeruhás nagy feketeszemü lány, némán álltak és az arezuk olyan halovány volt, mint egy megfojtott halotté. És mindegyik — már nem tudom, hányán voltak — rám nézett, olyan nézéssel, melytől kábult agyam szivem forró vérével telt meg, annyira, hogy azt hittem, el fogok esni és féltem is az eleséstől, mert fogtam a falat, tudom, mert hideg volt, mint a tó feletti levegő éjjel. És a néhány feketeruhás lány közé léptem, pedig nem akartam, hiszen tovább is mentem, de leejtettem a czeruzámat, amelyet a kezemben hordtam és ez abba a kapuba gurult; kellett odamennem. És a néhány feketeruhás lány közé léptem és láttam, hogy mire a kapuhoz értem, már az én ruhám is fekete lett, jól láttam, mert a kapuval szemben nagy ezüstszínű tükör állott és annak bágyadt üvegjével csak az arczom nézett fehéren vissza engem és fehér volt még két fáradtan lecsüngetett kezem is, a gyengén, de hatalmasan ökölbe szorulók. És akkor beléptem, félés nélkül az ajtón és mindegyik megcsókolta a számat és ezek a csókok engem megnyugtattak. Aztán szólni vegwleg tisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-u.l. a rom. katb. templom mellett. álapittatott 1902. étbea. Telapt PttőH-at 19. azé«.
