Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

Nagykároly, 1912-09-01 / 8. szám

A városi tisztviselőn uj fizetési osztályban. A városok fejlesztéséről szóló törvény- javaslat életbeléptével a közigazgatási tisztviselők illetményeinek és szolgálati viszonyainak rendezéséről is gondoskodás ; történt, amiről a napokban értesítették Nagykároly város tisztviselőkarát. A törvény 14. §-a szerint a törvény- hatósági joggal felruházott városok köz- igazgatási tisztviselői a VI—XI. fizetési osztályokban az e törvény kiegészítő részét .alkotó B) melléklet szerint soroztainak. Ez a melléklet nem uj dolog. Andrássy Gyula belügyminisztersége idején a városok se­gélyéről szóló rendeletéhez egy táblázatot csatolt, amely szerint a fizetések a városnál is oly összegben voltak megállapítva, mint amilyent a megfelelő osztályú és fokozatú állami tisztviselők élveznek/ A most alkotott törvény említett mel­léklete a fizetéseken nem változtat, azonban több fizetési osztályban az állás megneve- | zését változtatja meg, sőt oly alkalmazót- ; takat is bevesz a státusba, akik ez idő j szerint nem tartoztak bele. A VI. és VII. fizetési osztályba soro- ' zottak megnevezése nem változik, uj állások j nincsenek szervezve, de ide tartozik a polgár- mester, a rendőrfőkapitány, a tanácsnok, főjegyző, főügyész, főmérnök, fősz ámvevő. A VIII. fizetési osztályban van a főor­vos, első osztályú rendőrkapitány, első osztályú aljegyző, árva széki ülnök, ügyész, : első osztályú mérnök, fölevéltárnok, főszám­vevő helyettes, föpénztárnok. A IX. fizetési osztályba van sorozva az orvos, másodosztályú rendőrkapitány, másodosztályú aljegyző, alügyész, másod­osztályú mérnök. Első osztályú állatorvos (uj), községi bíró, számvevő, pénztárnok, ellenőr, irodaigazgató (uj). A X. fizetési osztályba van sorozva az első osztályú közigazgatási fogalmazó, (uj) első osztályú rendőr fogalmazó, (uj) levéltárnok, másodosztályú állatorvos (uj), közgyám, alszámvevö, első osztályú adótiszt (uj), első osztályú pénztári tiszt (új), rendőr­tiszt, tűzoltóparancsnok (eddig nem volt tisztviselői státusban), műszaki tiszt, (uj) iktató, kiadó, irattárnok, irodatiszt, nyil­vántartó. A Xl-ik fizetési osztályba vannak so­rozva a másodosztályú közigazgatási fogal­mazó (uj), másodosztályú rendőrfogalmazó (uj), számtiszt, másodosztályú adótiszt (uj), másodosztályú pénztári tiszt (uj), rendőr­biztos (uj), végrehajtó, Írnok, városgazda (eddig nem volt tisztviselői státusba so­rozva). A törvény a város egyéb alkalmazot­tainak és szolgáinak családi pótlékigényéröl nem intézkedik. Kezdői a szezon. Megyegyülés előtt. Szatmármegye bizalma. Egy pár nap múltán, szeptember hó kö­zepén megkezdődik az igazi politikai élet. Az országházának kapui megnyílnak. A pihent ellenzék minden valószínűség szerint újra meg­kezdi a czéltalan nyálforradalmat. Hogy aztán ez hova fog vezetni ? Kitudná azt megmon­dani. Szatmárvármegyóben is megkezdődik most már a politikai élet. Itt az ideje tehát, hogy Nagykároly város polgárságának politikai vé­leménye is megnyilvánuljon. Jó alkalom kínál­kozik erre a csütörtöki megyegyülésen. Ezen N AGYKÁROL Y a megyegyülésen kerül ugyanis napirendre Torontálvármegye közismert átirata a kormány támogatása tájában, úgyszintén Kisküküllő- megye átirata az általános titkos választójog tárgyában, a kormányhoz intézett feliratuk tá­mogatása iránt. Nem akarunk ezúttal a kormány mellett fohászokot zengeni, csupán annak puszta kije­lentésére szorítkozunk, hogy a Lukács kormány volt az, mely az országban a rendet helyre­állította, a véderőjavaslatok megszavazta tásával megszüntette a hosszú ideig dúló technikai ob- strukcziót és számos szoeziális és közjóléti törvényt alkotott. Nincs okunk tehát kételkedni abban, hogy egy ilyen kormánytól nem tagadja meg Nagyká­roly város polgársága, illetve Szatrnárvármegye közönsége a bizalmat s szívvel lélekkel fog csatlakozni ahhoz a sok törvényhatósághoz, a mely Torontálmegye átiratát már magáévá tette. Ugyancsak abban sincs okunk kételkedni, hogy a küküllőiek átiratát is támogatni fogja Szatrnárvármegye közönsége s régi liberáliz- musához híven szintén kérni fogja az általános titkos választójog mielőbbi törvénybe iktatását. A Nagykároly városbeli virilisták külön­ben Papp Béla volt országgviilési képviselő kezdeményezésére ma értekezletet tartanak, melyen állásfoglalásuk tárgyában határoznak. izgik Wfiiit Népgyülések az uj magyar püspökség ellen. A románok akeziója. Több alkalommal kifejtettük már a Nagykároly hasábjain, hogy a nemzetiségi kérdésben a lehető legliberálisabb állás­pontot foglaljuk el. E szempont figyelembe vétele mellett tárgyaltuk esetenként a szatmármegyei nemzetiségi mozgalmakat s mindenkor óva intettük a megyei köz­élet irányitóit a hazafiui túlzásoktól. Tet­tük ezt abban a tudatban, hogy a nemze­tiségi kérdést másként a nemzet, a ma­gyarság jól felsorolt érdekében kezelni nem lehet. Mert mihelyt erősebben ke­zelik a nemzetiségeket, a reakció azonnal érezhető: a nemzetiségiek erősebben szer­vezkednek és agitálnak. Igv volt ez a dicstelen emlékezetű koalic'zió uralkodá­sakor is. Az erőszakos magyarositó törek­véseknek meg volt az a hatásuk, hogy a nemzetiségi vezetők hangosan kiabáltak, sérelmeikkel teleorditották egész Európát; szóval a helyzetet a lehetőség szerint ki­élezték. Örömmel fogadta tehát minden jobb gondolkozásu ember a mostani kormány nemzetiségi politikáját, mely a kölcsönös megértés, a béke elveire helyezkedett. E békés politikának meg is lett az az üdvös hatása, hogy a nemzetiségi agitátorok el­hallgattak. Annál nagyobb csodálkozással fogadta tehát a közvélemény a román agitátorok azon mozgalmát, mely a Nyíregyházán fel­állítandó uj magyar görög katholikus püs­pökség ellen irányul. Ez uj püspökség ellen izgatok eljutot­tak Szatmárvármegyébe is. A nemrégiben Gyulafehérvárott tartott nagy tiltakozó gyűlésen ugyanis 50 tagú bizottságot vá­lasztottak a vezető emberekből és e bi­zottság feladatává tették az agitáczió szer­vezését. Ez a bizottság több értekezletet tartott, amelyeken elhatározták, hogy so­rozatos népgyüléseket rendeznek azokban a községekben, amelyeket az uj püspöki egyházmegyébe bekebeleztek. Az első ilyen népgyülést vasárnap, augusztus 18-án ren­dezték Szaniszló községben, ahol Pop-Csi- csó István országgyűlési képviselő mon­dott nagy beszédet, amelvben ellenállásra tüzelte a románokat. Még ugyanaznap Vezend községben is tartottak népgyülést, amelyen már Pop-Csicsón kívül a kerü­leti esperes és több román lelkész is be­szélt. A harmadik népgyülés 19-én folyt le Dengelegen, a negyedik pedig Szent István napján Szamosdob községben, amely esperesi székhely. Valamennyi népgyülé- sen határozati javaslatot fogadtak el és kimondták, hogy az uj püspökséget nem ismerik el és felállítása ellen minden erő­vel harczolni fognak. Hir szerint olyan akcziót is terveznek, amely arra irányul, hogy mindazokat a görög" katholikus ro­mánokat, akiket az uj püspökségbe kebe­leztek, a görög-keleti vallásra térítsék át. A népgyüléseken kívül a román la­pok is napról-napra izgatják olvasóikat és éleshangu czikkekben támadják a pápát, mert hozzájárult az uj püspökség felállí­tásához. A román nemzetiségi párt hiva­talos lapja, az aradi «Románul» egyik legutóbbi számában nagy feltűnést keltő czikket közöl arról, hogy az uj püspökség ellen minden eszközzel harczolni fognak és csupán a fegyveres erőszaknak engednek. A hívek körében is szervezik ezt az ak­cziót és a legszélsőbb ellenállásra készül­nek. A románok ezen veszedelmes agitá- cziója ellen a leghatározottabban állást kell foglalnunk. Az uj magyar püspökség elleni izgatás, a magyarság elleni izgatás s ez ellen minden magyar ombernek a legerélyesebben tiltakoznia kell. Min­den esetre sajnálhatjuk azonban, hogy a horvát és szerb kérdés mellé igy megszületett most már a román kérdés is és hogy a veszedelmes mozgalom épp Szatmárvármegyéből indult ki. fii fii lililzMI. ☆ Az iskola a legnagyobb modern prob­léma. Az egész világon dicséretes törekvés a jövő generáczió minél helyesebb nevelése. És csodálatos: az iskolának van mindenféle tanára, tanítója, csak igazi orvosa nincs. Hitoktatók gondoskodnak a gyermek magasabb filozófiai gondolkodásának megtévesztéséről, mathema- fikusok, filológusok és sok egyéb tudósok mű­velik az értelmét, tornatanitók tanítják labdát rúgni, csak az egészsége ápolására nem ta­nítja senki a diákot. Minálunk a testi nevelés kimerül a sport és torna sokszor testnyomo- ritó kultuszában, ahelyett, hogy a diáksereg igazi orvosi felügyelet alatt nevelkedne. Állí­tólag a középiskoláknak van ugyan egészség­tan tanára és iskola orvosa, de ez a legna­gyobb humbug a világon. Egyetlen osztályban egy évig tanítanak egészségtant és az iskola­orvos soha egyetlen iskolában sem vizsgálja meg az ifjúság szervezetét. Pedig főleg erre volna szükség. Kőtelezővé kellene tenni az ifjúság orvosi ellenőrzését s már az elemi is­kolától kezdve orvosi tanácsok szerint edzeni, erősíteni és az egészsége védelmére tanítani a gyermeket. Németországban bezzeg az iskola­orvos ma már fontosabb hivatásu ember, mint a hitoktató. * A Hortobágyon mérnökök járnak s a dé­libáb ijedten menekül. Vége a hires pusztai romantikának. Parczellázzák a vigasztalan ko­párrá égett legelőket. A világ minden más táján ujjongó himnuszok fogadnák a kultúra térfoglalását, a magyar lantos diákok meg sírnak, siratják a Hortobágyot. Tudja Isten ez a régi turáni átok. Hajdanán mi kultuszt és poézist űztünk a szegénységünkkel, a kultu- rátlanságunkkal s megtettük nemzeti kincsnek az ősi irdatlan ecsedi lápot, a viz nélkül síny­lődő szomorú pusztát, mig más népek verej­tékezve túrták a földet, csatornákat építettek s kincsek termésére kényszeritették a földet, mi néztük a délibábot és szép verseket zen­gettünk róla. Idegen gazdag népek aztán még mindig a Hortobágyról, a villogó gatyáról és lobogó fokosról ismernek minket. A fejlődő nagyvárosainkat semmibe se veszik, de a Hor­tobágyot nem felejtik el és nem bocsátják meg nekünk. Valamennyi német, franczia iró úgy tárgyalt le bennünket, mint a puszták kóbor vadját. Hála Isten, vége lesz ennek is. Nem dicsekedhetünk már el az idegennek a délibábos Hortobágygyal s valami érdemesebb

Next

/
Thumbnails
Contents