Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-01 / 35. szám
Nagykároly, 1912. szeptember T 35. szám. XXXVIII. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY ÍR SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hoTíi ii l»p «.ellem! és anyagi ré.iét illet® költemények küldendők: NAGTKlROIiTBAN Jdkai-uteka 2. íz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. 1 •— Megjelenik minden vasárnap. —. . " ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyai községek, egyházak és iskolák részére »gyérre® korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. .Nyilttér* sora 60 fillérLesz-e háború? Európát nagy válság rázza meg. A háborúk és forradalmak egész hosszú I során elrendezkedett államok megint for- | ronganak és ingadozóban van a mindenfajta ; diplomácziák olyan művészettel balanszírozott európai egyensúlya is. Évtizedek csöndje | s nyugalma után megint harczi zajjal és vérpárával telt meg a világ. Forradalmak dübörögtek egymásután: 1905-ben az orosz, 1906-ban a perzsa, 1908-ban a török, 1910-ben a portugál forradalom razta meg a világot és most, 1912-ben Kina nagy forradalma mozgat meg egy Európával vetekvo nagyságú és népességű országot. Mindezek a politikai földrengések pedig ha nem Európában robbannak is ki, Európa képet is alapjában változtatják meg. Perzsia fölosztása barátságba keríti Angliát és Oroszországot. A Bagdad-vasut keleti politikába sodorja Németországot. Az orosz forradalom megmozdítja Ausztria munkásságát és megteremti az osztrák választójogot, ugyanekkor a meggyöngült Oroszország kikapcsolódik a világpolitikából, nyitva az ut a Balkánon és a bomló Törökországról leválik Bosznia, megszületik az annexió, függetlenné teszi magát Bulgária és második lépésként Olaszország ráveti magátTripoliszra. Másfelől pedig az egyre gigászibbá növő német kapitálizmus félelmetes versenytársává lett az angol iparnak, kereskedelemnek és mindegyre keserűbb és mérgezetíebb éllel hegyeződik az angolnémet ellentét. Soha sem látott arányú fegyverkezés indult szárazon, vizen, levegőben és akarva nem akarva, birva nem birva, belesodródik ebbe a veszett, lélegzetelállító hajszába egyfelől Francziaország is, másfelől Ausztria-Magyarország is. A hármas szövetség bomladozóban, uj angol—franczia—orosz szövetség van keletkezőben. És ugyanekkor egész bonyo- dalmasságaban folzudul az európai diplomácziák régi kisértete: a keleti kérdés és a Balkánon megint boszorkánytánczot jár minden. A lapok külpolitikai rovata egyszerre olvasottabbá lesz. Lázas érdeklődéssel lessük nápról-napra a változatosabbnál- változatosabb híreket. Az albánok megint mozgolódnak. Üszküb lángokban áll. Az iíju törökök megbuktak. Montenegró fegyverkezik. Berchthold külügyminiszter ajánlatot tesz, a válasz nyílt visszautasítás stb. stb. A legellentétesebbhirek váltakoznak tarka összevisszaságban. Egyik nap békehírek, a másik nap ellenben háborús hirek jelennek meg kéé' élt újságunkban. A jámbor Olvasó már azt sem tudja, hol áll a feje s mindenekelőtt a pokolba kívánja az egész diplomácziát, az egész keleti kérdést az ő kuszáltságával együtt. Joggal tehető fel tehát a kérdés, hogy lesz-e háború; s ha igen: milyen szerepe lesz ebben Ausztria-Magyarországnak? Hogy lesz-e, vagy nem lesz komoly háború, azt az ördög sem tudja megmondani, de hogy háború esetén szerepünk lesz benne, az kétségtelen. Kétségtelen az is, hogy a játék árát újra mi, magyarok fogjuk megfizetni. Az osztrák császári politika most mindenét koczkára dobja, hogy valahogy Oroszország rá ne tehesse jobban a lábát a forrongó Balkánra. Most dől el, hogy az osztrák császári korona birja e tovább a versenyt a világhatalmak között. Mióta az osztrák csapatok kivonultak Lombardiából és Velenczét is oda kellett adni az olaszkirályságnak, soha nem állott a monarchia ilyen végzetes probléma előtt. Szinleg Montenegró és Törökország miatt, valóban pedig Olaszország ellen fegyverkezünk, szövetkezünk. Berchthold gróf már szalad Bukarestbe a roman király barátságáért. Általában nagy a lótás-íutás egész Európában. Diplomaták jönnek-mennek, mint mindig mikor Európa uj térképe készül a diplomaták boszorkány konyhájában. Most pedig az bizonyos, hogy minden diplomata egy-egy uj térkép tervezetet dob Európa asztalára. Szóval uj tervek, uj harczok, uj forrongások láza rázza meg az öreg Európát. Minden hatalom végsőkig feszíti erejét, hogy el ne bukjon a gyilkos versenyben és mennél többet zsákmányoljon a nagy vadászaton. De hogy e harczban Magyar- ország lesz az áldozati bárány, hogy mi rajtunk fognak újabb eret vágni, az minden kétségen felül áll. Áz iskolai nevelés néhány akadálya, Irta : Erdélyi József. (Szeptember elseje.van. Az iskolák kapui megválnak. Aktuálisnak látjuk tehát közölni egy fiatal piarista tanár : Erdélyi József magvas, mély elmélyedésre s nagy készültségre valló értekezését, amely a nagykárolyi főgimnázium értesítőjében látott először napvilágot.) Tanári körökben gyakori a panasz a tanulók aránylag nagy részénél tapasztalható akaratgyengeség miatt. A baj nemtörődömségben, az érdeklődés hiányában, általánosan szólva az erőkifejtéstől való irtózásban nyilvánul. Akkor sem cselekszenek, mikor olyan érdekükről van szó, amely életük folyásában esetleg fordulópontot jelent. Hiába ecsetelik előttük tétlenségük szomorú következményeit, hiába magasztalják a munka jutalmát: nincs annyi akaraterejük, hogy feltett jószándékaikat megvalósitanák. Úgy viselkednek, mintha fáradtak volnának, mintha testi és lelki energiájuk béklyókban sorvadna. A bajnak igen sok oka van, ezek közt több olyan, amelyen az iskola változott körülmények közt talán segíthetne. 1. Az akaratgyengeség beállásának vagy növekedésének egyik gyakori oka a tanuló ferde telfogása. Vannak, akik az iskolát olyan szükséges rossznak tartják, amely szerintük nem is azért szükséges, mert nélküle bajos az élettel való sikeres megküzdéshez szükséges ismereteket megszerezni, hanem azért, mert iskolalátogatás, vagy levizsgázás nélkül nem lehet az óhajtva óhajtott bizonyítványt elnyerni. Az ismeretszerzést fölöslegesnek tartják, némelyek azért, mert előbb-utóbb »úgyis elfelejtenek mindent», mások azért, mert választott pályájukon a tanultakra »úgysem lesz szükségük». Némelyek pedig azért nem tanulnak, mert elég nekik szüleik vagyona vagy befolyása. Természetes, hogy az ilyen felfogású tanulók ismeretszerzés czéljából nem fognak erőt kifejteni, pedig amint a testi erőkifejtéstől való hosszas tartózkodás izmaink elgyöngülését okozza, akként a szellemi erőkifejtéstől való irtózás szellemi erőink elsatnyulására vezet. De íökép az akaraterő szenved sokat ily felfogás mellett, mert legerősebb akarat- motivumainkat ép a psychikai akarataktusok következetes végrehajtása által szerezzük. Könnyű volna az ilyen gondolko- zásu tanulókat meggyőzni arról, hogy felfogásuk hamis, hogy az erőkifejtéstől való irtózásuk nem mas, mint a lustaságnak egy neme, (mely előbb-utóbb akaraterejük teljes elgyöngülésére vezet), ha az iskolának alkalma volna megismerni minden egyes tanuló saját külön felfogását az ő eljárásmódjáról, terveiről és törekvéseiről. Ez azonban a mai körülmények közt, mikor az alsóbb osztályokban, (hol a tanulók még legtöbb telvilágositásra, vezetésre és nevelésre szorulnak), még mindig tulnagy a növendékek száma: szinte lehetetlen. Ha a tanár rá is jön egyik-másik tanuló hanyagságának okára, az a legtöbb esetben akkor történik már, mikor késő a segítség. A íelvilágositott tanuló nagy buz- gósággal fog ugyan a munkához, de csakhamar belátja, hogy a mulasztottak pótlásához nincs sem elég előkésztiltsége, sem elég akaratereje és önbizalmát veszítve, még a reményről is lemond, hogy a saját hibájából felmerült nehézségeket valaha legyőzi. A tehetséghiány mellett ez a «letörés» az egyik föoka annak a szomorú ténynek, hogy némelyik országban a tehetségtelen tanulókon kivül a növendékek 5—6 százaléka, jóllehet értelmi fejlettsége megfelelő volna, nem végzi kötelességét. Ezek a tanulók az osztály nyűgei. Társaiktól és a tanártól elrabolják az időt. fegvelmetlenségükkel zavarják az előadást, példájukkal rossz hatást gyakorolnak gyengébb akaratú társaikra s mint szabadalmazott henyélök, annyira megszokják a tétlenséget, hogy későbbi életpályájukon Hullát fest vegyileg tisztit 8Haufel Sámuel Nagykároly, Kölcsey-n. 1. a rom. kalb, templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telepi PetSfl-ut 59. »zára. $
