Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-25 / 34. szám

* T M A R M E r. Y K I K H 7 L Ő X Y

S 7

Iskola, egyház.

Nyíregyháza, vagy Hajdudorog ? Már jelentette a Szatmármegyei Közlöny, hogy illetékes egyházi férfiak mozgalmat indítottak abban az irányban, hogy az uj gör. kath. püspökség székhelye Nyíregyháza legyen. Lukács László miniszterelnök az országos bizottság interven- cziója folytán ígéretet is tett arra, hogyha az egyházi férfiak kétharmad része Nyíregyháza mellett foglal állást, akkor a kormány sem idegenkedik attól a gondolattól, hogy a székhely kérdésében uj határozatot hozzon. Minthogy eddig már száznál több egyház foglalt Nyíregyháza mellett állást, Lukács Szabolcs- megye főispánjának kijelentette, hogy most már ő is a leghatározattabban a mellett van, hogy Nyíregyháza legyen az uj püspökség székhelye.

Értesítés. A ref. egyház hívei — az újabb egyházi törvények értelmében — ez utón értesittetnek, hogy az 1912. évi egyházi adó kirovatott s az adózók névjegyzéke aug. 18-tól szeptember 2-ig terjedő 15 nap alatt az egyházi tanácsteremben közszemlére kitétetett, ahol is az egyházi jegyző közbejöttével a hivatalos órák alatt az érdekeltek által megtekinthető s a sérelmesnek vélt kirovás ellen 8 nap alatt, vagyis szept 10-ig bezárólag a a presbitériumhoz czimzett felebbezés, melyhez az illetőnek f. évi állami adóját igazoló adókönyve, tisztviselő és hivatali alkalmazottnak pedig még fizetési könyve is csatolandó, ugyanott beadható. Elkésve érkezett felebbezés figyelembe nem vétetik. Nagykároly, 1912. augusztus 18-án. A ref. egyházi elnökség.

M HsiSiró lel Wseit

☆

Ha a hagyományos újságírói frázisokhoz hűek akarnánk maradni, akkor Szent István királyunk napjáról referálván, ilyesformán kellene Írnunk : Nagykároly város közönsége dicsőséges István királyunk napját a „hagyományos“ keretek között ülte meg. Délelőtt a róm. katholikus templomban „hagyományos“ ünnepi zenés nagymise volt, délután pedig az egész város apraja-nagyja „hagyományos“ szokás szerint a Lövölde-kertbe vonult, ahol a régi „hagyományhoz“ hiven a Nagy károlyi Dalegyesület rendezett nagy népünnepélyt.

Minthogy azonban nem tartozunk a hagyományos újságírókhoz, kénytelen-kelletlen István király napjáról a következőkben kell referálnunk:

Nagykároly város külső képén éppen nem látszott meg, hogy ünnepel. Amint, hogy a király születésnapján, úgy István királykor sem öltött a város zászlódiszt.

Az utczák csendesek, mint más hétköznapon. Az ünnepi istentiszteletről is hiányzik a közönség érdeklődése. No, de sebaj, gondoltuk, amit elmulasztottak Nagykároly város polgárai a délelőtt, majd utána pótolják azt délután, akkor lesz csak az igazi nagy czéczó. Jobb szórakozás hijján kimentünk tehát, — hogy népiesen szóljunk — a „Löverdő“-be. Idő: délután félnégy. A kertben alig egy pár felnőtt lézeng, nagyobbrészt suhanczok, gyerekek ácsorognak a tágas, pár éppen nem árnyékos kertben. Négy óra. Még mindig nem kezdődött meg a komédia. Végre félöt? A közönség folyton szaporodik, már igen sokan vagyunk. Elkeseredve isszuk a vendéglőben a meleg sört. Végre! Megkezdődtek a produk- cziók. Egy pár suhancz nekigyürkőzik, megmássza a három hatalmas póznát. Lehozzák a már „hagyományos“ kolbászt, pipát s tudom is én még miféle földi jókat. A csibésztársadalom lent élénken hipp, hipp, hurráhozza szerencsés társait. Majd következik a liszt- fuvás, kiflievés, zsákbafutás és a többi pro- dukczió, amelyek az én szememben mind emberteleneknek tűntek fel. Hát még aztán a gyertyahalászat 1 Egy kis suhancz a dézsa szélére áll, mely szinültig vízzel van tele s időnkint be-beütik a fejét az edénybe, hogy kihalássza a fenéken lévő gyertyát. Hát édes Istenem; mi történnék akkor, ha véletlenül a gyerek elveszti az egyensúlyt s a vízbe esik ? Egyszerűen a vizbeful a rendezőség s a rendőrség asszistálásával.

Hát kérem kedves rendező uraim ilyesféle Ízléstelen produkcziókkal hagyjanak fel a jövőben s ha külömbet nem tudnak csinálni, hagyják abba az egész „hagyomáuyos“ nép- ünnepólyeskedést. 8 a jövőben, ha már egyebet nem, legalább egy kis nótázást, egy pár édes bus magyar dalt, egy pár régi Szent Istvánra emlékeztető hazafias dalt ne sajnáljanak tőlünk, a közönségtől, édes jó uraim, rendező urak, dalárdisták!-#■

Bizonyára ismerik önök a még megirat- lan magyar tragédia szegény, szomorú hősét: a falusi orvost. A másik kultur proletárnak, a magyar falu mártírjának a tragédiáját, Bródy Sándor már megírta „Tanítónő“ czimü darabjában. Régi nyomorúságunk, hogy éppen azok a kulturfoglalkozások, amelyekből a nemzet jövője, közjóléte, fejlődése függ, azok a legrosszabbul fizetett rabszolgái az államnak A tanító, aki a jövő nemzetet neveli: lázadó proletár ; a körorvos, a járásorvos, aki a nemzeti élet egészséges fejlődésének őre: nyomorgó koldus Megdöbbentő balkáni barbársággal ütközik ki ez a tény a megyei tisztviselők fizetésrendezésénél. Tessék megnézni az uj törvényt : ki a vármegye legutolsó, mellőzött tisztviselője ? A falusi doktor, a körorvos. Innen aztán, hogy az egész országban oly rendkívül nagy a körorvos hiány, hogy egyes magyar vidékeken napi járó földeken nincs doktor, mert senkise vállalkozik azért a fizetésért, amit a vármegye ad, a nép egészségének őrzésére. De különösen elszomorító a helyzet Szatmárvármegyében Itt talán a legnagyobb az orvoshiány. így csak most három körorvosi és egy járásorvosi állás van üresedésben. (A kölesei, királydaróczi és érendrédi körorvosi állások és az avasi járásorvosi állás.) Hát ezen az állapoton segíteni kell, még pedig mielőbb. Ha nem volt elég a helyi pótlék, tessék valami más uton-módon. Mert a körorvosra nagyobb szükség van, mint a szolga- biróra.-&Elmúltak a parádés régi magyar nyári napok, az augusztusi király ünnepek s mintha elmúlt volna a varázsa a régi bucsujárásoknak, Szent István napja se az a nagy nap ma már, mint hajdanán Sokan lesznek, akik ebben az örvendetes modern szellem terjedését hajlandók látni. Hiszen még a pápa O csalha- tatlansága is sokalta az ünnepeket és hogy kiváló modern érzékéről bizonyságot szolgáltasson, több munkanapot rendelt; úgy okoskodva, hogyha kevesebb lesz az ünnep, több a munkanap, kevesebb idejük lesz a szocziá- listáknak szervezkedni, gyülésezni, szónokolni. Utó végre ez is eredméuy. Mi azért mégis közönyös, hanyatló nemzeti közérzésnek látjuk, hogy a Szent István nap varázsa év- ről-évre csökken. A kultur Francziaország bezzeg ünnepel a nemzeti ünnep napjain. Az olasz nép lelke őrzi Szent János éjszakájának hagyományát s a skandináv népek szent áhítattal ünnepük az éjféli napot; csak mi nem tudunk egy igaz magyar nemzeti ünnepet teremteni, amely ami népünknek lélekbe írott, kitörülhetetlen ünnepe legyen. -k.—

A házi fenyíték.

fl megpofozott szobalány

becsületsértési pőre.

Előkelő nagykárolyi uriháznál szolgált K. Irma fiatal szobaleány. Irma egy ideig jól végezte dolgát, nem volt kifogás ellene. Később azonban önkényesen meghosszabbította a kimenőit, hogy a polgárság és a hadsereg közt levő jó viszonyt ápolja, az apró finom nippeket összetörte, a zongorát csak akkor szerette, ha ujjnyi porrétegen törtek ki szivet andalító hangjai és ez a fő, Irma nem tűrte a kritikát. Szóval feleselt. Nem is szóval, hanem ideges kiáltozással.

Végre is a szobaczicza viselkedése felháborította a házbelieket és úrnőjét egyszer igazában elragadta a temperamentuma. Mit mondjunk? Onagysága úgy pofon teremtette a szobalányt, hogy haragjának csattanó kifejezése a szalonból a konyháig hallatszott.

— Megvert, agyonvert! — sikoltozott a ezicza és rohant a konyhába — maguk látták, maguk hallották.

A szobaleány becsületsértésért panaszt tett úrnője ellen a járásbíróságnál és tanukul jelentette be a szakácsnőt, meg a dadát A járásbíróság annak rendje-módja szerint lefolytatta a tárgyalást:

— Keresem a becsületemet — mondta Irma — a nagysága megsértett. Kérem megbüntetni. Fájdalomdijat is kérek.

— Fájdalomdijat ?

— Igen, mert elég fájdalom;, hogy igy bánnak egy szegény leánnyal.

A járásbiró kimondotta, hogy az úrnő joggal alkalmazta a házi fenyítéket cselédjével szemben s ezért a panaszt elutasítja. A szobaleány nem nyugodott meg az Ítéletben. Felebbezett.

A szatmári törvényszék felebbviteü tanácsa csütörtökön foglalkozott ez üggyel. S a szobaleány ügyes védőjének érvelései daczára helybenhagyta a járásbíróság ítéletét. A cselédek tehát reszkethetnek, a dühös nagyságák a jövőben büntetlenül pofozhatják őket.

Hírek«

— Személyi hir. Róth Ferencz dr., törvényszékünk elnöke e héten kezdte meg hat hétre terjedő szabadságát, melynek egy részét Nagykárolyban tölti. Szabadságideje alatt Papolczy Gyula táblabiró látja cl az elnöki ügyeket.

— Érdekes házasság Kohányi Tihamér, a legnagyobb magyar amerikai újság : a „Szabadság“ felelős szerkesztője és tulajdonosa a napokban esküdött örök hűséget Klósz Bertának, Klósz Lajos piskolti jegyző és földbirtokos leányának.

— A szatmári püspökség Samassa temetésén. Samassa egri bíboros érsek temetésén a szatmári püspökség is képviseltette magát. Boromissza megyéspüspök egyenesen Reichen- hallból — ahol jelenleg üdül, — utazott Samassa temetésére.

— Bodoky Béla. A megyei közigazgatás egyik legmunkásabb emberének: Bodoky Béla kismajtényi körjegyzőnek jobbjából esett ki a napokban a toll. Bodoky Béla, mint a Szatmárvármegyei községi és körjegyzők egyletének elnöke, mint Szatmárvármegye törvény- hatóságának tagja, mint a ref. egyházmegye tanácsbirája és mint a nagykárolyi Hitelbank igazgatósági tagja egyaránt fontos munkakört töltött be s hozzátehetjük derekasan, becsülettel, igazi odaadással. Halála határozottan veszteséget jelent a megyei közigazgatásra. Halála váratlanul következett be vérmérgezés következtében. Tizenkilenczedikén temették el Kismajtényban az egész környék közönségének részvétele mellett. Temetésén Nagykárolyból is rendkívül sokan vettek részt. Özvegyén kívül három felnőtt gyermeke gyászolja.

— Szuhányí beszámol. A csengeri kerület népszerű képviselője, lapunk volt főszerkesztője : Szuhányi Ferencz ma délután mondja el beszámoló beszédét a kerület központján: Csengerben. Szuhányit, kinek a csengeri járásbíróság megvalósulása körül nagy érdemei vannak, impozáns módon fogadják választói.

— A szatmármegyei sorozások eredményei.

A szinérváraljai és az avasi járásokat érdek- lőleg f. hó 12—17-ike között tartatott meg a fősorozás Szinérváralján. Mint szinérváraljai tudósítónk Írja; az ottani járásban 676 állítás- köteles közül megjelent és megvizsgáltatott 565 állitásköteles, ezek közzül bosoroztatott a közösökhöz 72, a honvédséghez 26 és a család fentartói kedvezmény elnyerése által a póttartalékba 5 egyén. Az avasi járásra nézve kevés külömbséggel ez az eredmény, illetve arány. Az arány nem tér el a múlt évi fősorozások arányától; most soroztak be több legényt, mint máskor. Nem sorozott be a bizottság sem egész, sem fél süketeket, sem egész, sem fél nyomorékot, sem másféle testi hibában szenvedőt, sőt a III-ik korosztálybeliek, kevés kivétellel, mint fegyverképtelenek véglegesen kimenekültek. Nem olyan fekete tehát az ördög, mint amilyennek a falra festették!