Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-25 / 34. szám
í»agykéro!yt 1912, augusztus 25 34. r zám XXXVII! évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSED és KIADÓHIVATAL: bová a lap szellemi és anyagi részét illotő közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN" Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. Slegjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5K vidékre postán küldve 8 koron* IVTegyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron** Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér* sora &Q fillérKossuth és Mezóssy. Mezőssy Béla volt koalicziós államtitkár újabb idő óta feltűnően sokat ve- zérkedik. Tőle ered az a nagyszabású terv. hogy a szövetkezett ellenzék tegye át a végletekig menő harcz színhelyét a delegáczióba. A legutóbbi czikkében pedig kiengesztelődés fejében Lukács Lá-zló fejét követeli. A jeles őrszemnek ezekkel az eszméivel nem érdemes komolyan foglalkozni. Ellenben az már csak kuriózum kedvéért is le kell szegezni, hogy ő, éppen ő éles ellentéteket iparkodik feltüntetni a munkapárt főemberei között és azt állítja, hogy Lukács kész a béke érdekében feláldozni Tiszát. Aki elolvasta a geszti levelet és a nagyenyedi beszámolót, az tisztában van azzal, hogy Lukács és Tisza között a legteljesebb az összhang, és hogy Mezőssy állítása nem egyéb, alaptalan ráfo- gásnál; de ha már ellentéteket hajszol a volt államtitkár ur, miért nem veszi magának azt a fáradságot, hogy összehasonlítsa saját nyilatkozatait saját vezérének, Kossuth Ferencznek nyilatkozataival ? Ki- fejlettebb ellentét példányt más vadászterületen bizony nem ejthet zsákmányul. Mezőssy ugyanis gonosz intrikusnak festi Lukácsot, aki szerinte mindent csak a hatalom elnyeréséért tett és a béke hirdetésével egyszerűen becsapta az ellenzéket s elfogadhatatlan ultimátumával szándékosan szakította meg a béketárgyalásokat. Ezzel diametráiis ellentétben Kossuth Ferencz vasárnapi czikkében azt állapítja meg, hogy Lukácsnak az ellenzékhez junius 2-án intézett válasza nem volt ultimátum, továbbá, hogy Kossuth Ferencznek legjobb és biztos tudomása szerint Lukács komolyan akarta a békét. Hát hol vannak a nagy, a rikító ellentétek, ha nem az ellenzék vezéremberei között, akik a nagy nyilvánosság előtt úgy czáfolnak rá egymásra, mint most Mezőssyre Kossuth? Hát mit adjunk ezek után Mezőssy ur nagyhangú kijelentéseire? Bizony édeskeveset adhatunk rájuk, mert hiszen Kossuth azt is megállapítja, hogy a különböző elemekből álló ellenzék nevében megbízás nélkül senkisem nyilat- kozhatik, megbízást pedig Mezőssy annál kevésbbé kaphatott, mert ugyancsak Kossuth szerint az ellenzék számára még nem jött el a nyilatkozások ideje. Mindebből pedig kitűnik, hogy nem csak kínos ellentét van Kossuth és Mezőssy között, hanem Mezőssy az ellenzék megbízása, sőt hozzájárulása nélkül dobálódzik nagy szavakkal, Lukács és Tisza tejeivel és tolja fel magát a higgadt és jóhiszemű Kossuth mellé Don Quijote szerű önvezérnek. A M politll eseményei. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Az érdeklődés központjában még mindig Lukács László nagyenyedi beszámolója áll, mint ahogy ily nagyjelentőségű beszédet nem is egyhamar felejt el a közvélemény. Az ellenzéki pártok a beszédre az Alsólendván és Lendvavásárhelyen múlt vasárnap tartott nép- gyűlésen adták meg a gyönge s a legkevésbbé sem sikerült választ. Minkét nópgyülésen Eitner Zsigmond, Szmrecsányi György és Huszár Károly képviselők próbáltak „hangulatot“ teremteni, de sikertelenül. Az ország közvéleményére külömben fényesen jellemző, hogy egy ős régi kerületben : Margittán Mada- rassy György államtitkár egyhangú mandátumot kapott; egy másik kerületben: Bácstóvároson pedig a munkapárt jelöltje 1700 szótöbbséggel győzött. Érdekes vezető czikket irt különben e héten a Neue Freie Presse-be Székely Ferencz igazságügyminiszter. Székely kifejti, hogy nincs semmi ok a képviselőház feloszlatására, annál kevésbbé, mert hiszen Bácstóváros és Margittá után mindenki tisztában van az ország hangulatával és az általános választások is csak ezt az eredményt mutatnák. Lukács László miniszterelnök csütörtökön audienczián jelent meg a királynál Ischlben Javában áll a vásár. Irta: KOTTUÄTHy JENŐ. Javában áll a vásár: a zsivajban Megsiketül a lelkiismeret. A ezég feloszlik, im végeladóban Arverelik a kerületeket. Kapós az áru: hogyne? sokat ér, S potom ár, mit a boltos érte kér: „Ki hazudik nagyobbat?“ E sivár Föltétel a kikiáltási ár. Föl és alá ki tud hizelegni szebben A mennynek és pokolnak egyaránt? Ah könnyű sor! mi drága még részletben Egészben szinte semmit ér hazánk . . . Lemondott róla régen mindenik, Adó, vevő, hívén, hogy sirba tért. Csak még a bőre ! ezt adják, veszik, Igaz, hogy olcsón: egy pohár sörért . . . Mint mikor a hajó a viztölcsérben, Haj rá neki! hol a pezsgős palaczk ? Pokolba őrült becsület, szemérem! Föl a kabinba, hol a sziiz ajak ? Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság, Yonit az irigy önzés éhesen; Itt már hiába átok és imádság ! Én már csak a kónkőesőt lesem. És eljön az, hah itt is a határon; inn látom azt, mint Lót, rég, egyedül. De nem megyek, nem mozdulok ... bevárom .. Hiába a sugallat: menekülj! Kéj lesz nekem a gyilkos tüzzuhany: Szemlélni, hogy rémül a gyáva gaz; I Diadalom, hogy ők mindannyian I Látják, hogy hal meg köztük egy igaz. ■ Mint egykor Herkulánum és Pompéji Végnapján lávatemető alatt Volt még egy hü, valódi római, Ki mozdulatlan, őrhelyén maradt, Ha majd kiásnak a hamuözönből Almélkodva késő évezredek, Találnak ott — s majd rám ismernek erről, Egy fölemelt főt és egy üres kezet! . . . A Ferencz József kabát. Irta : Radó István. Szvetovies Kázmér egyszerű állami hivatalnok volt. Lassan, nagyon lassan haladt előre a szamárlétrán, minden fokon hosszú ideig nyugodott és már őszült a haja, kopott, gyűrött lett az arcza mire elérte a 2000 korona fizetést, A nagy irattári terem egyik ablakbemélyedésében volt Kázmérnak a helye, egy éppen olyan kopott, rozoga asztal mellett, mint amilyen ő volt. Az ablak előtt zöldelő budai fák ringatták leveleiket és Kázmér, ha iratai felől felpillantott, ezekben a zöld lombokban találta meg a vigasztalást. Hanem nagyon ritkán pillantott fel, úgy, hogy az ablakon nézett ki. Rendesen arra felé nézett, amerre az irattár főnöke ült. Úgy vágyódott az után az asztal után, mintha a megváltás intene feléje a felől az asztal felől. Szvetovies Kázmér úgy látta, hogy az a rozoga karosszék trónus volt és mintha más levegő venné körül azt a rozoga bútordarabot. Mikor a főnökhöz kellett, valamiért mennie, boldog volt, hogy közeledhetett ahhoz az asztalhoz és amikor korán reggel bejött a hivatalba és a főnök még nem volt ott, akárhányszor beült a karosszékbe és nagy élvezettel, gyönyörködve szitta el reggeli sodort czigarettáját. Egyszer azután a főnök nem jött be, hanem bejött helyette a hir: az irattári főnök meghalt. Szvetovies Kázmér körülnézett, hogy látják-e a hivatalnoktársai, azután megdörzsölte a kezeit. Szemei felragyogtak, idegesen dolgozott egész délelőtt és hazaérkezve, nyomorúságos kis szobájában sokszor járkált fel és alá. Négy lépés ide, négy lépés oda, ennyi volt a szoba, ez volt a fel és alá járkálás. Igen, fel fog menni a miniszterhez, beszélni, kérlelni fog, érveket hoz fel, hogy ő a legrégibb hivatalnok, hogy nem volt panasz ellene soha és a miniszter biztosan őt nevezi ki. De milyen ruhát vesz fel. Benézett a szekrénykébe, két ki fakult zöld ruha és egy nagyon, nagyon fényes szürke öltözet, nézett rá nagy busán a szekrényből. Azután lehajolt az egyik fiókhoz, kihúzta és kivett belőle egy foltos, piszkos takarékkönyvecskét. Volt benne néhány korona. ft‘ ft: veíy u/g íisztit Haufel Sámuel Nagykároly, Köicsey-u. í. a rom. katb. templom mellett. fllapittatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám. ■SS
