Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-11 / 32. szám
ATM ARMEG Y ü I KÖZLÖNY S Z — Chalemagne Street 83, az északi oldalon. — Nagyon jól van. Itt Murdkin kapitány beszél. Detektívek állják el az utat és ígykezzenek Draper urat kézre keríteni. Azonnal magam is odamegyek. — Igenis, uram? Csengetett és hozzám fordult: — El van fáradva mr. Hatteras és nem kisér el? — kérdezte. — Korántsem vagyok fáradt — feleltem. — Induljunk azonnal. Elbúcsúztunk mr. Wethereltől és egy kocsiba ugrottunk, amelylyel a kérdéses ház felé hajtatunk. Alig félóra múlva a jelzett utczához értünk. Mikor a kocsi megállt, egyszerű ruházatú férfi közeledett felénk és köszönt. — Jó reggelt Williams — mondta a kapitány — van valami újság? — A legcsekélyebb sem, kapitány uram. A mióta itt vagyok, még nem ment erre gyanús alak. — Jó, de most tartson velünk, fel fogjuk azt a házat keresni. A kapitány meghagyta a kocsisnak, hogy lépésben kövessen benünket. Alig voltunk az utcza közepe felé, amikor egy, a túlsó oldalon levő házra mutatott. — Itt van a ház a törött ablakkal, amelyről említést tett a lord. És ez, ha nem esalódom, Draper háza. íme, a lépcső két oldalán a két kősas és a balról állónak hiányzik a feje. Amint látszott, laktak a házban, mert egy leány a lépcsők lesöprésével volt elfoglalva. A kapitány fellökte a vasrács ajtót és megszólította a leányt. — Jó reggelt! — mondta udvariasan — itthon van a gazdája ? — Igen, uram, éppen reggelizik. — Jó, legyen oly szives és mondja meg neki, hogy két ur beszélni óhajt vele. — Igen. A leány félbehagyta a söprést és a házba ment, mi nyomon követtük. Az előszobában megkért, hogy várjunk egy pillanatig és azután kopogtatott az egyik ajtón és csakhamar eltűnt mögötte. — Most remélhetőleg meg fog ami emberünk jelenni — mondta a kapitány. Alig fejezte be mondanivalóját, amikor felnyílt az ajtó és egy férfi lépett ki. Meglepetésünkre nagy, erős férfi volt, gömbölyű, joviális arczal, szóval, oly ember benyomását keltette, aki önmagával és a világgal meg van elégedve. — Minek köszönhetem e látogatást ? — kérdezte a kapitány felé fordulva. — Én, amint látja, rendőrtiszíviselő vagyok és egy Draper nevű embert keresek, aki tegnap még e ház birtokosa volt. — Attól tartok, hogy önök itt egy kissé tévedtek — felelte az ember. — Már néhány hónap óta én vagyok e ház tulajdonosa. Egy Draper nevű urnák egyáltalában semmi köze sincs az egészhez. A kapitány bámult, én nem kevésbé, A márki oly hűen leírta e házat, hogy a legcsekélyebb kételyünk sem lehetett azonossága iránt. De az előttünk álló semmi esetre sem volt Draper és ha ez volt a hely, ahová Beckenhamot hozták tegnap, hová lett a sok fegyver az előcsarnokból, a melyeket oly hűen leirt nekünk. — Nem értem az egészet — szolt a kapitány felém fordulva. — Ez az a ház, de hol vannak a tárgyak, amelyek itt voltak? — Önnek tehát meg van a berendezés leírása — mondta a házi ur — kérem kövessenek és meg fognak győződni, hogy tévedésben vannak. Tessék, nézzék meg a szobákat. Előre ment és belépett a szobába, a melyből kihívták, mi követtük. Kis szoba volt, egyszerű, de csinos bútorzattal — ritkaságoknak azonban nyoma sem volt. Azután végigjártuk az összes szobákat, amelyek a legutolsó divat után voltak berendezve, de a fegyverek és a gyűjteménynek sehol sem jöttünk nyomára, a melyekről Beckenham oly részletes leírást adott. Attól tartok, hogy ok nélkül terheltem önt — mondta a kapitány, amikor ismét az előszobába léptünk. — Az nem tesz semmit, elégtételt nyerek abban, hogy nem leszek a rendőrséggel kellemetlenségbe bonyolítva. — Ez alkalommal legyen szives megmondani, ha ismeri-e a szomszédait? — kérdezte a kapitány. — Oh, igen, — felelte a házi gazda, — Jobbról egy özvegy öreg asszony lakik, aki egész nap a templomban van. Balról a Hollandban igazgatója lakik, mindketten tiszteletreméltó tagjai a társadalomnak. — Akkor hát nem marad más hátra mint hogy újból bocsánatot kérjük, és ajánljuk magunkat. — Kérem, szót sem érdemel. Örültem volna, ha szolgálatukra lehettem volna, .ló reggelt, uraim. Lementünk a lépcsőn és az utczára léptünk. — Mit jelentsen ez ? Tévedhetett Beckenham ? — Alig hiszem sőt meg vagyok győződve, hogy ügyesen kijátszottak benünket. — Mért gondolja ezt? — Nem csak gondolom, de biztosan tudom, is. Jöjjön a túlsó oldalra. Át mentünk az utczán a szemben lévő keskeny házhoz, amelynek ablakai csinos függönyökkel voltak ellátva. A kapu felett czégtábla volt, amelyről láthattuk, hogy a tulajdonos szabónő. Nem tudtam megérteni, hogy kereshetünk egy szabónőnél. Mikor beléptünk, a kapitány az ajtót nyitó cselédtől megkérdezte hogy miss Diffins itthon van-e és lehet-e beszélni vele? A leány eltávozott, hogy megkérdezze és | csakhamar visszatért és megkért, hogy kövessük. Keskeny folyosón mentünk végig és egy balkonnal ellátott szobába léptünk. Mis Diffins bizonytalan korú hölgy volt, aki régi divatu csavart fürtöket viselt. Kért, hogy foglaljunk helyet és megkérdezte, hogy mivel szolgáhatna. — Mindenekelőtt engedje megjegyeznem, hogy rendőrtisztviselő vagyok —- mondta a kapitány. Súlyos bűntett lett elkövetve és remélem, hogy ön a tettesekre nézve fog némi felvilágosítást adhatni. — Ön megijeszt uram, — felelte a hölgy. —- Valóban, nem tudom, hogy mennyiben lehetnék segítségére önöknek. A legnagyobb visszvonultságban élek és csak nagyon kevés embert ismerek. — Én nem azt akartam az előbb modani, hogy Ön tud a bűntettről. Ez távol állt tőlem, csak arra akarom kérni, hogy emlékezzék jól vissza a tegnapi nap eseményeire és feleljen néhány egyszerű kérdésemre. — Amennyire képes leszek, válaszolni fogok. — Mindenekelőtt, kérem, visszaemlékezni, hogy tegnap délelőtt nem-e ált meg egy kétüléses kocsi a szemben levő ház előtt ? — Nem, erre nem emlékszem — felelte a hölgy óvatos megfontolással — Délután sem látott több férfit kilépni a házból? — Nem nem vettem észre őket. — Kérem, legyen szives pontosan visszaemlékezni, hogy milyen kocsik álltak meg tegnap a ház előtt. — Meg fogom próbálni, hogy vissza emlékezzem. Judge sütőkocsija körülbelül három órakor, a tejes kocsi ötkor és egy nagy butor-szállitó kocsi este fél hétkor. — Epen ez az, amit tudni akarok. Talán emlékezik, hogy kinek a butorszállitó kocsija volt? Igen. emlékszem, a czég neve és ezime Goddard és James, George Streett volt, még csodálkoztam, hogy átellenesen ki akar költözni. (Folyt, köv.) Forgalmi ártáblázat Nagykároly, 1912. év augusztus l-sö hetében. Búza legjobb métermázsa . . 20 K 50 » közép . 20 — Kétszeres legjobb „ . 17 60 „ közép . 16 80 Rozs legjobb . 16 40 „ közép . 16 — Zab legjobb „ . 21 — » közép . 20 40 Marhahús I. oszt. 1 kiló . . 1 64 . 1 44 Kóserhus „ . 1 88 Sertéshús . 1 86 Borjúhús „ . 1 84 Zsir , „ 2 20 Szalonna fehér „ . i 76 Füstölt „ „ __2 20 Tűzifa 1 kbm. . . . . 9 » 60 Laptulajdonos : TÓTH JÓZSEF. Felelős szerkesztő: ROSENFELD ZSIGMOND. Segédszerkesztő: KÁLMÁN MIKLÓS. TÓTH JÓZSEF Szaimárvármegye ős a vidék legnagyobb Éppi és Ap léiért viiamos erőre berendezve NAGYKÁROLYBAN, Jókai-uteza 2. szám. Készít díszes báli és lakodalmi meghívókat, eljegyzési kártyákat pénzintézeti, ügyvédi, egyházi és iskolai nyomtatványokat. Országos nyomtatványraktár az összes községi közigazgatási nyomtatványokból. Elvállal mindennemű könyvkötészeti munkákat, ima- és emlékkönyvek, albumok és díszdobozok készítését, ízléses munka! Jutányos árak! Vidéki megrendeléseket a legrövidebb idő alatt teljesítünk.
