Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-11 / 32. szám
SZAT MÁR MEGYEI KÖZLÖNY áll s mellette megingathatatlanul a király- bizalma. És mikor még a törvényhatóságok is túlnyomó többségben a kormány mellet nyilatkoznak: Igazán érthetetlen és meg- okolatlan balgaság lenne, ha éppen most hagyná el a helyét. Csak maradjon a kormány, mely már eddig sok üdvös törvényt alkotott és alkossa meg békében a választói jog reformját is! Ez az ország érdeke most és ez a nemzet igazi közvéleményének kívánsága is. Ennek a közvéleménynek a múlt hónapban már a szatmármegyei nemzeti munkapárt is kifejezést adott. Csakhogy ez nem elég! Szatmármegyének követnie kell a többi tekintélyes vármegyék példáját és politikai érzelmeinek a külsőségekben is tormát kell adnia. A nagykárolyiak élhetetlenségére vall, hogy ez eddig itt senkinek eszébe nem jutott, holott — minden politikai elvtől eltekintve — a nagykárolyiaknak most ugyancsak szükségük van a kormány jóindulatára. II hél WÉII «Ifi. — A Szatmármegyei Közlöny tudósítójától. — Számottevő politikai események még a múlt héten sem történtek. Ellenben viharok voltak, amitől aztán bőségesen termett a bolondgomba. Ilyenek: állítólagos leleplezések a Skoda-gyárról és a közös hadsereg ágyúinak csöveiről, gróf Hadik, a koalicziós államtitkárnak egyik fővárosi újságban megjelent czikke, az Alkotmány hiradása és kitudná őket mind elsorolni. A Skoda-ügyet régen megczáfolták, az Alkotmány „leleplezésére“ pedig a Budapesti Tudósitó a következőket jelenti: az Alkotmány vasárnapi számának azon hírére vonatkozólag, amely szerint a delegáczió alkalmából az an- nektált tartományok élére bán neveztetnék ki, mellette pedig egy tárcza nélküli bosnyák miniszter, aki az osztrák kormánynak lenne a tagja, a Búd. Tud. illetékes helyen nyert felhatalmazás alapján kijelenti, hogy ez a hir azon kacsák közé való, amelyek a politikai holt szezonban meglepően szaporodnak az ellenzéki sajtóban. Székely Fsrencz dr. igazságügyi miniszter hazatért szabadságáról és átvette a minisztérium vezetését. í Hogy támogassuk a városokat? k belügyminisztérium törvénytervezete. Irta: Lukács Ödön. III. A belügyminiszteri tervezet az állami segítségnek államsegély czimén való nyújtását a következő okokra alapította: A városoknak sem jogi sem anyagi java el nem vonatik, károsodás őket nem éri s igv kártalanítás őket nem illeti. Minthogy pedig a városok az állami közigazgatás egyes feladatainak teljesítésére országos törvények által vannak kötelezve, ennélfogva a megtérítés vagy a hozzájárulás fogalma sem fedezné a nyújtott anyagi szolgáltatás jogi természetét. Mindkét kifejezés fenhagyná ugyanis azon feltevés lehetőségét, hogy a városok az állami közigazgatás közvetítésével valami tartozatlant teljesítenek. Mindezeken kívül pedig úgy, hogy a hozzájárulás, mint a kártalanítás és megtérítés fogalmai ellen szól végül azon általános tekintet, hogy már egy állam egységes és szuverén jellegéből következőleg is meg kellett óvni a nyújtott szolgáltatás azon természetét, hogy az nem valamely különálló szervvel szemben fenforgott kötelezettség lerovása, hanem az egységes organizmusnak bizonyos tagjairól való gondoskodás. Ez ez indokolás nem vette figyelembe a magyar törvényhozásnak még a legutolsó tiz évre eső tényeit sem. Megfelejtkezett arról, hogy az 1889. évi YI. törvényczikkel lefoglalta a magyar állam maga számára a városok háztartásának ásson alapjait, amelyekre a fejlődés terhei utalhatók lettek volna; nem vett tudomást arról, hogy az ipari szeszkontingens feloszlatásánál követett eljárással, az adóreform megállapításával a városok jelentékeny jövedelemtől fosztattak meg s végül nem méltányolta azt sem, hogy az 1908. évi XLVI. törvényczikk a népoktatás ingyenességének kimondásával a tandíjbevételektől is elütötte a városokat. Ezek pedig a magyar államnak olyan pozitív intézkedései, amelyekkel anyagi javakat vont el a varosoktól s amelyek folytán a városok a kártalanításra méltán igényt is formálhatnak. Hogyha azonban politikai és kormányzati érdekekből magyarázatát is lehetne adni a városok állami támogatásánál a kártalanítási alapelv elejtésének, annak már nincs elfogadható indoka, hogy a törvénytervezet készítésénél a megtérítés elvi alapja is mellőztessék. Az a körülmény ugyanis, amelyre a minisztérium tervezete hivatkozik, hogy t. i. az állami funkcziók végzésére a városok törvény által vannak kötelezve s igy az állami közigazgatás közvetítésével nem teljesítenek valami „tartozatlant“, nem akadálya a megtérítési elv alkalmazásának. Abból ugyanis, hogy a magyar törvényhozás bizonyos állami teendőket a városok kötelességévé tett, nem következhető sem az hogy a városok megtérítési igényükről lemondottak volna, sem az, hogy az állam megtérítési kötélezettsé >e alól ezáltal már magát mentasitette. A törvény rendelkezik, rendelkezéseinek végrehajtására a helyi önkormányzatot kötelezi, de a végrehajtással járó költségek miként való fedezetére nézve sem pozitív, sem negatív irányban nem intézkedik. A törvényes intézkedések hiányosságából pedig a városok kárára praejudiczium nem alkotható, annyival is inkább, mert ha a törvény a megtérítésre nem is vállal kötelezettséget, de az ebbeli igényt nem is tagadja. xAzt kell feltételeznünk, hogy a megtérítési elv alkalmazásának nem is ezek voltak a tulaj- donképeni akadályai, de az állam egységes és szuverén jellegéből levont azon következtetés, hogy a manicipiumok nem különálló szervek de az egységes szervezet tagjai. Már pedig, ha a közigazgatási költségek a városoknak megtéríttetnének, akkor elismertetnék a városok közjogi különállása, ami pedig az állami egység szempontjából esnék kifogás alá. A tervezet tehát nem akarja elismerni a városokat az állami élet különálló szerveit, de azokat az állami organizmus olyan tagjainak tartja, amelyek csak az állami akarat végrehajtására rendelvék. Ezen felfogással szemben, amely — elmondhatjuk — a városi önkormányzat történeti jogait kevéssé respektálja, szükséges szabatosan rreghatároznunk a városok, mint önkormányzati szervek államjogi helyzetét. Az állam egységes és szuverén, azonban ezen egységes szervezetnek vannak olyan különálló szervei, amelyek önálló közigazgatás jogi, kulturális, gazdasági és társadalmi szokja meg ezt a gondolatot, de Önt csak mja hozták be és itt van még néhány napig. Azalatt megbarátkozhatik vele. Epaminondas leült egy kőpadra és aludni próbált, ügy vélekedett, hogy az antik stoiku- sok tanitványa alvás utján fejezhetné ki legnemesebben közönyét a sors iránt. De ezután mégsem tudott elaludni. Az emberszerető Guillotin doktor találmánya járt az eszében és néha olyasfélét is gondolt, hogy a jénai vendéglő ebben a pillanatban talán kevésbbé érdekes, de mindenképpen biztonságosabb hely volna. Elővette Horácziust és olvasni kezdte azt az ódát, amely a bátor és igazságos férfiúról szól. De a sorok tánczolni kezdtek a szeme előtt és a gyér világításban a befük összefolytak szeme előtt. Ismét letette a könyvet. Epaminondas fázott és félt. Másnap délelőtt újra találkozott de Tre- sailles márkival. A márki megkérdezte. — Ha nem vagyok indiszkrét, tulajdonképen minek köszönhetjük a szerencsét, ho£y önt körünkben tisztelhetjük? Epaminondasnak elborult az arcza. Eleinte nem akart beszélni, de végül mégis csak válaszolt: — Az elveim áldozata vagyok. A márki udvariasan meghajolt: _________I — Nem is képzeltem mást. De mégis . . . Ön nem látszik rojalistának. — Meghiszem, hogy nem vagyok az. Ellenkezőjeg, tiszta republikánus és világpolgár vagyok. És éppen ezert jutottam ide. — Ah ez érdekes! — Az ember nem hinné el. Lássa, polgár én igazhitű republikánus voltam mindig. Nem hittem sem osztály, ,sem felekezeti, sem nemzeti ellentétekben. Állítólag a köztársaság is ugyanezeket az elveket vallja, de csak állítólag. Tudja, hogy miért hoztak ide ? Mert megsértettem a franczia nemzetet. A nemzetet. Valamit, ami egy általában nem létezik. Na, mit szól hozzá. — Még nem érteni egészen tisztán. — Tudja, hogy történt? Nyugodtan ülök az Emberi jogokhoz czimzett vendéglőben és vacsorázom. Egyszerre csak beállít egy tuczat műveletlen marseillesi önkéntes és oesmány hangon kezdték hirdetni, hogy pozdorjává fogják zúzni a német csapatokat, el fogják foglalni Németországot és igy tovább. Figyelmeztettem őket, hogy világpolgárokhoz nem illik ez a durva naczionalizmus. Erre azt ordították, hogy ők fraueziák és el fognak készülni az összeátkozott németekkel. Azután szó nélkül a rendőrségre czipeltek és most azzal vádolnak, hogy külföldi kém vagyok. Hát mit szól ehhez polgár?_______________________________ — Attól tartok uram — felelt a márki — hogy az ön igen tiszteletreméltó eszméi nem állnak mindig teljes összhangban a gyakorlattal. És ilyenformán a forradalmi törvényszék alighanem el fogja Ítélni. — El fognak Ítélni, mert én tényleg hiszek abban, amit ők hirdetnek? Hát mi a világpolgárság, amit a köztársaság ünnepélyesen proklamált ? — Attól tartok, hogy egy igen szép frázis, amelyre az élet rá fog czáfolni. — Gondolhattam volna — felelte Epaminondas elvörösödve — hogy a francziák sokkal léhábbak, semhogy ami ideáljainkat meg tudják érteni. Többet is mondott volna, de a márki szertartásosan meghajolt. — Engedje meg uram, hogy befejezzem a beszélgetést, amelyben ön nemzeti gőgjének magaslatáról gyalázza az én nemzetemet — mondta hidegen és odább sétált. És Grüne Epaminondas most már egyáltalában nem tudta megérteni, hogy tulajdonképen miért van itt és miért kell megismerkednie neki is az emberszerető Guillotin doktor találmányával. . ® Gallérok gözmosása ® tükőrfénynyel hófehérre Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása TMQVKÁF?OL, Széchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath, elemi fiúiskola mellett.
