Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
Kagykároly, 1912. január 28 4. szám XXXVIII. évfolyam. SZERKESZTŐSED és KIADÓHIVATAL: liová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP.------- Megjelenik minden vasárnap. ■ EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak ós iskolák részére egyóvreö korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillérAz iparfejlesztés eredményei. Ha gazdasági életünk fejlődését és haladását végigtekintjük, megállapíthatjuk, hogy sajátságos politikai és gazdasági körülményeink következtében a gazdasági téren megteremtett alkotások és elért eredmények állami tevékenységnek, az állam működésének gyümölcsei. Ennek a körülménynek felemlitése nem rekriminálás, hanem a tények egyszerű megállapítása. Megállapítása annak, hogy itt történelmi fejlődéssel állunk szemben, amelynek következései előtt szemet nem hunyhatunk. Hazánk gazdasági újjászületésének kezdete, a későbbi nagy alkotások nagy alapja az 1867. évi kiegyezés volt. Megszűnt vele a politikai lidéreznyomás. Lehullottak a bilincsek a tettre kész és munkára képes kezekről és az államhatalom hozzáfogott a mulasztások helyrehozásához, a hiányok pótlásához. Az állam és nem a társadalom vette kezébe nálunk a munkát. Ez szinte természetszerű volt nálunk. Olyan országokban, ahol a társadalom, bár egyes háborúk vagy politikai események által megszaki- tottan, mégis folytonos fejlődésben van, ott az állami beavatkozás a gazdasági íejlődésre a legszükségesebbre szorítható. Egészen más volt azonban a mi helyzetünk. Volt idő, amidőn hazánk az európai czivilizáczió legmagasabb csúcsát foglalta el. De szerencsétlen történelmi események egész sora letaszította ezekről a csúcsokról oly időben, amikor az európai népek rohamos gazdasági előhaladása már teljes erővel megkezdődött. És amikor 1867-ben sorsunk jobbra fordult, egyszerre minden átmenet nélkül kerültünk bele a rohamosan fejlődő művelődés és gazdasági haladás forgatagába. A társadalom gyenge és erőtlen volt az önműködésre. Viszont az állam az abszolutkorszak által teremtett jelentős gazdasági, hatalmi eszközök birtokába jutott. íme, ezek a történelmi okai és magyarázatai annak, hogy gazdasági téren mindenütt az állam kezdését, uttörését és alkotásait látjuk. Később azután kezet fogott a hatalom a szükséggel. Az állami ügyek vezetőinek hatalmi- és politikai érdekei, az örökös közjogi harezok okozták, hogy az állam megtartsa, sőt erősítse nagyhatalmi túlsúlyát a gazdasági téren és ennek folytán a társadalom önműködő ereje nemcsak, hogy nem fejlődhetett, hanem szinte sza- bálylya vált a tétlenség és az, hogy mindent az állam tegyen így kezdődtek az alkotások az ipar terén is. Így alkotta, fejlesztette az állam a gyáripart. Maga üz bányászatot és kohászatot. Megalkotja a gyáripar fejlesztésére szolgáló törvényeket és életbe lépteti mindinkább és mind nagyobb mérvben a pénzbeli segélyeket. Uj ipar még fejlett iparral bíró államokban is rendszerint hátrányban van a már fennálló iparral szemben. A fejlettebb technikai követelményeknek megfelelően berendezett uj ipar ugyan nagy előnyöket is rejt magában, de ezzel egyúttal nagyobb befektetéseket is kell gyümölcsöztetni. Menyivel nagyobbak azonban az uj ipar hátrányai a régi megerősödött, tőkéjében törlesztett, képzett munkasokkal kellő számban rendelkező iparral szemben ott, ahol nemcsak a munkásképzés nagy terheit kell az uj iparnak viselnie, hanem még a piaczszerzés tekintélyes költségeit is. Ez volt a helyzete az újonnan fejlődött magyar iparnak, amelynek tehát az adott viszonyok közepette nem lehettek elegendők a törvényes kedvezmények, feltétlenül szükséges volt, hogy az állam támogassa az uj vállalatok létesítését azon terhek könnyítésében is, amelyek specziális helyzetünkből folytak. És ez a támogatás az állam által nyújtott pénzbeli segélyekben jutott kifejezésre. Csakhogy az állam a támogatás ezen eszközét, tekintettel az állam pénzügyi helyzetére, nem vehette oly mértékben alkalmazásba, mint azt az ipari fejlődéshez fűzött nagy állam és nemzeti érdekek követelték- volna és mégis nagy eredmények éretlek el, mert az államnak e téren kifejtett működése úgy czéltudatos, mint következetes volt. És a társadalom? A hazai tőke alig vett reszt e gazdasági alkotásokban. A hazai tőke nem azonosította magát az államnak a gazdasági alkotások terén nyilváESETEK. Irta : Arányi Lipót. (A belgyógyász.) „ Karancsy Boldizsáréknál orvosválság ütött ki. Onagysága nem bízott többé öreg és maradi házi orvosukban. Tehát rábírta kedves férjét, hogy fizesse őt ki és modern, fiatal orvost kérjen fel a háziorvosi tisztség betöltésére. Ilyen modern és az orvosi tudomány legújabb vívmányaival lépést tartó orvosnak jelölte meg Albán Elemér dr.-t, aki a legjobb családok körében nagy népszerűségnek örvendett. A férj meghajolt az argumentumok előtt és Albán dr. csakhamar megkezdte látogatásait. Rendesen olyankor, amikor a férj a társaskörben a tarokk-parti rendes ülésén volt elfoglalva. Karancsy Boldizsár azonban egy délután kivételesen többet vesztett a kelleténél és ezért a vacsora előtt a szokottnál jóval korábban érkezett haza. Az orvos akkor is ott ült és konzultált a kereveten a felesége mellett. Diszkrét homály lévén a szobában, Karancsy semmi olyasfélét nem észlelt, ami őt otellói allűrökre, vagy csak nyárspolgárias felháborodásra, esetleg a szálló ige szerint való kanapékidobásra feljogosítaná. De annál inkább töprengett befelé. Igaztalan nem akarván lenni, elmésség utján próbált gyanújának valami halvány kifejezést adni. Mikor az orvos távozott, Karancsy elmélkedni kezdett: — Nos édesem, hát lényegesen javult az egészségi állapotod, amióta más kezelés alatt állasz ? — Kérlek, hát lehet azt egy-két hónap alatt észlelni? Azt majd csak később tudjuk meg. — Pedig azt már most kellene észlelni. — Nehéz dolog az orvosok tudományáról véleményt mondani. Egyedül a sebészet terén lehet gyorsan megállapítani a sikert. A sebészet terén a legutóbbi busz év alatt óriási nagy a haladás. — Nos és mi a te véleményed az Albán doktor orvosi képességei felől, —■ Hát kérlek, mit felelhetek én erre? Albán igen ügyes ember. De hát mégis csak belgyógyász.-— Szóval, ezzel azt akarod mondani, hogy ő is csak a sötétben tapogatódzik. Ezúttal kivételesen nem az asszonyé volt az utolsó szó. (Ügyvédi képesítés hajdanában.) Ez az eset a múlt század hetvenes éveiben történt. Amikor még olcsó világ volt. A vidéki jogakadémiákon két esztendő volt a jogi kurzus, egy esztendő a bírósági vagy ügy- védségi gyakorlat és a piaczon harmincz kraj- czár egy kiló borjúhús. Ebben a régi jó világban történt, hogy a polgártárs, a falusi szatócs beállított érettségizett fiával egy közeli városi ügyvédhez és a következő ajánlatot tette neki: — Nagyságos uram, itt van a fiam, igen jó eredménynyel maturált. De nekem elég volt vele négy évig, mint elemi iskolai, nyolez évig, mint gimnáziumi tanulóval bajlódnom. jL^n most már nyugodtabb életet akarok élni. S a még hátralevő bárom esztendőben nincsen már kedvem a fiú dolgaival bíbelődni. Kivénültem a sok; lótás'futásból. Átadom őt a nagyságos urnák kosztra kvártélyra. Tessék őt beíratni a jogakadémián, aztán később irodájában paktizáltatni, őt előkészíteni, vele foglalkozni, a leczkéit kikérdezni. Ha bevégezte teljesen és sikerrel a pályáját, fizetek tízezer forintot Nagyságodnak és erről írást is adok. A vidéki prókátor elfogadta az ajánlatot. — Helyes. Én a fiút előkészítem, majd a Steib Márton női és uri-divat üzletében az összes raktáron levő újdonságok leltározás miatt a legmérsékeltebb árakon árusittatnak el. Vigyázat: Kékre festett kirakat! Füll!
