Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-16 / 24. szám

A Ml Mill estilfl. — A Szatmármegj’ei Közlöny tudósítójától. — A képviselőház hétfői ülésének elején is­mét megismétlődtek tervszerűen előkészitve a múlt napok eseményei. Zajongtak és gya­lázkodtak a magukat „ellenzékiekének nevező képviselők, kikről immár két év óta bebizo­nyosodott, hogy a komoly munkától irtóznak és a rendbontásnál egyébhez nem értenek. E jelenségekkel szemben — mondotta Tisza Ist­ván elnök — a Ház elment a végső határig. Nem lehet tovább tűrni, hogy a Ház idejét to­vábbra is ezekkel a dolgokkal rabolják el. Ja­vaslatot tett, hogy az akkornap zajongott kép­viselőket is utasitsák a mentelmi bizottság elé. Napirend szerint következett az állami, vár­megyei és államvasuti tisztviselők családi pótlékáról szóló javaslat tárgyalása. Kenedi Géza helyesli a javaslatot, ámbár a javaslat­nak bele kellett vonni a körbe azokat a tiszt­viselőket, akiknek feleségük van, de gyerme­kük nincs. Ezek is érzik a háztartás drága­ságát. Ezután Teleszky József pénzügyminisz­ter szólalt fel. Utalt a drágaságnak folyton emelkedő nyomasztó súlyára. Ismertette az általános drágulást előidéző nemzetgazdasági okokat, a drágaságot elsősorban a fix fizetésű alkalmazottak érzik s ezért törekszenek fizeté­sük javitására. Összehasonlitja az állami al­kalmazottak fizetését a külföldiekével s kon­statálja, hogy az illetmények nálunk nem ala­csonyabbak. Ami a javaslatot illeti, ez leg­jobban akarja megoldani a szocziális igénye­ket. Az előirányzott összeg elérte a legmesz- szebb határt. Az adók emelése nélkül tovább menni nem lehet. A gyermekes s gyermek­telen családok kiadásai közt nagy a különb­ség s ma nem helyezheti kilátásba a gyermek­telen alkalmazottak családi pótlékát. A javas­lat 9. szakasza lehetővé teszi az örökbefoga­dott gyerekeknél is a családi pótlékot. Kéri a javaslat elfogadását. A javaslatot általánosságban és részle­teiben is elfogadták. Az ülést d. u. 4 órakor folytatták és a hús- és boradó törvényjavasla­tot általánosságban elfogadták. A keddi országgyűlés érdekessége Vadász Lipót képviselő a házszabályrevizióra vonat­kozó inditványának tárgyalása volt. A korsza­kos indítvány ötletes eszköz a lelkiismeretlen és rosszhiszemű obstrukcziónak: ha nem is szokatlan tavaszságtól fáradtan már hazatért az éjszakába. A viz locsogott a hídnál, csak erről tudtam meg, hogy ott vagyok, mert nem mertem felnézni. Vártam és egyszerre megfor­dultam, neki a városnak és szégyenkezően monotam magamnak: — Holnap. De másnap nem mozdultam ki a szobá­ból. A divánon feküdtem, a mellemet és ar- czomat befurtam egy festett párnába. A kezeim két oldalt a földrecsiingtek, mintha megakarnák ölelni a divánt. így feküdtem egész nap és egész éjjel, egy könyvet olvastam, nem tudom mit, csak azt, hogy nagyon sok „f“ betű volt benne, ami engem a zugó fákra emlékez­tetett.. És harmadnap nagy akarással mogindul- tam, de alig tettem pár lépést az utczán, hármat vagy négyet, amikor utamba lépet két fekete szem és egy leány előtt megállottám. Nem volt sok, amit vele beszéltem. Élet­ről és halálról semmit, inkább azt mondtuk el, hogy nagyon szeretjük egymást. És éltem ezekkel a szemekkel szépen és sokáig s a fák és Ígéretem nem jutottak eszembe. Oly jó volt élni, fürödni a nap és a szemek sugarában; az életre biztatott minden. De két vagy három hónap múlva, már nem voltak ezek sem az enyémek és én kisétáltam a ligetbe, amelynek nyáriasan tikkadt fái, S Z A T M A R M E G V E 1 KOZ lehetetlenné, de mindenesetre nehézzé tételére. Az indítványhoz elsőnek Lukács László mi­niszterelnök szólalt fel. Rámutatott arra, hogy az eddigi események meggyőzhettek minden­kit, hogy a mostani házszabályok nem képe- pesek biztosítani a Ház tanácskozási rendjét. A következő felszólaló Haydin Imre volt. Azt hiszi, Vadász Lipót indítványa nem is szorul indokolásra, mert a legutóbbi események bizo­nyítják, hogy egy törpe minoritás mint aka­dályozta meg a parlament rendes működését. Pedig a nemzetnek százados mulasztásokat kell pótolni s ehhez idő kell. A kisebbség pe­dig ettől fosztotta meg a nemzetet. Foglalko­zik Apponyival s azt a véleményét fejezte ki, hogy Apponyi mostani szereplése nem az utolsó állásfoglalás. Adott pillanatban meg fogja változtatni. Most tulajdonképpen a több­ség legális akarata jutott kifejezésre. A kisebb­ség erőszaka merénylet volt a nemzet ellen s mint ilyent el kellett tiporni. A házszabály csak akkor biztosítéka az alkotmánynak, ha a Ház tanácskozási rendjét biztosítja. Gróf Tisza István következett. Megkönnyíti helyzetét, hogy az ellenzéki képviselők indokaira hivat- kozhatik, mert hiszen azt a házszabályrevi- ziót akarják megoldani, mélyet az ellenzék csinált. Igaz, hogy az ellenzék nem vesz részt a tanácskozáson. Elismeri, hogy ma már 60 ellenzéki képviselő van kitiltva oly viselkedés miatt, amelyet senki sem védhet. De kérdi, j hogy ez a teljesen törvényes rendelkezés ki­zárja-e, hogy az ellenzék többi 90 tagja jelen legyen az ülésen. Ezeket senki sem akadályozza, hogy ha érveik vannak az indítvány ellen, azokat előterjesszék. A szavazás eredményén úgy sem változtatna, ha a kitiltott 60 képvi- , selő is jelen lenne. Sajnálja, hogy az a 90 képviselő azonosította magát azokkal, akik lealacsonyító módon viselkedtek a Ház tanács­kozási termében. Elnöki joga és kötelessége azt tenni amit tett. Szól a maga ügyéről. A magyar parlamentben dúló an archiszti kns küz­delemmel szemben mindig azonosította magát. Felajánlotta magát erre 1898-ban, felvette a harczot 1903. és 1904-ben s most egész köz­életi munkásságával szerzett erkölcsi tőkéjét dobta a küzdelembe. Nevetséges vád, hogy ő ezt személyi érdekből s hatalmi vágyból teszi. Az is alaptalan vád, hogy cselekedeteit gyü- lölség vezeti. Az ő lelkében csak szeretet él. Utal arra, hogy 1905-ben is félre tudott állni. Higyjék el neki, hogy most is, ha sikerül eredményt elérni, lelkében nem lesz más, mint a hála nemzetek Istene iránt, hogy sikerült ezt megérnie. 1905-ben a nem­mintha ^gőgösen és gúnyosan néztek volna engem. És én lesütöttem fejemet a földre, az fehér volt a portól és sápadástól, de az arczom, azt hiszem még fehérebb. És innen hazamenet este, a tó partján, amely a Dunára, fákra és rám emlékeztetett, itt jöttek újra szemek és karok, újra öleltek. Ezeket még nem tudtam megnézni, mert mindig az első lánynak fekete szemei jutottak eszembe, de ennél a lánynál nem voltam nyugodt, elmentem tőle, már egy hét múlva a hidakon sétáltam, mert ott nin­csenek fák és néha hajóra is ültem, hogy kö­zelebb legyek a vízhez. Igaz a hajón jött újra egy lány és hozta nekem a szemeit. És tegnap ment el tőlem egy lány. A ligetben váltunk el egymástól a fák nevettek és mi sirtunk. Úgy jöttem a bucsuzáshoz, mint egy temetésről, sírtam és a kezemben egy falevél volt. Azt mondták a fák: — Egy évig búcsúztál most. Melletted meghalt, a világ és újra megszületett. Te nem láttad és nem tudtad, milyen szörnyű búcsút tettél ez év alatt, mi tudtuk csak, mert mi mindent tudunk. Megengedtük, hogy búcsúzz az élettől szépen, mely rossz volt hozzád, most elég volt, nos meghalsz holnap ? És én azt feleltem: — Holnap meghalok. És nem tudom, hogy miért nevettek a iák . . . . Ö V zet fellángolása eltiporta őt s néhány évvel később igazat adott neki. Most, amikor az úr­isten különös kegyelme megengedte neki, hogy ezt a kérdést mégegyszer felvesse, kéri a nemzetet, hogy most higyjen neki, nem pedig akkor, amikor megint késő lesz. Szavazás után a képviselőház Vadász indítványát elfogadta. A legközelebbi gyűlés junius 18-án, ked­den lesz. A véderőreformról alkotott törvényt tegnap a főrendiház is megszavazta. A „Neue Freie Presse“ pénteki számában ama véleményének ad kifejezést, hogy a jelen­legi helyzet Magyarországon csak az őszszel fog változni. A kormány az őszi ülésszak ele­jén be fogja terjeszteni a választóreformról szólő törvényjavaslatot és az ellenzék remél- netőleg nem fogja kitenni magát annak a veszélynek, hogy a választójogi reformot is úgy vigyék keresztül, mint a véderőreformot. Előrelátható, hogy az ellenzék semmiesetre sem fogja kiadni kezéből azt a jogát, hogy a választójogosultság megállapítása és a választó- kerületek uj beosztására befolyást gyako­roljon. Oioltf a viliéi. Veszélyben a pénzügyigazgatóság! Miért nem mond le Gr. Károlyi József? A Szatmármegyei Közlöny közölte elő­ször, hogy Nagykároly város ellen merénylet készült: a m. kir. pénzügyminisztérium utasí­totta Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigaz­gatót, hogy keressen Szatmáron pénzügyigazga­tóság részére megfelelő helyiségeket. Lapunk rendkívüli kiadásának hire megdöbbentően ha­tott a város közönségére, amely hetekig kizárólag a mi híradásunk hatása alatt állott és áll sok tekintetben még ma is. Tudósításunk villany­ütésétől megmozdultak azok, a kiket illet és nem eredménytelenül; nagy munkával sikerült a pénzügyminisztert elhatározásának megmá­szására reá bírni és a miniszter kijelentette, hogy a mennyiben a város alkalmas helyi­ségről gondoskodik: a pénzügyigazgatóság Nagykárolyban marad. Nagykároly város közönsége még mindig a kínos bizonytalanság karjaiban vergődött és egyre újabb és újabb fekete hírek jöttek, hogy viszik a pénzügyigazgatóságot: midőn a Szatmármegyei Közlöny, mint pozitív tényt hozta a miniszternek a mi javunkra szóló el­határozását. A gyalázatos politikai helyzet, Justhék lelketlen időrablása lehetetlenné tette, hogy a minisztériumban aktaszerüleg is elintézzék a pénzügyigazgatóság ügyét. Es ebben a késedelemben reánk nézve veszély rejlik. Újból szomorú kötelességet kell teljesí­tenünk, újból félre kell verni a vészharango­kat : a pénzügyigazgatóság újból és most már komolyan veszélyben van! Tudósítónk a múlt héten Szatmáron járt és látta, hogy Szatmár- Németi vezéremberei örömmámorban úsznak. Most már bizonyosra veszik, hogy — amint ők szeretik mondani — a pénzügyigazgatósá­got Nagykárolyból hazaviszik hozzájuk. És ezt az örömet a körülmények igazolni látszanak. Szatmár-Németi újból megmutatta, hogy mindenkor kitünően kiválasztotta mená- gerjeit. Chorin Ferencz, Hieronymi Károly stb. És most a kurucz Kelemen Samu is tudja, hogy mikor kell a „kurucz“ oroszlánbőrt le­vetni és Szmólen Tóni fekete-sárga jelmezét félölteni. Méltóztattak megfigyelni, hogy a Justh-párt főfő hazaffyja, Kelemen Samu, leszál­lóit az obstrukczió robogó automobiljáról és szép csendesen meghúzódott a kormány-párt hű­vös berkei mellett. És méltóztattak azt is ® Gallérok gözmosása ® Hüiít^íPr Pü I Kézimunkák, glassé keztyük, tükörfénynyel hófehérre I mU SdJ L I dl Bútorok, szőnyegek tisztítása HAGyK/Í^OLy, 5zéchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents