Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
Lag^károíy, 1912. juratus 2 22« szám. XXXVHI. évfolyam. A* ■■ Ó SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: JSTAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP.- MegjeSenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ... -j. ^ ^ Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona""“' Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreS korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Htgzht a Holta. A képviselőháznak pünkösd utáni j ülései kellemesen leptek m g a közvéleményt. Ezek az ülések a legbékésebb han- | gúláiban folytak le. Sőt, félév óta először, megtörtént az is, hogy a Ház normális tárgyalásban foglalkozott a napirenddel, a véderőjavaslattal. Az eset előzménye az, hogy a kormány a tanácskozásokhoz szükséges békés háttér megszerzésére csak egyetlenegy módot jelölt meg: a technikai ob- j strukczió íöltétlen és teljes leszerelését, j Az ellenzék igy kénytelen volt a i parlament normális tanácskozási rendjét ! helyreállítani. Ez az uj reményekkel ke- | cseglető állapot tehát Lukács László kor- j mánj'zati bölcsességének, Tisza István I gról férfias keménységének és a nemzeti j munkapárt öntudatos harczkészségének örvendetes következménye. Természetesen nem szabad a mai j bekehangulat értékét és jelentőségét eltu- j lozni. Ez végre is csak kölcsönös várakozási álláspont. Lehet ugyan belőle megegyezés, de lehet belőle az ellenkezője is. És addig mindenesetre megvan az a siker, : hogy a technikázás és az abból fakadó botrányok sorozata lekerült a magyar parlament napirendjéről. Ami a béke esélyeit illeti, erre nézve ! se pesszimizmusnak, se túlzott optimiz- j musnak nem lehet helye. Amikor a kér- j dések kérdése a választójog és azt látjuk, j hogy a Kossuth-pártban hajlandóság van j ebben a kérdésben megegyezni a Justh- párttal: van remény arra, hogy a munka- j párt is meg fog egyezhetni, mert hiszen | a munkapárttal sokkal könnyebb liberális, demokratikus és hazafias alapon megegyezni ebben a kérdésben, mint a Justh- párttal. Viszont azonban az is bizonyos, hogy egymaga a választójogi megegyezés még nem elég. A véderőreform megalkotását is biztosítani kell minden lehetetlen leltétel nélkül. Személyi követeléseket pedig nem lehet támasztani, sem fejeket, sem valami megalázkodást, vagy visszafelé való lépést követelni. A békét meg lehet csinálni, de csak hazafias alapon, tárgyi feltételekkel és önzetlenül. Az ellenzéken múlik tehát, lehetővé teszi-e ennek a programúinak végrehajtását önként vagy m 'gvárja amin rákény- s zeritin ? 119ili Hifii. — A Szatinármegyei Közlöny tudósítójától. — Az elmúlt hót egy sötét politikai erkölcstelenségei kezdődött. Az ellenzék még nem tartja elegendőnek azt a rombolást, amit eddig az országban véghez vitt. Kevesli és ezért uj koaliczióba verődnek. Az ellenzéki szövetkezés a hétfői nappal befejezett ténynyé vált, a Justh-párt, a Kossuth-párt, a pártonki- vüli csoport és a néppárt végleg megegyezett egymás között. A szövetkezés úgy a választójogra, mint a véderőre s a Tisza elnöksége ellen való harczra egyaránt kiterjed. Akik a koaliezió garázdálkodását, szélhámosságait ismerik, azok befogják az orrukat a legújabb ellenzéki block elölt. A keddi nap meglepetést hozolt. A kormány és az ellenzék a békés kibontakozás lehetősége érdekében fegyverszünetet kötött, amelynek tartama alatt az ellenzék hozzájárul a véderőjavaslat normális tárgyalásához és mindkét fél kerülni fog minden inczidenst, mely a normális tárgyalást megszavazná. Az ideiglenes megegyezés alapján közel hat hónapi szünetelés után szerdán ismét a véderőjavaslatot tárgyalták. Az ülés elején felolvasták Járiny István fehérgyarmati képviselő ä gólya. ívta: Tolsztoj Leó. Koméi embergyülölő paraszt és a faluvégén lakott. Feleségét, gyermekeit már régóta eltemette és egyedül gazdálkodott Demján szolgájának segítségével. Gazdaságában nem tartott baromfiít, semmi állatot, de még kutyát sem. Azt szokta mondani: — Jobban megőrzőm a birtokomat, mint a, kutya tehetné! Csak jöjjön az a tolvaj! — És erősebben markolta meg a puskáját. Ekkor észrevette Koméi, hogy egy nagy gólya röpköd a parasztkunyhója körül, időnként leszáll a tetőre, mintha beakarna rendezkedni. A gólyának fekete szárnyai és fekete farktoliai voltak. — Nem szeretem ezt a madarat, mondta Koméi a legényének — nézz utána, nehogy ideszokjék! Demján igy felelt! — Uram ezt nem szabad megtenni. A gólya jó madár és Isten áldása van rajta. — Majd rnegáldlak mindjárt! — kiáltott Koméi és fenyegetően felemelte a kezét. Demján nem folytatta a czivakodást. Eltávozott és a sarlóját élesítette, mert másnapra kaszálni akartak. Megkezdődött a forró munka. Koméi, kora reggeltől késő estig dolgozott és teljesen megfeledkezett a gólyáról. Végre elmúlt a kaszálás ideje is. Elszállították a szénát és nagy boglyába rakták. Koméi kedvet kapott i ebéd után, hogy kipihenje magát házikójának j tornáczán. Vánkost és egy kaftánt hozott ki a házból, | illatos szénát hintett le a földre és készült j lefeküdni. E perczben úgy hallotta, mintha a | háztetőn mozgolódnék valami, sőt károgás j félét vélt hallani, felpillantott és dühében vérpiros lett az arcza. | — Megállj, átkozott) Fészket raktál hát. : Megállj, hamar leszoktatlak róla I . . . Koméi bement a szobájába, lekapta a puskáját a falról, megtöltötte és a gólyára emelte, — de hirtélenül megállt. — A lövés felgyújthatja a nádfedelet és lángba borul a házam — gondolta magában. Félre tette hát a puskát és egy éles követ hajitott a gólya felé és el is találta. A madár egy ugrást tett a levegőbe, csapkodott a szárnyaival és az egyik lába reszketett, vér folyt ki belőle. Körülröpdöste a háztetőt láthatóan félt, nem mert leszállani. A fészekből apró gólyák nyújtogatták sárga csőreiket, ijedten csapkodtak apró szárnyaikkal, ki akartak ugrani a fészekből és rekedten sipogtak. Koméi létrát támasztott a falnak, felku- szott rajta és a tető nádjába kapaszkodva feltérdeit a tetőre és kihajigálta a fészkükből a kis gólyákat. Megfogta az elsőt és a kis fejét a kéményhez csapta. Az agyveleje fröcs- csent ki és a kis madárka legurult a földre, estében a tornáczba ütközve. Már két kis gólyát röpített le igy Koméi. Meztelen kis testükkel a földre zuhantak és nyomba szörnyet haltak A fészekben már csak egy kis gólyafióka maradt. Elbújt, kis fejét egy szárnya alá rejtette és remegett. De Koméi ezt is előkeritette. Két lábánál fogva széjjeltépte a kis gólyát. A kis madár halk sikolyt hallatott és kék szemeivel Köméire , nézett. És az öreg gólya körülrepülte a tetőt, néhányszor Koméi mellett szállt le, kinyújtotta feléje megsebesült lábát, mint hogyha kegyelmet könyörögne kis gyermekei részére. Azt látszott kifejezni: — Gonosz ember, gondolj a szivekre! Mit cselekszel! Hiszen most már eleget lettél a bosszúvágyadnak . . . Távozz el, legalább ezt az egy gyermekemet hagyd meg. De Koméi nem hallgatott reá. Csak, amikor már elpusztította az egész fészket és lábbal tiport szét mindent ami még megmaradt belőle, eszmélt fel. Véres kezeit ingébe és hajába törülte és lejött a létrán. Lenn megparancsolta Dernjánnak távolítsa el a halott madarakat és lefeküdt aludni, anélkül, hogy kezeit megmosta volna. — Az átkozottak! . . . Most már nem zavarhatnak! . . . mondta, mintha eljárását saját maga előtt kívánná igazolni. Aztán lefeküdt, véres kezét arcza alá rejtette és erősen hortyogott . . . Az öreg gólya még soká ott mozgolódott az üres fészek körül, megtapogatta a csőrével, Ruhát fest vegyileg tisztit Nagykároly, Kölcsey-u. 1. Háuiel Sámuel a rom. kath. templom mellel!. állapíttatott 1902. évben. Telep : Petőfi-ut 59. szám. •M