Szatmármegyei Közlöny, 1912 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
Cf Z A T M Á R M E G K 0 Ö munkának gátat vessenek. A magyar íöld- mivelőnép egy-két év óta tudja már, hogy mi az az agrárvám s ahhoz épp úgy kezd ragaszkodni, mint a földjéhez és a tűzhelyéhez. A mezőgazdasági termelés védelme szent és sérthetetlen előtte, mert tudja már, hogy enélkül meg se bir élni s hogy ez az alapja a gazdálkodás jövedelmezőségének. választói reformról és végül a nemzetiségi kérdésről. A pártokkal történt közös megegyezés alapján a képviselőház ülését ismét elnapolták, hogy ez alatt a folyamatba tett béketárgyalásokat befejezhessék. A hél pflii éséiiwi. Meglehetős érdeklődés mellett kezdődött meg hétfőn a képviselőházban a kormány bemutatkozása felett megindult vita. Először Gr. Apponyi Albert bírálta az uj kormány megalakulásának indító okait, szem előtt tartván azt, hogy az uj kormány tagjaiban és politikájában a régi maradt. Kijelentette hogy az ellenzék a kibontakozás munkájában szívesen j támogatja a kormányt és az ország érdekében j valónak tartja, hogy a helyzet — akár más 1 módon is — minél előbb megoldódjék. Utána j a Justh-párti Bakonyi Samu fejtette ki a leg- j szélsőbb ellenzék álláspontját a kormánnyal szemben. A többi pártok álláspontját gr. Zichy Aladár és Egri Béla képviselték. A vitát kedden folytatták. A nemzetiségi í Mihályi Tivadar, a kisgazda Szabó István, két ' horvát képviselő és a Justh-párti Lovászy ! Márton szólaltak fel. Semmi feljegyzésre méltót j nem mondtak. A kormány bemutatkozása feletti vita szer- | dán, a kulisszák mögött folyó tanácskozások ! eredményekép váratlanul véget ért és Lukács László elmondhatta reflexiót a vita anyagára. Előtte Kelemen Samu szatmári képviselő szólalt fel. Lukács miniszterelnök nem egyenként válaszolt a felszólalóknak, hanem csoportokba foglalta az anyagot. Mindenek előtti Apponyi- nak arra a kérdésére válaszolt, hogy miért kellett Khuennek a miniszterelnöki székből távozni. Válasza az, hogy Khuen — nem kutatja, joggal-e vagy sem — arra a meggyőződésre jutott, hogy a békés kibontakozásnak az ő személye az akadálya. Ebből vonta le a hazafias és parlamentáris konzekvencziát. Beszélt még az 1888. XVIII. t.-czikkről, az osztrák delegáczióról, Strügkh gróf szerepléséről, a \ám és az ellenzi Lukács László kormányelnöknek a nemzeti munkapárt vasárnapi értekezletén tartott beszédét ellenzéki oldalon sokan félreértve harczriadónak tartják és a párt helyeslő lelkesedését hozzá hadüzenetnek. Pedig ez tévedés. Aki ezt a beszédet figyelmesen, nem felületesen olvassa, rögtön tisztában lesz vele, hogy ez nem agresszív, nem kihívó, hanem épen ellenkezőleg a békére való törekvésnek és jó szándéknak erőteljes megnyilatkozása. Ott van a beszédnek a fősulya, hogy Lukács a maga elpusztíthatatlan optimizmusával nemcsak akarja a békességes megegyezést, hanem hisz is ennek a megegyezésnek a lehetőségében. Harczra, küzdelemre csak mint ultima ratiora gondol ama nem várt esetre, ha csalatkoznék abban a reménységben, hogy a józan felfogás és hazafias érzés felül fog kerekedni az ellenzéknél a politikai szenvedélyeken. A békés kibontakozás lehetősége tehát — ha elmúlna — nem Lukács Lászlón, hanem az ellenzők makacsságán fog múlni. Hogy a beszédnek férfias és határozott hangja elitélte a kisebbségi terrorizmust és oktrojt, az csak természetes, mert hiszen talán még a legszélsőbb ellenzéken sincs olyan naiv lelkű politikus, aki azt remélte volna, hogy Lukács a munkapárt értekezletén majd az obstrukcziót fogja dicsőíteni. Azt se várhatta józan ésszel senki, hogy az uj kormányelnök elrúgja magától a saját pártját, mellyel együtt, érez és amelynek életrehi- vásában éppen neki olyan emlékezetes nagy érdemei' vannak, hogy tehát politikájában erre az országos nagy pártra támaszkodik, az egészen magától értető és ha a legszélsőbb ellen • zóken egyesek kozott Lukács beszéde mégis csalódást okozott volna, az csak annak a jele, hogy az ellenzék egy része olyasmit imputált Lukácsnak, aminek imputálására egyáltalában nem volt semmi alapja. Az uj kormány elnök ezzel a nevezetes beszéddel ténylegesen a többség vezérévé avatta magát, a többség pedig lelkes óvácziók között fogadta őt vezérül, akit követni és támogatni fog elsősorban a békés megegyezésre való nemes törekvésében, de a harczos küzdelemben is, ha arra rákényszerülnek. Lukács László optimizmusával azonban hinni és reményiem lehet, hogy ilyen kényszerítő helyzet nem fog bekövetkezni. Helyes logika szerint szinte érthetetlen is, hogy miért folytatódnék tovább a pártos viszálykodás, az áldatlan obs- trukczió, az alkotmányos rend munkájának örökös megakasztása, mely az ország belső erőit sorvasztja, kifelé pedig megaláztatásokat hoz az országra, miért folytatnék ez az ok és czél nélkül való ádáz küzdelem, mikor a békés kibontakozásra is meg van az alap és tárgyi lehetőség, hiszen a többség programjában benne van a liberális és demekratikus választói jog reformjának a megalkotása éppen úgy, mint az ellenzék programmjában. A többség a választások alkalmával vállalta ezt a reformot és valóban igaza van Lukácsnak, amikor azt mondja nincs szükség arra, hogy ezt a kisebbség oktroálja a többségre, mert hiszen a többség maga is akarja, amiképen akarja Lukács László kormányelnök is, még pedig az általánosság és egyenlőség elvei alapján, de mindazokkal a kautélákkal, amelyet a magyar állameszme érdekében a Justh-pártnak is kell fogadnia és úgy látszik, most már el is fogad, mert éppen egy Justh-párti képviselőnek. Bakonyi Samunak legutóbbi képviselőházi tárgyilagos beszéde kapcsán benyújtott határozati javaslatban már kifejezésre jut, hogy a Justh- párt is a magyar állam nemzeti jellegének, tehát a magyarság supromácziájának biztosítása czéljából kívánja a választójogi reform megalkotását. Konstatálni lehet, hogy ez a határozati javaslat általánosságban minden párton elég kedvező hatást tett: igy tehát egy jó nagy lépéssel jutottunk közelebb az uj kormányelnök optimizmusának megvalósulásához. És ha Lukács László a maga férfias és határozott beszédében nyíltan hangoztatta is, hogy a saját pártja támogatásától övezve fog munkához, vállalt feladatának véghezvitelére, ez nem azt jelenti, hogy elzárkózzék az ellenzéki pártoktól, vagy pláne hadat izenjen nekik, sőt inkább találkozni akar velük a békés megegyezés érdekében a kölcsönös megértés utján. Hisszük, hogy ez a találkozás előbb, vagy utóbb sikerülni fog és hogy meglesz a kívánt eredménye is. amikor a szeme a felesége Íróasztalára téved. Nini, az asszony olyan sebtében utazott el, hogy még a kulcsot is a zárban hagyta. Fel se kell öltözködnie — megírja itt, a felesége irópapirján. Ez még pikánsabb. Kinyitja a fiókot. Látszik, hogy az asszonyt épp irásköz- ben érte a sürgöny, amely elhívta — megkezdett levele ott a sorvezető felett. Egy asz- szony, aki sorvezetőn ir! — nem megcsala- tásra született az ilyen? Oszkár nem kiváncsi, legkevésbbé a maga felesége leveleire. De ahogy kotorász a fiókban, ezen az egy megkezdett levelen kívül talál még egy egész csomót, ismeretlen férfikéz, —- egy kéz Írása mind. Végre egyedül van a házban és tanuk hijján a lovagiasságnak nincs törvénye, a lovagiasság a társas együttélés egyik szabályozója. Ahol nincsen tanú, ott nem kötelezők a törvényei. Voltaképp inkább tunyaságból nyúlt a levelekhez, mint érdeklődésből. A férfikézből valókhoz, neje Írása nem érdekelte. Valami nagy ütésfélét érzett a tarkója táján — hátra fordult, nem áll-e valaki a háta mögött. Nem állt ott senki, mégis visszakapta a fejét, mikor szeme az átelleni tükörre tévedt, nem merte az ábrázatát nézni. A felesége megcsalta. Egészen kétségtelen. Megcsalta egy Oszkárnál 10 evvel idősebb, csúnya, szürke, unalmas professzorral. Egészen bizonyos. A levelek nem titkolóznak. Egészen uj érzés volt neki, hogy most az egyszer ő legyen a felszarva- j zott férj. Hisz a problémát megoldja ő gaval- j léroson, a tanárt lelövi, az asszonytól elválik, i Azaz, hogy ez még sem olyan egyszerű. A j válóper gondolatával már régóta megbarátkozott, ha úgy egyszer-másszor egy-egy próbája révén botrány lett. Ha a felesége fellázad — egy gavalléros kézmozdulattal elintézi. Igaza van asszonyom s én kész vagyok levonni a j konzekvencziákat. A magam hibájából mondatom ki a válást. Az könnyű — lovagiasan magára venni a vétket, ami amúgy is terheli — de most, hogy az asszony vétkes és kiderüljön, hogy ő hordta a szarvakat . . . Nem, nem. A válás, most az egyszer nem olyan egyszerű. Azt későbbre kell halasztani, mikor valami botránynak ismét ő lesz az aktiv hőse. De azzal a fráterrel végez. Agyonlövi, mint egy kutyát! Azaz, hogy ez se olyan sima dolog. Nem lehet komolyan verekedni egy olyan emberrel, aki keményittetlen kézelőt hord. Minél többet töprengett a dolgon, annál többet járt eszében ez a keményittetlen kézelő. De, hogy is sülyed- hetett le az a jóizlésü asszony, aki olyan pompás körzetieket hordott, a keményittetlen kézelőig. Pedig milyen sikkes asszony volt . . . Hiszen annak idején szerelemből vette el, hozománya is volt ugyan szintén annak idején, de az már rég . . . Most jutott eszébe, hogy mégis csak a | feleségének voltak a legszebb bokái, még azok- ! nál is szebbek, előkelőbbek, mint amelyek i az imént csiklandozták a képzeletét. Nem, akárhogy tépelődik, nem lehet keményittetlen kézelővel verekedni, se válni nem. Ha még ő utána valami nagy ur karjai közé sülyedt volna, de egy filiszter . . . De valamit tenni kell. A viszonyt nem tűrheti, lovagiasan el sem intézheti. Még egyszer magába kell szerettetni az asszonyt. 0 képes lenne rá s akkor . . . Leült. Megírta röviden a szeretőjének, hogy Olaszországba utazik — a feleségével. A felesége levélpapírján irta meg, hadd fájjon legalább annak, ha már a magáénak nem tud egyelőre fájdalmat okozni. És hogy el fog bő- dülni az a filiszter. ha megtudja, hogy ő ger- liczéjével Monte-Carlóba jár. És elutazott. De előbb még bezárta a neje Íróasztalát, hogy az azt gondolja, hogy magával vitte a kulcsot és útközben vesztette el valahol. Távozása előtt öutudatlan szokásból egy pillantást vetett a tükörbe. Az a komisz tükör! A sarkával belerúgott, hogy csillagszerű sugaras törés lett rajta, a kis kulcsot pedig kidobta az utczára. Az ő szarvait ne lássa senki, még a felesége sem. ® Gallérok gözmosása ® tükörfénynyel hófehérre Hájtájer Pál & Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása nAGVKAROLV, Széchenyi-utcza 43. szám, a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
