Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-08 / 2. szám
Nagykároly, 1911. január 8. 2. szám. XXXVII. évfolyam SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők S zéchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. - Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN . 1.iHegjeienik minden vasárnap. — ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. »Nyilttér“ sora 40 fillér Wittmann Jánostól-Sándor Pálig. Valamikor ezt a czimet úgy írták, hogy Zselénszky Róberttól — Sándor Pálig. A Tisza István kormányzása idején volt ez, amikor az akkori szabadelvű párt olyan kiterjedésű volt, hogy táborának harczosai sorában állott Zselénszky Róbert az agráriusok vezére csakúgy, mint Sándor Pál, aki azóta is megmaradt a merkantilisták vezetőjének. A Tisza-féle bukás megmutatta, mennyire nincs igazuk azoknak, akik egy politikai párt legfőbb ideájának azt tartották, hogy abban a legkülönbözőbb felfogású egyének is helyet foglaljanak. Zselénszky és Sándor Pál csak rövid ideig ehették egy párt kenyerét; a párt felbomlott, és a hires januári Tisza választások egy ujonan szervezkedett pártcsoportosulásnak: a koalicziónak adták a győzelmet, az 1906-iki választásokon pedig a hatalmas szabadelvű pártnak csak egyetlen képviselője Sándor Pál jutott a parlamentbe. Amikor egy esztendővel ezelőtt a király Kbuen-Héderváry grófot miniszter- elnöknek nevezte ki, joggal várhatta mindenki, hogy a magyar szabadelvüségnek évekkel ezelőtt letűnt napja újból fel fog virradni. Annyival inkább remélhettük ezt, mert a nagy koalicziós kiábrándulás után elementáris erővel tört ki nemzet leikéből a vágy a régi fényes szabadelvüség után, mely a koaliczió alatt csupán mint önmagának karikatúrája volt meg. A nemzet Ítélt, s a régi szabadelvüség jegyében harczba indult nemzeti munkapárt győzött az egész országban. Alig tél esztendeje, hogy a munkapárt diadalmas többsége a parlamentbe bevonult és a liberálizmus égisze alatt megszületett pártot a széthullás veszélye fenyegeti. Az a vélemény különbség, a mely a „nemzeti munka“ politikusait a választói jog kérdésében egymástól elválasztja, úgy látszik külömbséget teremt más kérdésekben is a párt tagjai között. Egy-egy pillanatra ugylátszott már, mintha a perrendtartás egyes szakaszainál kerülne összeütközésre a dolog. A kormány bölcsessége — és meg kell állapitanunk: az ellenzéki pártok magatartása is — elejét vették a kitört veszedelemnek. Újabb veszedelem fenyegette, sőt talán fenyegeti a munkapárt egységét napjainkban a szerb kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmából. A munkapárt agráriusai — közöttük a mindezideig ismeretlen nevű Wittmann János mindenáron azon fáradoznak, hog)? a szerb kereskedelmi szerződésből, a vágó marhák behozatalára vonatkozó szakasz törültessék. Hogy tervük sikerüljön: nem riadnak vissza még a legantiliberálisabb eszközöktől sem. Csak igy lehettünk tanúi annak a minden iziben szabadelvű ellenes beszédnek, amelyet a derék Wittman János tartott az elmúlt héten a képviselőházban. Ez a képviselő nyilvánvalólag előbbi pártállásaiból vagy az ő állandó társadalmi összeköttetéseiből szerezte antiliberális hajlandóságait és nézeteit, amelyeknek oly rusztikus formában és oly leplezetlen, szinte bántó nyíltsággal adott kifejezést, hogy avval a nemzeti munkapártnak, hacsak múltjával és erejével: a szabadelvű párt hagyományaival nem akart szakítani, perczig sem volt szabad közösséget vállalnia. Nagyon helyesen tette tehát a munkapárt vezetősége, ha alkalmat adott a párt tagjainak s egyetemének arra, hogy a párt szabadéivüségét és a Wittmannok- kal szemben való állásfoglalását demonstrálják. És különösen megnyugtatóan hatott az egész liberális közvéleményre a miniszterelnök tömör és magvas nyilatkozata a párt szabadelvű hagyományairól és ugyanilyen jövőbeli magatartásáról. Ha igazak a miniszterelnök szavai — amiben semmi okunk sincs kételkedni — úgy a nemzet nyugodtan nézhet a jövendő elé. Mert — régi, de mindig hangoztatandó igazság, — hogy Magyarország vagy szabadelvű lesz, vagy egyáltalán nem lesz. Pillanatokig talán sikereket érhetnek el a Wittmannok — hiszen voltak, akik neki is tapsoltak, — de jaj ennek az országnak, ha fölötte a Wittmannok fognak uralkodni. Mert megbukott a szabadelvű- párt, amely annyira tultágitotta kereteit, hogy köpenye alatt a Zselénszkyek és Sándor Pálok is megférhettek és megbuA tudományok tudománya. Irta: Sas Ede. I. A leány nézőről általában. Mi a leánynéző? A leánynéző egy velünk ellentétes nemű emberi lénynek pontos, figyelmes, lelkiismeretes megvizsgálása Árgus-szemekkel és azzal a bizonyos komoly szándékkal. Mi végre szükséges a leánynéző ? A végre szükséges a leánynéző, hogy őt megismerjük, megszeressük; neki szolgáljunk és akép üdvözöljük. Föltétlenül szükséges a leánynéző az üdvösségre, azaz a házasságra? Modern fogalmak szerint nem föltétlenül szükséges. A legújabb korban, mely a házasság közvetítés áldásos intézményét kitalálta, elég, ha pontos informácziókat kapunk a hozományról, a mire az eljegyzés akár levél utján is megtörténhetik. Mikor menjünk a leánynézőbe? A modern iskola tanítása szerint akkor, ha az adósságaink hullámai már összecsapnak a fejünk fölött; ósdi felfogás szerint akkor, ha valakit úgy megnéztünk, hogy nem tudunk nélküle élni, — a mire még mai napság is vannak néha esetek. Házasodjunk-e barátaink unszolására? Barátaink unszolására soha ne házasodjunk ; hitelezőink unszolására azonban igen. Mindjárt leánynézőbe menjünk, ha őt megszerettük? Világért sem! Ez végzetes hebe-hurgya- ság volna! Sőt attól is óvakodjunk, hogy őt megszeressük, mielőtt az édes papa vagyoni viszonyairól alapos tájékozást szereztünk volna. Ha azonban megtudtuk, hogy a papa irodája vagy üzlete fényesen jövedelmez: vagy hogy az öreg befolyásos ember a kormánynál: akkor szeressünk bele a bájos hajadonba, még pedig nagyon! Melyik bölcsész lebegjen a leánynóző ifjú előtt ? Schopenhauer, a nagy pesszimista. És miért éppen a zordon . Schopenhauer ? Mert a leánynézőben olyan dolgokat fog tapasztalni, a mikkel szemben jó a pesszimizmus sötét szemüvegét föltenni. Valóságos angyalnak fogja találni a kisasszonyt, jóságos szeiid matrónának az édes mamát, tiszteletreméltó derék polgárnak a papát, példás rendben találja az egész házat és csodás meséket hall a család előkelő összeköttetéseiről. Mit tegyen ezzel szemben a leánynéző ifjú ? Jusson eszébe a közmondás: „Nem mind arany, a mi fénylik.“ II. Leánynéző ifjú magaviseletéről. Hogy öltözködjék a leánynéző ifjú? A végzetes lépésre eltökélt ifjú iparkodjék olyan kifogástalanul öltözködni, hogy a walesi herczeg sem különben. Mert gondolja meg, hogy ruha dolgában minden nő a legkitűnőbb szakértő. Ez az asszonyok velük született adománya. Nincs az a parányi pecsét, a mit egy nő szeme a ruhádon azonnal föl ne fedezne és ez a folt olyan veszedelem, mintha bjecsületeden esett volna. Különös gondot for- d ts óh ifjú, a nyakkendődre, a czipődre. mert a czipő az, a min az eleganczia és a műveltség legjobban meglátszik. Gondold meg azt is, hogy a szivárvány gyönyörű égi tünemény, de azért nem muszáj, hogy a ruházatodon minden szín árnyalata képviselve legyen. Mit csinájjon a vőlegény jelölt a kalapjával? Ez nagy probléma. A legtöbb ifjú mikor Ő hozzá belép, nem tudja mit csináljon a ka- lapjával ? Künn hagyja az előszobában, vagy HaFass Pál czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-tér. '&*&&*** Q P F ^ I A § |«Tft Női-és férfi saját késztiésü czipőkben és a iegtar IpSiiiMí» « i?™ W I fi» &m b 1 tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. gjtSfT“ Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban. "íp^i
