Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-26 / 9. szám
SZAT MARMEGY Rí KÖZLÖNY A hét politikai eseményei. Hétfőn a képviselőház sorra vette a bankjavaslat vitájában az ellenzék részéről benyújtott határozati javaslatokat s részint egyszerű, részint névszerinti szavazással elvetették. Az ülés végén Kovács Gyula gazdapárti képviselő (Szúnyog Mihály édestestvére) sürgős interpel- láczióban tette szóvá a f.-gyarmati kerületben a választási mozgalom során történt jelentéktelen, azonban az érdekeltek által alaposan felfújt inczidenst. A miniszterelnök nyomban válaszolt az interpelláczióra. Kijelentette, hogy pártatlan vizsgálatot fog elrendelni, A magyar delegáczió tengerészeti albizottsága hétfőn délután ülést tartott, amelyen megszavazták a hadügyi költségvetést. Rosenberg előadó jelenti, hogy a 312.400.000 koronás haj óépitési hitelből a magyar ipar 113-670,000 koronát kitevő megrendelést fog kapni. A névszerinti szavazásnak nevezett idő- pocsékolás kedden is megismétlődött. A Justh- párt jóvoltából egy óra hosszáig tartó házszabályvita volt. A Ház azután áttért a bankjavaslat részletes tárgyalásába. Bikádi Antal kéri a kormányt, hogy még a bank javaslat kapcsán terjesszen elő törvényjavaslatot a kisipar támogatása iránt. A magyar delegáczió a közös pénzügyminisztérium idei költségvetését tárgyalta. Hazai Samu honvédelmi minisztert Lo- sonczon képviselővé választották. Szép lassan csendesen folyt a bankvita szerdán. A részletes tárgyalás második napján sem végeztek még az első szakasszal. Lovászy Márton határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány a bankszabadalom elvesztésének terhével kötelezze a bankot a bankjegyek paritásáról való gondoskodásra. Beszéltek még Po- lónyi Géza, Batthyány Tivadar, Holló Lajos és Csermák Ernő. A magyar delegáczió szerdán tartott teljes ülésében megszavazta Bosznia-Herczegovina költségvetését. Csütörtökön a bankvitában először Sümegi Vilmos szólalt fel. A nemzetiségi pénzintézeteknek a magyar birtokok megvásárlására irányuló akciója megakadályozását sürgeti. Lukács pénzügyminiszter az eddigi felszólalásokra felelt. Kijelenti, hogy az ajánlott módosítások feleslegesek. Beszéltek még Abrahám Dezső, Gróf Wickenburg Márk előadó és Polónyi Géza, kinek beszéde után vihar tört ki és zárt ülés volt, mely az ülés végéig tartott. A Kossuth-párt szerdai határozata értelmében nem vesz részt az obstrukezióban. Beszélik, hogy a Justh-párt is elvesztette kedvét, már csak pro forma folytatja a vitát és csak egy-két szónokot állít az egyes szakkorszakhoz. Napirend előtti felszólalással kezdődött a pénteki ülés. Polónyi Dezső szóvá tette a Reichsrathban a magyar alkotmány ellen elkövetett támadást. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök e kérdésben megnyugtató választ adott. Ezután a bankstátum 82, 83 és 84 ezikkeit tárgyalták. Közbül sorra került Hock János mentelmi ügye is, amelynek eredményeképpen Hock János megkövette a házat. Tegnap a bankjavaslat részletes vitájának folytatása volt Hazai Samu honvédelmi miniszter válaszolt Sümegi Vilmosnak a katonai brutálitások tárgyában előterjesztett interpellá- cziójára. Egyébként minden jel arra vall, hogy a bankjavaslat részletes vitája legkésőbb ennek a hétnek második felében véget ér. ói fehérgyarmati „alkotmányos küzdelem.“ A hivatalos vizsgálat. SZÚNYOG vezet. Holnap estére véres fejek és betört oldalbordák fogják jelezni, hogy a fehérgyarmati választókerületben az alkotmányos küzdelem véget ért. Holtbizonyosra vehető ez, mert — amint ottani tudósitónk jelenti — a kerületben már most is csak elvétve található parasztválasztó, aki nem részeg. Az etetés, az itatás és a vesztegetés más egyéb fajtája hihetetlen mérvben folyik. Érdekes, hogy mig a Szunyog-párt az általa megfizetett egyes fővárosi lapokhoz küldött hamis tudósitásaiban állandóan hatósági terrort, hivatalos személyek hivatalbóli korteskedését panaszolja, addig a kormányhatalom egyáltalán nem törődik a fehér- gyarmati választás politikai részével, ahhoz semmi köze sincs, és a hatóság csupán a rend fentartása tekintetében tejtesiti kötelességét. A nemzeti munkapárt nem állitott jelöltet, mert ismeri a fehérgyarmati korrupt viszonyokat. Ott nem a jelölt politikai elve vagy egyéni rátermettsége jön számításba, hanem a jelöltek által csapra üttetett hordók tartalmának fok-magassága. Nem állitott jelöltet, mert megakarta mutatni, miként fest egy olyan választás, ahol csupán a „szent elvek'4 harcza folyik és nem a kormányhatalom befolyása dönti el a választás sorsát. A kormány tehát a fehérgyarmati választástól pártpolitikai szempontból távol áll és ez megnyugtató arra nézve, hogy az ismert vérengzés ügyében megindult vizsgálat eredménye tiszta képét fogja adni a helyzetnek. A vizsgálat foganatosítását a belügyminisztérium részéről a kerületben Dr. Matyasovszky György miniszteri titkár és Kovács Barna min. fogalmazó végzik. Tudósítónk jelentése szerint a kerületben a kiilömböző párti választók összekoczczanása, apróbb verekedései napirenden vannak. Sőt Czégénydányádon a Szúnyog-párti hívek egymás közt is összeverekedtek a jelölt ur pálinkája mián. A Szúnyog-pártiak jobban győzik pénzzel, többet itatnak, etetnek, az asszonyok között eredeti csomagolású kilós zacskókban Kugler-czukrokat, nyakéket, tükrös ridikülö- ket osztogatnak s igy eddig a választási mezőnyön Szúnyog vezet. A Zilah—kolozsvári vasút. — Egy érdekes előtanulmány. — Herczeg Lajos Kolozsvár tb. főmérnöke, nyug. máv. üzletvezetőhelyettes, főfelügyelő a. Zilah—Kolozsvári vasúti összeköttetésre vonatkozólag egy rendkívüli érdekes előtanulmányt készített. A Szatmármegyét is közelről érdeklő előtanulmány körültekintő helyszíni szemle alapján készült. Hazánk közgazdasági érdekeire nézve igen fontos az Oderberg felé irányuló északi nemzetközi forgalomnak hazánk délkeleti irányában, az erdélyi részeken át való lehető előnyös vezetése, mely a Galacz felőli forgalmat: Gyi- mes—Marosvásárhely—Kocsárd — Kolozsvár— Zilah—Nagykároly—Csap—Kassán át közvetíthesse és e czél a székely vasutak gyimesi vonalának kiépítésével már is elő van mozdítva. Arra vezetne a Zilah—magyarnádasi vonalnak kiépítése is. Nevezetesen a délkeleti nemzetközi vasútvonalnak létesítésére nézve a Nagykároly—Zilahi és a Nagykároly—csapi h. é. vasútvonalokon kiviil szükséges vagy a jelenlegi szamosvölgyi h. é. vasutat államosítani, Leborul a pamlagra, arezát a vánkosok közé temeti. Hinni akarja, hinni, hogy ő most is ott van a túlsó szobában. A diskrét függöny lebbeni fog. Kaczagva jön be, mellé térdel és csókvirágokkal hinti tele arezát, haját, nyakát. A lámpát még soká nem gyújtja föl, hanem összeborulva, pihegve nézik a bizarr árnyakat, a melyeket az ablakon behúzódó sötét rajzol a falakra, szőnyegre, bútorra . . . Jönni fog . . . Lassan föláll. Tétován lép a könyvtárszekrényhez. Leopárdi könyveit veszi ki. A fenséges bánat kikristályosodott gyöngyeit. A könyv kinyílik: „Egy nomád pásztor éjjeli dala a holdhoz“. Ott nyílt ki, ahol együtt olvasták . . . A kályha mellé ül. A nagy puha karosszékben elvész karcsú alakja. Fehér kezéből lecsúszik a könyv a szőnyegre. Ujjai gyöngygyei hímzett zacskójával babrálnak. Illatos, lila levélkék hullnak az ölébe belőle. Elővesz egyet és olvassa. Olvassa a vallomásoktól hangos és könyörgő vágytól panaszos sorokat olvassa . . . Aztán csöndesen, béna mozdulattal beejti a lobogó lángok közzé ... A selymes, finom papír sisteregve fölobban és kialszik. A hamu egy pillanatig még egy darabban marad, a fekete sorok összefutnak. Aztán szétesik. A második levélnek csak a dátumát nézi meg. Kívülről is tudja, mi van benne. Aztán az is a tiizbe hull . . . Közben észre sem veszi, hogy a kisugárzó meleg pirosra égeti fél arezát. A függöny libben. A szoba mostani ura, Tihamér, az iró, aki hirtelen elutazott, barátjáéi vette át a lakást és abban mindent érintetlen hagyott, belép. Meghökkenve nézi ismeretlen vendégét, aki a világitó tűzhöz hajolva, hangosan betűz egy levelet, mielőtt örökre megválnék tőle: „Vannak olyanok, akiknek a tegnapjuk kin, a májuk gyötrelem, a holnap kétségbeesés. Én ilyen voltam, és jöttél te és elapadt a könnyem, megtanultam kacagni. . . “ A láng mohón nyaldossa körül a levelet. Tihamér halkan lép egyet. Hosszúra nyúlt árnyéka az asszony lába elé esik. Az feléje fordítja tekintetét. Ránéz. Tudja hogy ez nem akit várt. Tudja, hogy aki ott áll csodálkozva, idegen, vad idegen, akit most lát először. Talán annyira különbözők érzésben, gondolatban, ízlésben, hogy amit, ő feketének lát, amaz fehérnek. Mindegy. O temetni, feleim jött ide. Ő át akarja élni mégegyszer, utoljára azt, ami úgy viharzott le ebben a szobában, mint egy szerelmi Számum. Félig öntudatlanul húz ki ismét egy levelet. Féloldalt megvilágított arezát az ismeretlen felé fordítja, olvasás közben rá-rá emeli tekintetét. „Minthogyha feküdném tubarózsa ágyon és nyílnék körülöttem száz aranyvirág. Bársonyos kelyhiikben gyémántharmat csillog. Mint hogyha feküdném tubafa ágyon . . . Körülöttem száz illatos angyal, akiknek a szépe én szerelmesem te vagy . . . Te vagy . . .“ Oda sem nézve, ejti tüzbe a levelet. Tihamér megigézve,, lép újra egyet és még min- dig nem szól. O is érzi, hogy a mi most itt elhangzott, nem neki szól. De lekötve tartja az igézet, a különös helyzet. Az asszony hátradől, lehunyja a szemét. Ezer emlék korbácsolja. Az ajka eped a csók- szomjuságtól. álmodni akar itt, álmodni, ha hazug is az álom. Kell valaki, kell, aki mellette van, forró, eleven valóság, akinek pezseg a vére, a két karja ölelős. A ki igazán hazudj a neki ezt az órát, ezt a szerelemtemető órát. Lehunyt szemmel, lágyan susogja: — Szeretsz? . A férfi lerogy. — Szeretlek. — Mindig ? — Mialatt ezt kérdé átvillan agyán: Ő van itt . . . ő . . . Akarom hinni, akarom. A férfi lázasan lihegé; — Mindig . . . mindig . . . Az asszony előrehajol. Szemei a sötétben megtalálják a másik szempárt, a melyek vágyban foszforoszkálnak feléje. A tűz búgva lobog a kályhában. Az asszony még előbbre hajlik,’ két karját a férfi felé nyújtja, a ki kábultan a térdén csúszik közelébe. Már érzik egymás tüzes lehelletét és . . . Ebben a pillanatban szikrázva, vakítón gyűl ki az ablak alatt a sziget egyik ivlám- pája . . . Megdermedve merednek egymásra. Az asz- szony görcsösen bukik hátra, aztán eszelősen kapja kalapját, kabátját és rohan ki, mintha tüzes ostorral csapkodnák . . . ____________ in tiát lest-veüy ile$ liszUUlautfel S. lasyisárolii fiölcsei-u.iHH^
