Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-31 / 53. szám
SZ ATM A R M E G Y E I KÖZLÖNY Pénzügyi hírek. — A januári szelvényesedékesség. E hét folyamán nagy forgalmat fog csinálni a bankokban a januári szelvényesedékesség, a mely a legjelentősebb és legnagyobb forgalmú szelvényesedékességi határidő. Járadékok, záloglevelek, kötvények, elsőbbségi részvények és más kibocsátmányok mostan esedékes szelvényei természetesen óriási tőkét tartanak lekötve, de csak rövid időre, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a felszabadult tőkék hamarosan visszaszivárognak s a legtöbb esetben újból fix kamatozású papírokban találnak elhelyezést. Közgazdaság. Forgalmi ártáblázat Nagykároly 1911. óv deczenber 4-ik hetében Búza legjobb métermázsa . . 24 K 50 f. „ közép 77 . 28 60 77 Kétszeres legjobb » • . 19 » 20 n „ közép » • . 18 50 >7 Rozs legjobb » * . 18 » 40 » „ közép 77 . 18 77 — 77 Zab legjobb . 17 » — » » közép » * . 16 » 40 n Marhahús I. oszt. I kiló . . 1 60 . II. „ 77 y> . 1 > 7 44 Kóserhus . 1 84 n Sertéshús . 1 n 68 Borjúhús 77 » . 1 n 84 77 Zsir » 77 • . 2 77 20 77 Szalonna fehér . 1 77 76 Füstölt . 2 20 Tűzifa 1 kbm. . . 8 » 50 n Felelős szerkesztő: ROSENFELD ZSIGMOND. Segédszerkesztő: KÁLMÁN MIKLÓS. Fömunkatárs: NAGY ISTVÁN órendrédi jegyző. Laptulajdonos: TÓTH JÓZSEF. Regény-Csarnok. Nikola doktor boszuja. Irta: Guy Boothby. (52.) Fordította: Radocza Jankó. Akkor a Saratoga már elment és én lekéstem ! Engedje meg, hogy felkeljek és legyen oly szives intézkdni, hogy azonnal egy rendőrtisztviselőt hivassanak. Most már tisztán látom az egész helyzetet. Felültem az ágyban, de olyan gyenge voltam, hogy csakhamar visszahanyatlottam. Kétségbeesetten tekintettem az orvosra: — Meddig fog eltartani, mig utazhatom? — Remélem, hogy három nap múlva mehet, de három napig feltétlen nyugalomra van szüksége — felelte az orvos. — Három napig? Két és fél napra van szükségem, hogy keresztül szeljem a kontinenst, mondjuk legrosszabb esetben három nap kell — ez összesen hat nap. — Jó! Akkor még utolérhetem a Saratogát és Nikola dr. jaj önnek, ha ott találom! VII. FEJEZET. Port Said és amik ott történtek. Szerencsémre, a baj veszélytelen lefolyású volt és én hetednapra az express vonat ablakából Nápoly öblét pillantottam meg. Az Londontól odáig mérthetetlen hosszúnak tűnt fel előttem. Részint az aggodalom, hogy elkésem, részint az ellenem elkövetett merénylet, idegessé és türelmetlenné tettek. Megérkezésem után első dolgom volt egy csendes szállodát keresni, amelyben kipinhettem az ut fáradalmait, és amelyben nem voltam kitéve annak, hogy Nikola dr.-ral vagy czinko- saival találkozzam, Eleinte úgy terveztem, hogy megérkezésem után azonnal felkeresem a hajózási társaság irodáját és ott, a névjegyzékben utána nézek, hogy Nikola dr, is a hajón utazik-e ? De, aztán meggondoltam a dolgot és jobbnak találtam, ha láthatatlanba maradok, amig hajóra szállók. Megtudtam, hogy a Saratoga csak éjfélkor indul s igy csak nyolcz órakor mentem a fedélzetre. Podgyászomat fülkémbe vitettem és lehetőleg kényelmesen rendezkedtem be, hogy ez öt hét alatt otthonosan erezhessem magamat a hajón. Barátaimat nem láttam még és kérdésemre megtudtam, hogy még nem szálltak be. Csakugyan, az utolsó csónakkal érkeztek. Beckenham lorddal a fedélzeten találkoztam és viszontlátásunk rendkívül szívélyes volt. — Kedves Hatteras ur! •— kiáltotta, kezét nyújtva felém — most teljesen boldog vagyok és remélem, hogy fülkéje nem esik távol a miénktől ? — Fülkém az étterem mellett fekszik —• feleltem. — De beszélje el, hogy érezte magát az utón? És, hogy tetszettek Európa nagyobb városai ? — El voltam ragadtatva! — felelte élénken. — Egy napig Párisban és egy napig Rómában tartózkodtunk és mióta itt vagyunk, min* den megnéztünk, mint két valódi turistához illik is. E pillanatban Baxter lépett hozzánk, aki meglepetésemre legkisebb jelét sem árulta el csodálkozásának a felett, hogy engem is a hajón talált. Rendkívüli nyájassággal fordult hozzám és csak mikor fülkénkbe tértünk vissza, kérdezte nagy ravaszul: — Ügy emlékszem, hogy a lord említette, miszerint ön már Plymouthba hajóra szállt, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ön csak ma szállt hajóra? — Nem, valóban, nem tévedett — feleltem nyugodtan — úgy, mint önök, én is száraz földön jöttem eddig csak egy-két órája, hogy a hajón tartózkodom. Most a marquis fordult hozzánk és másról beszélgettünk. —De hol vannak az utasok? Egész sor név állt a névjegyzéken és alig látok egy-két embert — mondta kíváncsian. — Már mindnyájan lefeküdtek. Már későn van és jó lesz, ha mi is követjük példájukat. — Akkor néhány perezre lemegyek a fülkébe. A hajó korlátjához támaszkodtam és a kivilágított part felé néztem. Egyik csónak a másik után hagyta el hajónkat és nemsokára a láncz csörgése elárulta, hogy a horgonyt szedik rel. Öt perczczel később elindultunk és három- negyep óra múlva Capri szigete mellett haladtunk el. Beckenham újra feljött a fedélzetre és hozzám csatlakozott. — Én egy cseppet sem tartok tőle — felelte nyugodtan — mint tudja, sokszor vagyok a tengeren és még viharban is, nem egyszer tartózkodtam csónakommal a hullámok hátán és soha, legkisebb bajom se volt. Nem hiszem tehát, hogy ilyen nagy hajó fedélzetén megkapnám a bajt. De mikor érünk Port Laidbe? Társam akivel a fülkét kellett megoszta- nem, már javában hortyogott. Angol kereskedő volt, aki bizományosai látogatására ment ki Ausztráliába, Gyorsan levetkőztem és csakhamar én is mélyen elaludtam. Fél nyolezkor a fürdő szolga keltett fel. Megfürödtem és csakhamar felöltözködtem. A tenger erős hullámokat vetett és mi tagadás benne, ezt a nagy hajót is erősen dobálta ide-oda. Az erős szél daczára az idő gyönyörű volt. A levegő oly tiszta és átlátszó, hogy a nagy távolságból is tisztán látható volt még Olaszárszág partja. A nap gazdag Wgárkévé- ket szórt a hajóra és én teli tüdővel szittam a friss tengeri levegőt. Azután az első kormányost kerestem fel és alaposan kikérdeztem. Nikola nem volt a hajón. Csalódtam volna? Talán ez a Baxter egészen tisztességes ember volt és csak én gyanúsítottam ? De, hát akkor minek intett volna Nikola dr. a Saratogával való utazástól ? És, miért követte azt a merényletet ellenem? E gondolatokkal tépelődve sétáltam fel és alá a hajó fedélzetén, amikor a dohányzó terem ajtajában. Baxter lépett elém. Mosolyogva nyújtott kezet: — Jó reggelt, Hatteras ur! — kiáltotta felém. — Milyen pompás idő van ma. El sem képzelheti, milyen nagy élvezet ez nekem. A tengeri levegő egészen más emberré tesz. — Ennek valóban örülök. De hol van tanítványa? — kérdeztem, kedélyessége által meglepetten . — Sajnálattal kell értesítenem, hogy nem érzi teljesen jól magát. — Nincsen jól? Csak nem akarja ezzel azt mondani, hogy tengeri betegséget kapott ? Sajnálom, de valóban igy van. Semmi baja sem volt, de egy félóra előtt felakart kelni, akkor egyszerre erős roham fogta el és újból le kellett feküdnie. — Ezt valóban sajnálom és remélem, hogy a fiatal ember csakhamar jobban lesz lesz. Nem hittem volna, hogy az a baj ő rajta is erőt vegyen. Ne járkáljunk egy kicsit? — Nagyon fogok örülni a szerencsének — mondotta udvariasan és a reggelit jelző harang csengetéséig fel és alá sétáltunk a fedélzeten. (Folyt, köv.) 1 i I i| 1 1 I I) laüikirolgi BózMi Bai Részv.-lárs. I a legelőnyösebb feltételek mellett folyósít-------------------1 I ________ földbirtokra és szilárd alapon épült bérházakra___________| tö rlesztéses jelzálogkölcsönöket. Drágább kölcsönöket konvertál és lebonyolitásig előlegezi a szükséges összegeket Elfogad betéteket tisztán 5°/q-os kamatozás mellett. A bankszakmába vágó mindennemű üzletet gyorsan és jutányosán bonyolít le. Ä Nagykárolyi Közgazdasági BankR. t. Igazgatósága. wm a
