Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
s T V A R M E G Y E I K O 2 LÖ N V A hét politikai eseményei. A képviselőház hétfői ülése házszabályvitával kezdődött. A házszabályvita után a költségvetés tárgyalása következett. Az ülés szónoka Gróf Batthyány Tivadar volt. Fenyegetéssel kezdte. Arról beszélt, hogy az ellenzék befogja tartani ugyan a fegyverszünetet, de annak lejárta után ott fogja folytatni a harczot, ahol nehány nappal előbb felfüggesztette A katholikus autonómia megvalósitását sürgette, majd az állami alkalmazottak helyzetének javításáról beszélt. Később hosszasan fejtegette azt az álláspontot, amely szerint a véderő és a választójog kérdése egymással szoros kapcsolatban állanak. A kisgazdapárti Szabó János a kormánynak a választójogról való álláspontjára kiváncsi. Panaszkodik az adóterhek miatt, nagynak találja a fogyasztási adókat és helyteleníti a földadó mai rendszerét. Hétfőn a nádudvari kerületben Veszprémy György Justh- pártit országgyűlési képviselővé választották. Kedden Návay elnök a következő beszéddel nyitotta meg az ülést : Tudvalevő, hogy a Ház nem is olyan régen azt a határozatot hozta, hogy komoly munkával kívánja előre vinni az ország érdekeit. Hogy a fegyverszünet áldásait később élvezhessük, meg kell mutatni, hogy valóban óhajtjuk a komoly munkát. Ezzel szemben mást látok. Annak ellenére, hogy az ülés kezdésére kitűzött idő háromnegyedórával elmúlt, mindezideig nem voltam abban a helyzetben, hogy az ülést megnyithattam volna, oly kevés képviselő volt jelen. Konstatálom, hogy ez a költségvetés tárgyalásának harmadik napján történt. Más kommentárt nem akarok hozzáfűzni. A költségvetés keddi szónoka Polónyi Géza volt. Szerinte a magyar adózási rendszernek egyik fogyatékossága az, hogy a külföldi gyakorlattal szemben a katonák és tisztviselők mentesítve vannak a közteher viselése alól. Magyarországon az állam annyi embert tart el, hogy az ország nem más mint tisztviselőkkel, ügyvédekkel és papokkal sűrített kaszárnyabirodalom. A fogyasztási adót a szegényemberre antiszocziálisnak tartja. Mis- kolczon Dr. Szentpáli István polgármestert a déli kerületben munkapárti programmal képviselővé választották. A szerdai nap a véderővitának volt szentelve. Hazai Samu honvédelmi miniszter másfélórás beszédben védelmezte meg a közös hadsereget és anélkül, hogy az aktuális kérdésekről nyilatkozott volna, azt bizonyította. hogy a közös hadsereg nem sérti Magyarország érdekeit és ha valamikor önnálló hadseregünk lenne is, a közjogi súrlódások Magyaroszág és Ausztria között akkor sem maradhatnának el. Csütörtökön Simonyi-Sedemann Sándor a néppárt nevében bejelentette, hogy pártja a költségvetés tárgyalását nem akarja hátráltatni és ezért az általános vitában nem vettek részt. Ez be is fejeződött. Szterényi a vasutak tarifa- emelése ellen szólott fel. Lukács László pénzügyminiszter a vita során elhangzott észrevételekre reflektált. Hivatalosan bejelentette a tarifaemelést, az is érdekes volt, amit a vicinális vasutakról mondott Különös figyelemmel akkor hallgatták, amikor a hadügyi költségekre reflektált, annak pedig, amit a tisztviselők drágasági pótlékáról mondott, megörültek. Pénteken befejezték a kisebb tárczák költségvetésének tárgyalását. Nagy vita a hor- vát ügyek s a horvát minisztérium tárgyalásánál voltak, amikor is a Tomasics bán ügyei kerültek szóba. Különösen okvetetlenkedtek Gróf Apponyi Albert és Rakovszky István a miniszterelnök beszedővel szemben, aki ismét megvédte a bánt a támadásokkal szemben. A tegnapi, szombati ülés napirendjén a véderőjavaslat folytatása és interpellácziók voltak. fiz önző Szatmár város. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a Bikszád—halmi-i h. é. vasút engedélyezési tárgyalását tegnapra tűzte ki és a tárgyalás meg is tartatott. Szatmár-Németi város, amely a Szatmár- bikszádi h. é. vasút jelentékeny számú részvényeinek tulajdonosa, nem jó szemmel nézi ezt a tervbe vett vasutat és ennek avárosi törvényhatósági közgyűlésen nyíltan kifejezést is adott. A közgyűlésen a — „Szamos“ ezimü szatmári újság tudósítása szerint — Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester abból az alkalomból, hogy a keresk. miniszter a Halmi—bikszádi h. é. vasút engedélyezési tárgyalását e hó 18-ára kitűzte, előterjesztést tett aziránt, hogy a törvényhatóság, ha már nem tudja meggátolni a kon kurrens vasút engedélyezését, legalább eszközöljön ki olyan garancziákat, amelyek a nagy áldozatok árán épített Szatmár—bikszádi h. é. vasút érdekeit az uj vasúttal szemben megvédik. A vasúti bizottság javaslatával is támogatott polgármesteri előterjesztés ellen fölszólalt dr. Fischer József, dr. Weisz Sándor, dr. Tanódy Endre és Neuschloss Dezső, azt igyekezvén bizonyítani, hogy az uj vasút a város é.dekeit nem veszélyezteti, a Szatmár—bikszádi h. é. vasút pedig nem érdemes a támogatásra, mert a fenforgó szállítási mizériák mellett ma a tűzifa drágább Szatmáron, mint pl. Debreczen- ben. Csaba Adorján főispán Szatmárvármegye ellentétes állásfoglalása szempontból provokálva érezte magát a nyilatkozásra s kijelentette, hogy az ő meggyőződése szerint sem sérti a halmii vasút a város közgazdasági érdekeit, kulturális szempontból pedig azt az avasi vidék érdekében feltétlenül szükségesnek tartja. Dr. Farkas Antal a javaslat mellett szólalt fel s öngyilkos politikának miilősitette a kon kurrens vasút támogatását. Szerinte abból, hogy a keskenyvágányu bikszádi vasút nem tud eleget tenni a mai forgalmi követelményeknek, nem az következik, hogy pusztulni hagyjuk, hanem, hogy életképessé tegyük. Javasolja a vasút rendes nyomtávú vasuttá való átalakítását. Miután még a kérdéshez a polgármester néhány fölvilágosító magyarázatot fűzött, a közgyűlés szavazással döntött s nagy szótöbbséggel elfogadta a polgármester felirati javaslatát. Szatmár-Németi tehát apró lokális, illetve magánérdekekből leszavazott egy vasutat, amely Szatmármegye jelentékeny és most elhagyatott részét és belekapcsolná az országos forgalomba és kultúrába. A leszavás a tervezett Bikszád-halmi-i vasútnak nem árt, mert ez ennek ellenére is felfog épülni, de híven jellemzi Szatmár-Németi várost, amely elég vakmerőén a haladás egyik helyének és hívőnek meri magát nevezni. A párttitkár fegyelmije. ílápvezérből — nyomdai gépmester. Ismeretes, hogy a szociáldemokrata párt nagy tüntetést tervezett Aradon október 19-ére, amikor Tisza István beszámolóját tartotta. A tüntetésből azonban egész meglepetésszerűen semmi sem lett, amit sokféleképpen magyaráztak. Az országos szociáldemokratapárt ugy- látszik szintén szabálytalanságot látott a tűnsétől. Az alacsony kunyhóban valami ismeretlen vallás babonája kisértett. Mikor künn zengett az ég és villámok nyerítettek végig a völgyekben, az öreg sápadtan figyelt. — Halljátok, a hegyek haragszanak . . . Fájt neki az asszony kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához, hanem vágott magának egy darab kenyeret és csendesen a sarokba kuporodott. Másnap azonban uj kedvvel ment le a kőpokolba. Úgy érezte, hogy mert győzni fog és pénzt, sok pénzt visz haza az asszonynak. Lihegve, izzadva nekipirosodva csapta csákányát a sziklákba, szemei szikráztak, lendülő karjai majdnem kificzamodtak, a gőgös szirt azonban hideg csengéssel kaczagta. — Csak az asszony ilyen gonosz. Gondolta magában és tovább dolgozott. Az ebédjét egyik porontya hozta ki, mert csak késő este ment haza, hogy ágyba dobja vénes, öreg testét. Az arczánjj állandó verejték ült, mintha könnyek lepték volna el, beesett szemei nedves tűzben égtek, jóllehet nem sirt, nem is tudott sírni sohasem. Vágta, verte, tépte, csikarta az irigy köveket és egyhangú hegyi nótákat dúdolt hozzá. A hónap végén megint kétségbeesetten szólt a feleségéhez: — Nincs pénz. Nem bírom, nem bírom ... — Istentelen ember kelmed, azért nincs köszönet a munkájában. Az öreg figyelt. — Mondja, mikor volt templomba? — faggatta az asszony. — Régen, Biancza, talán akkor, mikor veled mentem a paphoz . . . Igazad van, imádkoznom kellene. Azzal kiment. A templomba indult, de tétovázó, kimarjult lábai önkéntelenül is a hegyek közé vitték. A borús, novemberi alkonyat homályosan világította meg a völgyet. Andria csak ment, ment előre az alvó csendességben. Olykor kibukkant a szirtekből egy merevfiilü, kőarczu manó és lopva rásanditott, Azután lenézett a szirtről. Egy fekete ruhás öregasz- szonyt látott, meggörilyedten, alázatosan, mintha nehéz köveket czipelt volna a hátán. A ruhája, csontos, gyökérszerü arcza sziklaszinünek látszott s lassan, tévedezve mászott előre, mint a hegyek porszinü férge. Andira szive elszorult s zavaros szemeiben valami babonás rajongás csillant meg. Szeretett volna megalázkodni, mint még soha s lement a völgybe, a hegyek feneketlen mélységeibe. Körültekintett a sziik kőskatulyában s a csupasz szirtfalak, a csend, egészen megbénították. A völgy legfenek én térdre esett. Azt hitte templomban van. A jeges szelek vihorászva, őrülten fütyültek s a tühegyes, karcsú szirtek úgy sivalkodtak. mint az orgooasipok. Mindenütt a hegyek, a kövek őrülete lebegett. Andria imádkozott. Egy sziUa felé fordult, amelynek egyik dudorodása az emberi szemre hasonlított és nézte, sokáig mereven nézte. Emlékeztetett ez a szirt a sörényes oroszlánra, meg a kartágóiak vicsorgó Dágoh-bálványára is, de a kőtörő ebben a pillanatban megértette, hogy az egye- dülvaló, vért és életet kívánó kőisten áll előtte és leborult a földre. Imádta a követ, az Istent. Az asszony egész éjjel várta otthon. Hajnali három órakor végre valaki kopogott az ajtón. — Te vagy az Pietro? — kérdezte mosolyogva Biancza. — Én. — Nem láttad az uramat? Még mindig nem jött haza — Nem is jön. A sziklák között holtan találtam meg. Az asszony kinyitotta az ajtót, beengedte a daliás olasz legényt és elfujta a lámpát. ** <$> Gallérok gözmosása ® Jfc. H á ä £ á 1 A r Pál tJÜk Kézimunkák, glassé keztyük» tükörfénynyel hófehérre öw BaOjItíJCl lűl ÜÍ? Bútorok, szőnyegek tisztítása HAGVKAF50LV, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath, elemi fiúiskola mellett.
