Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
Nagykároly) 1911. november 19. 47. szám. XXXVII. évfolyam r TMÁRMEGYEIK ■■ SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. Megjelenik minden vasárnap. = ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér mikor minden csendes. Csend van. Elült a harczi zaj, lehűlt a lárma, megszűnt a nagy, dicső technikai obstrukiió is. A pártok meggyőződtek róla, hogy az ország népe a béke és alkotás korszakát kívánja, — jelentette ki Khuen gróf miniszterelnök a felségnek, amikor megjelent a király előtt, hogy elreíerálja a múlt hét mozgalmas politikai eseményeit. A miniszterelnök tárgyilagos jelentésével szemben hallani az ellenzéki harsonáktól? — Győzött az ellenzék. — Ettől a diadalkiáltástól visszhangzanak az ellenzéki lapok s Justh Gyula néhány hétre diadalittasan vonulhat vissza tornyai tuszkulu- mába a nyolczvannapos obstruktió által teljesített magas színvonalú szellemi munkának kipihenése végett. Győzött az ellenzék, mert megakadályozta, hogy Tisza István a házelnöki székbe beleüljön s megakadályozta azt, hogy az erőszak politikája legyen úrrá j Magyarország felett. Önérzetes hangon ezt kiáltják világgá az obstruktió nagyobb és apróbb szentjei. Andrássy Gyula gróí ismét megmentette a hazát. Ezzel a boldogító tudattal hajtja fejét pihenésre a volt alkotmánypártnak zátonyon maradt nehány elszigetelt nagysága. Pedig hát nem egészen igy áll a dolog, az ellenzék nem győzött, mert a | békekötésnek, vagy amint Justh Gyula nevezi, a fegyverszünetnek egyetlenegy pontja sem jelent olyan megállapodást, mely az ellenzék ügyét egy fikarcznyival is előre vitte volna. Julius havában indult megazobstruktió. Nem a véderőjavaslat elbuktatása volt bevallott czélja, mert azzal a sajnos körülménnyel mindenki tisztában van, hogy a nemzetközi viszonyok szükségessé teszik a nemzeteknek álig való fegyverkezését és a monarchia nagyhatalmi helyzetének fenntartása inperátivus gyanánt állítja oda a véderő fejlesztését. E fejlesztés alól ki nem térhet az állam, s ki nem térhet egyetlen kormány sem, hívják azt Khuen, Kossuth, vagy Justh kormánynak; legyen az koaliczios, vagy „hazaáruló mungó.“ Pedig ma már tisztában lehetnénk azzal, hogy a katonai terheket nem az átkos Becs, hanem Európa, illetve a külpolitikai helyzet parancsolja reánk. Az obstrukezió tehát a véderőjavaslatok megszavazásának megakasztásával, nem a véderőjavaslatokat, hanem a kormányt akarta megbuktatni; hiszen nagyon j jól tudta, hogy bárki kerül is Khuen gróf helyébe: az is ugyané.?eivéderőjavaslatok behozatalával kezdene kormányzását. Ez a nyomasztó igazság állandóan ott lebegett az obstrukezió feje felett és ezért olyan csendesek most az obstruktiós hősök, a „névszerinti“ lovagok. Olyan csendesek, hogy a költségvetést egy pár nap alatt letárgyalják; úgyszólván hozzá- j szolás nélkül. Mert hát ők csak az olcsó A köimádó. Irta: Kosztolányi Dezső. Andria bátya köveket tör a Karsztban. A kőtörő sovány, vékony emberke, fekete a haja, fekete a szeme, fekete izomtalan lábszára, még az arcza is koromfeketének látszik. Mikor negyven éves lett, végképpen elunta a legényéletet, egy este lement a szomszéd határba és igy szólt a fényes szemű Bianczához: — Te jó leány, te nagy, szelíd fekete leány, jöjj hozzám feleségül. Aranyakat hozok neked a hegyekből. Légy az enyém s annyi pénzt adok, amennyit csak akarsz. A leány ránézett a szegény horvát szomorúan kalimpáló karjaira s majdnem elnevette volna magát, ha meg nem látja szemében a becsületes tüzet, amely aranyosra gyújtotta körülötte a sötétséget és úgy reátüzött, hogy szinte elállt a lélegzete. Nem is tudott ellentmondani neki; egy hét múlva szépen elbúcsúzott az atyafiaitól és Andria felesége lett. A kőtörő egy égbenyuló sziklán lakott. A fából és vályogból összerótt házikót meztelen hegyormok párkányozták s a csend állandóan olyan nyomasztó volt azon a vidéken, hogy Andria a tetőre egy szélkereplőt tűzött szórakoztatónak, csiripelő fa-madárnak. Maga is többször félt ebben a kopár csendességben. Ember több napi járóföldre sem akadt. Mikor szürke hajnalban vállára vetette kőzúzó csákányát és a fenyvesek között a vasúti töltés elé ment. sokszor megállt és ijedten hallgatta szive dobogását. Még egy madár se tévedt arra. A kietlen hegykatlanban egyedül a szive dobogott életet akarva, életért kiabálva. Ez elcsüggesztette. Este azonban, mikor hazament, otthon találta az asszonyt és megvigasztalódott. Tíz évig éltek igy, szótlanul, szomorúan, egyhangúan. A kőtörő még soványabb és feketébb lett. Megöregedett. Legalább is hatvanöt évesnek látszott. Időközben három gyermeke született s a nyomor most már teljes erővel rázta a törpe hegyi viskót. Az asszony megfőzte az ebédet, a vacsorát, ettek, lefeküdtek és unták az életet, unták a munkát, unták egymást. Biancza örökösen fekete szoknyát, fekete kötőt és fehér blúzt viselt. A hegyi lakók lassanként fakóak, soványok, bizalmatlanok, érdesek és kegyetlenek lesznek, mert a szirtek színtelen egyhangúsága az embert is megkö- vesiti. Estenként az asszony sandán tekintett az öreg emberrre. — Hol a pénz, öreg? Elhozta-e a pénzt, amit ígért? . . . Andria kétségbeesetten vágta le a csákányát : — Nem látod, hogy egész nap töröm a hegyeket? Nincs, nincs. dicsőséget, a görög tüzet szeretik, de a komoly „beszédes vitától“ irtóznak. Hogy mit log hozni a jövő, hogy megmenekült-e az ország az obstruktió kártékony betegségétől véglegesen, azt ma még egy kissé nehéz megállapítani. Valószínűbb azonban az, hogy a fegyver- szünet után újból csak zajos napok lógnak következni, s hogy az országot csak rövidebb időre lehetett az obstruktió átkától megóvni. A fegyverszünet után újból meg log kezdődni a heczcz. Meg fog kezdődni újólag a czéftalan időfecsérelés, amellyel a nemzet ideje pusztitódik; inig a parlamenten kívül egy csomó halaszthatatlanul sürgős kulturális, szocziális és gazdasági reform kopogtat egyre-egyre türelmetlenebbül, de mindhiába. Kopogtat a sok-sok éhező: a munkás, a kisiparos, a kisgazda ep úgy, mint a tisztviselő. Kopogtat, sőt mintha már morajlana is a távolban egyre erősbbödő kioltással a: kenyérért! Városatya-választás. A nagykárolyi városi közgyűlés tagjai egynegyed részének mandátuma a f. évben lejár és 23-án, csütörtökön 38 városatyát fognak választani. A választásoknál, illetve a jelöltek kiszemelésénél se a politikai elvek, se a gazdasági szempontok, se a jelöltek egyéni képessége nem jön minálunk figyelembe. Kicsinyes személyi szempontok irányítják nálunk a városatya-választásokat. Ennek tulajdonítható, hogy túlnyomó számban értéktelen és nem odavaló elemek kerülnek a képviselőtestületbe s igy aztán megtaláljuk az okát Nagykároly város kétségbeejtő elmaradottságának. Az asszonjr nevetett. — Menjen maga, vén ember. Becsapott. Tudtam, hogy megcsal . . . Ilyenkor a kőtörő leült egv szikla peremére és lelógatta a lábait a széditő mélységbe. A gyermekei — épp oly feketék és soványak, mint ő — éhesen visongtak a fehér sziklákon mint a kövi sasok. — Nézze a gyermekeit . . . Csupa piszok és rongy mindahánva. Mit csináljunk velük? Nem szégyenli magát? A kőtörő vállat vont. — Miért nem szerez pénzt? — kínozta tovább az asszony. — Nem lehet, nem akarják . . . — Kik? Az öreg összeránczolta a szemöldökeit és száraz ujjával a messzeségbe mutatott. — Ők, a hegyek. A hegyek kegyetlenek. Hiába töröm a testüket a fejszémmel,’ a körmömmel, a homlokommal, visszavágnak, földre- csapnak, összetipornak. Nem akarják. Buta beszéd — mondotta az asszony és ott hagyta. A kőtörő maga köré gyűjtötte a gyermekeit. Szeme sugárzott a félelemtől és erősen átölelte őket. Azután mesélt nekik a kőzáporokról, a hegyóriásokról, a vöröshasu, rézarcu sziklákról, amelyek egyesitik az embert, ha közelébe mer férkőzni s maga is megijedt a meÁrk. templommal szemben. ÁiapiUatott: 1902. n Buhatfest-veiiyilejitisztitllaiinelS.Naiiiiljároliiilcseg-u.1.
