Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
Nagykároly, 1911. november 5 45. szám. XXXVII. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. " 1 • KSegjeEenik minden vasárnap. —.... .. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ,Nyilttér-* sora 40 fillér Kulturharczok. Egyfelől — harmadik egyetem, vagyis a kultúra diadalmas haladása. Másfelől — Barkóczy, vagyis a retrográd erők diadalmas előnyomulása. Hogy fér ez a kettő össze? És mért, hogy éppen egy időben történik ez a két ellentétes átalakulási folyamat? Mert a mi országunk még nem forrott ki teljesen, mert ellentétes erők működnek társadalmunkban, a múlt hibái ölre mennek a jelen tulhajtá- saival es sok szép és jó mellett magasan felburjánzik a rossz. Igaz, hogy a harmadik egyetemre szükség van. Viszont még nagyobb szükség van népiskolákra ebben az országban, a hol a népességnek 47 százaléka még Írástudatlan. Ahol kevés a középfokú szakiskola s a mi van, az sem felel meg a czélnak. Ahol kevés a kórház s ami van, az is ósdi, elhanyagolt. Ahol a gyermek- halandóság ijesztően nagy, mégis az ország legnagyobb városi nagy versenyt rendeztek a harmadik egyetemért és soha nem sejtett áldozatokra voltak képesekké. Milliókkal, tízmilliókkal dobálóztak olyan városok, amelyeknek égető kulturális és szo- cziális szüksééletek kielégítésére nem voltak százezreik. A harmadik egyetem Deb- reczené, a többi városoknak is igér ugyan a kormány egyetemet, de ezeknek felállítását húsz éven belül aligha fogjuk megérni. Kiváncsiak vagyunk, hogy ezek a mellőzött városok, miután nyilvánvalóvá lett, hogy micsoda nagy anyagi erők felett rendelkeznek, hajlandók lesznek-e ezekből a mindennapi szükségleteket kielégíteni, amit eddig elmulasztottak. Kiváncsiak vagyunk, de nem nagy a bizodalmunk. Azok a városok most tovább fognak gyűjteni — a negyedik, ötödik és nyolczadik egyetemre, mintha bizony mindegyikre juthatna egy. Ez a mi fenn az ernyő — nincsen kas politikánk, ez a magyar nagy- ralátás. Az utczák piszkosak, csatornázásnak se hire se hamva, de egyetem nélkül mit ér az élet? Középiskolai tanrendszerünk már évek óta elavult s a tanügyi köreinket már évek óta sarkalta az a törekvés, hogy a középiskolai tanítást modernebb és hasznosabb alapokra fektessék. Másfél év óta azonban tanáraink nem érnek rá a hivatásukkal való nemes munkálkodásra. Szilaj harczi kiáltások verik fel a tanügy békés berkeit: hic Barkókzy, hic a szabadkőművesség! Nem az a legfontosabb kérdés, hogy jól felel-e meg hivatásának a tanár, hanem az, hogy tagja-e vagy sem a kongre- gácziónak. És az sem a legfontosabb kérdés,hogy mit, hogyan s jól tanul-e a diák, hogy akaraterős, jellemes férfit nevelnek-e belőle, haeem az, hogy a Barkóczy-féle szabadalmazott valláserkölcs szerint-e. Mintha bizony az eleinek nem lenne az a legelső dolga, hogy a fiatal tejből kikergesse mind ama belé erőszakolt tanokat, melyek útjában állanak a boldogulásnak. A harczot a középiskolák klerikáJizá- sa vagy felszabadítása körül nem sínyli meg más, mint az ifjúság. A harczba okvetlenül beleterelődik az ifjúság is, amely ennek folytán tokzott mértékben fogja érezni a vallási különbséget. Gonosz, méte- lyes erők állítják majd egymással szembe a fiatalokat, megcsúfolásául a nagyszerű krisztusi tannak: szeresd felebarátodat, Azt hisszük azonban — és ez a szerencse — hogy ez a gonosz, nyomasztó jelenség csak ideiglenes. A magyar közszellemet nem tudják megrontani sem Barkóczy, sem ellenlábasai s ez a közszellem ki fogja lökni magából, ki fogja irtani a métélyt, A hét politikai eseményei. A képviselőház hétfői ülése a politikai eseményekben nem hozott semmi változást. Éppen úgy szavaztak, mint egy héttel vagy egy hónappal ezelőtt. Hétfőn is érkeztek uj kérvények és feliratok, azokat is hozzácsapták a többihez s majd ezekre is szavaztak név- szerint. A képviselőház a múlt heti kétnapos ünnepre való tekintettel ötnapos szünetet tartott, amely kedden vette kezdetét. Erre a hétre érdekes s döntő politikai események várhatók. Hangulat. A kert utain bolyongok szerte, A hold világit forró nap helyett; Csobogva ring hullám a mederbe; Szellő csapong a zajló tó felett . . . Ä lomb susogja, hogy üdvét nyerte, És a virág, hogy üdve elveszett; Hulló csillag hasítja át a léget, Lángolva szeretett és most kiégett, Kiégve halni meg! milyen szép, büszke Gondolni is, hogy ilyen a halál! Meghalni: hogyha a gyönyörnek üszke Emészthető izekre nem talál, Ha a hevet szálló időnk kiűzte, S a régi szépnek már csak romja áll . . . így semmisülni meg oly forró vágyam! — S tudom az ég nem hallgatja meg imám. Ágica. Tisztító Tűz. Irta: Fehér Jenő. Személyek: Elza, Tódor. (ízlésesen, de fényűzés nélkül berendezett szoba. Elza az asztalhoz támaszkodva áll és némi ijedtséggel az ajtóra mereszti szemeit, amelyen Tódor lép be. Egy perczig szótlanul állanak szemközt egymással) Elza: Ön azt irta hogy beszélni akar velem, báró ur. . . Mit kíván tőlem? Tódor: (zavartam): Valóban. . . azt Írtam . . . és . . . és . . . köszönöm, hogy szives volt fogadni. Elza (hidegen): Oh nem jár érte különös köszönet. Mindenkit, akinek beszélni valója van velem, szivesen fogadok, (kezével int Tódornak, hogy foglaljon helyet, de ez nem moccan a helyéről.) Tódor: Nagy fájdalmat okoztam Önnek. Elza: Az régen volt... Elmúlt... Tódor: Tegnap múlt esztendeje. Jegyesek voltunk, ön gazdag volt és én az elszegényedett báró az ön hozományával akartam újra fényesre csiszolni a hétágu koronát, amely idők zivatarában megfakult. Ekkor történt, hogy megboldogult édes atyja... Elza (megindultan): Szegény, jó atyám ! Tódor: . . . egy éjszaka elveszítette a tőzsdén vagyona legnagyobb részét és nem akarván tuléíni a csapást, fegyvert emelt önmaga ellen. . .. Elza: (zokogva) Isten em, Istenem azért jött, hogy feltépje sebemet? Tódor: És én elkövettem a leggyalázatosabb tettet, amit az ember elkövethet: gyáván meghátráltam a házasság elől. Elza : (erőt véve magán) Szabadságában állott. Tódor: Hitvány voltam és megvetést érdemeltem. Könnyű lenne ma azt mondanom, hogy rokonaim befolyása alatt állottam, hogy ők voltak, akik rettentő képekben festették le előttem a szegénységet, a nyomoruságo,t s rávettek, hogy gyűrűjét visszküldjem. Én mentegetem magam, hiszen a férfinak, aki a végzettől erős lelket, önnálló akaratot kapott, nem szabad a legelső szellőfuvásra nádként hajlama. Gyönge voltam. Ha lett volna mellettem egy meghitt jó barát, egy szerető testvér, aki felvilágosított volna arról, hogy milyen aljasság, milyen feneketlen gonoszság az, amit teszek, higyje el máskép történt volna minden. Elza: Jobb, hogy igy történt. (Büszkén.) Sohasem tudtam volna elviselni azt a tudatot, hogy ön könyőrületből, vagy éppenséggel azért tartott ki mellettem, mert igy kívánja a gavallértempó. Tódor: A eset után nyomban elutaztam. Jobb időkből maradt egy kis viskóm az erdélyi határon. Odamentem. Válamra vetettem a puskámat és naphoszat vadászgattam. Kifogott a vadásszenvedély, Jól éreztem magam az idők félhomályos rejtekében, ahol senki sem zavart a patak partján, ahol nem hallottam egyebet mint a viz csendes dalamos mormolását. Ebben a magányban ismét megtaláltam önmagamat. Lelkemnek megtópett foszlányaiból, mint a tündérregék üstjének párázatából, egy csodaszép leány alakja kelt ki és fagyos gúnnyal, megvető mosolylyal nézett le reám. Gyakran A rk, templommal szemben. ■AlapiLtatott: 1902 Í(ÍÍ^HÍÍlEÍIÍStliiiBlSl|fi(Ír0l9Í!CSeH.1.
