Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
Nagykároly, 59IJ ‘-M ober I. Vi 74a szám. XXXVII. évfolyam SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTÜSEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. ' .....v.Megjelenik minden vasárnap. =--------EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyóvre5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ,Nyilttér“ sora 40 fillér Szälcat sil! A mai napig ötvenkilenc törvény- hatóság nyilatkozott az obstrukció ellen, ami azt mutatja, hogy a nemzet határozottan megelégelte már a kormány és az úgynevezett ellenzék között folyó se hús, se hal állapotot, mely az oroszlán és az egér meséjét juttatja eszünkbe. Az ország türelmetlen, dolgozni és élni akar es ezért nem hajlandó tovább is nyugodtan tűrni, hogy az az erős és egységes többség, mely a miniszterelnök és pártja politikáját fedi, egykedvűen nézi a kis parlamenti szertelenkedők játékát. Pedig az ereje és módja is megvolna hozzá, hogy ártalmatlanná tegye. Mikor aztán néha mégis elhagyja a türelme a kormányt s a maga erejének és méltóságának tudatában emlékezteti a renitens kisebbséget a nemzeti kötelességekre, egyszerre hangzik fel ott túlról a jajkiáltás: dolgozik már az erőszak! Hónapok óta szünetel a törvényhozás Házában a munka s az ellenzék azt a tanácsot adja a kormánynak, kérdezze meg a közvéleményt, mikor pedig a törvényhatóságok türelmetlenkednek s a miniszterelnök a közvélemény nyomása alatt odakiáltja nekik, hagyják abba a bohókás játékot: veszélyben az alkotmány! Való igaz, hogy a múlt héten a miniszterelnök két ízben erős hatással beszélt már csak azért is, mert a parlamenti csata tüzeben igen szerencsés szavakat talált a maga súlyos igazságainak kifejezésére; fokozta az előadása hatását az is. hogy az egész hallgatósága kiérezte a hangjából a belső meggyőződésnek azt az erejét, amely mindig erős benyomást kelt a lórumon. Mindez azonban egymagában még nem indokolná a többségnek elemi erővel utat tört szén vedelmességét. Ezt a félelmetesen imponáló hatást csak az magyarázza, hogy a lelkek erősen prediszponálva voltak annak a befogadására, amit Khuen-Héderváry gróf emelt hangon, nála szokatlan éllel elmondott s hogy a hatalmas munkapárti tábor minden egyes tagjának lelkében régóta ott vibrált az, amit a múlt héten a kormányelnök szavakba foglalt. Véletlenül ott voltunk és láttuk a kormányelnök beszédének gyújtó hatását a jobboldalra, láttuk a kipirult, lázban égő arcokat, s avval a kitörülhetetlen benyomással hagytuk el az országházat, hogy ez a többség kész rá, hogy az obstrukcióval bármikor lec ímoljon. Ezeket az embereket a meggyőződés tüze hevitette. A meggyőződés, hogy két- három tuczatnyi technikázó akadékosko- dasa még sem lehet elegendő ok arra, hogy a törvényhozás munkája beláthatlan időkig megakadjon. A meggyőződés, hogy az országot még sem szabad ellentállás nélkül kiszolgáltatni egy obstrukciónak, melynek a résztvevő pártok még a konkrét célját sem tudják megjelölni. És nekünk az volt továbbá a benyomásunk, hogy ezek a lázban égő emberek átérezték azt is, hogy az ő háborgásuk az egész nemzetnek a íelháborodása. Hisz tudják azt, hogv a nemzet velük szenved, velük tűr s velük együtt és általuk támadt fel a kisebbségi terrorizmus ellen. A szenvedélyeknek a múlt héten hirtelen támadt kitörésébe azt a félelmetes erőt csak ezek az érzések önthették. És abban a pillanatban teljesen át- éreztük a kormányelnök nagy igazát, hogy ennek az obstrukciónak nem lehet sablonos befejezése. Mert Magyarországon még sohasem — folyt obstrukció, amely ennyire ellenére lett volna az egész országnak. Még soha sem folyt obstrukció, amely ellen olyan erőteljesen nyilatkozott volna meg az általános ellenszenv. De nem is volt még obstrukció, amelyet olyan indulattal sepert volna el a nemzet egyeteme, mint ahogy ezt a most folyó, — zavaros célzatú kerékkötést el íogja söpörni. Lehetetlenség, hogy az ellenzék ne érezze eltávolodását a nemzet közérzületétől. Nem lehet annyira elvakult, hogy meg ne lássa, mint veszíti gyökerét a saját hívei között. — Törzsökös függetlenségi érzületü törvényhatóságok határozatai az obstrukció ellen; régi, ismert Erzsiké levele. Irta: Lengyel Laura. A papa, mikor a reggeli postát átvette, egy csodálatos levelezőlapot talált a tálezán. Bár sietős dolga volt, mégis nagy érdeklődéssel vette kezébe és betűzni kezdte az Írást, ami nem volt éppen könnyű dolog. Sajátságos játéka a véletlennek, hogy mig annyi rendes irásu czimzéssel ellátott levél elvész, addig ez a tintapecsétes, óriási otromba betűkkel irt levelezőlap eljutott rendeltetési helyére. A czim különben elég körülményes volt és szólott ekkép: Harvay Erzsikének szeretettel küldi: Zoli Szolnokról más ne olvassa, mert titok! Szigetre. Szégyennel vallom be, hogy Erzsiké papája nem viseltetett elég diszkréezióval öt éves leánya leveleivel szemben, mert a határozott utasítás daczára, hogy a levél titok s igy más ne olvassa, minden habozás nélkül megfordította az óriási téntapecsétekkel ellátott levelezőlapot és olvasni kezdte. Néhol egy betű ki volt törülve, másutt egy szó tintával volt leöntve. A levél Írása közben Zoli valami ragadós ezukrot ehetett, mert a papír a papa ujja- ihoz ragadt. A papa igen komoly ember volt, de a levél olvasása után oly hangos kaczagásra fakadt, hogy a mama kíváncsian rontott be az irodába. — Mi az? Mit nevetsz?________________ A papa nem tudott szóhoz jutni a kacza- gástól és szó nélkül nyújtotta át a mamának a levelezőlapot. A mama kissé gyanúsan, habozva nézett a téntapecsétes papírra. Csak miután meggyőződött, hogy már megszáradt és igy kezeit semmi veszedelem nem fenyegeti, nyúlt a kétes tisztaságú levelezőlapért és olvasni kezdte. „Kedves Erzsikém ! Én szerencsésen megérkeztem és jól vagyok, remélem te is jól vagy. Ne felejtsd el, amit mondtam neked, hogyha nagyieszek te leszel az ón feleségem. Most még azt is megírom, hogyha nagy leszek ezuk- ros boltom lesz. Te is ott leszel velem a boltban és annyi ezukrot eszel mint én. Gyermekeket elküldjük iskolába, mi meg egész nap játszunk, de ezt ne mond el senkinek, mert ez mind titok. Tisztellek és csókollak és maradok szerető unokád Zoli “ Zoli a nyolezéves Zoli, eddig csak a nagymamának irt levelet, azaz már két újév napján kívánt minden jókat. A szerelmi levelezésben még nem volt elég nagy gyakorlottsága s igy Erzsikének is úgy irta alá a levelet mint a nagymamának szokta „szerető uuokád.“ Ez azonban senkit sem jogosít fel arra, hogy Zoli érzelmeinek igazságában, vagy őszinteségében kételkedjék. Zoli szerette Erzsikét, nyolez éves szivének ifjúi hevével, de még a formákkal és külsőségekkel nem volt egészen tisztában. A „viszony“ úgy kezdődött, hogy Zoli és mamája lejöttek Erzsikéékhez nyaralni. Ettől kezdve a két gyermek mindig együtt játszott, verekedett, vagy veszekedett, mert fájdalom, Zoli nem volt tisztában a lovagiasság törvényeivel. A gyöngenem iránti tisztelete nem akadályozta meg abban, hogy Erzsikét néha- néha jól meg ne verje. Ily csekélységek azonban nem akadályoznak meg két szerető szivet az egymáshoz való közeledésben. Zoli mint karekteres férfihoz illik, nem is csinált titkot érzelmeiből s mikor egyszer a vendégek megkérdezték tőle: ki a legszebb kis lány Szigeten, minden habozás nélkül kimondta, hogy Hamvay Erzsiké! Sajnálattal kell Erzsiké jelleméről és magaviseletéről megemlékeznem. Mert a helyett, hogy elpirult volna és szemérmesen lesütné szemeit, amint ilyenkor jónevelésü kisasszony teszi, felállt helyéről, odament Zolihoz, átkarolta két kis gömbölyű karjával a bátor Páris nyakát és azt mondta: — Te meg a legszebb kis fiú vagy az egész világon ! Ez bizony csúf és illetlen dolog volt, de megtörtént. A két gyermek különben e naptól fogva még többet veszekedett. Zoli nem olvasta még ama bizonyos „nagyvilági hölgy“ illem- könyvet, hol alapos és megszívlelendő oktatásokat nyert volna, hogy kell egy jónevelésü vőlegénynek menyasszonyával szemben viselkedni. Csakis hiányzó műveltségének róhatni fel, hogy néha huzgálta az Erzsiké haját, majd igazságtalan szeszélylyel kijelentette, hogy nem játszom veled, mert lány vagy. Szeptem- tember elején Zoli mamája pakolni kezdett. A két gyermek egész nap nagyon szomorú volt. A bucsuzás pillanatában Erzsiké halvány volt mint egy 18 éves hölgy szokott lenni ilyen esetben. RuhátIest-veQiiiieQtlsztit,tlautIelS.Napárol|]Höl[!seu-u I Ark, templommal szemben, ■Alapittatott: 1902.
