Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

SZATMARMEGVKI KÖZLŐ N Y ® Gallérok gözmosása ® U ^ !f á i pr Pál tÉfe Kézimunkák, glassé keztyük, tiikörfénynyel hófehérre W • IOJ IdjCI I dl IÜP Bútorok, szőnyegek tisztítása NflG^KÄI^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. A hét politikai eseményei. Az ellenzék érzi, hogy az a játék, amelyet a magyar parlamentárizmussal, a magyar nem­zet kárára üz, nem tarthat sokáig. És érezvén a vég kezdetének közeledését, kétségbeesve kiabál, hogy erőszak készül. Érőszaknak ne­vezi az ellenzék azt, ha a kormány esetleg módot mer keresni arra, hogy a parlamentet munkaképessé tegye. Különben igaza van az ellenzéknek, hogy sokáig ez nem tarthat igy. Ezt mutatja a bécsi félhivatalosnak egy vasár­napi czikke. E czikk elmondja, hogy a ma­gyar ellenzék szelet vetett és vihart arat. Khuen-Héderváry nyugodtan tiir és várhat is, még módjában van. De alkalmazhatna erősza­kot is. A miniszterelnök azonban reméli, hogy az ellenzék eszére tér és megváltoztatja állás­pontját. Annál inkább remélheti ezt, minél in­kább nő azoknak száma, akik az obstrukcziót elitélik. Ha azonban, mondja tovább a czikk, az obstrukczió idejében nem szerel le, akkor a miniszterelnök minden türelme mellett is kény­szerülve lesz arra, hogy olyan eszközöket ke­ressen, amelyeknek fölidézése és alkalmazása az ellenzékre életveszélyes lesz. Mutatja pedig ez idő közeledését az, hogy mindinkább nő ama törvényhatóságok száma, amelyek nem­csak az obstrukcziót Ítélik el, de a házsza­bályok revízióját is követelik. Hétfőn a képviselőház ülésén Berzeviczy elnök bemutatta Arad, Bars, Nagyküküllő és Torontálvármegye feliratát az obstrukczió el­len és a Székesfőváros feliratát a sajtótörvény módosítása érdekében. Yeszprémvármegye tör­vényhatósága hétfőn ülést tartott és kimondta, hogy elfogadja Versecz város feliratát és elitéli az obstrukcziót. Kedden a régi reczipe szerint lopták az időt az obstruáló politikai szegénylegények. aki hihetetlen szerencsémen felbuzdulva, el­határozta, hogy hasonló kalandos módon szerez magának végre egy férjet. Napok óta végig­járja a boltokat és vásárolva keresi a kalapos lovagot. Hosszas fáradozás után sikerült neki az Asekuláphoz czimzett gyógyszertárban az enyémhez hasonló kalandra szert tenni. A biz­tos diadal reményében vetette magát egy kar­székbe, amelyen egy férfikalap volt, — a kalap összetörik, a vevők figyelni kezdenek — egy­szerre csak, mint az égi háború, tör ki egy vörös orrú ur ajkáról a szitok ... aki nem volt más, mint a kalap gazdája, egy elkeseredett cseh trombitás, aki temetéseken szokta gyönyör­ködtetni a hallgatóságot és aki zsarnoki kegyet­lenséggel fizettette meg Tinivel a kalap árát. A szerencsétlen hősnő színéből kikelve, reményvesztetten hagyta el a csatateret — és elhatározta, hogy férfigyülölő lesz — ami azon­ban nem fogja őt megakadályozni abban, hogy leánybarátuőit is gyűlölje, különösen az olya­nokat, akik olyan szerencsésen jutottak főkötő alá, mint én 1 Jövendőbeli apósom, aki a legkedvesebb apósok egyike, elhatározta, hogy házasságunk napján meglepi az országot s egy kalap-alapot fog létesíteni, amelynek értelmében minden év­ben ezer iskolásgyermeket fog kalappal ellátni; emlékezetére annak, hogy a fia egy kalap révén ilyen ennivaló kis feleséget kapott! Bocsánat — ezt ő mondta nekem s nincs jogom az ő szavaiban kételkedni... Hogy Tini mit mondott, amikor meghallotta eljegyzésemet, arról nem beszélek ... de hát csak pukkadjon Tini... azért a gratulációkat kolnaptól kezdve elfogadom... Jó éjt! ______________________ Né vszerinti szavazások, de ezúttal csak délig, amikor a Kossuth-párti Paizs Gyula mondott beszédet igen gyér érdeklődés mellett. Csatla­kozik az Apponyi beszédében kifejtett érvek­hez. Kedden Borsodvármegye is elfogadta az obstrukcziót elítélő átiratokat. A keddi egy beszédes nap után az ellen­zék szerdán megint névszerinti szavazásokkal húzta ki az ülést. Győrffy Gyula a közös had­ügyminiszter lemondásának körülményei tár­gyában interpellálja a miniszterelnököt. A képviselőház csütörtöki ülése teljes érdektelenség mellett folyt le. Az ellenzék technikázott és névszerinti szavazásokkal fe­csérelte az időt. Az ülés végén Szabó István nagyatádi gazdapárti képviselő mondott be­szédet a javaslatok ellen. A kétéves szolgálat kivételeket tesz, tehát rossz megoldás. Részle­tesen szól a hadsereg mizériáiról. Kéri a cse- lédfentartók segélyezését, melyben nálunk semmi sem történik. A fuvarozás kérdése nincs a polgárság előnyére megoldva. A haditenge­részet által követelt óriási áldozat felülmúlja erőnket, mert a flotta-programm szerint a csa­tahajók szaporítása nem 1916-ig, hanem 1920-ig terjed. A javaslatot nem fogadja el. A pénteki ülésen tisztán technikai ob­strukczió volt a képviselőházban. Névszerinti szavazásokkal húzták ki az ülés egész idejét. Csak kuzzák, ki tudja meddig húzhatják, mi­kor lesz a nyütt obstrukczióból bői, melylyel kikergetik őketatörvényhozás templomából, ahol most még vígan dőzsölnek. Pénteken Sopron- megye és Szabadka város törvényhatóságai foglaltak állást az obstrukczió ellen. Tegnap, szombaton több névszerinti sza­vazás és a véderőjavaslat általános vitája volt napirenden. / Puliira az iMülczio! Szatmármegye közgyűlése. Kedden Szatmármegye intelligens közön­sége is tüzes vassal nyomta rá a szégyen­bélyeget az obstrukcziónak nevezett képvise­lőházi gyalázatosságokra. Kilenczvenkilencz szavazattöbbséggel har­sogja ez a vármegye az ország fülébe, hogy irgalmatlanul le kell törni azokat, akik a má­sok kenyerén, a mások rovására űzik nemtelen, „csak azért is !“ játékaikat. A verseczi átirat feletti szavazás ered­ménye minden gondolkodó ember előtt már napok előtt annyira világosan állott és annyira tudott dolog volt, hogy csak a sablonos újság­írói kötelességnek teszünk eleget, ha röviden elreferáljuk a gyűlés lefolyását Igaza volt Falussy Árpádnak, amidőn kétségbeesve panaszkodott, hogy az állandó vá­lasztmány javaslatának elfogadása nemcsak az obstrukcziót elitélő verseczi átirathoz való egyszerű hozzájárulás volt, hanem Domahidy István pótinditványa azt is jelenti, hogy a vár­megye kéri a kormányt az obstrukczió mie­lőbbi letörésére. Igaza volt Falussynak és a vármegye éppen ezzel a nyílt, bátor fellépésével szerzett dicsőséget magának. A verseczi javaslat mellett Nemestóthi Szabó Antal, Domahidy István és Lukács Konstantin, ellene Ilosvay Aladár alispán, Jé- ]$ey Zsigmond, Földes Béla és Dr. Falussy Árpád beszélt. Ezek a beszédek ezúttal csak puszta for­malitások voltak, a szavazás eredményére be­folyást nem gyakoroltak. Mindenki, aki ott volt agyülésen, a verseczi átiratra vonatkozó- lag már kialakult meggyőződéssel ment el ha­zulról. A higgadtabb elemekből álló nemzeti munkapárt tagjai annyira biztosnak vették az obstrukczió elitélését, hogy kétharmadrészben otthonmaradtak, mig az úgynevezett „ellenzék“ teljes számmal (79) vonult fel és egytől-egyik a verseczi átiratak, elvetése mellett szavazott. És minthogy mi nem szoktuk a dolgokat szé­píteni, egyszerűen tudatos és a viszonyokkal ismeretlenek megtévesztésére való hazugság a bukottak az a híresztelése, hogy a 97 szótöbb­séget a hivatalos presszió eredményezte. Any- nyira nem volt presszió, hogy pl. a vármegyei központi tisztviselők Ilosvay Aladár alispántól kezdve — Dr. Schönplugh Richárd tiszti fő­ügyész kivételével — a verseczi átirat ellen szavaztak. Példájokat követte több községi jegyző is. Nagyon helyesen jegyezte meg Lukács Konstantin kiráíydaróczi gör. kath. lelkész, hogy az egész ellenzéki mozgalomnak az a czélja, hogy annak rendezői a főispánnak kel­lemetlenkedjenek. Aki a főispánnak a nemze­tiségekkel szomben elfoglalt álláspontját is­meri, az tudhatja, hogy Lukácsnak, aki túlzó román, az igazságon kívül semmi oka nincs, hogy a „hazaffyas“ heccz valódi okára rámu­tasson. Az egész ellenzéki zene-bonát Dr. Fa­lussy Árpád csinálta utolsó kísérletként, arra nézve, hogy van-e a jövőben keresni valója Szatmármegye politikai életében ? A keddi gyűlés beigazolta, hogy nincs. A hajdani főis- páni hatalom aranyjuczi napjai eltűntek és Fa­lussy láthatta, hogy azok, akik a főispánsága idején — az állása méltósága iránti tisztelet­ből. vele voltak, az időnek és eseményeknek rendes kerékvágásába való jutásával immár ellene vannak, sőt ami még szomorúbb, egy­általán nem törődnek vele. Nincs siralmasabb állapot, mint mikor valaki a saját nimbuszának összeroppanását kénytelen végig nézni. És Falussynak kedden része volt ebben. Hiábavaló volt a tagadhatat­lanul hősies ön mentés. Hiába dolgozott a leg­rafináltabb trükkökkel, a leghatásosabb eszkö­zökkel, csak olcsó sikerre tudott szert tenni. Nem használt az sem, hogy látva a közgyűlés ellene irányuló hangulatát, tehetetlen dühében Szatmármegyét maró gúnnyal a Haynau és a Kristóffy vármegyéjének nevezte. — Volt még több sötét pont is e megyé­ben — mondotta beszéde közben. — Igen, a maga főispánsága, kiáltották hajdan leghívebb emberei. Büszke önérzettel mondotta, hogy az 1906. év elseperte az egész szabadelvű pártot — ... és az itteni főispáni székbe se­perte Polónyi legényét — egészítette ki a mon­datot Papoíczy Béla. Ezek azonban csak az enyhébb mondá­sok voltak, melyek a keserűségében is folyton mosolygó Falussy-felé röpködtek. Hogy a vármegye központi tisztviselői az ellenzékkel szavaztak, ennek kutforrása a hála. Hiszen ők többnyire a koalicziónak köszönhe­tik mostani pozicziójukat- A gyűlésen való magatartásokat tehát nem is vette senki rossz néven. A kereskedelmi- és ipar­kamara közgyűlése. (Zanoncz-internátusok. — Vasúti és postaügyek.) A debreczeni kerületi kereskedelmi és ipar­kamara csütörtökön tartotta őszi első közgyű­lését, melyen a vidéki tagok is nagy számmal vettek részt. Modern ruhafestés bármily divatszinre Hájtájer Pál Modern és tartósplissézés — és guowlérozás ~ NUGyKAl^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents