Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-10 / 37. szám
Nagykároly, ISII. szeptember1 10. 37. számé S' XXXVII. évfolyam. TMÁRMEGYEI KÖZLÖNY S2ERKpíZTCSÉG és KiADOKfYATAL: hoTá a lap szellőiéi és anyagi részit illető Közlemények kü|8cj®it>k NA 0YKÁKOLYBAN Jókai-utcza 2. szj > Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. ■ - ■ •- Megjelenik minden vasárnap. : ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron a Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ,Nyilttéru sora 40 fillér d Magyar izfeiW Szállít Az ország egyik legtekintélyesebb gazdatársadalmi szervezete a Magyar Gazdaszövetség szeptember hó 28-ára Szatmárnémetibe országos gazdagyülést hivott egybe. A szatmári gazdagyülés a folyó év egyik legérdekesebb é> legjelentősebb gazdaságpolitikai eseménye lesz, azok miatt a kérdések miau. amelyek ez alkalommal napirendre kei ülnek. Mar az eddig megállapított hivatalos programra is sokat igér. Azonban kilátásunk van rá, hogy e gyűlésen programmon kivül is több oly fontos dolog kerül szőnyegre, amely gazdaság- politikai életünkre felvillanyozó hatással lesz. Van ugyanis a magyarnak egy barátságtalan szomszédja, akivel szerződéses viszonyban van. de aki az Írott szerződés daczára unos-untalan olyan követelésekkel áll elő, aminek teljesítése végzetes volna a magyar mezőgazdaságra nezve. Ez a barátságtalan szomszéd Ausztria, akinek a magyar mezőgazdaságot károsító követelései állandóan forrongásban tartják a magyar gazdaközönséget. Ma már eljutottunk odáig, hogy legalább a törvényhozás és a kormány méltányolja annyira, amennyire a gazdatársadalmi törekvéseket és ime mikor már egy nehézségen keresztül gázolnak a gazdák, akkor újabb nehézség támad boldogulásuk előtt azokban a meg Fnem indokolható, kívánságokban, amelyekben Ausztriából Iván részünk. A szatmári gazdagyülés tehát nem valami békés hangulatban fog összeülni. Forrongás mutatkozik egész vonalon, nemcsak a belső viszonyok késztetik erős védelmi harezra a magyar gazdákat, hanem külső események is. Óriási terheket kénytelen viselni a magyar gazda s ennek ellenében igen nagy mértékben nélkülözi a boldogulás minden feltételét. Sokak, előtt feltűnhetett már az, hogy az utóbbi időben a gazdagyülések menynyire népesek. Pedig hát a terményárak elég nagy mértékben emelkedtek, a felszínesen gondolkozó ember azt hihetné, hogy a magyar gazdaközönség boldogulásának szilárd alapköveit már lerakták. Ezek daczára azt látjuk, ahova nézünk, hogy mindenütt elégedetlenség van s a magyar mezőgazdaságot koránt sem mondhatjuk virulónak, a magyar gazda helyzetét rózsásnak. A gazdagyülések népes voltát eléggé megmagyarázza ez a körülmény, de magyarázatául szolgálhjt annak is, miért erősödik nap-nap után jobban a gazdák összetartása, miért alakult ki egységesebbé nap-nap után a gazdaközvélemény. Szatmárnémetiben is népes gazdagyü- lésre számíthatunk. A mezőgazdasági vámvédelemben szerzett előnyöket mindenképpen meg kell védelmezniük a magyar gazdáknak, amit azonban csak úgy érhetnek el, hogy az egész ország gazdaközönsége kérlelhetetlen egyhangúsággal tiltakozik minden oly törekvés ellen, mely a hamis szocziálpolitika mezébe öltöztetve csökkenteni akarja a mezőgazdasági termelés értékét. A föld érdekében szükséges ez az egyhangú állásfoglalás, bizonyára maga is sokakat vonz el Szatmárra, ahol a vármegyei gazdasági egyesület jubiláris ünnepe és mezőgazdasági és ipari kiállítása fog keretet, kölcsönözni a Magyar Gazda- szövetség nagygyűlésének. Szóba kerül ezenkívül a szatmári gyűlésen a város és falu egymáshoz való viszonya s az erről szóló előadás is bizonyára egyhangú tiltakozás lesz az ellen, hogy a íalvak mezőgazdasági foglalkozást űző népességét ne engedjük kiszolgáltatni a kizárólagos városi politikának. Szóba fog kerülni a parlament viszonya a magyar mezőgazdasághoz és a gazdagyülés bizonyára kellő mértékben eltalálja azt a hangot, amellyel kifejezésre akarja juttatni, hogy a nemzet törvényhozóinak menynyire kötelességük a magyar mező- gazdaság éredeivel való törődés. Szó lesz a szatmári gyűlésen a bérlő szövetkezetekről is, a demokratikus birtokpolitika e kétségtelenül nagy jövőre hivatott eszközeiről, amelyek földhöz juttatják a földéhes népet anélkül, hogy a tulajdonjog mai rendjétmegsértenék. Mindenképen érdeklődésre tarthat tehát számot a Magyar Gazdaszövetség meghívója, amely szeptember 28-ra Szatmárnémetibe szólítja mindazokat, akik érdeklődnek a magyar mezőgazdaság minden jelentős ügye iránt. Reméljük is, hogy A czirkuszban. Irta: Dóra. A Dorrién czirkusz megnyitó előadása mindig eseményt jelent a főváros életében. Ma is szorongásig telt meg a nagy, szellős épület. A villamos ivlámpák vakitó világítása elegáns, disztingvált közönségre veti fényét. Ebben az esztendőben idejekorán és szokatlanul erősen rezegtette meg Mr. Dorrién a reklám nagydobját. Ilyen telt ház még eddig egy megnyitó előadáson sem volt és ma Dorrién arcza mégis gondterhes. A reklám a legmagasabb fokra feszitette a kíváncsiságot és a várakozást, a produkeziók ellenben eddig még egyáltalán nem feleltek meg a kényes ízlésű premierközönség igényeinek. A zsúfolásig megtelt nézőtéren elég hűvös volt a hangulat és ha a pieze de résis sem sikerült: vége a ma esti sikernek és veszély fenyegeti az egész saisont. Az első szám Mile, Céline volt. Nyereg- telen lovon fátyoltánezot járt. A vén, fáradt járású ló széles háta éppen olyan biztos bázis volt, mint bármilyen lapos nyereg. Céline kisasszony nem szép és nem is fiatal, tehát nem csoda, amikor elhagyta művészetének színhelyét, egy kéz sem mozdult a páholyokban, a karzatról ellenben gúnyos kaczagás és ízléstelen tréfák követték. Monsieur Dorrién következett. Nem változott húsz esztendő óta. Merészen felsodort bajusza, kifogástalan frakkja, győzelmes meghajlása, éppen olyan, mint húsz évvel ezelőtt, de oly frenetikus tapsokkal, mint ma, nem fogadták még sohasem. Ma többet vártak tőle, mint az előző húsz évben. A klakk erősebben működött és Dorrién ur több babérkoszorút és széles, selyemszallagos csokrot — vásároltatott, mint eddig tenni szoktak. A közönség már elfelejtette Céline kisasszony sikertelen jelenetét. De Dorrién nem gondolta meg, hogy a várakozásteli közönség húsz év után már megunhatta két szabadon idomított pejlovát, főleg, ha a lovak egyike — pont a közben — tökélte el magában, hogy nem fogad szót a direktor ostorának, sői, úgy tánczol, ahogyan néki jól esik. A produkezió végén, Mr. Dorrién ismert győzedelmes meghajlással távozott, de a bucsutapsokat csak a lekötelezett klakk nyújtotta neki. Hát a bohócok gurultak be, de a tréfáik ízetlenek, ők maguk pedig esetlenek voltak, közben egy hatéves csodagyermek csodálatosan ügyetlenkedett, majd egy indus bűvész untatta félórán át a közönséget. Ebben találta magyarázatát az, hogy Dorrién ur arcza gondterhes volt, Az egyik páholyban már távozásra készültek, noha még az első részét nem fejezték be a programnak. Monricsu jól tudta, hogy milyen veszélyes következményekkel jár az ilyen rossz példa. Idegesen nézett hátra, az istállók felé és megnyutatással látta, hogy a következő számra megtörtént már minden előkészület. A zenekar tüzes indulóba fogott. A veszélyes páholy előkelő látogatói újra elfoglalták helyüket és Dorrién ur érzi, hogy meg van mentve, ha a most következő szám beválik. Ezt a számot még ő maga sem ismerte. Azok, akik soron voltak, czirkuszból czirkuszba vonuló vándormadarak. Nem akadt ugyanis czirkuszdirektor, aki megtudta nekik fizetni azt a horribilis összeget, amelyet — szerződtetésük esetére — követeltek. Hírnevükre való tekintettel hívta meg őket Dorrién. Eddig csak a délelőtti próbákon sápadt nappali világításban láthatta őket és nem tudta megítélni, miféle hatással lesznek a közönségre. A műsoron mint „Madame de Montane és Monsieur Vendricourt“ néven szerepeltek. Az újságok sok kalandosat meséltek róluk: Dorrién ur kieszeléseit. Dorrién tudta, hogy telivér lovaik vannak, tudta, hogy mind a ketten pompás gyönyörű emberek és azért sokat várt tőlük. Minden ember, aki nagyon kíván valamit, reménnyel van teli. A zenekar tüzes indulója egészen más volt mint az elkoptatott, unalmas zene, amely- lyel az eddigi produkeziókat kisérte. A közönség érdeklődése feléledt. Nézték a műsort és ráemlékeztek, hogy Madame de Montane tulajdonképp „grófné11 és mr. Vendricourt valami uralkodónak volt az istállómestere, igy hirdették ugyanis a napilapok. A szemek érdeklődéssel fordultak a bejáró felé. Két oldalán lovászinasok állottak sorfalat; a két utolsó egy i Ärk, templommal szemben. ■ •■Alapittatott: 1902. Ruhát fest-vesuilejitisztit Kauflel S.Najiyüárolg Kölcsey-iL
