Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
Nagykároly, 1911. szepfember 3. 36. szám. SZERKES2T0SEG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. / / / , XXXVII. évfolyam. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY ’ J’ ß----------.. - ------------- --------------------------------------------------------------------- . . ------------------- ß* Me gjelenik minden wasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér- sora 40 fillér. Az Mai lius. Nagyon furcsa helyzetbe hoz bennünket magyarokat, a tengerentúli hús, melynek problémája már hetek óta dörömböl az ajtókon. Úgy áll ugyanis a dolog, hogy nekünk fogyasztóknak éppen olyan szükségünk lenne az olcsóbb húsra, mint az osztrák fogyasztóknak. Fönáll az a non- sens, hogy Bécsben, ahol kizáróan magyar marha húsából táplálkoznak, ez a hús 15—30 fillérrel olcsóbb kilónként, mint nálunk. Köszönhetjük ezt annak az alárendelt helyzetnek, melyben gazdaságilag is Ausztriával szemben vagyunk, köszönhetjük a magyar állam vasutak tarifapolitikájának, amely lehetővé teszi, hogy úgy az élő, mint a vágott marha kényelmesebben és gyorsabban, sokszor olcsóbban is szállítható Bécsbe, mint pl. Budapestre. Nekünk magyar fogyasztóknak tehát nagyobb érdekünk lenne az argentínai húsnak a magyar határon belül való árusítása, mint Ausztriának, melynek népe, vagyonosabb is mint mi. Mégis, a mi különös helyzetünk Ausztriával' szemben, főleg a mi gazdaság politikai érdekünk azt parancsolja, hogy az argentínai húsnak a monarchiába, illetve Ausztriába való szállítása ellen a legerélyesebben tiltakozzunk mindaddig, mig bizonyos függő kérdéseket Ausztriával meg nem tudunk oldani. E függő kérdések előterében áll az annabergi csatlakozás, amely ez idő szerint olyany- nyira komplikált az osztrákok akadékoskodása folytán, hogy Németországgal való forgalmuk állandóan akadályozott, zavart és bizonytalan. Most az egyszer úgy áll a helyzet, hogy ‘ Ausztria rá van utalva Magyarországra egy sürgős kérdésben. Tehát most van alkalom kisemmizett magyar érdekeket Ausztriával szemben érvényesíteni. Ezek között áll első helyen a mi kisemmizett annabergi csatlakozási érdekünk és minden magyar embernek kívánnia kell, hogy az osztrákok addig ne juthassanak argentínai húshoz, atnig ez a kérdés kedvezően meg nem lesz oldva. így kell a mi állampolgári zsebeinkkel és gyomrainkkal nagy országos érdekekért küzdenünk. Nemcsak az osztráknak, de nekünk is nagyon jó szolgálatot tenne az argentínai hús, mégis ellene kell ágálnunk, hogy egy kereskedelempolitikai kérdésben a magyar álláspont diadalmaskodhasson. így lesz minden egyes magyar fogyasztóból, aki kénytelen-kelletlen megvonja a szájától a húst s megvonja a családjától is, egy-egy magyar harczos Ausztriával szemben. Szép, hazafias dolog ez és mi mint hü magyar honpolgárok szivesen is hozzuk meg ezt az áldozatot, de föltétlenül meg is kívánjuk aztán, hogy ezek az áldozatok hiábavalók ne legyenek. Akik beleviszik az ország népének millióit abba, hogy magas államérdekből az olcsó hús elől elzárkózzanak, azok aztán gondoskodjanak arról is, hogy az a bizonyos magas államérdek diadalra is vitessék ! Így hát semmi kilátás nincs egyelőre arra, hogy a nS^B^láthafó időn belül olcsóbbá válik, sokkal nagyobb valószínűség az, hogy a hús még drágább lesz, véghe- tetlen kárára a polgárság létérdekeinek. Hogy mire vezet ez az állapot, azt bizony nem tudjuk, de rosszakat sejtünk. Mindennek van határa, semmiféle ía nem nőhet az égig. Kell, hogy bekövetkezzék az az idő, amikor nemcsak Ausztriában, de Magyarországon is mindent elkövessenek az illetékes körök, hogy olcsóbbá legyen a hús. A hét politikai eseményei. Reggeltől délutánig névszerinti szavazás folyt a képviselőház hétfői ülésén is. A tech- nikázásban úgy látszik valamiféle változás állott be, mert az ellenzék hétfőn egyszerre tizenkét névszerinti szavazást vissza vont. Elnök bemutatja Szebenmegye átiratát az obstrukezió ellen. Az ülés végén Szatmárnémeti város felirata felett szavaztak. — Hétfőn Temesvár törvényhatósága gyűlést tartott, amelyen elitélte az obstrukeziót és óhajtja a nemzeti szempontok megóvása mellett az általános választójogot. Kedden szintén csupa szavazással telt el a képviselőház ülése. Elnök bemutatta KomáA rejtelmes ember. Irta: Révész Béla. Öt-hat év előtt egy püspöki városban laktam. A város kicsiny volt és agyonépitették templomokkal úgy, hogy ha ebéd idejére, vagy alkonyat leszálltára, megszólaltak a harangok, a pirinyó város zajos, zenés lett a kicsiny és nagy harangok csilingelő, kongó, búgó énekétől. Nagyon szerettem ezt a disszonáns és mégis harmonikus muzsikát. Déli időben mindig a város egyetlen, de szépséges sétányán sétáltam. A helyi lap szerkesztésének kevésbbé fontos, mint inkább kellemetlen gondjait ez időre felfüggesztettem és zavartalan megelégedéssel jártam végig a gyönyörű gesztenyefás utakon, melynek máskor mélységes csöndjét a harangok ilyenkor felverték, hosszabb időre megbolygatták. Hajlandóságom ekkor sem volt különb, mint manapság és nagyon kevés emberrel érintkeztem. Magányos természetemnek kedveztem azzal is, hogy ebéd idején kerestem fel a gesztenyés utakat. Egy emberrel azonban állandóan találkoztam. Apró emberke volt. Hosszú, fekete hajfürtjei az arczába himbálództak, amint ingatag járással, földre szegezett tekintettel rótta a gesztenyés utakat. A furcsa emberke igen különösen viselkedett. Megtörtént, hogy ballagó útjában hirtelen megállt, mellére lehanyatlott fejét felvetette, bosszú baja, amilyent csak a nagyon okos és nagyon bolond emberek hordanak, ziláltan arczába csapódott, törpe teste kiegyenesedett és figyelt, ballgatózott arra a valamire, ami nekem ismeretlen volt, de kiváncsivá, nyugtalanná tett. A magányos emberek életében történhetik csak meg, hogy ha valami különös, beteges hajlandóságból eredőleg, irtózva kerülnek minden megismerkedést, egy szeszélyes pillanatban megint vágyva vágynak a hirtelen ismeretségre. így történhetett meg az is, hogy a különös emberke egy Ízben, mikor ismételten kémlelte a levegőt és én mellette elhaladtam, minden formalitás megvetésével, kertelés nélkül rám szólott: — Hallja, hallja! A kicsi és nagy harangok csilingeltek és zúgtak, mint más ilyenkor, de az én emberkém lelkesedve szólalt meg újra: — Ez a hangok orgiája, a színek tobzódása, a vakmerő skálák gyönyörű harmóniája, a lira, a dráma hatalmas szimfóniája — az ilyen városban születnek a zenészgigászok. A nagyhaju kis emberke még nem fejezte be hevületes rapszódiáját és nekem időm volt arra, hogy jobban szemügyre vegyem őt. Pirinyó fekete szemei tüzeltek, elborultak és megint csillogtak. Öregedő areza többször ideges nyugtalansággal megrándult, fölvetett ajkai megnyúltak és gúnyos vonalban behajtottak kemény szemita orráig — a szavaló emberke olyan volt akkor, mint egy szatir. Ezután minden déltájban találkoztunk. Bizalmasan, baráti hangon elmondta nekem, hogy küzdelmes élete volt eddig, az ükapjától kezdve mindé apja zenész volt, ő maga is az, de mivel ő csakúgy szakadt ide az idegenből, hát idegennek tekintik ebben az országban, protekeziója nincs, igy kénytelen kicsiny családját zeneleczkéből istápolni, pedig: gyermekkoromban operát írtam és előadták a stuttgarti operában, egyházi zenét szerzettem és talán ma is éneklik a lyoni zsinagógában, a viharok járása azonban mely életemben környékezett, engem a gyönge pehelyt is felkapott és ide- fujt a kicsiny városkába — de itt meg nem balok... Erősen készült reá, de nem a meghalásra, hanem egy uj, diadalmas életre, mely itt kezdődnék a harangdalos városkában. Egy napon igy szólt hozzám a zenész: — Kikeresztelkedem. A székes-egyház karmesteri állása megüresedett és ha elfelejtem, hogy zsidó vagyok, orgonát és nagy kórust kapok. Emberkém arra várt, hogy szólok valamit közlésre, de hogy ez nem történt, újra beszélt: — Hát mi is van azon ? Vallással, czeri- móniával eddig sem törődtem, aztán egy czeri- móniával több, vagy kevesebb, mindegy. Megváltozom én ? Nem. Megteszem ! Hangja itt pörlekedővé vált. Lármázott, argumentált, mintha csak engemet czáfolna. Mikor azután végleg belátta, hogy tőlem e dologról egy szó megjegyzést se csikarhat ki, dühösen kifakadt: — Igenis megfogom tenni. Magamban hittem eddig is, ezután se fogok másba hinni. Az én lelki világom teljesen az enyém, semmi ott mesterséges nincsen. Senki oda, akár Isten, akár babona be nem hatolhatott és azután is megőrzőm függetlenségemet. _______________ A rk. templommal szemben, 'álapittatott: 1902. IÉSt-ÍÍÍlE5iÍStfiliyiljf0l!llteH.Í.
