Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-08-20 / 34. szám

SZA't MÁR MEGYEI KÖZLÖNY kalandorok eszközzé sülyesztik le, amely hitvány czélok elérésére segíti őket. A val­lás nevében a legnagyobb gazságokat kö­vetik el. A vallás védelmének jelszavával átkos visszavonást és gyűlöletet szítnak. Bár a XX-ik század napja süt le ránk, a lelkekben még mindig koromsetétség van és akik a setétség elkergetése végett a tu­dás fáklyáit gyújtják meg, azokat a Hit épületének tel gyújtásával vádolják. És a lelki nyomorúság e keserű ide­jében elfelejtjük, hogy Szent István ural­kodása óta több mint ezer év múlt el. Eltelejtjük és a becsületes keresztény hivő, zsidó, eretnek és pogány szivéből együt­tesen szakad fel a régi egyházi ének: „Hol vagy István Király? Téged magyar kíván . . .“ A hét politikai eseményei. A képviselőház szünete szünetet hozott a politikában is. Hétfőn két törvényhatóság foglalkozott Versecz város obstrukczió-ellenes átiratával. Szatmáron nagy szótöbbséggel, Udvarhelyen pedig egyhangúlag fogadták el az okos, s a képviselőházi időrablás s népbuti tás megszün­tetését czélzó feliratot. Különösen Szatmár törvényhatóságának gyűlése volt érdekes, ahol Kelemen Samu Justh-párti képviselőt a saját hivei is leszavazták. Ez a gyűlés Kelemen szatmári bukásának előrevetett árnyéka volt. Szenzácziója volt a hétfői napnak Kristóffy József volt szatmármegyei főispán nyilatkozata is, amelyben a Fehérváry-kormány múltjáról érdekes dolgokat leplez le. Kedden, nagy boldogasszony napján Ko­márom és Szepesvármegye szolgáltatott újabb bizonyitékot, hogy az ország közvéleménye mind hangosabban nyilatkozik meg az obstruk- czió ellen. Mindkét megye Versecz város obstrukczió ellenes feliratát tárgyalta és azt nagy többséggel elfogadta. Az elmaradt névszerinti szavazásokat intézte el szerdán a képviselőház s egy érdek­telen interpelláczión kívül egyébre nem jutott idő. A ház elnöke bemutatta Somogy és Te- mesvármegye, valamint Selmecz és Bélabánya városok feliratát az obstrukczió ellen. Előter­jesztette továbbá Tornya, Battonya és Bánhe­gyes községek feliratát a katonai javaslatok ellen. Négy névszerinti szavazással telt el a csütörtöki ülés Elnök bemutatta Batyk, Sümeg, Zalavég, Nagylak községek, Csólyos puszta és Nagyszeben város függetlenségi polgárainak feliratát a katonai javaslat ellen és a választó- jogi reform mellett. A legközelebbi ülés holnap, hétfőn lesz. A jiVÍ MMl Az iskolai óy megnyitása előtt, A távozni készülő nyár legnevezetesebb eseménye az iskolai év megnyitásának közelgése. Ez az időpont ma már nem tölti el aggodalom­mal az ország lakosságának nagy részét. A népiskolai oktatás ingyenessége jelentékeny terhet vett le a dolgozó polgár amúgy is súlyos közterhek alatt roskadozó válláról. Ez a reform azonban csak akkor volna méltó a mai kor szelleméhez, ha az ingyenes oktatást a közép­iskoládra is kiterjesztenék. Ámde nemcsak az szükséges, hogy a ta­nítás az egész vonalon ingyenes legyen, hanem az is elengedhetetlen szükség, hogy elegendő iskolák és jó iskolák legyenek. Az egész or­szágot tekintve, nincs elegendő számú népisko­lánk, a mi van is, a legtöbbjéről el lehet mon­dani, hogy a mai fejlettségi fokán nem felelhet meg teljesen hivatásának. A népiskolák 75 százaléka egy osztályos, egy tanitós, s ez is­koláknak is több mint felében, egy tanító több, mint hatvan-hetven gyermeket tanít. Szinte képtelenségnek látszik, hogy egy tanító a fejlődés különféle fokain álló, hat-tizen- két éves és föltétlenül különböző hajlamú gyer­mekekkel a tanítás teljes anyagát elsajátíthassa. Ha elsajátíthatná is, az iskolából kikerült tizen­két éves gyerek csakhamar elfelejti a maga mindennapi életének forgatagában, hogy mit tanult. A tapasztalás legalább azt mutatja, hogy a legtöbb esetben igy van és pedig túlnyomóan a népgyermekeinél. Szükség volna egy olyan iskolát pótló pedagógiai intézetre, amely a nép gyermekeinél az iskolában szerzett elemi isme­reteket nemcsak megmentené az elhalványo- dástól, de némileg ki is bővítené, sőt ezt a ki­bővítést abban az irányban tenné meg, amely az illető gyerek életviszonyainak leginkább megfelelő. Első sorban ilyen iskolát pótló in­tézményre volna szükség az iskolai élet fejlesz­tésénél. Megvannak azonban a hiányai a közép­fokú iskoláknak is, E hiányok közt talán leg­nagyobb az úgynevezett könyvtanulás. Ennél a módszernél elvont dolgok, tételek, elvek em­lékezetbe vésése a fődolog, nem pedig a tények, a .valóság megfigyelésén alapuló önálló tudás megszerzése; pedig ez az utóbb említett mód­szer egyedül alkalmas arra, hogy érdeklődést keltvén ezzel a tanulóban felkeltse a tovább­képzés vágyát is. Sajnos azonban, hogy az elméleti irány, az úgynevezett általános műveltségre való törek­vés, az a gimnáziumi szellem, jellemzi nálunk azokat az iskolákat is, amelyeknek a gyakor­lati irány a legfőbb mértékadója. így a polgári, a kereskedelmi és a reáliskolákban, s többiben is. A mai középfokú iskolákban szinte bámu­latos az arravaló törekvés, hogy a tanuló minél több elméleti ismeretet szerezzen. Innen szár­mazik aztán a sok túlságosan sokat követelő tanári terv, meg a tömérdek mindenféle vas­kos könyv. Az itt felsorolt bajokból származik azután az a bizonyos szellemi kifáradás, amely miatt a középfaju iskolákat végzett diákok valósággal irtóznak az önképzéstől, a valódi tudás ez egy­etlen eszközétől. Igaz ugyan, hogy sok diák hamarosan meglátja, mennyire keservesen való az érettségi vizsgálatok után hangoztatott frázis, hogy most már az iskola padjairól kikerült az életbe. És az élet, ez a mai modern élet hamarosan rá­rakja sok diák vállára a megélhetés terhét, meg azt a gondot is, hogy — miképpen szerzi meg magának a felsőbb iskolai tovább képzés anyagi eszközeit. dühtől fénylett s a mint leánya jelenését vé­gezve, a színpadról kijött, az öreg tánez-hero- nia úgy teremtette képen, hogy mind az öt csontos ujja meglátszott a művésznő arczán. Káldy Gyula, az opera akkori főrende­zője, kötelességének tartotta közbelépni és eré­lyes hangon, persze olaszul, rászólt az agg harczosnőre. Ugyancsak megjárta vele. Az öreg Coppini asszony, mint egy furia, csípőre tett kézzel farkasszemet nézett vele és az ismert hadarással következőleg tromfolt: — Mit avatkozik az ur olyan dologba, amihez nem ért? én nem avatkozom az ur dolgába, pedig értek hozzá. Leányomat én taní­tom tánczolni, ő úgy fog tánczolni, a hogy én akarom... — Az intézetnek van balletmestere — veté közbe Káldy — azért tartjuk signore Campillit. . . — Signore Campillit? Haha! — kacza- gott olasz rejtelmességgel az agg signora azt is én tanítottam tánczolni ezelőtt negyven évvel Milanóban, az is kapott tőlem nem egy oldalba bökést. Aztán sokra vitte az a signore Cam- pilli! Engem férjemmel együtt Párisba, Mad­ridba, Szentpétervárra szerződtettek, ő pedig csak Budapestre jutott. Különben, ha nem tet­szik önnek az én metódusom, holnaptól kezdve ön tánczolhat a leányom helyett, akár a feje tetején, signore Káldy . . . Tetszik érteni? Signore Káldynak volt elég önmérséklete lerakni a fegyvereket, minthogy a harcz a leg­jobb esetben is meddőnek ígérkezett De a legérdekesebb típust a művészet kibiczei között a színházi férjek szolgáltatják. Kitűnő Bramabasz-alakok, kik mindig úgy beszélnek, úgy ágálnak s oly pose-okat hasz­nálnak, mintha a nejük által szerzett színpadi dicsőség mind az ő fejüket ragyogna körül. Jaj a szegény halandónak, kit lefülelhetnek, mert azt agyonbeszélik nejük diadalaival, szóval egy egész szinészeti kiállítással babérkoszo- rustól, ékszerestül, szalagostul, a hogy a város­ligetben volt látható. Téved 'azonban, ki azt hiszi, hogy e derék férjek Mínuszaiban szélhámosság rejlik. A világ­ért sem! Hanem annyira megszokják, hogy második természetükké válik, beledeklamálják magukat egy érzésbe, melyről később maguk is azt hiszik, hogy szent igaz. — Ah az én nőm! — halloltam nem egy­szer mondogatni — Luciában kell meghall­gatni . .. milyen koloratura ... hát még a sztakkátói... a piánója ... vagy mikor az őrült áriát énekli! la, la, la, la ...! És énekli a remek szorpán áriát impeti- nens baritonjával, hogy bebizonyítsa miszerint nagy művésznő a felesége. A művészet legrokonszenvesebb kibiczei tagadhatatlanul a színházi udvarlók és müba- rátok és legkevésbbé sem túlzók, ha azt mon­dom, hogy egytől-egyig igen müveit, jóizlésü és ami szintén nem megvetendő: igen jól szi­tuiéit úri emberek. Ismeretes, hogy ők a művé­szetért általában és a művészet nőnemű képvi­selőiért specifikusan rajongnak. De, tessék el­hinni, nincs könnyebb dolog, különösen az előadó művészetnél, mint a szubjektumot ösz- szetéveszteni az objektummal. Ugyancsak filo­zófus legyen a talpán, aki e kettőt külön tudja méltatni és méltányolni. ____Nem is volna ezekkel semmi baj, ha a ki biezek általános gyarlóságával örökösen bele nem szólnának a dologba. De hát, mi tagadás, beleszólnak, sőt megállapítható, hogy a művészi hiúság ezektől a disztingvált kibicz uraktól hízik meg az önbálványozásig. Hogy azonban a müyészi kibiezek ez elő­kelő osztályának sem csupa selyem az élete, hogy rózsákat szakítva, keztyüs kezeiket gyakran tövisek is tépik, azt e rövidke történet is eléggé illusztrálja. Miklósy színtársulata D . .. n hirdette a szinköltészet igéit dús erkölcsi, de meglehetős gyér anyagi sikerrel. A társulat két drámai primadonnáját röviden, habár kissé udvariat­lanul, igy kell jellemeznem: az egyik csoda­szép, a másik pompás színésznő volt. Hogy az előbbi kibiezek nélkül nem szűkölködött, azt fölösleges mondanom. Nem hagyhatom azon­ban emlitetlenül a kedves Sz. bárót, kinek erős ötvenéves szivében erős fogékonyság lakozott a művészi szép iránt. A viszony közte és a szép művésznő között ez volt: ő a művésznő kegyét, a művésznő pedig a közönség kegyét áhította. Nincs könnyebb, mint az ilyesmit összegyez- tetni s midőn a szép művésznő kijelentette, hogy Stuart Máriát szeretné játszani a gavallér báró, mint kibicz, rögtön vállalkozott, hogy azt neki kicsinálja. Egy szép napon (az udvarlónak minden nap szép) a báró beállít Miklósyhoz s a szo­kásos banális bevezetés után igy szólal meg: — Uram, nekem úgy tetszik, hogy műsora kissé egyoldalú. Igen helyén valónak találnám néhány klasszikus darabot fölvenni, teszem Schillertől . . . ____— Ugyan, de színházi ruhatáram ama <$ Gallérok gőzmosása @ Pál Kézimunkák, glassé keztyük, tükörfénynyel hófehérre wp MÖJldJCr S €t I Bútorok, szőnyegek tisztítása NAGVKAROLV, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents