Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-23 / 4. szám
SZTAMARMEGYEI KÖZLÖNY A naMi Hints. és a vármegyei muzeum. A nagyecsedi határban egy nagyobb szőlöbirtokou ásásközben igen érdekes arany és ezüst tárgyakra akadtak. A régészek szerint a tárgyak a XV—XVI. századból valók és valóságos mesterművei az akkori ötvös művészetnek. Az érdekes tárgyakat a Nemzeti Múzeumnak küldték és ott a régiségtárba helyezték el. Kérdjük: miért küldték a Nemzeti Múzeumba a kétségtelenül érdekes leletet? Miért nem intézkedett az erre illetékes hatóság, hogy a ritka lelet Szatmárvármegye Múzeumába kerüljön? Mert akármint csodálkozik is az olvasó: Szatmármegyének van múzeuma. A muzeum Nagykárolyban a vármegyeháza épületében van elhelyezve. Van muzeum, amit fejleszteni kellene, hogy méltó legyen Szat- mármegyéhez. Hát muzeum van, de nincs benne semmi! Az a pár nagybányavidéki kő, amely ott szomorkodik az állványokon, meg az a pár cserép, amit Vende Aladár ásatott ki, mikor az elfucscsolt megyei monográfiához adatot keresett, igazán nem számit. Gyarapítani kéne ezt a múzeumot- Ritkán van alkalom reá és ha van: akkor is elszalasztják. A nagyecsedi kincset egyszerűen elhagyták vinni az orruk elől azok, akit illet. Tudomást se vesznek az esetről, a leletről. Pedig ott további ásatásokat kéne eszközöltetni. Ki tudja, milyen fontos, érdekes és értékes leletre bukkannának még. Meg is tennék — másutt. De Szatmármegyében nem teszik. Minek ásassanak itt régiség után ? Kinek kell itt régiség? Hiszen az.egész vármegye minden intézményeivel nem egyéb, mint a legpatinásabb ósdiság. II] sztfifi ind. Bernáth Géza kitüntetése. A Hivatalos Lap csütörtöki száma közölte, hogy a király Bernáth Géza belső titkos tanácsost, nyugalmazott kúriai másodelnököt élet— Siessünk. Tudsz szaladni? — Tudok. — Ki ér hamarabb az állomásig. Lihegett, elakadt a lélegzete és lebomlott a haja. Istenem, majd a sarkát verte a szép, hosszú fekete haj. Éppen egyszerre értünk be a vonattal. — Kit vár Zsani néni? — Nem felelt. Húzott magával, furakodott az emberek között. — Kit vár Zsani néni? Kirántotta a kezét a kezemből és odaugrott valaki elé. Utána néztem] Az anyám testvére volt. Fölemelt a levegőbe egész az arczáig és úgy mondta mélyhangon, amely egész megreszkettette a szivemet. — Otthon,nem szabad mondani, hogy bátyja itt volt. Érted ? — Igen. — Ha azt kérdik hol voltál, azt mondod sétálni voltál. Minek is hoztad el, édes — mondta szemrehányóan Zsanikának. — Nem bánom én, hadd tudják. Tudja meg az egész világ. — De ne tudják- meg. Most menj haza kis lányom. Megcsókolt és elküldött. Én úgy szerettem volna még velük maradni, de nem mertem mondani. Hazamentem és sok esztendő múlva tudtam meg, hogy másnap hajnalban szivén lőtte magát a szép Pap Zsanika. Vidróczki volt az oka mindennek, biztosan tudom. hossziglan a magyar főrendiház tagjává nevezte ki. Bernáth Géza, aki szatmármegyei ember és akit Nagykároly városhoz rokoni kötelékek fűznek, a Kúria másodelnöke volt, azon a réven már tagja a főrendiháznak, de a koa- liczió mellőzte a nagytehetségü jogászt s most ezen az utón hozza helyre a kormány az elődök rosszakaratú eljárását. Mrii ei Hóm politikai lap. Mindazoknak, kik a Szatmármegyei Közlönynek még nem előfizetői, lapunkat három hónapig mutatványszámokként, — díjtalanul küldjük meg. Hisszük, hogy a vármegye közönsége, amelynek dolgozunk, megérti, megszereti a Szatmármegyei Közlönyt és azzal, hogy lapunkra előfizet, támogatni fogja törekvésünket és ezáltal a saját érdekét is. A Szatmármegyei Közlöny a vármegye közéletének lelkiismeretes, pontos és eleven krónikása. A Szatmármegyei Közlöny eäöffízetési ára: Vidékre egész évre .......................8 korona. Na gykárolyban egész évre .... 5 „ Megyei, községek, egyházak és iskolák részére egy évre ... 5 „ A Szatmármegyei Közlöny kiadóhivatala : Nagykárolyban, Jókai-utcza 2. szám alatt van. Jdsforr mizériák haladás visszafelé. Évekkel ezelőtt, amidőn Nagykároly is belevonatott az országos telefonhálózatba, nagy örömmel üdvözöltük az uj intézményt, mely hivatva volt elsősorban is városunk kereskedő világának érdekeit előmozdítani, másodsorban pedig városunkat a külvilághoz egy kissé közelebb hozni. Azóta évek teltek el, az előfizetők száma megsokszorozódott és a város közönsége annyira megszokta már a telefont, hogy az egyik fontos életszükségletünkké vált. A kezdetleges forgalom idejében nem is volt soha panaszunk a telefon ellen, azonban az utóbbi időkben úgy lapunk hasábjain, mint a helyi sajtóban is minél gyakrabban hangzanakel szenvedélyes es jogos panaszok a telefon ellen. Félreértések kikerülése végett már e helyütt megjegyezzük azt, hogy ezek a panaszok egyáltalában nem irányulnak a posta- és távirda hivatal személyzete ellen, mert közönségünk teljes tudatában van annak, hogy a mai forgalmat a nagykárolyi posta- és távirda hivatal elismert kitűnő személyzet a legmegfeszitetteb munka mellett sem képes lebonyolítani. De igenis irányul panaszunk az igazgatóság ellen elsősorban azért, mert a helyi forgalmat tekintve, nem akar meghódolni a létszámemelés feltétlen _ szükséges voltának, másrészt pedig azért, mért az interurbán forgalomban eddig birt közvetlen vonalat a múlt évben elvette tőlünk és azóta az interurbán összeköttetés tekintetében városunkban tarthatatlan állapotok vannak, mert vagy a debreczeni, vagy a szatmári közvetlen vonalra lévén utalva, ezen vonalok nagy forgalma miatt Nagykároly város forgalmát megfelelően lebonyolítani képtelen. Naponta ismétlődik az eset, hogy a közvetlen vonal hiánya miatt másfél óráig kell egy—egy budapesti összeköttetésre várakoznunk, amiáltal az egész interurbán összeköttetés, mondhatnék létjogosultságát veszti el. A több oldalról felhangzott és hozzánk juttatott jogos panaszok folytán intézkednünk kell sürgősen egy közvetlen vonal elnyerhetése iránt. Egy ízben intézett ugyan az 0. M. K. E. szatmári fiókja épen ami kezdeményezésünkre fel- terjesztést Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisztersége idején, azonban akkor mit sem törődtek velünk. Most tapasztaljuk, hogy a kormány figyelmes lett városunk jogos aspiráezióira, miért is elérkezettnek látjuk az időt, hogy úgy a város, mint a vármegye intézzen sürgős felterjesztést a kereskedelemügyi miniszterhez, kérve őt, hogy Nagykároly város, mint a vármegye és a vármegyékbe beosztott legfőbb állami hivatalok székhelye záros határidőn belül a fővárossal közvetlen telefon-összeköttetést kapjon, mert a jelenlegi állapot tovább tarthatatlan és idestova oda fog vezetni, hogy az interurbán forgalomra utalt kereskedő világ a telefont, mint rendeltetésének meg nem felelőt, leszereltetni lesz kénytelen. A szinház-ügy. Lépjünk be a sátoraljaújhelyi szinikerületbe. A szatmári szinigazgató-választás körül történt dolgok már csak etikai szempontból is megkövetelik Nagykároly város polgárságától, hogy a szatmári szinikerületből kilépjünk. A szatmáriak ugyan azt vitatják, hogy bent se vagyunk a jelzett kerületben s igy nincs is honnan kilépnünk, fiz azonban nem áll, mert bármit mondjanak is a szatmáriak, ez időszerint még tényleg a szatmári kötelékbe tartozunk. De remélhetőleg nem sokáig Úgy hisszük, hogy a f. évi szeptember havában már az uj szinikerület társulata fog bennünket megrikatni, vagy megkaczagtatni a világot jelentő nagykárolyi deszkákról. Beavatott helyről nyert informátiónk szerint, Debreczeni István nagykárolyi polgármester már megtette a kultuszminisztériumban a szükséges lépéseket aziránt, hogy Nagykároly város a szatmári szinikerület kötelékéből kiválhasson. A polgármester törekvését a minisztériumban kedvezően fogadták és kilátásba helyezték, hogy az ügyet lehetőleg rövid idő alatt Nagykároly város óhaja értelmében fogják elintézni. Most már csak az a kérdés, bogy honnan kapunk olyan színtársulatot, amely Nagykároly város fejlett művészeti igényeit minden tekintetben kielégítse? A kérdésre nem könnyű felelni. Kapóra jön azonban most egy hir. A Pesti Hírlap Írja: Sátoraljaújhelyen nagyon elégedetlenek amiatt, hogy az újhelyi szinike- ' rületben Eperjes kivételével egész sor olyan kisebb város van, melyek egy nagyobb színtársulat eltartására nem képesek és amely körülményre az újhelyi kerület direktora társulatának megszervezésekor — hátrányára a két vezető városnak — tekintettel van. Azért most Sátoraljaújhelyen azt az eszmét pendítették meg, hogy a többi apró város helyett egy nagyobb várost vonjanak be a kerületbe. Itt van tehát a kedvező alkalom, hogy megfelelő szinikerületet és ennek következményeként megfelelő színtársulatot kaphassunk. Lépjünk be a sátoraljaújhelyi szinikerületbe. Ott szívesen fogadnának bennünket és a sá- toraijai színi idény beosztása olyan, hogy a kerületbe való belépés folytán régi álmunk: a a téli színházi idény is megvalósulhatna. Tekintve, hogy Eger és Ungvár is arra törekednek,hogy a sátoraljaújhelyi szinikerületbe felvegyék, jó lesz ha nem késlekedünk azzal, hogy Sátoraljaújhellyel erre vonatkozólag érintkezésbe lépjünk. fl csengerbagosi rablógyilkosok. Beismerik a rémtett elkövetését. A Csengerbagoson deczember 23-án elkövetett rablógyilkosságnak tetteseit a múlt héten hallgatta ki Morvay Károly a szatmári kir. törvényszék vizsgálóbirája. A ezigányok tetjesen megtörtek és beismerő vallomást tettek úgy a gyilkosságra, mint az előre megfontolásra vonatkozólag.
