Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-13 / 33. szám
SZATMARME GVF1 KÖZLÖNY Modern ruhafestés bármily divatszinre jer Pál & Modern és tartós plissézés — és guowlérozás ~ Nflö^KAl^OLy Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. siilete“, amikor a még ma is munkaképes Becsky Géza tiszteletére rendkivüli közgyűlést tartott. A rendkívüli közgyűlés a vármegye székházának nagytermében folyt le. Az egyesület tagjain kivül jelen volt Ilosvay Aladár alispán, Kerekes Zsigmond és Mangu Béla tb. főjegyzők, a nagykárolyi főszolgabirói járás vezető tisztviselői, több előkelő megyei tisztviselő, a jubiláns számos más tisztelője, továbbá neje és családtagjai. A gyűlés elnöke Bodoky Béla kismaj- tényi körjegyző volt. Bodoky Béla elnök: A mai közgyűlés egyletünk legutóbbi közgyűlésében hozott azon határozat alapján hivatott egybe általam, amely határozat egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy érden- gelegi körjegyző Becsky Géza kartársam, körjegyzői állásában eltöltött 40 évi szolgálata emlékéül ünnepély tartassák. Mi kartársak, szivünk őszinte érzelmével járulunk kartársunk ünnepeltetéséhez, mert legközelebbről tudjuk és érezzük, hogy mily lelket és testet ölő munkát végzett az, aki 40 évig a községi közigazgatás élén munkálkodott. Éppen azért nem vonhatjuk ki magunkat az alól, hogy szeretve tisztelt kartársunk elismerésünk zálogát, mint társadalmi és hivatali állásunk szerény körében rendelkezésünkre álló egyedüli eszközt, megünneplés által át ne szolgáltassuk. Ez tehát czélja a mai összejövetelünknek. Nem illethet bennünket a feltűnés és hiúság vádja, mert hiszen a községi jegyzői állás oly fontos szerve az állam gépezetének, hogy az ezen állást be töltő egyén munkássága, az elismerés babérját megérdemli; a jegyzői intézmény eredetét Béla király névteien jegyzőéig viszi fel a történet iró s a jegyzői intézmény nélkülözhetetlenné lett a községekben is s századok tapasztalata érlelte meg, hogy azon nélkülözhetetlen intézmény állandósítás által biztosítandó. A hivatását lelkiismeretesen betöltő községi jegyző úgy községének, mint az államnak hasznos szolgálatot teljesít s valóban büvészi működésre van szorítva, hogy megtalálja az egyensúlyt azon teendők körében, melyet népével szemben két oldalulag kell véghez vinni, mint a község ügyeinek vezetője, másoldalról pedig mint az állami teendők végrehajtója. Amidőn tehát a községi jegyző elérkezik oda, ha természetesen testi szervezete is kibírja, hogy 40 évet töltve be hivatalának teljesítésében, reá szolgál arra, hogy szolgálati érdemei elismertessenek s méltó arra, hogy népének háláját, felettes hatóságának elismerését keblében érezhesse, ritkaság számba megy, dehogy mily módon láthassa annak megnyilvánulását arra nézve bizony kevés esetet jegyezhetünk fel. Én, a vezetésem alatti jegyzői egylet nevében és kartársi meleg szeretettel üdvözlöm ünnepelt kartársamat s a legmélyebb tisztelettel üdvözlöm az ünnepélyre megjelent vendégeinket s a közgyűlést ezennel megnyitom s felkérem Nagy István egyleti jegyzőt az ünnepi beszéd megtartására. Nagy István érendrédi jegyző: 40 évi Megállók e szónál! . . . gondolkodom. Gondolatim vissza szállanak a múltak ölébe. Mennyi öröm? . . . mennyi bánat? . . . mennyi csalfa délibábos remény ? . . . s mennyi csüggedés váltá fel egymást? . . . Hány élet keletkezett azóta . . . s viszont, hány szeretve dobogó szív lüktetése sóhajtott utolsó Istenhozzádot busongó övéihez? . . . Hány verőfényes nap után következett ború? . . . s hány meteor, a szétrobbant világok e rom szilánkjai száguldtak az égbolton a mérhetlen világ űrbe? Az ember életforgatagában hány esemény játszódott le azóta . . . s hány papírlap lett tele írva az események e tényével? . . . amit történelemnek neveznek. Talán ez tudhat némi fáklya fényt vetni, mert hisz egy régi mondás tanítja: „A történelem az élet mestere, az idők tanúja s az igazság felderitője.“ 40 év nagy idő! Az elismerés lobogójának kétszeresen kell meghajolni, ennek letéteményesse előtt, ha az mint köztisztviselő jelenik meg előttünk ; mert: mig egyrészt családi kötelességének téve eleget, becsületes magyar fiukat nevelt e lankadó hazának, addig másrészt közpályáni működésével mélyreható közkormányzati ténykedést töltött be. És pedig milyen közpályán? Hála a mindinkább erősbbülő köztudat derengő fényének, mind általánosabbá válik annak ismerete, hogy azt amit a parlament a nép javára igyekvőleg alkot a törvényekben s a mely törvények alapján az összkormány az állam gyeplőjét kezeli, a rendelkezések elintézésének végső iitere a községek és városok, innen futnak fel a cselekvések a szükségességek alanyi és tárgyi része, mint az élő test ereiben a vér az ország lüktető szivéhez. Az ezeréves tölgy éltető nedűjét hajszál gyökereivel szívja fel s az alatta pihenő eltikkadt vándor felüdülése pillanatában nem gondol arra, hogy az üdezöld lombkoronával árnyas nyughelyét nyújtó tölgy élet erejét honnan és miáltal meríti. A községek azok az atomok, meiyeknek tömege alkotja a birodalmat s melyek életet adnak az álladalomnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha a követelmények eme özönével tultömött közállásban a kívánalmak, e labirintussában nem találja, vagy megtéveszti némelyik községi jegyző a vezető irány fonalát, mert hissz emberek lévén Herkules isteni erejével, a ther- mophilei Leonidas bátorságával, Perikies bölcsességével egybevonva, megáldva nem lehetnek. Ugylátszik mélyen tisztelt közgyűlés, hogy Becsky Géza szeretett kartársunk, ki mai napon 40 éve lépett a közcselekvés terére, megtalálta s el nem tóveszté Ariadne fonalát. Talán nemzetünk nagy fiának vármegyénk aranytollas költő főjegyzőjének Kölcseynek ama intelme volt vezérfonala, hogy: „Az ki életében sokat érzett és gondolkodott s érzeményeit és gondolatait nyom nélkül elröppennie nem hagyta, oly kincset gyűjthet magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai között gazdag táplálékot nyújt lelkének.“ Mint a napkeleti bölcseket a Megváltó születéséhez egy csillag vezette, úgy volt neked dicsfényed nagy költőnk intelme s ez tett képessé arra, hogy a harczot ily hosszú időn, egy emberöltőn át megharczoljad, — mert a jegyzői állást olykoron a tengernek minden dagálya, a tengernek minden árja, a tengernek minden vihara, mint a kikötő mólóját nyaldossa, döngeti és oly sok érdeket kell kielégíteni, mennyi az égboltra hajló szivárvány színeiben sincs meg . . . Az elismerés trikolorját hajtá meg előtted a jegyzői kar, midőn ünneplésedre e disz- gyülóst elhatározta, az elismerés irányította az elnökséget, midőn kitüntetésed végett az ország legfőbb kormányzójához, a Magyarok Királyához az illetékes hatósági tényezők utján előterjesztést tett; azonban ezen kitüntetés bizonyára az erre szolgáló idő rövidsége folytán még meg nem érkezett, — de ha a legmagasabb fokon áll is az ország kormányzó legfőbbjének elismerése, nem áll alacsonyabb fokon a jelenleg megnyilvánuló ama szeretet, melyet személye iránt az ő kormányzatára bízott községek egyike juttatott kifejezésre. Ugyanis megjelent itt Iriny község képviselete s azt mondja, Ti vármegyei jegyzők, ünneplitek a mi ősz jegyzőnket — közietek helyet kérünk magunknak! s mi vármegye jegyzői szivünk melegével fogadunk titeket s adunk helyet kik a magyar szeretetnek kifejezői vagyunk. Itt egy rég múlt idő panorámája tárul szemeim elé a múltak ködéből, mint csillár fénye az éj sötétéből. A középkorban volt egy hatalmas állam, melynek kegyét uralkodók lesték, melyért uralkodók versenyeztek. Ez az állam a régi dicsőségéből tündér emlékként maradt Velencze. Midőn ennek hatalmas kormányzója az élet-halál rettegett ura a néptől reá ruházott uralmát átvette, egy gyűrűt dobott a tengerbe s ezzel eljegyzé államának a mérhetlen birodalmú tengert. — íme Iriny község emléket kíván körünkben átnyújtani ősz jegyzőjének, — jelképéül annak, hogy ha majdan ősz jegyzőjük lelép az aktiv cselekvés teréről, akkor is mig szivének egy dobbanása tart, mindég övék maradjon. De im, hogy csak Iriny község ez ős magyar falu jelent meg, egymásnak is bizonyítéka, annak, hogy Becsky Géza mint magyar köztisztviselő a magyarság öröklétének egyik sark köve volt, a mely tény minden anyagi téreni működésnél felülemelkedik. Mi pedig községi jegyzők e tény esen- cziájaként a költő ama örök igaz századát zengjük: Hazádnak rendületlenül, légy hive óh magyar“ Jegyzői kar! mert a magyarok hazájának nagynak, dicsőnek kell lenni; — „ehhez századoknak vérével és munkájával dalnokok lantjával és Próféták tanításaival megdönthetetlen jogokat szereztünk! 1“ És végre még egy kedves kötelesség hárul reám. Ugyanis Szatmárvármegye jegyzői karából ama kisrész, hol egy ember öltőn munkásságodat szeretett kartársunk kifejtéd külön is megkíván emlékezni rólad s ezek nevében átnyújtom a nagykárolyi járás „Arczkép albumát.“ Fogadd ezt, mint szeretetünk jelét. Isten éltessen még sok időkön át!! Tőllem pedig foi Sirolin Koche biztos gyógyhatást nyújt kataPPÍlUSoRncll = hörghurutnál,asthmanál, influenza után. = Sirolin’ Roche” kezdődő tüdőbetegséget = Csirájában elfojt. Kellemes ize és az étvá* gyravaló kedvező befolyása megkönnyítik = a Sirolin"Roché-al való hosszabb kúrákat! mill A légzési szervek meghűléseit legbiztosabban a Sirolin "Roche"_ al kezelik. Ezért nélkülözhetetlen ezen elismert és bevált szer minden háztartásban. Szíveskedjék a gyógytárakban határozottan Sirolin “Roche - t kérni. Hír
