Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
Nagykároly, 1911. augusztus 6. 32. szám. XXXVII. évfolyam. . Megjelenik minden vasárnap. =i~- - -■— ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. gaszkodni akar eddigi módszeréhez, folytatni kivánja egész politikáját, mely az egész vonalon bevált s biztos eredményt igér a jövőre is. E konklúzió a nemzeti munka kormányának politikai prograinmjából s az országos közvélemény gondolkodásából, érzületéből és magatartásából egyaránt következik. A kormányprogram m egyik kardinális pontja, mellyel a múlt nyáron a választók elé léptünk, hogy a katonai kérdésekkel végezni kell ezen az országgyűlésen. Magyarország választóközönsége e tételt magáévá tette, a kormánynak nagy többséget és közjogi meghatalmazást adott, hogy a véderő probléma megoldassák s közéletünkből az évtizedes súrlódás anyaga, mely a korona és nemzet közt a viszonyokat feszültségbe hozta, belátható időre kiküszöböltessék. Ez epochális feladat — mondá a miniszterelnök — a most tárgyalásra került javaslatnak s a körülötte vívott harcznak a trón és nemzet érdekében egyaránt fontos czélpontja. A kormány s a nemzeti munkapárt valód' missziót töltenek be, midőn e czéiért a kü 'delemben elszántan, férfias eréllyel és hazafiul buzgalommal, mely a személyes kényelmi szempontokat a közügynek alárendeli, mindvégig kitartanak. Az ellenzék harczmodora, melyet a közvéleménytől elszigetelten folytat, ebben az eltökélésben a kormányt és pártját csak megerősitheté. Hogy nagy mérkőzés lesz, arra ők el voltak készülve ; — meglepőle g csupán az hatott rájuk, hogy az ellenzéki harczosok a végletbe menő taktikával kezdik teljesen megokolatlanul, kicsinyes ürügy örve alatt, mellyel ez a harczmodor ki nem magyarázható. Nem is értik azt sehol az országban. Az ellenfél meglehetősen elgaloppirozta magát és már kezdi észrevenni, hogy falnak ment, zsáki^tczábaijAott, honnét nehéz lesz szabadulnia. Ha arra számított az obstrukczió, hogy fárasztó technikai ostromával kimeríti a nemzeti munkapártot és megbontja benne az egységes összetartást: abban már is keservesen kellett csalódnia. Csalódására előkészítette az ellenzéket Tisza István gróf két hete elmondott monumentális beszéde, mely kizárt minden kétséget a nemzeti munka kormánya s pártja közti szolidaritás ereje dolgában, és kizárt minden reményt, hogy az összetartás köztük e küzdelem alatt szilárdságából bármit is engedjen. Az ellenzék fiaskója a múlt héten pecsételődött meg, mikor a munkapárt augusztusi turnusának az előbbi turnust föl kellett volna váltania, de a harczolók további szolgálatra jelentkeztek vezérkaruknál önkéntesen. Ily szellemű sereggel — mondhatá joggal a miniszterelnök — a hadjárat eredményéért nem kell aggódni. A közvéleménnyel, melynek rokon- szenve nélkül semmiféle obstrukczió meg nem élhet, ezúttal gazda nélkül számolt Egy asszonyért. Enriccó Massini urán olaszból. Valamelyik augusztusi estén a Pinceié sétányán kóboroltam, amikor egy lámpás fényénél hirtelen megpillantottam rég nem látott gyermekkori barátomat, Ermete Giron lovassági kapitányt. — Jó estét kapitány! — kiáltottam rá. — Ez aztán pompás véletlen. *— Ah, te vagy az? — felelte Ermete barátom, s én észrevettem, hogy az arcza kimondhatatlan levertséget sugároz. Nagyon örülök, hogy viszontlátlak. A hangjának bámulatos rezgése még inkább föltűnt nekem, s nem is tartózkodtam ennek okát megkérdezni. — Miért vagy olyan szomorú, drága barátom ? Nem válaszolt azonnal, hanem karon- fogott s lassú léptekkel elindult velem, mintha előbbi magányából még nem tudott volna a társaságomhoz hozzászokni. Egyszerre aztán megállóit s reám nézett. — Tudod mit barátom? megszabadítom a lelkemet a terhétől azzal, hogy mindent elmondok neked. Szivesen hallgatlak. És Ermete a következő történetbe fogott. * \ Két hónappal ezelőtt, junius 1-én Savója garnisonba bevonultak a tartalékosok szolgálatra. Én éppen négy kéttel azelőtt kaptam meg a kapitányi rangot. Egyik reggelen valamelyik magasabb rangú tiszttársammal a kantinba mentem egy pohár hüs italra, meg valami harapnivalóval lecsilapitani az éhségünket. A kantin csarnokféle, tágas helyiség, egyik oldalán kisebb márvány asztalokkal, amelyek előtt mindenféle rangbeli katona hemzsegett a söntés körül. Beszédközben így szólt a tiszttársam hozzám: — Milynenek a tartalékosai? Van köztük nevezetes emberfia. — Igen. Egyik legényem egy hires művésznek, Scarfógliónak a fia. — Az én ezredemben is van egy hires sarjadék. Csakhogy ennek a ficzkónak a családi híressége más rovatba tartozik. A neve Orlandó de Bordighera. — Hogyan ? szóltam nem csekély meglepetéssel — talán a szép Bordighera asz- szony fia ? — Éppen az. Nevetve feleltem: — Lehetetlen! Hát annak a hires asz- szonynak már akkora fia van? Valamikor őrülten szerettem azt az asszonyt, de hiába, mert egyik jó barátom volt a kedvese. —- No, ami engem illet, én is szerettem öt, felelte szintén nevetve a tiszttársam. Magam sem tudom miért nem vallottam be a szerelmemet neki ? — Nagy mulasztást, követett el, mert okvetlenül célt ért volna. És micsoda kellemes ember volt a férje ? A feleségének legalább húsz szeretője volt s a jámbor ember sohasem sej- tette a legkevesebb valót sem. Alig mondtam ezt el, amikor egy fiatal katona sietve áttörtetett a söntés körül állók során és halott sápadt arcczal előttem termett. A szemei félelmetes lánggal meredtek reám, hogy meghökkentem... A következő pillanatban a katona rám rontott s fölemelt ököllel rám ütött volna, ha néhány katona le nem fogja. Hörögve a felindulástól csak ennyit ki- álltott felém: — Az az asszony az anyám! — Ha fejbe ütöttek volna, nem döbbentett volna meg annyira, mint ez a néhány szó! Kimondhatatlan szégyen vett erőt rajtam. — Bocsássátok el ezt az embert! — parancsoltam a katonáknak. Éreztem a bűnt, amelyet elkövettem, de hát magam sem értettem, mi birt rá, hogy egy nő becsületéről ily alávaló módon nyilatkozzam, még pedig hangosan sily nyilvánosan? Felálltam, köszöntöttem a megsértett katonát s ezt mondtam neki: — Rendelkezésére állok és elégtételt adok Önnek. Néhány percczel később indult éppen Geunába a vonat. Kocsin a pályaudvarra vágtattam s egy órával később megérkeztem Geunába, ahol nyomban jelentkeztem a tábornokomnál, akinek mindent elmondottam. — Nos és mi a szándéka most ? kérdezte. — Tábornok ur, nincs más választás, csak egy. Megsértettem azt a fiatal embert és kijelentettem, hogy a rendelkezésére állok; tehát meg fogok vele verekedni. — Lehetetlen ! Magasabb rangú tiszt nem verekedhet közlegénnyel-_________________ Ark. templommal szemben. Alapittatott: 1902. Khoén taktikája. ucalegcgi nap ardet proximus! . . . A szélső 48tasol| mondva csinált obstruk- cziója csak agy Jparádzó ördög, amely párává, vihai\ntjfrá nem képes sűrűsödni. Vele szemközfa legjobb taktika: a kivárás, mig magától szerte nem széled. Ez a gondolatmenet vonul át Khuen- Héderváry gróí miniszterelnök azon nyilatkozatán, mellyel felfogását a helyzetről s a várható lebonyolódásról a N. W. T. egyik szerkesztője előtt kifejté interview alakjában. A magyar kormány feje ma is épp oly hidegen és tudatosan ítéli meg az ellenzék taktikázását, mint hetekkel ezelőtt. S nyomatékosan emeli ki, hogy az eddigi küzdelem alatt oly benső motívum vagy külső mozzanat egyáltalán nem adta elő magát, mely őt más álláspont elfoglalására vagy taktikájának módosítására birná. Állja a harczot igazsága tudatában, teljes felelőséggel s a végleges siker reményétől áthatva. Neki nem kellenek kisegitő eszközök, vagy fogások az obstrukczió leküzdéséhez, sem kiegyenlítő eszmék és ötletek, amik valami kompromisszumra vezetnének. Sőt visszautasította a fegyverszüneti ajánlatot, mellyel az „ellenzék parlamentairja“ : Ap- ponyi gróf a múlt héten megkínálta. RaRuhát lest-vesüileü lisztit. lauíf el s. H agyhároly Kölcsey-u.1. Pártoktól független POLITIKAI LAP. ”zErjjESZTCSÉG és KIADÓHIVATAL: . hfevá íi lap Wllf i és anyagi részét illető közlemények küldendők: NÁKÁROLYEAN Jókai-utcza 2. sz. ti a. f| Telephon 56 szám. SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY
