Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY @ Gallérok gözmosása Háitáior Pál ^ Kézimunkák, glassé keztyük, tükörfénynyel hófehérre *§*l ridJidJCÍ löl W Bútorok, szőnyegek tisztítása NAGyK/lF^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. előbb általunk körvonalazott álláspont érvényesítését követeljék. Őszinte sajnálattal látjuk, bogy ezen szerződés, mely gazdasági szempontból minimális érdekkel bir s amennyiben bir érdekkel, majdnem kizárólag egyoldalú osztrák érdeket képvisel, állattenyésztésünkre és mezőgazdaságunkra a legnagyobb veszedelmet idézheti elő. Aggályos az ezen szerződésben novum gyanánt szereplő vámmentesség engedélyezése. Rést üt ez vámpolitikai rendszerünkön'és eddig követett vámpolitikánkon; attól tartunk, hogy ez a preczedens alkalmat fog adni a Balkánállamoknak arra, hogy velünk szemben a szerződések lejártával ily alapra helyezkedjenek és elősegiti azt az agitácziót, amely ily irányban bizonyos oldalról, különöseu Ausztriában már is megindult. Hátrányosnak tartjuk a szerződést azért is, mert jóllehet a szerződés majdnem csak tisztán osztrák érdeket szolgál, Ausztria részéről a mezőgazdaság semmi kompenzáczióban sem részesült. Nem ajándékokat értünk, hanem értjük azt, hogy oly függő kérdések, melyek a kiegyezés végrehajtása tekintetében Ausztriával kölcsönös forgalmunk terén felmerültek, ezen alkalomból rendezendők lettek volna, mert Magyarország joggal követelheti, hogy ha ilyen szerződésekbe bele megy, melyekben való érdekeltsége a szóra alig érdemes, akkor Ausztria a kiegyezés rendelkezéseinek végrehajtása tekintetében a felmerült differencziális kérdésekben a legelőzékenyebb megtartást biztosítsa. De legsúlyosabb aggályunk az élőállatbehozatal körül összepontosul és ebben a felfogásunkban a gazdakongresszus is velünk teljesen analog álláspontot foglalt el. A Németországgal kötött állategészségügyi egyezmény (1908. XXY. t.-cz. 4. czikkelye) ugyanis következőleg hangzik: „Ha a szerződő felek egyikének területein a keleti marhavész lép fel, a másik félnek jogában áll a kérődzők, sertések, állatai nyerstermékek és a ragályanyag elhurczolására alkalmas tárgyak bevitelét a betegség veszélyének tartamára megtiltani, vagy korlátozni“. Ezen igen szigorú és igen súlyos s a maga nemében egyedül álló rendelkezést tekintve, vagy nem lett volna szabad az élőállatbehozatalt engedélyezni, amint az Szerbiának és romániának sem engedélyeztetett, vagy pedig ha már ez elkerülhető nem volt, akkor a Montenegróval való szerződési tárgyalásokat megelőzőleg, a cattarói kerületnek extraterritoriálissá való nyilvánítása mellett, teljes biztosítékot kellett volna szerezni Németországtól aziránt, hogy a cattarói kerület ilyen extraterritoriális területnek elismeri s ennéfogva a keleti marhavésznek a kerületben való fellépése esetén a monarchia és Magyarországgal szemben fennálló elzárási jogával élni nem fog. Ezen biztosíték megszerzése nélkül állat- tenyésztésünket és egész mezőgazdaságunkat soha nem gondolt katasztrófa érheti. Ennek a katasztrófának lehetőségére, felelősségünk érzetében a Mélyen Tisztelt Képviselőháznak és a Ház minden tagjának figyelmét a legkomo- lyaban felkérni lelkiismeretbeli kötelességünknek tartjuk. Senki sem mondhatja, hogy ez az eshetőség nem következhetik be, mert a mi életünkben már a keleti marhavész behur- czolása Magyarországon megtörtént; mert Montenegróban a legprimitívebb állategészségügyi viszonyok vannak s Montenegró a legszorosabb gazdasági összeköttetésben van Törökországgal, amelyben a keleti marhavész még kiirtva nincsen. De az sem állítható, hogy Németország adott esetben biztosított garanczia nélkül ezen jogával velünk szemben élni nem fogna, mert nem is szólva azon igen hátrányos elbánásról, melyet sertésforgalmunkkal szemben tanúsított, egy adott alkalomból juhkivitelünket teljesen elzárta és ezt a tilalmat többé nem is sikerült megszüntetnünk. Aggasztott már bennünket a Balkán-államok tekintetében Ausztriával egyezményileg megállapított összkontingens túllépése; aggaszt bennünket az argentiniai folytonos husbehozatal is, mely Ausztriával kötött állategészségügyi megegyezésünk nyílt megsértésével még ma is folyik; de aggaszt bennünket azon körülmény is, hogy ha ezen jegy alatt indulnak meg az előmunkálatok a gazdasági viszonyoknak 1915., illetve 1917-en túl való rendezésére Ausztriával és a külfölddel szemben, akkor nemcsak, hogy meg nem tarthatjuk eddig elért vámpolitikai helyzetünket és védelmünket, hanem még azt is igen könnyen koczkáztatjuk és elveszítjük, ami a jelzett időig már biztosítva van s amit csak a legnagyobb küzdelmek és nehézségek legyőzése utján sikerült elérnünk. Már pedig, hogyha az európai vámpolitika jelen arányzatát megtartja, mi pedig nem volnánk képesek a jelen pozicziót megtartani, akkor a magyar mezőgazdaság végzetszerü visszaesésnek nézne elébe. A dolog ilyen állásában bizalomteljesen fordulunk a Mélyen Tisztelt Képviselőházhoz és arra kérjük, hogy a montenegrói szerződés tárgyalásánál kifejtett aggályainkat a legkomolyabban méltányolni és főképen az esetre, hogyha addig a kormánynak nem sikerül kifejezett és intézményes biztosítékot szerezni Németországtól az irányban, hogy különösen a keleti marhavésznek a cattarói kerületbe való behurczolása esetén a hivatkozott állategészségügyi egyezményben részére fenntartott joggal élni nem fog, vagy ha ennek nemsike- rülése esetén a kormány kiegészítő tárgyalások utján a jelen szerződés módosításával nem tudja azt kieszközölni, hogy Montenegróból élőállat ne hozassák be, hanem a levágás montenegrói területen a határon történjék, arra kérjük a Mélyen Tisztelt Képviselőházat, miszerint a fennforgó nagy koczkázatot tekintve, mely katasztrófát hozhat a magyar állattenyésztésre és a magyar mezőgazdaságra, törvényhozói felelőssége érzetében s a magyar mezőgazdaság iránt mindenkor tanúsított jóakaratánál fogva, a montenegrói szerződéstől j óváhagyását kegyesen megtagadni méltóztassók. Mély tisztelettel vagyunk, stb. Közöltük ezt a felháborító feliratot természetesen nem azért, hogy népszerűsítsük a Magyar Gazdaszövetségnek a kisemberek zsebei ellen intézett gyalázatos merényletét, hanem azért, hogy ezzel is rámutassunk, hogy menynyire önzők és mennyire hazugak és népellenesek azok, akik magukat a nép vezéreiként tüntetik fel. Hazafias színnel mázolják be azon törekvésüket, hogy az őzsebük érdekében a szegényember ne ehessék olcsó húst. é\z üzleti záróra. A kereskedelmi alkalmazottak körében már régebb idő óta nyilvánul meg az az óhaj, hogy,korlátlan munkaidejüknek határ szabas- sék. Évtizedeken át igyekeztek szervezkedéssel, társadalmi mozgalmakkal, gyülekezés és rábeszélés utján az üzleti záróra kérdését reájuk nézve kedvező módon megoldani. A kereskedők eleinte nem szívesen látták e mozgalmat, mert üzleti forgalmuk megcsappanásától tartottak és általában féltették a kereskedelem éltető elemét: a korlátlan mozgási szabadságot. Később mindinkább belátták maguk a főnökök, sőt az alkalmazottak nélkül dolgozó kis kereskedők is, hogy a korábbi üzletzárást nemcsak az alkalmazottaknak, hanem önmaguknak az érdeke is parancsolóan szükségessé teszi. Az üzletvitel módja a gazdasági fejlődés során egyre nehezebb feladatokat és terhes fizikai s idegmunkát rótt a kereskedőkre és alkalmazottaikra, a bevásárlásnak régi patriarkális módját felváltotta a telefonos megrendelés, a könyvrevásárlás; az áruk házhozszállítása megszokottá lett; az áruczikkek rendkívüli módon speczializálódtak; a beszerzési források megsokasodtak ; a kirakatrendezés különleges mesterséggé nőtte ki magát, az árukínálat eszközei gyarapodtak; a vásárlásra rábeszélés művészetté fejlődött, a közönség igényei megnőttek, úgy az áruk minősége, mint a kiszolgáló finomsága és messzemenő előzékenysége dolgában, stb.Mind megannyi körülmény amely afogyasztó, közönség kiszolgálásához magasabb követelményeket támaszt, mint régebben és különösen odavezetett, hogy az üzletvitel modern rendszere intenzivebb munkát igényel, erősebben veszi igénybe az árusítók szellemi s különösen idegerejét, hamarabb kimeríti erőkészletüket és fáradtságukat is hamarabb idézi elő. Mindezeknél fogva a kereskedők összes szervezetei és pedig úgy a szabad ülésen alapulók mint törvényes^ érdekképviseletek, a kereskedelmi és ipari kamarák egyaránt kívánják: a korábbi üzletzárást. Kívánják pedig nemcsak a fent előadott okoknál fogva, hanem kulturális higiénikus, erkölcsi és szocziális szempontok miatt is. A modern kereskedő, ha a nagy verseny- harczban megakarja állani a helyét, kell, hogy önművelődésén állandóan dolgozzon. Ehhez idő kell és tulfáradtságmentes hangulat, amit a korlátlan üzletidő nem nyújt. A korábbi üzletzárás higiénikus előnyei annyira kézenfekvők, hogy bővebb kifejtésre nem is szorulnak. Erkölcsi és családias szempontból sem alárendelt jelentőségű a korábbi üzletzárás. A kereskedők és alkalmazottaik ez idő szerint képtelenek intenzív családi életre. Korán kerülnek el hazulról, amikor még gyermekeik alszanak és későn térnek nyugovóra, amikor övéiket már ismét ágyban találják. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a késő esti órákban munkahelyéről elkerülő kiskereskedő, vagy alkalmazott, agyonfáradtan és kimerültén korcsmában keres alvás előtt némi rekreácziót. De ez menten megváltozik, mihelyt a nappali i Sirolin" Roche” f biztos, hatású tartós köhögésnél, a légutak hurutainál, hörghurut és aslfimáílál. Influenza és lüdocjyulaciásolí. után a jóízű Sirolin "Roche"- al való hosszabb kúra megvéd az összes ártalmas következményektől. SIROLIN „Roche" oldólag és -£ fertőtlenitőleg hat; elősegíti az étvágyat és emésztést. í =* Sziveskejék a gyógytarakban határozottan Sirolin'Roche'-t kérni. —^
