Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY mindig hiába mondott) igazságok. Ez alkalommal azonban ismét felelevenítettük csak azért, hogy a városi képviselőtestület figyelmébe ajánljuk a „köztisztasági vállalkozói intézményit, mely ma már majdnem minden nagyobb városban igen sikeresen prosperál és a városra nézve sem jelent valami nagyobb anyagi megerőltetést. A törvényszékre szánt 200,000 koronából remélhetőleg csak erre is fog jutni évi 1000 korona ? A hét politikai eseményei. A képviselőház szerdai megnyitásáig az egyedüli emlitésre méltó politikai esemény Apponyi egyetemi tanárságának kutbaesése volt. A budapesti egyetem közjogi és köz- igazgatási tanszékére Írtak ki pályázatot, ami egyértelmű az Apponyi egyetemi tanárságára vonatkozó terv meghiúsultával. Az ellenzék szerdán megkezdte a harczot és pedig a legszerencsétlenebb formában. — Ugyanis nein a véderőreformot támadta, hanem az Európaszerte megdöbbenést és részvétet keltett kecskeméti földrengést használta fel ürügyül arra, hogy a fennen hirdetett harczot bevezesse. A véderő tárgyalására nem is került a sor. Berzeviczy elnök indítványozza, hogy Kecskemétnek a földrengés alkalmából a Ház részvéte fejeztessék ki. Beszéltek még Khuen-Héderváry miniszterelnök, Hock János. Azután interpellácziók következtek. Este a szocziáldemokratapárt Budapesten az Andrássy-uton nagy tüntető felvonulást rendezett. Csütörtökön az ellenzék folytatta azt a gálád játékot, amelyet obstrukczió czimén az idő pocsékolására szerdán olyan dicstelenül kezdett meg. Cstörtökön sem a véderő vitája folyt, mégis kihúzták az ülést. Volt zaj, sok felszólamlás, ismét zaj, polemizálás az elnökkel, házszabályvita „és közben ismét zaj és lárma. Solymossy Ödön előadó hosszasan ismerteti a javaslatot, mely véleménye szerint tekintettel van az ország pénzügyi viszonyaira is. Mellőzi a javaslatnak közjogi szempontból való bírálását, mert mindenki előtt eminens követelmény az, hogy az ország védereje háború esetén megtegye a kötelességét. Az ösz- szes államok fegyverkezésével nekünk is lépést kell tartanunk, mert erős hadsereg a béke biztosítéka és ez viszont a kulturális haladás biztosítéka. — Részleteiben ismerteti a javaslat összes tételeit és kéri a javaslat elfogadását. A Kossuth-párti Tóth János hosszabb szónoklás után jelenti ki, hogy a javaslatot nem fogadja el s határozati javaslatot nyújt be, hogy a Ház a véderőjavaslatot utasítsa vissza. Pénteken az első másfélórát ismét a technikai obstrukczió eszközeivel foglalta le a Justh-párt. A „ha nincs erőm, legyen szám“ politikusok ismét üres és gyerekes handa- bandázásokkal lopták az időt. Rudnyánszky György kérdésében: — Ez egy komoly párt ? — benne van az egész ellenzék szomorú kritikája. Kár, hogy e kérdéséért zárt ülésben megkövette a Házat. Ez azonban a kérdés jogosultságán mit se változtat. Az egyedüli komoly szónok Bakonyi Samu volt. Pártpolitikai szempontból beszélt a javaslatok ellen. Határozati javaslatot nyújt be, melyszerint a véderőreformot az uj választójogi törvény alapján összeülő parlament feladatának tekinti a képviselőház. Tegnap, szombaton a véderőreform vitáját folytatták. Vármegyei közigazgatás. Az mg Sinister. A Halley-iistökös csakugyan kitérité a földet a térben mozgó pályájától. Legalább a jelenségek azt mutatják. Nem tudom a Sau- rusok világában, hol fantasztikus lények képezték a mozgó életet, avagy a repülő gépek világában képzeljem-e magamat. Ha el bocsátom gondolataimat a merengés világába Istenbizony e millió évsorokat elválasztó két világot egymás mellett látom lenn; de csak Szatmár- vármegye törvényhatóságának gyűlés termében. Ha itt vagyok, akárhogy töröm magam, nem tudok kiigazodni, hogy az őskorszak világában, vagy Krisztus után az urnák Egyezerkilencz- száztizenegyedik esztendejében szívjuk az oxigént, a nitrogénnal vegyest. Végre rájövök, hogy Isten úgyse itt vagyok ebben a világban csak a kőkorszak világából jött hozzánk őseinknek testet öltött szelleme, mely jelenleg is ott révedez a kőbárdos létfentartási eszközön. Szilágyi Erzsébet levelét megírta s szerelmes könnyével egész tele sírta, hét egész évnek minősítette Prágába fiához szóló levelének vitelére felajánlott hét napot. A Mars bolygó geográfiái mappája mutatja a haladó kor jelenlétéi, mikoron a földi élet nem elegendő a tudás mérlegének lesu- lyozására. Megdöbben lelkem a visszafejlődés látszatán; megdöbben lelkem, ha látom, hogy hajdan a tudomány és szabadság előllobogtatott zászlóját vivő vármegyénk nehánya most rák- szerü visszavonulást óhajt, s részint czifraság- nak tartja a telefont, részint önös érdekből a némi áldozat tartja vissza, mert sok az adó nem bírhatni. Hát elhiszem, van sok. Megnő az eső nélkül is, plyan az mint a baczilus, önmagát termeli Ámde a telefon létesítés nem adó — az jóhozamu befektetés. Olyan az, mint a vérerek a testben, jótékony pezsgő életet fejleszt. Enélkiil béna a közélet. Ez összehozza a szülőt távol eső gyermekeivel, a falusi társadalmat, gazdaságot, kereskedelmet a czentrummal: az államéletben a nagy- közönség érdekében alapított hivatalokat egymással. Szóval minden előrehaladni kívánó gondolkozásnak kell, hogy eme kiváló intézmény létesítését, teljes erejéből, odaadásából támogassa. Szatmárvármegye törvényhatóságának rendkívül sok Solonja, Cziczerója van. S beszélnek, mert beszélni kell; beszélnek, mert ez feltünteti; beszélnek, mert a beszéd divattá vált és beszélnek, mert beszélnek, de egy ily nagyszabású alkotás előteremthetésóre szolgáló döntő tényezőket alig vetnek fel. A telefon kell, kell az egész vonalon, kell bekötni a perifériákon levő életet a központi élettel. Az országnak egy testnek kell lenni, s ennek vérere a telefon. Ezt kell megoldani. Sok nap sütött Szatmárvármegyénk egén s mind kecsegtetőleg; — hol beborult, hol vidult az ég; főispánok jöttek-mentek, mindenik Ígérte, de ma sincs meg Ígéretük tárgya: a telefon. Most már tenni kell. A világhódító, minden kijelentése azóta közmondássá vált,- Napóleont hatalma fénypontján katonái „kis káplár“-nak hívták. Azt hiszem a vármegye Pista bátyja sem neheztel meg, ha őt is tevékenysége által nyert nevéről szólítjuk: Az öreg Strázsamester! Igen Domahidy István törv. hat. biz. tag tett egyedül fontos, teljes, ésszerű és czélirányos javaslatot, midőn ama kijelentést tette, hogy — Szívesen megtenném! De most még a favágóknak sincsen foglalkozásuk! — így beszélnek a naplopók, mind. Ha most például munkát adnék magának, természetesen nem fogadná el. Akarna fát vágni itt nálam ? — Igenis, szívesen . . . — Nagyszerű, pompás Skvorzov nem minden káröröm híján dörzsölte a kezeit és behívta a szakácsnét. — Olga ezt az urat vezesd az istállóba, ott fát kell aprítania. A kéregető vonogatta a vállait, mint aki nem tudja, hogy mit csináljon, azután határozatlanul követte a szakácsnét. Nem éhség, sem pedig a munkakedv hajtotta, tisztán az önérzete, nehogy újból hazugságba essék. De különben is annyira elgyöngitette az alkohol, hogy egy csepp hajlandóságot nem érezhetett a munkára . . . Skvorzov a nappali szobába futott. Ott az ablakból belátott az istállóba. Látta kéregetőt és a szakácsnét végigmenni, a szennyes havon át, végig az udvaron. Olga dühösen nézett kísérőjére és lenézően fordult el tőle és kiköpött. Azután felzárta az istállót és hevesen kivágta. — Bizonyára a kávézásban zavartuk meg a nőt! — gondolta Skorzov. — Rossz teremtés ! Látta, hogy egy fatuskóra ül le a koldus és vörös fejét a kezeibe temeti, mintha gondolkoznék valamin. A szakácsnő lába elé lóditotta a baltát és újra köpött egyet. A koldus félően magához vont egy fatuskót, a lábai közé szorította és egy gyenge ütést mért reá a baltával. A tuskó megingott és lebukott a földre. A koldus megint felvette, belefujt a megdermedt kezeibe, azután a legnagyobb óvatossággal rásujtott a fára, mintha attól félne, hogy levághatja az ujjait. A fa újra eldtilt. Skvorzoz dühe már elmúlt, most szégyelte az eljárását. Hogyan kényszerithetett egy müveit, elkényeztetett, sőt talán beteg embert, ebben a hidegben, ilyen durva munkára ?! No, se baj . . . gondolta és visszament a dolgozószobájába. Az ő javára történt. Egy óra múlva Olga megjelent és jelentette, hogy a fa készen van. — Nesze ! . . . Adjál neki ötven kopeket! és ha akar eljöhet ide minden elsején fölap- ritani . . . Munka mindig lesz. Elsején a koldus eljött és megint keresett ötven kopeket, noha alig tudott megállni a lábán. E naptól kezdve többször is eljött, mindig volt a részére munka; havat lapátolt, istállót , takarított, szőnyegeket, matraezokat porolt. Es mindig negyven-ötven kopeket kapott, egyszer még egy nadrágot is kapott ráadásul. Amikor Skvorzov más házba költözködött butorcsomagolással és szállítással foglalkoztatta a kéregetőt. Ekkor ugyan józan volt egészen, de szótalan és mogorva; alig nyúlt abutorok- hoz, lehajtott fejjel ment a kocsi utón, nem is igyekezett-legalább látszólag-ügyeskedni, ellenben remegett a hidegtől és zavarba jött, amikor a fuvarosok gúnyolódtak vele a restsége, a gyöngesége és a kopott kabátja miatt. A költözködés után Skvorzov behívta magához. — A szavamat, úgy látom megfogadta. Fogja, itt van egy rubel a fáradozásáért. Látom hogy józan és nem a dologtól. Hogyan hívják ? — Luskov. — Rendben van. Most már tisztességesebb munkát ajánlhatok fel Önnek. Tud Írni. — Tudok. — Menjen el holnap ezzel a levéllel St. kollegámhoz. Dolgozzék. Ne igyék. És fogadja meg mindazt, amire figyelmeztettem. Adieu! Skvorzov nagyon meg volt elégedve önmagával, hogy egy embert visszaterelt a rendes életbe, barátságosan megveregette Luskov vállát és búcsúzóul kezet is fogott vele, Luskov átvette a levelet, és többé nem jött el az ügyvédhez. Két év múlt el. Egy este Skvorzov jegyet váltott a színházi pénztárnál, amikor egy embert látott maga mellett szőrmegalléros kabátban és kopottas sapkában, aki szerényen egy karzati jegyet kért és ötkopekes rézpénzzel fizetett. — Maga az Luskov? kérdezte az ügyvéd, amikor felismerte benne előbbeni favágóját. Na mit csinál? Hogyan megy dolga? — Köszönöm megvagyok . . . most egy jegyzőnél vagyok alkalmazásban és harminczöt rubelt keresek holnaponként. — Hm . . Ennek örülök! Nagyszerű ! Igazán nagyon, de nagyon örülök ennek Luskov ! Hiszen úgyszólván a <$ Gallérok gözmosása <$ tükörfénynyel hófehérre *8«? Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása NAGyKAf^OLy, Széchenyi-utcza 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
