Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-09 / 28. szám

SZAT MÁR MEGYEI KÖZLÖNY Röviden összefoglalva : a czél a ma­gyar birtokososztály gyarapítása, az által, hogy a földvásárlók olcsó ingatlanhoz és rendkívül előnyös kölcsönhöz jussanak. Ez az intézet a vételár 75 százaléka ere­jéig terjedő jelzálogkölcsönt fog a vásár­lóknak kieszközölni, egyenlő összegű és igen kényelmes évi törlesztés mellett, gon­doskodik továbbá a kölcsönügyek soron- kivüli elintézéséről. Aki tapasztalatból nem tudja, alig képzelheti el. hogy mily óriási fontosságú a kölcsönök gyors lebonyolí­tása is, a kedvező fizetési feltételekkel együtt pedig valóságos megváltás lesz a súlyos adósságban vergődő birtokososztály számára. Az uj törvény megszünteti az 1894. évi telepítési törvénynek a gyakorlatban be nem vált, czélszerütlen rendelkezéseit s ami a legfőbb: liberálisan a magánvál­lalkozás és az ingatlanra vonatkozó tulaj­donjog korlátozása nélkül intézményes alapját veti meg a Héderváry kormány okos, nemes, nemzetgyarapitó birtokpoli­tikájának. A hét politikai eseményei. A múlt vasárnap is a választójogi agitáczió munkanapja volt. A Becsben lakó magyarok, Erzsébetfalva és Sárvár lakossága tartottak népgyüléseket a választójog érdekében. Hétfőn a felhatalmazási vitában Lovászy Márton beszélt először. Czélszerü és egészsé­ges állami szoeziálpolitikát ajánl. Elitéli a dohányárak felemelését. Panaszolja, hogy 250 milliót áldozunk évenként a katonaságra, ezzel szemben uj iskolák felállítására alig pár száz­ezer korona jut. Ivánka Imre erősül, bírálja a kormányt. A liberalizmus tekintetében ez a Ház nem követi Kossuth Lajos, Deák és Andrássy tanításait. A Magyarországban lakó összes népfajok közül egyedül a zsidóság az, amely teljesen hozzásimult a magyarsághoz és talán sovinisztább, mint a magyar. Abrahám Dezső megvalósitandónak tartja a választói reformot. A felhatalmazási vita kedden váratlanul bezárult. Mádi Kovács János arról beszélt, hogy a véderőreformról csak a népparlament hivatott dönteni. Bujanovics Gyula jogosnak tartja, hogy a kormány a szeszadót felemelte, mert ebben antialkoholista fegyvert lát. Bat­thyány Tivadar tiltakozik az ellen, hogy a horvát bán a horvát képviselőházon keresztül állandóan beleavatkozzék a magyar képviselő­ház tárgyalásába. A miniszterelnöknek a vá­lasztójogról való nyilatkozata őt nem elégíti ki. Lukács László azon kifogásokra válaszol, amelyek a pénzügyi tárczára vonatkoznak. A kép visel őhaznak szerdán szenzácziója volt. A miniszterelnök elfogadásra ajánlotta Batthyány ismert határozati javaslatát, amely­nek értelmében a kormány köteles gondos­kodni arról, hogy a statisztikai hivatal a nép­számlálási adatokat a nyár folyamán feldol­gozza. Azután egy nagyfontosságu kijelentést tett. Ezt mondta: A választójog reformját igenis az elsősorba állítandó és megfejtendő kérdések közé állítjuk. Désy Zoltán a Ház feloszlatására és uj választás elrendelésére hívja fel a mi­niszterelnököt. Hegedűs László előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja ezután a földhitelinté­zetek országos szövetségéről szóló törvényja­vaslatot. Ráth Endre, Yárady Zsigmond és Baross János a javaslatot megszavazzák. A parlament csütörtökön elvégezte az Altruista bank vitáját, amely után öt napos szünet lesz. Az ülés azzal kezdődött, hogy a pénzügyminiszter benyújtotta a zacharin mono­póliumról szóló javaslatot, amit mai számunk hírrovatában ismertetünk bővebben. Ezután az altruista bank ügyét tárgyalták. Sümegi Vil­mos beszélt róla először és az erdélyi birtok- viszonyokról szólott, amelyek magyar nemzeti szempontból kedvezőtlenek. Kelemen Samu gazdasági és nemzeti szempontból nagyjelen­tőségű dolognak tartja, hogy a nagy gazda­sági egységek kis gazdasági egységekké vál­janak, igy az intenzív gazdasági kultúra na­gyobb lesz, a vagyonosodás előre halad. A parczellázás közérdek és az államnak bizonyos beavatkozása közérdek. Az állami intézet jó­tékonyan fog hatni a magánintézetek verse- üyében. A javaslu.ot elfogadja. Lukács mi­niszter záróbeszéde után általánosságban és részleteiben is elfogadták a javaslatot. Folyó hó 12-ig a képviselőház nem tart ülést. [><] Az éld leiielA. A dohánynemüek árának felemelése rend­kívül súlyosan érinti az ország népét. Az utolsó mezei munkás csak úgy megérzi ezt az uj és nagy adót, mint a 4—6000 korona jövedelem­mel rendelkező lateiner. A komoly ember ilyen körülmények között nem tehet mást, mint vagy rosszabb és olcsóbb minőséget szív, mint eddig ami a szórakozásának rovására esik, vagy pedig redukálja a dohányszükségletét, ami szintén önmegtagadással, tehát kellemetlenséggel jár. Ezt az uj adót igazán mindenki a saját bőrén érzi s hamarosan oly gyűlöletessé vált, hogy hasonló példát csak a Bach korszakban ta­lálunk. A pénzügyminisztérium természetesen az emberek könnyelműségére spekulál, arra, hogy aki eddig 80—40 koronát fizetett havonta szi­varért, czigarettáért, annak lesz szive ezután 45—70 koronát is elfüstölnie. Valószínű, hogy ilyen könnyelmű ember akad is, különösen a városokban, a fiatal emberek között, akiknek fejét nem nyomják a családfentartás gondjai. Hanem a dohányozok óriási többsége feltétle­nül kell, hogy levonja az áremelkedés konzek- vencziáját, levonja pedig azért, mert e több kiadást nem bírja el a budget. Egyes fővárosi lapok arra izgatják a közönséget, hogy sztráj­koljon, szüntesse be a dohányzást — de ez nehezen fog menni. Ellenben meg fog történni az, hogy a dohányzók 90 százaléka vagy meg­elégszik olcsóbb minőségű szivarral és cziga- rettával, vagy kevesebbet dohányzik, mint eddig. így lesz, mert igy kell lennie a kény­szerítő körülmények miatt. Ezek után kiváncsiak vagyunk hogy ilyen körülmények között, hon­nan veszi a pénzügyminisztérium a kilátásba helyezett 30—40 milliónyi bevételi többletet. — ? Megeshetik, hogy egy rövid esztendő leforgása alatt kitűnik, hogy a régi normálisabb dohányárak több jövedelmet biztosítottak a kincstárnak, mint ezek e lehetetlenül felcsigá­zott árak. Nem csoda, ha ilyeneket tapasztalván a legjámborabb emberis elkeseredik. Hova jutunk, ha igy tart egyre a közszükségleti czikkek árának emelése ? A lakás, a hús, a kenyér, a ruha már lehetetlenül drága, s most az állam is beállott az élet drágitói közé. Még hagyján lenne, viselnénk hazafiul kötelességtudásból az uj terheket, ha uj jövedelmi forrásaink nyíl­nának. De sehol semmi. Mindenki azért har­a szórakozás, a pihenés, a játék és a művé­szetek világa. A régi családi asztal itt is sokszor nehézkesnek és időtrablónak bizonyul. És egyre kevesebb embernek lehet ilyen asz­tala a nagyvárosokban, melyek alkatuknál és működésűknél fogva a házasságokon kívül élő emberek nagy tömegeit foglalkoztatják. S minthogy egyre több a tüzhelynélküli, szegény anyagi viszonyok között élő, de amellett a kultúrát megértő és élvezni akaró emberek száma: egy nagyon érdekes és rendkívül jelen- tőséges eltolódása áll be az ember élvezeti és kiadási mérlegének. A gyomor elveszíti az ő évezredes szupremácziáját az élvezetek rangso­rában. Egyre több ember érzi meg, hogy a többfogásos meleg ételsor babonája milyen káros volt, hogy „több ember hal meg a pol­gári osztályokban tulevés, mint táplálékhiány“ következtében; hogy a túlsók evés és ivás nehézkessé, ostobává és csúnyává teszi az em­bert; hogy az ételek és az italok tetemes re- dukcziója árán egy egész csomó könyv, színház, kirándulás, sport és hangverseny válik lehet­ségessé még a szerénysorsu ember számára is. Az étkezések régi, megkövesült rendje is higiénikus babonának bizonyul s különösen a finomabb idegrendszerü emberek érzik az igen mértékletes, de gyakoribb táplálkozás szük­ségét. Nos, ezeket a materiális és lelki eltoló­dásokat használta ki a maga üzlete számára az Aschinger-részvénytársaság. A város leg- különbözőbb pontjain éttermeket és czukrász­dákat állított fel, melyekben az ember reg­geltől éjfélutánig a legizletesebb, de egyszerű, többnyire hideg ételek, meg italok friss és változatos tömegét kaphatja. Nincs régi étlap és kiszolgálás. Az ember kiválasztja a külön­böző asztaloknál a maga ételét és a pohár­székeknél a maga italát s azonnal kifizeti az árát. Ha nagyon siet, akár állva megeheti a tányérján. Ha ideje engedi, letelepedhetik valamelyik asztalnál s olyan kis ebédet vagy vacsorát rendezhet, aminőt akar. S tényleg, egész társaságok lepik el ezeket az asztalo­kat és vidám hangulatban fogyasztják el a vásárolt ételeket és italokat. A legtöbb ára tiz pfennig. Úgy, hogy negyven-ötven pfen­nigért már egy lukullusi étkezést rendezhet a nálunk kenyérre és szafaládéra szoruló diák, munkás, vagy kispolgár, A sonkás, nyel- ves, pástétomos, tojásos, sajtos-kenyerek Íz­letes garmadái várják a vendéget. És min­denütt a legnagyobb tisztaság s a legjobb, legfrissebb élelem. Ez természetes is, mert a kis szatócsok avas uzsorájának vége. Aschinger a nagy üzem összes előnyeit egyesíti a legszé- ditőbb módon. Saját pék- és czukrászmühelye, saját vágóhídja, saját vaj- és mustár-készitése, saját csontmalma — erős húslevesek készíté­sére, — saját virsli-gyára, fagylalt-telepe, mosó­konyhája, automobil-expedicziója van, melyek együtt vagy 2500 embert foglalkoztatnak. És hogy ez a modern individualista táp­lálékfogyasztás hogyan vált be, arról ez a pár szám eléggé tájékoztat. Az Aschinger-féle üzemek élelmiszer-fogyasztása igy alakul nagy számokban: Naponként Évente Marhahús Borjúhús Disznóhus Ürühus Liba Tyuk Kacsa Virsli Burgonya Tojás Kávé 7,200 font 3,400 „ 6,600 „ 900 „ 12.000 pár 13.000 font 20.000 drb 1000 font naponta: 2.500.000 font 1.200.000 „ 2.400.000 „ 300.000 „ 57,000 darab 145.000 „ 4,500 „ 4.200.000 pár 4.800.000 font 7.400.000 drb 395.000 font stb., stb. Az intézet gőzkonyhája készít 4.500 font burgonya-salátát, 1.200 font olasz-salátát, 750 font mustárt. A pékmühely napi fogyasztása: 6.000 font búzaliszt, 3.000 font gabonaliszt. A pékmühely napi termelése: 670 nagy kenyér, 3 300 kis kenyér, 97.000 szárított kenyérke. Gyümölcsökben és marmeládokban feldol­goznak : 390.000 font nyers almát, 49.000 font málnát, ribiszkét és baraczkot, ______30.000 font áfonyát,_________________ Mo dern ruhafestés bármily divatszinre Hájtájer Pál Modern és tartósplissézés — és guowlérozás — NflGyKAROLy 5zéchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents