Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

SZATM ÁRMEGYEI KÖZLÖNY csak gondos utánjárással lehetett megállapí­tani, ki és milyen arányban jogosult a se­gítségre. A Ház tudamásul vette a választ. Az alkohol. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egylet figyelmébe. A nyilvánosságra hozott népszámlálási adatokból mindjobban valóra válik az a szo­morú tény, hogy az ország tiz éves népese­dése nem áll arányban gazdasági és vagyoni fejlődésével. Ahhoz képest, hogy az ország gazdaságilag fellendült, vagyonilag erősbödött és igy az általános jólét is kiterjedtebb lett: a népesedésnek is nagyobbnak kellene lennie. A sok ok között, amiért hazánk népes­sége a helyett, hogy ebben az Istentől igazán megáldott országban, az ország területi ará­nyához mérten szaporodnék, visszamarad az egyik: az alkohol. Amikor az alkohol pusztítását azon nem­zetgyilkos okok közé sorozzuk, melyek elszív­ják a nép erőit, degenerálják a fajt és csök­kentik a szaporodást: akkor nem azt keressük, hogy melyik országban isznak többet, vagy miből isznak többet. Legyen úgy, hogy Németországban fo­gyasztanak legnagyobb mennyiségű italt. Né­metország müveit és a kultur Európának leg­népesebb állama. És Németország népesedése óriási arányokban nő. Gyarmataiban is szapo­rodik a német faj, sőt idegen államokban is. Tehát ebből az is következik, hogy az alkohol fogyasztása intenzive, vagyis magában a szesz erejében nem oly károsan nagymérvű, mely akár a fajt gyengítené, akár a szaporodást csökkentené. És mégis azt látjuk, hogy maga a német császár nyúl bele erős kezével és megtisztítja a hadseregét az alkohol mérték­telen élvezetétől. Ezzel szemben aztán tapasztalhatjuk, hogy a mi lapjaink nap-nap után beszámolnak róla, hogy mennyi súlyos kihágás, korcsmái vere­kedés és gyilkosság okozója az alkohoL Magyarországon fogyasztódik — a lakos­ság arányához képest — a legtöbb szesz vagy mondjuk magyarán, a legtöbb pálinka, Franezia- országot kivéve. Megyék szerint pedig a leg­több Szatmármegyében. doxon. Ezek az emberek minden munkájukat, fáradságukat annak a rögeszmének állítják a szolgálatába, hogy gazdagon fognak házasodni. Ha bármelyik más pályán fejti,ki ezt a mun­kát, már nagy vagyona volna. Es mikor meg­házasodnak, akkor tűnik ki a legnagyobb té­vedés. Az, hogy a nagy vagyon meghozza a nyugodt életet és gazdaságot. Tegyük fel, hogy a leány 100,000 forintot hoz a házhoz. Énnek 5 százalékos kamata 5000 forint. De úgy ahogy a leány élt eddig, nem lehet élni 8000-ből sem. A férfi is automobilra és Riviérára gondolt. Mindaketten becsapódtak, mert ehelyett min­dennap 5 forintos tételek miatt kell vesze­kedniük. — Szegény hozományvadászok — szóltam gúnyosan. — Nem gondolja bátyám, hogy ligát kellene védelmükre alkotni. — Elfogult vagy. Különben, ha a liga megalakulna és tagja volnék, mindenekelőtt figyelmeztetném Göncsöt, hogy ne udvaroljon a lánynak, mert azt már az apja elígérte az unokaöcscsének, aki az üzletet is folytatni fogja. Átnéztem Göncshöz, aki egészen a lány füléhez hajolt úgy magyarázott valamit. Való­szín üleg azt, hogy egy leány sokkal tiszteletre­méltóbb, ha átadja magát érzelmeinek, mintha eltitkolja őket. Hévvel, meggyőződéssel beszélt, látszott rajta, hogy komolyan átérzi, amit mond. Isten tudja, ebben a pillanatban, majdnem sajnáltam. Hátha csakugyan ő az idealista. De hogy is ne! Mikor a pálinka a leg­olcsóbb ital, a legkevesebb kell belőle, hogy a hatását érezze az ember és a legtöbb és legkönnyebb alkalom kínálkozik a fogyasz­tására. Majdnem minden szatócsüzlet és bolt pálinkaméréssel van egybekötve, nem számítva ide a falubeli vagy városbeli korcsmák arány­talan nagy számát. Egészséges nemzedék az alkoholtól mér­gezett vérből nem fejlődhetik. Ebből csak a bűnesetek szaporodhatnak, a börtönök ■ telhet­nek és a tébolydák népesedhetnek. A magyar faj jövőjéért aggódó népesedési akczió gyöke­res javító munkálatának a pálinkamérések nagyarányú korlátozására kell irányulnia. Mert a mi népünk egyik sírásója az alkohol, mely már az ifjúkorban százakat, ezreket rabjává tesz, hogy ennek minden átkaival menjenek a családalapitó férfikorba és a boldogtalan életű családok sivár otthonát és kesergő tag­jainak számát szaporítsák. A most alakult Alföldi Magyar Közmű­velődési Egyesület vegye kezébe az ügyet és indítsa meg Szatmármegyében is az alkohol ellen való mozgalmat. Nap-nap mellett elfa- csarodott szívvel halljuk, mit müveinek véreink az alkohol hatása folytán. Ez csak végrom­lásba vezet. 04 lem a sen A nagykárolyi törvényszék ügye. Lapunk múlt heti számának vezető helyén „Hol késik a törvényszék?“ czimmel ismét felelevenítettük az oly régen vajúdó, mostanában már kialvófélben levő törvényszék nemcsak Nagykároly városára, hanem az, ide gravitáló vidékre, Mátészalka, Csenger és Érmiliályfalya környékére nézve is egyaránt fontos eszméjét. Mintegy e czikkünk viszhangjaként a „Nagykároly és Érmellék“ tegnapi, szombati vezérczikke is a „Törvényszékünk ügye“ ezimen e kérdéssel foglalkozik. A czikk «sorészében történeti visszapillantást Vet Nagykároly pol­gárságának ez irányú mozgalmára és hogy a koalicziós kormány igazságügyminisztere is megígérte Nagykároly e jogos kívánságának teljesítését. Az érdekesen megirt czikk oda- konkludál, hogy mivel az állam pénzügyi helyzete a rettenetesen nagy hadügyi kiadások miatt olyan sivár, hogy a költségvetésbe újabb igazságügyi intézményekre szolgáló kiadásokat beállítani nem lehet. Nagykároly város képviselőtestülete szavazzon meg erre a czélra egy bizonyos summát. A vezérczikk idevonat­kozó része különben igy hangzik: „Nagykároly városának fel kell ajánlania azon anyagi hozzájárulást, amelyet a törvény­szék visszaállítása esetén adni akar és akkor remélhetőleg több sikerrel nézhetünk a nagy- károlyi törvényszék visszaállítására irányuló, mindenki által jogosnak elismert kívánság tel­jesítése elé. Hogy mennyi legyen az áldozat, — arra nézve nyilatkozni egyelőre nem kívá­nunk, — csak arra kérjük érdemes polgármes­terünket, mérlegelje egyrészt a város anyagi viszonyait, tegyen másrészt alapos számítást- a törvényszéktől várható előnyöket illetőleg és e kettő egybevetése alapján tegyen mielőbb javaslatot a képviselő-testületnek“. Eddig a czikk. Kétségtelen, hogy az uj törvényszék Nagykároly polgárságára nézve is anyagi előnyöket jelent. Nemcsak azért, hogy a városunkban már is túl nagy számban levő és e miatt nagyrészben tengődő ügyvédi kar anyagi helyzetét javítaná; hanem anyagi elő­nyöket jelent az okból is, hogy az uj törvény­szék által 40—50 uj hivatalnok család telep­szik majd le Nagykárolyban és a törvényszék- | hez beidézett pereskedő felek is itt szerzik majd be egy s más szükségleteiket; szóval fellendítené e város kereskedelmét és ipa­rát is. Csakhogy más oldalról azt is mérlegelni kell, hogy mennyire nyomorúságos anyagi vi­szonyok között tengődik e város, hogy a pol­gárság zsebéből több pótadót kisrófolni immár bajosan lesz lehetséges. Pedig a törvényszék­hez nem elég 20—30 ezer korona anyagi hozzájárulás, ide közel 100,000 korona kell. A város mostoha anyagi viszonyai miatt tehát a pénzbeli hozzájárulást mi nem tudjuk helye­selni; legfeljebb ingyen telket bocsáthat a város a törvényszék rendelkezésére. Különben ez az anyagi hozzájárulás kér­dése úgy tűnik fel nekünk, mint amikor a primadonna saját maga csináltatja meg s adatja fel este magának a virág csokrot. Mi abban a Íriszemben vagyunk, hogy erre a nagy anyagi hozzájárulásra nincs is szükség, mert maga az igazságügyminiszter is belátja a nagykárolyi törvényszék szükséges­ségét és hogy az ügy eddig még nem lépett a megvalósulás stádiumába, annak egyedüli okát csak abban találjuk, hogy nincs oly em­berünk ki az ügyet ott fenn szorgalmazná. é\vármegye jövő évi költségvetése. Szatmárvármegyének az 1912. évre szer­kesztett költségvetése most érkezett vissza a belügyminisztériumtól, ahova a törvény ren­delkezése szerint jóváhagyás végett felterjesz­tetett. A belügyminisztérium a vármegye kö­zönsége által rendszeresített uj aljegyzői állás szervezését jóváhagyólag tudomásul vette. Ezen uj aljegyzői állás a IX-ik fizetési osztálybeli összeggel lesz dotálva és a folyó évi rendes őszi közgyűlésen választás utján fog betöltetni. A vármegyei tiszti segédorvosi -állás és a tiszti ügyészi gyakornoki állás szervezését a minisztérium megtagadta, ezek helyett azon­ban két uj dijnoki állást rendszeresített. Ezeken kívül még több jelentéktelen mó­dosítás történt a költségvetésen, amely lénye- nyegileg a minisztérium által jóváhagyatott. i Irt i 14. A lángoló szivii Láng Margit tragédiája. Nagykárolyban igen kevesen emlékeznek már vissza Láng Margit tanítónőre, aki ezelőtt 4 évvel tanította itt nálunk a polgári leányis­kolában és a zárdában az éneket és a zenét. A feltűnően szép szőke tanítónő Nagykároly­ból is egy kellemetlen szerelmi ügy miatt tá­vozott el nagy hirtelen. Budára ment innen lakni nővéréhez, Láng Stefánia telefonkezelő­nőhöz. Láng Margitba szerelmes volt egy ta­nár, akivel el is jegyezte magát és most, jú­lius 3-ikára volt kitűzve az esküvő. A szerel­mes szivü Láng Margit azonban még az es­küvőig sem maradt hü a tanárjához; megis­merkedett egy fiatalemberrel, akibe nagyon szerelmes lett annyira, hogy elhagyta miatta a tanárt. Erre aztán a tanár is szakított a leánnyal, mire ez megbánva tettét, vissza akart térni jegyeséhez. Levelet irt tehát a hütlenül elhagyott jegyeshez, amelyben visszahívja. A tanár azonban röviden csak ennyit válaszolt: „Nekem már semmi beszélni valóm magával Lajos.“ Alig, hogy ezt a levelet megkapta, a sze­rencsétlen leány elküldte a cselédet tejért az­zal, hogy ebédre tejes tésztát akar csinálni. Miközben a cseléd oda volt, egy pohár vízben nyolez gramm szublimátot vett be. A rettene­tesen erős méreg természetesen nyomban meg­ölte a szerencsétlent. A fiatal tanítónő tragikus halála Nagyká­rolyban is azon kevesek körében, akik még visszaemlékeznek reá, szánalmas részvétet keltett. Modern ruhafestés bármily divatszinre Hájtájer Pál Modern és tartósplissézés — és gaoivlérozás ~ NflöyKAROLy Széchenyi-utcza 43. szám. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents