Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY Progresszív ebadó. A földmivelésügyi miniszter Szatmármegye törvényhatóságához rendeletet intézett, amelyben felhívja, hogy az ebadóra vonatkozó szabályrendeletet mielőbb revízió alá vegye az erre vonatkozólag már korábbi miniszteri rendeletekben megállapított alapelvek figyelembe vételével, amelyek az ebadó összegét meghatározzák. Érdekes újítás lesz a progresszív adó behozatala, mely abban áll, hogy a fajkutyák és vadászkutyák magasabb adótétel alá esnek, mint a többiek. Az adótétel kulcsa az ebtulajdonos állami egyenes adójának bizonyos perczentje lesz. Szép szép. De még szebb volna ha a földbirtokot is progresszive adóztatnák meg. Magyar- országon a kisgazdák érdeke is kutyául áll. Stil- szerü volna tehát, hogy ezen is segítsenek. Elutasított felebbezések. A biráló-választ- mány tegnap délután Nagykárolyban ülést tartott. Tárgyalás alá kerültek a Janiczky Albert, Lucz György és Szalay Bálint nagykárolyi és a dr. Helmeczy Pál ornbódi megyebizottsági tagok választása ellen beadott fellebbezések. Az összes felebbezések jogerősen eiutasittattak. Ezen az ülésen nyertek elintézést a virilis névjegyzék el- eni felszólalások, amelyek kivétel nélkül elfogadtattak. é\ bank-ügy. Elvtelen békülök. Reakcziós a kormányzat? A vidék hangulata. A tisztelt „választó polgár“, a kinek létezéséről a politika boszorkánykonyhájának szakácsai csak a választáskor vesznek tudomást, ilyenkor télviz idején olvas. Van ideje rá. Az ellenzéki újságban azt olvassa, bogy Kossuthék meg Justhék ugyancsak szorítják a kormányt az önálló bank miatt, a munkapárti lapokból pedig megtudja, hogy a kormánynak rettenetesen fáj a szive, hogy nem lehet önálló bank, de hiába ! az önálló bank megdrágítaná a kamatlábat és máskülönben is kárára volna az országnak. A „választó polgár“ ezekből joggal hiheti, hogy a képviselő urak ott fenn az országházában politizálnak, az ország, az „édes haza“ dolgát tárgyalják, kiki a maga lelkiismerete szerint. A macskát! nem politizálnak, egyáltalán nem politizálnak. A követ urak a saját osztályérdekük miatt folytatnak egymással kemény csatát. A köznek ehhez kevés köze van. Most egy-két nap óta pihenőt tartanak ebben a harczban és közös-bank ügyét tár— Kérem. — Megvallom önnek grófnő, őszintén, hogy napokon át a legkülömbözőbb gondolatok keringtek agyamban. Egyik ellene szólt, hogy személyesen felhozzam, a másik mellette, mig a szivem győzedelmeskedett. — A szive? — Minden bizonnyal! — És milyen szándékkal ? — Hogy pár pillanatig négyszemközt lehessek önnel. — Ön igazán eredeti ember. — Most megvallom önnek az igazat. Az első naptól kezdve, amelyen láttam önt, teljesülve láttam az álmomat. Miért ne mondjam ezt meg nyíltan ? így legalább egész viselkedésemet nem fogja közönséges kalandkeresésnek nyilvánítani. — Ha megígéri, hogy a további üldözéseket abbahagyja... — Ez éppen olyan volna, mintha egy éhezőtől megtagadnák a táplálékot. — Szabad kérdeznem, hogy hány éves? — Harmincz. — És harmincz éve ellenére olyan tüzes, mint egy gimnázista. Minden férfi magában hordja az eszményképét addig, amig meg nem találta. — Sok éve keres már engem? — Legalább tiz éve. Ön a megtestesülése az álmaimnak. — Én azt hiszem, hogy mindenkinek ezt mondja. gyalják. Nagy hii-hóval csinálják, pedig ez a fogas ügy elvesztette egykori vonzóerejét. A sok szófecsérlés — tudott dolog — nem fog eredménnyel járni, mert hiszen kétségtelen, hogy a bankügy, amit a kötelező formaságok miatt most tárgyalnak, már a képviselőválasztások eredményével döntést nyert. Ezt a meddő vitát a Justh-párt és a Kossuth-párt, ez a két kölcsönösen elvtelen gyülekezet, az egymáshoz való.* közeledésre használja fel. Halálosan gyűlölik egymást, de azért Kossuth Ferencz is, Justh is hajlandó a tömörülésre, egyelőre a kooperáczióra. így gondolkoznak : Egyenkét semmik vagyunk, hátha együtt leszünk valamik. És éhesen, de a jövendő párolgó levese reményében közelednek a közös czél felé, ahol a tálat vélik találni. Nyájasan mosolyognak egymásra, de zsebükben nyitva van a bicska. Hiába, az óvatosság sohase árt! A letört két politikai figurának mintha szerencséje volna. A kormány kezd egy kicsit — kormány lenni, Úgy látszik, hogy ígérete eilenére kisember ellenes, reakcziós politikát üz, a közügyet mintha horgas papi ujjak irányítanák és a jogosulatlan protekczió, most is csak úgy érvényesül, mint az átkosnak nevezett, nem rég letűnt kormányzati rendszer alatt. A vidék, a íemosolygott vidék, nem a megyeházak urai, hanem az istenadta nép pedig látja, érzi, tudja a kormányzat munkáját és ilyen körülmények között — ami természetes is — rokonszenvesnek találja a két függetlenségi párt egymáshoz való közeledését. Eme rokonszenvből pedig a kormány részére — ha idejekorán észre nem veszik magukat — könnyen baj származhatik. Szatmárvármegye a múlt hónapban. Kevés a csendőr. A közigazgatási bizottság ülése. Ebbeu az évben pénteken tartotta első ülését Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága. A tagok teljes számmal jelentek meg. A bizottságnak a múlt évben választott uj tagjai : Kende Zsigmond és Dr. Falussy Árpád. Az ülésen a szakreferensek a vármegye 19Í0. évi deczember havi állapotáról terjesztették elő jelentéseiket, ezenkívül megválasztották a közigazgatási bizottságnak a f. évben működő albizottságait. — Esküszöm, hogy nem 1 — Ha a dolog igy áll, akkor nem tilthatom meg önnek, hogy az utczán meg ne bámuljon. Végre is az utcza mindenkié. De egyet kérek öntől. — Ne üldözzön egészen hazáig. — Értem a vis á vis-k, az öreg hölgyek, akik mindig az ablaknál vannak. — Igen és a férjem is megláthatná . . . — Éz mind igaz, de azután . . . — Hogyan? — Hol láthatnám önt és hol találhatnám néha önt? — Velem akar találkozni? — Igen, önnel. Úgy beszélni, mint ma. — Rendez-vous. Erről szó sem lehet. — Én meg vagyok győződve róla, hogy ön éppen olyan jó, mint amilyen szép. Biztasson egy kis reménnyel. — Nem, soha. Ebben a pillanatban belépett a gróf és amikor meglátta, hogy felesége egy idegen férfivel tárgyal, tovább ment. De a grófnő boldogan megy elébe és megszólítja: — Nézzed, ez az ur megtalálta a nyak- lánczomat. Itt van. — Ön a megtaláló, uram? — Igen, pár nappal ezelőtt találtam a Piazza San Éidele sarkán. — Igazán jó kezekbe került. Örülök, hogy Milánó utczáin még becsületes emberek is járnak. Kövessen uram a dolgozószobámba, én adósa vagyok önnek. — Ádósom ? Részletes tudósításunk a következő: Elnök Csaba Adorján főispán. Elnök az évforduló alkalmából alkalmából a bizottság tagjainak boldog újévet kiván. Egyben üdvözli a bizottságnak két újonnan választott tagját Kende Zsigmondot és Dr. Falussy Árpádot. Hiszi és reményli, hogy a két uj tag működébe hasznos lesz a közre nézve. Falussy Árpád: Az üdvözlést a maga és a Kende Zsigmond nevében is köszöni. Biztosítja a bizottságot, hogy a megye vezetősége és közte fenálló ellentétes politikai elvek működését nem fogják befolyásolni. Következett az az albizottságok megalakítása. Fegyelmi választmány: Kende Zsgmond, N. Szabó Antal, Kacsó Károly és Plachy Gyula rendes tagok; Luby Béla, Bodnár György póttagok. Árvaügyi felebbviteli küldöttség: Dr. Böszörményi Emil Dr. Falussy Árpád rendestagok; Luby Gézi póttag. A főispán ebbe a küldöttségbe a maga részéről még kinevezte : rendes tagokká: Jékey Zsigmondot és Madarasy Dezsőt, póttaggá pedig Jármy Andort. Erdészeti bizottság: Ilosvay Aladár elnök, N. Szabó Antal al- elnök, Kacsó Károly rendes tag. Il-od fokú erdei kih bíróság: Jármy András, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond rendes tagok. Dr. Böszörményi Emil, Kacsó Károly, Plachy Gyula és Madarassy Dezső póttagok. Pótadó elleni felszólamlási küldöttség : Plachy Gyula, Jármy András, Luby Géza és Kacsé Károly rendes tagok. Munkásügyi albizottság : Dr. Böszörményi Emil. Madarassy Dezső, Jármy András és Jékey Zsigmond rendes tagok; Böszörményi Zsigmond, Kacsó Károly. Bodnár György és Luby Béla póttagok. A megválasztottak nyomban letették az esküt. A felolvasott alispáni jelentés a következőket tartalmazza: Deczember havában a megye területén a személy és vagyonbiztonságot veszélyeztető sajnálatos események történtek. Több betörés, rablás és gyilkosság történt, különösen a csengeri járásban. A bűncselekmények elkövetői a legtöbb esetben czi- gányok voltak. A szomorú közbiztonsági viszonyok oka, hogy a vármegyében kevés a csendőr. Feltétlenül szükséges tehát a csendőrség létszámának szaporítása és egyelőre legalább négy uj csendőrőrs felállítása. Ily irányban a belügyminiszterhez felterjesztést fog intéztetni. — Kétségkívül. Ön olvasta az utczán a plakátokat ?-- Igen, de már el is felejtettem. Engem csak a tisztesség érzete vezetett az ön házához. — Nem, nem. Ön megkapja az Ígért jutalmat és tegyen vele, amit akar. (Elmegy a dolgozószobájába.) A fiatal férfi és a > grófnő pár pillanatig maradnak. — Elena grófnő — ha szabad igy neveznem — én nem vehetem el a férjének a pénzét. — Joga van hozzá. — Igen, de ha valami ellene szegül bennem ? — Mennyiben? (A férfi hallgat.) Önnek igaza van és ami a helyzetet illeti. . . tényleg különös. Megint hallgatnak egy pillanatig, aztán a grófnőnek akad egy gondolata. — Tudja mit csináljon ? — Mondja meg. — Tegyen úgy, mintha elvenné férjemtől a pénzt és holnap adja majd vissza nekem ... — Önnek, ott, ahol majd találkozni fogunk ? — Igen, akkor legalább nem mondhatják az emberek, hogy szerelemből találkoztunk. I
