Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
S Z A T M A R M E G Y E I KÖZLÖNY A hét politikai eseményei. A vasárnap szenzáczióját az általunk már a múlt héten közölt az a hir képezte, hogy a magyar és osztrák kormány a katonai büntető perrendtartás ügyében megegyezett egymással. Ennek alapján a véderőjavaslat és büntető perrendtartás már május hó első felében a magyar képviselőház elé kerül. A szoeziálde- mokratapárt vasárnap Aradon kezdte meg a Justh-párttal való együtt működését. A Justh- párt részéről gróf Batthyány Tivadar és Justh Gyula beszélt. A szocziálisták szónoka Dr. Ormos Ede fővárosi ügyvéd volt. Jászi Oszkár a választójogi liga, Baracs Marczel a Reform- Klub és Pop Cs. István a nemzetiségi párt nevében beszélt. A nagygyűlés a választójogi reform sürgősségét kimondó határozati javaslatot fogadott el. Mindenütt, ahol czivilizáczió van és van kultúra, május elseje a munkásoké. A magyar munkások is politikai tüntetést rendeztek e napon. Két napi pihenés után a képviselőbáz kedden folytatta a földmivelésügyi tárcza költségvetését. A munkapárt részéről Telegdi József és Latinovits Pál szólaltak fel. Az első a legelőtörvényreformját sürgette, a második azt mondta, hogy ötven év múlva Magyarországon nem lesz nagybirtok. Herczeg Sándor gazdapárti után a Kossuth-pártból Baross János a hitbi- zományok kérdésével foglalkozott s a közép- osztály számára kérte a hitbizomány-alkotás lehetőségét. A magyar bizományi jog reformjának előkészítésre egy 21-es bizottság kiküldését indítványozza. A szerdai ülésen Kovács Gyula párton- kivüli képviselő szomorú jelenségnek tartotta, hogy a magyar föld hozadékképessége ahelyett, hogy növekednék, csökkenésben van. Szükségesnek tartaná a gazdasági oktatást a polgári és a középiskolákban is bevenni. Magyar Károly munkapárti a szőlőművelés helyzetét ismertette. A Kossutb-párti Csemez István a legelők hiányára és azok elhanyagolt állapotára mutatott rá s azokra a hibákra, amelyek a belvizek szabályozása és levezetése körül történtek. A csütörtöki vita legjelentékenyebb szónoka Pirkner János volt, aki általános figyelemmel hallgatott beszédjében az állattenyésztés feladataival foglalkozott. Utána a Justh-párti Papp Elek szólalt fel. Ausztria és Magyar- ország gazdasági viszonyairól beszélt és panaszolta, hogy mindenünket Ausztriának vagyunk kénytelenek eladni. Ezen az önálló vámterület fog segíteni. Rosszalja a hitbizományok intézményét és határozati javaslatot terjeszt be a hitbizományok eltörlése érdekében. Józsa közömbösen vont vállat, jelezvén, hogy a közjog csak igen kis mértékben imponál neki. József lelkesedéssel folytatta: — Igazi tudós, a mellett szerény, ki egyszerűen letagadni képes érdemeit. Te, nekem most is Jenő az eszményképem . . . Azt mondod. hogy a minisztériumban van, ez tévedés, tudtommal a közalapítványi igazgatóságnál van, de ez mellékes. — Rám nézve egész mellékes, — mondotta Józsa, — nem érdekel az az ur. — Lehetetlen! — kiáltotta. És szomorúan tette hozzá: — Milyen kár! Ab, Józsa, ha úgy ismernéd, mint én. Milyen szive van annak a fiúnak és mennyi esze! Emlékszem, hogy valami franczia tudományps munkát fordított, a mit jól megfizettek. És tudod, mit tett a pénzzel. — Elköltötte. — Ohó, a bátyja özvegyének küldte az az utolsó garasig. Képzeld, egy fiatal ember, a fővárosban, «hol minden lépés költekezésre csábit, hol soha nincs elég pénze az embernek . . . megvonja magától, ócska télikabátban jár, hogy bőkezűen segélyezhesse sógornőjét ... De ez semmi. — No, már ez valami, — mondotta Józsa hirtelen komolysággal. —• Hallgasd csak meg a következő esetet, melynek szem- és fültanuja voltam. Kis korcsmába jártunk étkezni. A korcsmárosné özvegyasszony volt, a leánya elég csinos . . . A képviselőház pénteken Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter halálának hatásán nem tartott érdemleges ülést, a kormány tagjai pedig miniszteri tanácsot tartottak, hogy a megüresedett kereskedelmi tárcza ideiglenes vezetéséről döntsenek. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök mindjárt elöljáróban azt indítványozta, hogy a királynak Lukács László pénzügyminiszter megbízását fogja előterjeszteni. Lukács László vállalta, a miniszterek hozzájárultak. Tegnap a földmivelésügyi vitát folytatták a házban. Felszólalt Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter is. A nagykárolyi házbéradó. Beszélgetés HEGEDŰS FERENCZ pénzügyi tanácsossal. Kincs ok az elégedetlenségre. A Nagykároly legutóbbi számában egy feltűnést keltő czikk jelent meg, amelyben arról van szó, hogy az általános házbéradó alá tartozó nagykárolyi I-ső kerületben a háziurak forronganak azért, mert a maguklakta helyiségek házbér tekintetében történt értékelésüket a nagykárolyi kir. pénzügyigazgatóság nem fogadta el és az adóbevallási iveken feltüntetett értéket 4—5-szörösére emelte fel. A czikk megjelenése óta az elégedetlenség még nagyobb mérveket öltött, miért is a Szat- mármegyei Közlöny tudósítója tegnap kiment a nagykárolyi kir. pénzügyigazgatósághoz s ott a házbéradó kivetésére vonatkozólag Hegedűs Ferencz pénzügyi tanácsos, h. pénzügyigazgatótól felvilágosítást kért. — Minden adókivetéssel rendszerint elégedetlenek az emberek — mondotta a pénzügyi tanácsos ur —. Pedig elégedetlenségre ebben az esetben nincsen semmi ok. Az uj házbéradó-törvény szerint a pénzügyigazgatóságnank joga van a beérkezett vallomásokat becslés utján felül bírálni. Ez történt és azért volt szükség rá, mert egyes vallomásokban a háztulajdonosok által bevallott bérleti érték feltűnően csekély volt. A becslést egy a pénzügyigazgatóság és a város tisztikarából álló bizottság által olyképen történt, hogy a háztulajdonosok által lakott helyiségek Erről a leányról sok mindenfélét mondottak, de mi tudtuk, hogy tisztességes leány, csak kissé szabad modorú. Egyszer egy ur, könyvelő volt, valami komisz rágalmat terjesztett róla. Jenő rendreutasitotta s mikor ez szemtelenül megismételte a rágalmat, Jenő olyan lo- vagiatlanul bánt el vele, hogy annál lovagia- sabbat én sohasem láttam . . . — Mit tett? — kérdezte Józsa. — Megverte. De alaposan. Csihi-pubi! A hol érte. — Érdekes. — Mi, én magam is azt hittem eleinte, hogy valami vonzalmat érez a korcsmárosleány iránt. Szó sincs róla. Jóformán nem is beszélt vele, csak a legszükségesebbet, de nem engedte, hogy valaki egy védtelen leányt . . . Érted ? — Értem . . . Azaz mégsem . . . József, — mondotta a leány, — reám ez a te Jenő barátod egészen más benyomást tett. Én raffi- nált hozmányvadásznak néztem s a szerint bántam is vele. — Lehetetlen! — Ismétlem, úgy van, raffinált . . . Képzeld, úgy akarta feltüntetni a dolgot, mint a ki tisztán személyemhez vonzódik. Szerelmet vallott, házasságot ígért, de megkért, hogy ne szóljak egy szót sem szüleimnek . . . Bántó, visszatetsző arrogancziájában azt képzelte, hogy fülig szerelmes vagyok bele s hogy ezentúl egyebet sem fogok tenni otthon, mint bevallott értéke összehasonlittatott a tényleg bérbeadott, ugyanolyan helyiségekből álló bérlelek bérösszegével. A becslési adatok különben a városi adóhivatalnál közszemlére vannak téve. A pénzügyi tanácsos ur nyilatkozatát alkalmasnak találjuk az érdekeltek megnyug- tatásására és bizonyíték az arra, hogy a nagykárolyi kir. pénzügyigazgatóság a nagyközönséggel szemben eddig tanúsított jóindulata és méltányossága nem változott meg. Sgy oláfi püspöfi Halála. Szalmát'megyei származása ro It. Dr. Szabó János v. b. t. t. szamosujvári görög katholikus megyés püspök május 2-án 75 éves korában elhunyt. Dengelegen született s vármegyénkben görög katholikus lelkészcsalád sarja volt. Theologiai tanulmányait Rómában végezte s a nagyváradi egyházmegyében több évig kifejtett kiváló működése után 1879 évben nevezték ki szamosujvári püspökké. A tudományos és fenkölt szellemű főpap igen sok szolgálatot tett a katholicizmusnak és egyházmegyéjének, aminek elismeréséül számos kitüntetésben részesült. Körülbelül tiz év óta valóságos belső titkos tanácsos, még régebben római gróf és pápai prallátus, a Éerencz József-rend nagykeresztese stb. A királyi udvarnál is nagy kegyben állott s befolyását arra használta fel, hogy minél több jót tehessen. Számos jótékony atapitványt tett s igen sokat áldozott közczélokra, úgy, hogy tekintélyes jövedelmei mellett majdnem szegényül halt meg. Egészségi állapota pár év előtt megrendült s azóta teljes visszavonultságban élt székhelyén. A nagykárolyi román gör. kath. egyház táviratban fejezte ki részvétét a szamosujvári káptalannak. A uniti leim Nem mehet férjhez, mert nincs hozománya, Felhívás a szatmármegyei tanítókhoz. Deák Adolf lévai igazgató-tanitó felhívást adott ki, amelyet a leányokkal megáldott (vagy megvert) szellemi proletároknak küldött Szat- mármegyében és szerte az országban. Elmondja számlálni a perczeket, mikor eljön, hogy keblére vonjon. A jólelkü árvaszéki ülnök csüggedten rázta a fejét. — Józsa, — mondotta erős meggyőződéssel, — te ezt az embert hibásan Ítélted meg. Két héttel később Lories József, minthogy épp akkor vette ki vakáczióját, felkereste Nagy Jenő barátját a közalapítványi igazgatóságban. A két barát öröme őszintén meleg volt. József alig várta, hogy elmondhassa jövetele czélját. — Édes Jenő, — kezdette, — te megkérted hygom kezét. — En? — csodálkozott Nagy Jenő. — Igen, tudom, hogy szigorú titoktartást kértél tőle. De az ilyen titkok rendesen kipattannak. Nagy Jenő jóízűen mosolygott. — Éz igazán mély titok, — mondotta, — én tudniilik sohasem láttam a húgodat. — Jó, jó, — idegeskedett az árvaszéki ülnök, — hát Héwizen. — Soha színét se láttam Hévviznek. — Már engedj meg . . . — Esküszöm, hogy soha. József álmélkodva nézett barátjára. — Soha? — kérdezte? — Soha! — hangzott a határozott válasz. — Úgy? Annál jobb . . . Akkor az egy másik Nágy Jenő volt, valami svihák ... Es te tartozol a neved becsületének azzal, hogy megismerkedj húgommal.
