Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
Nagykároly, 1911. április 30 18. szám XXXVII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jőkai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. " .... Megjelenik minden vasárnap. EL ŐFIZETÉSI ÁRAK : E gy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 fillér. Nisi virágzás. Orgona- és gyöngyvirág illatával van tele a lég. Tarkaszinü tulipánok, üde zöld lombok gyönyörködtetik a szemet. Ka- czagó fény ragyogja be a világot, amely most szebb, mint valaha. Felemelkednek a szivek és a milliónyi bajjal küzdő, örökké a mélységek felé tekintető ember- atómok ajkán önkéntelen megcsendül a diadalmas Élet hymnusza! Tavasz van, az Élet fenséges ünnepe. Mire a nap még egyszer felkel tarajos tengerágyából, már május lesz. Május ! Minden idők leggyönyörübbike! Az égbolt felhőtlen és kék, mint a szőkehaju tündér királyné szeme. Mindenütt csupa virágzás, csupa biztatatás! Vájjon milyen biztatás? Mert szép az évnek májusa, de mihaszna, ha olyan csúf a deczember ! Virágíakadás idején élednek az egyes emberek és nemzetek boldogságálmai is. Pedig haj! a boldogság chmiéra csupán, amit se az emberek, se a nemzetek soha el nem érnek. A magyar politika egyik korai virágáról, a szocziálisták és Justh-párt egyesüléséről már a múlt héten irtunk ezen a helyen. Erőtlen fattyúhajtás ez, amely hamar megérdemelt sorsára jut: elhervad. Azonban felette veszedelmes a néppárt most feslő fekete virága, amely már is dögleletes szagot áraszt magából. A néppárt csütörtökön nyiltan és kertelés nélkül kijelentette, hogy az úgynevezett nagy politikával íennhagy és ezután csupán az eddig véka alatt rejtegetett czélját: a felekezeti gyülölség intenzív terjesztését fogja megvalósítani. A müveit magyar társadalom együttes kötelessége, hogy ezt a fekete virágot még bimbójában kíméletlenül eltapossa. A borvirág is szépen fejlődik az emberek orrán. Egyesek mégis nagyon lassúnak tartják ezt a fejlődési folyamatot. Például az agrárius vezetők, akik az alkohol fogyasztás tokozását állampénzen akarják előmozdítani. Már jelentettük, hogy május 5-6 között Budapesten országos gazda kongresszus lesz. Az érdekelt sajtó már előre közli a kongresszuson tárgyalásra kerülő javaslatokat. Legutóbb a borértékesítés szervezésére vonatkozó javaslatot rek- lámirozza, a mely javaslat kívánatosnak tartja, hogy a fontosabb bortermelő községekben a termelők pinczeszö- vetkezeteket létesítsenek, amelyek az állam részéről fontosságukhoz mért segítségben része- sitendők. Az ország különböző vidékein már is működő vagy csak ezufiin létesítendő szövetkezetek, pihczeegyletek, vagy bortermelő részvénytársaságok egymással középponti kapcsolatba hozassanak, hogy ezáltal nemcsak az átvételi és eladási árak szabályoztassanak és bizonyos teendők .közös költségen legyenek végezhetők, hanem azért is, hogy a belfogyasz- tás emelése, valamint a kivitel előmozdítása érdekében nagyobb arányú és egyöntetű akczió legyen életbeléptethető. A magyar állam főjövedelmi forrása az italfogyasztási adó. A nálunk mindenható állam egész erejét az alkoholos italok nőnél szélesebb körben való terjesztésére lorditja s iparengedélyt nem kap az ember olyan könnyen, mint italmérési engedélyt. Állami háztartásunk akként van berendezve, hogy csődbe menne Magyarország, ha az italmérést megnehezítenék s — ahogy az antialkoholisták kívánják — az alkoholt a patikaszer nívójára emelnék. És most már nemcsak az állam, hanem — amint a hivatolt javaslat bizonyítja — egyes osztályok töredékei is az alkohol réven akarnak nagyobb jövedelemhez jutni. Ilyen körülmények között aztán ne csodálkozzunk, ha a magyar nemzet legdrágább virága, hazánk ifjúsága: romlásnak, hervadásnak indult. Az idei sorozás megdöbbentő eredménye, hogy (legalább Szatmármegyében igy volt) eddig még nem tapasztalt mértékben kellett kiselejtezni a sorozó bizottságoknak az eléjük került emberanyagból. Ne áltassuk magunkat, satyul a magyar fajta s ha fel nem sikerül tartani ezt a dekadencziát: odakerülünk az egyre fogyó gall fajta mellé. Szlávok, germánok, latinok most mind sáska módjára szaporodnak s mi elmaradunk mögöttük. Az idei népszámlálás statisztikája bizonyítja, hogy a múlt évtized népszaporodása messze elmaradt az előző deczemvium eredménye mögött. Mi pusztítja a magyar népet? A kivándorlás, a nyomorúság, az alkoholizmus, a tuberkolózis és a nemi betegségek. De ha a kivándorlás csak egyedül grasz- szálna, a baj még nem lenne olyan nagy, *- 4 Az ezred bohémje. Irta: Lenkei Zsigmond. A trainkocsik széles kerekei mély barázdákat húztak az országút porában. A messze környék még kihalt, a munkások, aratók még föl sem ébredtek, a madarak is a fészkükben guggolva hallgatták még a fiókák csiripelésót, mikor a szekerószezred már künn toporzékolt az országúton. Lassú dübörgéssel vonul az ezred a sárréti országúton. A kocsik roskadoztak saját súlyúk alatt, az összekötő pántok nyikorogtak, zakatoltak messze hallhatóan; mert az országút s a vidék még félelmetesen csendes s a nap korongja sem bontakozott ki a láthatáron. Éles, metsző levegő sivitott a tájon. A katonák köpenyükbe bújva igyekeztek a szellő hideg járását ellensúlyozni; a tisztek erős sarkantyuzással tüzelték lovaikat, hogy az előző éjjel mámora elpárologjon a fejükből. Nyár közepe volt. Csak a hajnal hűvös ilyenkor, amikor az észak felől jövő szél megdermeszti a kinyitott virágot s a harmat élesen fénybk a bokrok levelein. A tisztek roszkedvüek az ébren töltött éjszaka dorbézolásának utóizétől s unottan, néznek maguk elé. Csúf dolog is az, mikor leány, czigány és bor mellől lóra kell pattanni. Nap-nap után folytak a mulatságok a városkában. Egyik tánczestélyt a másik korai mu- latság követte, de a gyakorlatok sem szüneteltek, mert hát azokat a hadvezetőség tekinti fontos dolognak. Rödrich őrnagy, a tagbaszakadt osztályparancsnok unta már a tisztek tunyaságát. „Uraim“ szólott hozzájuk, amint pihenőkor köréje gyűltek. Ez nem megy igy tovább. Önök elhanyagolják a sok vigalom kedvéért kötelességüket, megfeledkeznek hivatásukról, fontosabbnak tartják a sok mulatságot, mint a kötelességteljesitést, melyre szent fogadalmat tettek. — „Ich werde der Sache ein Ende machen!“ Némán hallgatták a tisztek az őrnagy dorgálását s folyt a gyakorlat tovább, unottan, lassan, egyhangúan. A tisztek mind szótlanok, azt teszik ép, amit muszáj. Csak az ezred kis hadnagya, akit általánosan c,sak Fricinek neveznek, vig, fürge, vidám. Őt hidegen hagyja a mogorva parancsnok dorgálása, mintha mi köze se lenne az egész dologhoz. Fricit úgy az ezred, mint a közönség egyaránt szerette. A bajtársak, az aiantosak, ép úgy a leányok, az asszonyok. Igen csinos katona és életvidám. Csak egy éve, hogy a katonaiskolából kikerült. Rózsás szemmel nézte a világot, mindent vig oldaláról fogott fel. S ezért nevezték őt mindenütt bohémhadnagynak. — Ne törődjenek vele — biztatta bajtársait — hadd káromkodjék az öreg, nem fáj nekünk az ő feje! A kollegák elakarták hallgattatni a hevesvérű ifjút. — Csend, fiú, te még fiatal vagy, tapasztalatlan: nem tudhatod, mi az oka, hogy Rödrich dühöng. Vége van a bálozásnak! Adieu leányok, czigány, szerelem ... — De nem úgy ám — vág közbe Frici. — Szombat este a nőegylct mulatságán ott lesz Margit is. Nekem ott kell lennem, még akkor is, ha ti nem jönnétek. — Ne koczkáztasd meg — mondja jó- akarólag Nádasy főhadnagy — nem jó lesz az öreg rókával kikezdeni. Ha kis ideig meghúzzuk magunkat s lemondunk a mulatságokról, szórakozásokról, úgy ő maga jön majd: „Miért nem voltak az urak itt meg ott, folyton hallom, hogy az urak kizárják magukat a társaságból.“ Ha ha! Ajánlom ne koczkáztasd most ezt az elhamarkodott lépést. Mi sem megyünk el — és Margit is vigasztalódni fog. — Hát én csak azt mondom gyerekek, történjék, ami történni akar, én ott leszek! — fejezte be a beszélgetést Frici. Margit gyönyörű leány volt. Szemének égő sugara sok katona szivét gyújtotta mér meg. A város egész intelligencziája bálványozta. De Margit hideg maradt, mint a márvány vagy mint a tengerből kimagasló szikla, melyhez a hullámok simulnak ugyan, de meg- törötten buknak vissza a tengerárba. Frcihez azonban ő is valami kimondhatatlan vonzalmat érzett s szívesen látta őt mindig maga körül. Hl ftst-M uuSlMM Kaki A rk, templommal szemben, •Alapiítatott: 1902. T