Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
Nagykároly, !9II. április 23 17. szám XXXVII. évfolyam v SZ ATM AR M EGY El KÖZLÖNY- ' ■ f t i R7FRKFS7Tnsífi ps Ki&nnHlVATAL: I! I = Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. Pártoktól független POLITIKAI LAP. Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 Ijprona Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre * Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 •••» & Eil poliai esti A nemzetiszinüre mázolt honhazaffyas, úgynevezett „íaj magyar politika“ a minap czuppanós testvéri csókot váltott, azzal, akit eddig legádázabb ellenségének tartott és „hazátlan bitangénak kiáltott ki: a „nemzetközi“ vörös szocziáldemokratiz- mussal. A csókczuppanás visszhangot keltett az egész országban és mindenütt, ahol a humor iránti érzék még nem halt ki: zajos derültséget keltett. Mert halálos vétket követnénk el a komolyság ellen, ha a hajdani dicsőség romjain búslakodó Justh Gyula e kétség- beesett lépésének csak a legkisebb jelentőséget is tulajdonítanánk. Szegény Gyula bácsi! már megint rosszul emészt; már megint egy mozgásra, egy kis izgalomra van szüksége. Szörnyen fáj neki, hogy kibukott a hatalom nyergéből. Nem bírja elviselni, hogy bádogból való játékfringiája irgalmatlanul elrozsdásodott és az ország színe előtt tett Ígérete daszára, soha se lesz módja többé azt Nagykároly város ellen kirántani! Szegény Gyula bácsi! Nincs szánan- dóbb valaki, mint a letört nagyság, mikor a múlt boldog idejére gondol vissza. Ismételjük:a Justh-párt és a szocziál- demokra párt szövetségét nem tartjuk komolynak, mert még a legtiszteletreméltóbb komolysága esetén sem kecsegtetne a közre nézve hasznos gyakorlati eredménnyel. És csupán azért foglalkozunk az ügygyei e helyen, mert groteszkségén kívül határozottan erkölcstelennek is tartjuk. A mindnyájunk lelkében élő demokratikus ideált, az általános választói jog tisztes jelszavát keverik bele ebbe a természetellenes czir- kuszszövetségbe. A Justh-párt nekibuzdulása komolytalan komikum, a szocziáldemokrata párt magatartása szánalmatkeltő tragédia. A bibliai uj szövetség ugy-e bár csak úgy jöhetett létre, hogy elébb felfeszitették a Krisztust, illetőleg a krisztusi elveket. Ez a politikai uj szövetség is úgy készült el, hogy a szocziáldemokrata párt felíe- szitette elveinek egyik sarkolatos részét. És ezért őszintén sajnáljuk a szocziál- demokra pártot, mert anélkül, hogy a maga nagy és mondjuk meg nyíltan, a legtöbb tekintetben nemes és tiszteletreméltó törekvéseit egy fikarcsnyit is előmozdítaná, sokat ártott külső tekintélyének, önérzete látszatának és czéljai tisztaságában való hitnek. Erkölcstelenséget követett el a szocziáldemokrata párt, mert olyanokkal szövetkezett, akikben r 'tn feltétlenül bízik Hiszen maga a szövetség értelmi szerzője Garami Ernő mondta, hogy „tudjuk, hogy a Justh-párt számos tagját nem a meggyőződés vezeti, hanem a pillanatnyi konjuktura kényszeritette rá, hogy az általános egyenlő és titkos választójognak hivei legyenek.“ Szabad-e ilyen néppel szövetkezni egy tisztességes jelzőre számot tartó pártnak? Hogy a czél szentesíti az eszközöket ? Mi ez a czél? Csak nem gondolja a szocziáldemokrata párt, hogy ez a szövetkezés fogja megvalósítani a választói reformot ? Mit tehetnek ma, amikor még a parlamenten kívül vannak ? A kolibri Justh-párt a parlamentben fog frázisokat puffogtatni, ők pedig kívülről bekiáltják, hogy: éljen! Kivezetik Budapest munkásságát az utczára és legíelebb egy pár kirakat és emberfej lesz betörve. Az volna egyszer csak igazán szomorú dolog, ha ilyen utón tényleg lehetne népjóléti törvények megalkotására kényszeríteni a parlamentet. És hogy a Justh-párt mit akar? Semmit se. Azaz, hogy mindent akarnak! Enni akarnak. A hatalomhoz akarnak jutni. Kormányt akarnak buktatni. Mert hát tudvalevőleg : sokat akar a szarka, de nem bírja a tarka! Igen: szarka a Justh-párt, amely az általános választói jog csillogó ezüst kanalát ellopta. Ellopta, hogy a nép ne ehessék a kanállal, hogy a nép koplaljon tovább és vagy dögöljön meg, de csak akkor, ha előbb az olcsó napszámra alkalmas, megfelelő számú utódokat nemzett. Szégyen gyalázat, hogy a Justh-párt mer kiállani a fórumra és az általános választójogért ordítani! Az a Justh-párt, amely szemérmetlenül elsikkasztotta a választójogi rét ormot! Az a Justh-párt, amelyet 6 évvel ezelőtt a nemzet kifejezetten azzal küldött a parlamentbe, hogy alkossák meg a választójogot és engedjék át helyüket az uj választójogi törvény alapján összeállított kormánynak. Az a Justh-párt, Azó-egyptomi orvostudományról. Az egész világon szerte megindult régészeti kutatások megujra fellobantották azt a lappangó szikrát, amely minden ember és minden nemzet lelkében él, saját eredetének megismerését, ősiségének kutatását, amelyet az emberi emlékezet rövid voltának fátyola takar. De mig az eddigi kutatások javarészt az oknyomozó világtörténelem szolgálatában állottak, s a vér és kard történeti szereplése felé fordultak, tehát a nemzetek, népek előéletét keresték, az újabb kutatások tisztán az Ember kultúrájának inczunabulumai felé irányozódtak, magának az egyes, a kis ember napi életének napfényre hozásában keresik a világot mozgató történeti tények pragmatikus előzményeit. S a legnagyobb gonddal egybegyüjtött lelet anyag immár az ős- és ókori ember lelki világába kezd bevilágitani, nem szólva arról, hogy aprócseprő gondjait, örömeit, foglalkozását, betegségét immár tisztán látjuk szemünk előtt, E kutatások egyik fontos ótappja az orvos történetnek megállapítása volt, amelynek egyelőre legrégibb, de a számtalan hiaeroglyph és papyrus segítségével talán legpontosabb adatait Egyptus földjéről ismerjük. * * * Amint ebben a theokretikus államban minden, az ember egészségét intéző hatalom is az istenek kezében volt. A régi egyptusiak orvosi istensége istennő volt, akinek nemcsak számtalan betegség kitalálását, hanem az azokat ellensúlyozó ellenszerek teremtését is tulaj- donitották. Orvosi tudását azzal bizonyította be, hogy agyonvert fiát, Horust (a napistent) ismét összefőzte. Miután a betegségeket az istenek haragja idézte fel és a kibékülést csak az istenségek szolgái eszközölhették, azért az orvostudomány már korán átsiklott a papság kezébe, amely kizárólag fenntartotta magának az orvosi praxist, amint ezt egyebek mellett kivált az orvosi tárgyú Ebers-papyrusból tudjuk. Ezért betegség beálltával az egyptusi rögtön a templomba üzent. Az üzenet vivőnek apróra megkellett mondania, hogy milyen betegsége van a páeziensnek (közvetett diagnózis), mire a templom orvospapja a papi kollégium megfelelő speczialistáját küldötte ki konzultáczióra a betegnek házához. Az utóbbi sem az orvosnak, sem a templomnak nem tartozott külön honoráriumot fizetni. A kúra teljesen ingyenes volt, miután a papokat az állam fizette. De azért szokásban volt, hogy a gyógyult ember annak a szentélynek számára, ahonann orvost kapott, tetemes ajándékot küldött, vagy a szent állatok fenntartásához hozzájárult stb., amint ma is még faluhelyen nem egyszer in natura rójják le a honoráriumot csirke, tojás, vaj alakjában. A papok tudományok gyakorlatában Thot isten orvosi szabványaihoz alkalmazkodtak. Ha betartották ezeket és a beteg meghalt, ők azért minden felelősségtől mentek voltak; de ha eltértek az elői- rott normától, halálbüntetés várt rájuk, még akkor is, ha a beteg meggyógyult. E rendelkezés daczára az ókor minden népénél igen keresettek voltak az egyptomi orvosok. Ezt megtudjuk Homeros Odysseájából (IV. 239. kk.), aki Egyptusról igyen szól: „. . . ott a termékeny földnek Jó s káros heverésre számtalan nedve terem meg Mindenegy ember ott orvos s túlhalad bárkit a földön Bő tapasztalatban . . .“ Azok a papok, akik gyakorló orvosok voltak, a testület legutolsó rendjét alkották; nagyobb tekintélye volt a prófétáknak, akik nem külső szerekkel, hanem a démonok segítségével, bűvölő és ráolvasó formulákkal, kéz föltéttel, amuletekkel, bűvös szalagokkal stb. iparkodtak a betegségeket eltávolítani. Ehhez a papi kaszthoz tartoznak mindazok az egyptusi bölcsek, igazmondók és jósok, valamint bűvészek is, akik a mózesi könyvekben, kivált Exod. 7, 7, kk. emlitvék. Az első sz. leydeni papyrusban fönma- radt ránk egy imádkozó és varázsló formula, amelynek erelyével — hánytató szerrel való kapcsolatban — a gonosz szellem, amely a betegséget előidézte és a pacziens testében elhelyezkedett, onnan kiűzhető volt. így szóll „Oh démon, aki N. N. testében lakozol, N. N. fiáéban, Te, akinek atyját fej vevőnek hívjuk, Te, akinek neve a halál férfia, akinek neve örökké kárhozott legyen!“ Főfájást a következő sajátságos imával szüntették meg. „(A fej) elsőrésze az isteni sakálé, (a fej) hátulsó része a Rha (isten) egy disznaja. Tegyetek a szenes Ark, templommal szemben. ■Alapittatott: 1902. RÍÍlKt-lÍÍIí5HÍEBliyiftio!)liötei-ii.1,
