Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-16 / 16. szám
s z mészárosok állításaival vitázni. Lehet, hogy nekik van igazuk. Magunk is tudjuk, hogy a marhaárak szintén szokatlanul magasak. Mindazonáltal a mostani állapot nem maradhat igy. Vagy a fogyasztó közönségnek, vagy pedig a hatóságnak feltétlenül tenni kell valamit a husdrágaság enyhítésére. Nagykárolyban a közönség hangtalanul fogadta az áremelést s a hatóság se törődik a fontos ügygyei. Nem úgy azonban másutt. Például a miénknél sokkal gazdagabb lakosságú Makón. Ott két nappal ezelőtt, csütörtökön a lakosság a hatósággal karöltve kezdte meg a harczot a mészárosok ellen. A mészárosok addig-addig emelték a hús árát, mig csütörtökön felzudult a lakosság és elhatározta, hogy inkább egyelőre lemond a husevésről de drága pénzért nem vásárol silány marhahúst. És ez a felbuzdulás magával ragadta a város magisztrátusát is, mert a tanács Bakcsay Gyula rendőrkapitányt sürgősen kiküldötte Szerbiába azzal, hogy tanulmányozza, miként lehetne Makót olcsó szerb hússal ellátni. Ha a szerb hús behozatala a makói húsárakkal szemben előnyösnek mutatkozna, a hatóság maga fog húst hozatni Szerbiából, ha pedig nem, úgy ismét megnyitják a hatósági mészárszéket, amely egy Ízben ott már kitűnő gyógyszernek bizonyult. Miért nem kísérlik meg egyszer ezt a gyógyszert Nagykárolyban is? Nagykároly nincstelen lakossága, sokkal inkább rá van utalva az olcsó húsra, mint a gazdag Makó. Itt a tavasz, az életet jelentő sugaras, virágnyitó kikelet. Ideje volna, hogy a tisztelt városi képviselő bácsik kis időre felébredjenek csendes téli szender- gésükből. Szoknyanadrág a szatmári színpadon. Debreczeni és nagyváradi példák után indulva, nekünk most egy legalább is két hasábos krokit kellene Írnunk abból az alkalomból,- hogy a nadrágszoknya a szatmári színpadon megjelent. De nem tesszük, mert az egész nadrágszoknya-ügy csak abban , a pillanatban lehet érdekes, amikor levetik És akkor csak is abban az esetben, ha ezt a műveletet nem egy nyolezvan éves matróna cse- lekszi meg. Minden csoda három napig tart és a szenzácziók élettartama se hosszabb. Ez külöm- ben mindegy, mert a régi jó időkben a szenzá- cziókat nevezték csodának. A szoknyanadrág, jóllehet tél volt és még jobban lehet: uszálya sincs, nagy port vert fel. De már elvesztette minden érdekességét. Ami nagyon helyes is. Csak a maradiság ütközött meg rajta. Mindenki olyan ruhát visel, amilyen neki tetszik. Senkinek semmi köze hozzáA szatmári színpadon sem okozott semmi különösebb botránkozást a nadrágszoknya, amely a Babuska czimü operett szerdai előadásán fedte Dénes Ella formás lábszárait. Sőt ottani lapok Írják, hogy a második felvonásban zugó tapsokkal fogadták az Ízléses és elegáns szoknyanadrágot, amiben, illetőleg akinek viselőjében három hét múlva a nagykárolyi közönség is gyönyörködhetik. ■is írási pri. (fl meg nem engedett hitvesi csók. — Hányszor csókolhatja meg a férj a feleségét? — Az anyós-kérdés.) Olyan humoros házassági pöröket, amilyenek az alábbiak, keveset hallott még a világ. A humoristák bő anyagot találhatnak az alábbiakban, bohózatra és bumoreszkre. A pszichológus is mosolyogva fogja olvasni a következőket: Az Egyesült államok New-Jersevi államának egyik törvényszéki bírája, Ware, nem régiben ama feladat elé került, hogy döntsön az ATMARMEGYE1 KÖZLÖNY igazság nevében afölött, vájjon joga-van-e a férjnek megcsókolni a feleségét akkor, amikor az asszony ilyen kedvtelés ellen határozottan tiltakozik. Schute György honpolgár oldalbordája vitte a férjét a törvény elé, mert a férj az asszonyt ennek akarata ellenére megcsókolta. Az ítélet az asszony javára szólt. -— A csók drága lett Schute misternek, amennyiben 500 korona pénzbüntetésre Ítélte a bíróság és arra kötelezte, hogy ha az Ítélet után bármikor meg akarja csókolni a feleségét, erre előbb az asszony beleegyezését kell megnyernie. A new-jersevi második büntető tanács nemrégiben afölött döntött, hogy a férjnek napjában hányszor van joga megcsókolni a feleségét. A tárgyalás azzal végződött, hogy a vádlott férj a bíróság előtt kötelezvényt irt alá, amelynek nem érdektelen tartalma a következő : , „Én, Borughski Wadiso ezennel fogadom és esküszöm, hogy házasságom első évében a feleségemet tíznél többször meg nem csókolom, még pedig a következő beosztásban: ötször délelőtt és ötször délután a vacsora előtt. Fogadom továbbá, hogy a feleségem, Borughski Alexandra a föntjelzett szám tulhaladása esetén jogosult engem a new- jersei második büntető kamaránál, Manning bírónál bepanaszolni, engem szószegésben elmarasztalni s mindezért ellenkezés nélkül tartozom viselni a következményeket.“ E határozat értelmében a hitvesi kedveskedés maximumának tiz csókot lehet tekinteni. Nemrégiben a nottinghammi rendőrbiró- ság megbüntetett egy férjet, mert otthon a felesége jelenlétében éppenséggel nem válogatott szavakat használt. Egy másik érdekes Ítéletet ' nemrégiben Newyorkban hozta Forster biró. Az ítélet szerint az a férj, akinek nincsen megfelelő jövedelme, nem köteles eltartani a feleségét. A bepanaszolt férjnek heti 24 korona keresete volt és az asszony az eltartási kötelezettség kimondását kérte. A biró azonban agglegény és nem is titkolta a férj iránt táplált rokonszenvét. Az asszonyt a biró elutasította azzal az indokolással, hogy a newyorki viszonyok mellett a férj ilyen csekély jövedelem mellett nem képes asszonyt is eltartani s hogy a férjnek elitélése azt eredményezné, hogy a férj vagy éhenhaljon, vagy lopásra vetemedne. A pennsylvániai Norristownban a törvényszék nemrégiben az anyós-kérdéssel foglalkozott. A bírót, aki bátor volt, az anyós ellen hozott ítéletet, Swartsnak hívják, aki az eléje terjesztett ügyben a következő határozatot hozta.: „Határozottan hangsúlyozni kell, hogy a férj ur a saját házában. A feleségnek nincs jogában a férj akarata ellenére az anyóst, vagy bárkit meghívni. Ezzel szemben a feleségnek jogában" áll, hogy az anyját, vagy bárkit fölkeressen, föltéve, ha a férje és a háztartása iránti kötelezettségei mulasztást nem szenvednek.“ Bizony, nagyon sok megkínzott férj szívesen kifüggesztené ezt az Ítéletet a lakásában aranykeretbe foglalva. szét egy jól megoldott kölcsönmiiveletel akar segíteni. Az egyik newyorki kórházban -egy nagybeteg szatmármegyei származású brooklyni fiatal asszony feküdt. Életének megmentéséhez embervér kellett.. Ötszáz koronát Ígértek tehát annak, aki a szükséges vért testéből lecsapolni hagyja. Természetesen igen sok jenlenkező akadt: mert nagyon sokan vannak, akik nem esnek gondolkodóba afölött, hogy ötszáz koronáért egy kis vért odaadjanak. A vér: nem is közgazgazdasági érték. A testi-erő, melynek elvesztőt megérezteti a fáradság, az i gén: ezt már tudják gyakorlatból, akik megszokták. Onnan azonban, hogy a táplálékból, melyért a mindennapi küzdelem folyik: hogyan lesz a vér és a vérből az életerő, idáig hosszú az ut. Az ötszáz korona határozottan magas taksa volt! a tülekedés kevesebbért is épp olyan nagy lett volna. Mert hogy tülekedés folyt a jó üzletért, tán mondani sem kell. Három óra hosszat tartott, mig a kórházi orvosok megvizsgálták a jelenkezőket és végre a megfelelő embert kiválasztották. A szerencsés kiválasztott egy Allen nevű buszonötéves férfi volt, akinek karjából aztán kiszívták a szükséges vért. Allen boldogan távozott a kórházból, nyilván azzal a filozófiával, hogy most ötszáz koronát kapott: — semmiért. V. Színészet. Nagykároly az Északkeleti kerületben, Színi kerület: az már volna. Nagykároly város belépett az Északkeleti színi kerületbe, amelyet hétfőn alakítottak meg Deésen. Az alakuló gyűlésen Deés, Szamosujvár, Nagykároly, Zilah, Besz- tercze, Szilágycseh és Zsibó küldöttei jelentek meg. Nagykároly várost Debreczeni István képviselte. A gyűlésen gróf Bethlen Balázs Szolnokdobokavármegye főispánja elnökölt. A szövetséget három évre alakították meg. Az alakulás után megejtették a szinigaz- gatóválasztást. Neményi Lipót, a miskolezi színház titkára választatott meg. Neményi most kapott igazgatói jogosultságot. Kívüle pályáztak még: Fehér Vilmos, Halász Alfréd, Szőcs András és Szabados László színigazgatók. Az uj igazgató a vele kötött szerződés értelmében tizennégy tagból álló zenekart és tizenhat tagból álló karszemélyzetet köteles tartani. A gyűlés az uj kerületben a színjátszást igy állapította meg: Szeptember 1-től 31-ig Szamosujvár; október 1-től november 31-ig Dés; deczember 1-től január 1-ig Nagybánya; január 1-től márczius 15i-g Nagykároly ;márcz. 15-től április 30-ig Zilah; május 1-től 15-ig Szamosujvár; május 15-től junius 15-ig Besz- tercze; junius 15-től 30-ig Szilágycseh; julius 1-től 15-ig Zsibó; julius 15-től 31-ig Felsőbánya; augusztus 1-től 31-ig Nagybánya. Debreczeni István polgármester Deésen történt megállapodását az e hét folyamán tartandó szinügyi bizottsági ülésen fogja előterjeszteni. Tekintve, hogy az uj színigazgatót nem ismerjük, úgy gondoljuk, hogy mielőtt a szinügyi bizottság a deési megállapodást véglegesen tudomásul venné, Neményi Lipótot társulata névsorának és színházi ruhatára leltárának bemutatására kellene kötelezni. E két dologból kétségtelenül megállapítható lenne, hogy társulata megfelel-e a nagykárolyi igényeknek. Mert hiszen az ami pl. Szilágycseh, vagy Zsibónak jó, nem bizonyos, hogy nekünk is jó lesz. Kapunyitás a városi színházban. Aggodalom tölt el bennünket, amikor jelentjük, hogy Heves Béla társulata május hó 1-én nyitja meg Nagykárolyban a valószínűleg utolsó tavaszi idényt. Az aggodalom azért van, mert a színházi fűtőkészülék még mindig makacskodik s igy félő, hogy a megnyitó előadáson megdermedünk. Ugyanis mikor e sorokat írjuk künn fütyül a i szél és 2 fok hideg van. Az első estén a Ozigányszerelem czimü Lehár-operett kerül színre. Heves egyelőre csak húsz előadásra tiirdetet bérletet. „Embervért keresünk megvételre!“ Embervér ötszáz koronáért. Azok közt a módok közt, ahogyan az emberek egy kis pénzhez jutni akarnak, az élet nagy tülekedésében igen sok a komikum, igen sok a szomorú szenzácziók határán jár. Az emberek összeadják, számadást csinálnak, hogy mijük van és mikor rákerül a sor és nincs egyéb, lassan minden értéküket beledobják annak a malomnak a garatjába, amelyikben a szegény ember kenyerét őrlik. Amerika, a furcsa exisztencziák klasszikus földje, megint szolgál egy ilyen természetű szenzáczi- óval. A napokban a newyorki lapok feltűnő hirdetést közöltek. A hirdetés igy kezdődött: „Embervért keresünk megvételre!“ A hirdetés igy meglehetősen misztikus találgatásokra adhatott volna okot és a háttérben könnyen lehetett volna borzalmak árnyait látni, ha a hirdető fél természete nem realizálta volna a képzelődést. Semmi borzalom és semmi titok. Cak egy kis életnyomoruság, melyen a sebé-
