Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
Nagykároly, 1910. márczius 13 f II. szám. XXXVI. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő j a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők |! közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : GR ANTAL ISTVÁH 1 __ Megjelenik minden vasárnap. ----EL ŐFIZETÉSI ÁRAK . Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévreö korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fülé Márczius 15-ike. — K. M. — Sokszor elszállt fölöttünk ez a dátum. Kevés olyan öreg ember él már ma, aki öntudattal érte már el azt az erős márcziusi napot, melyen a szabadságot kikiáltották; a tél felé közeledik már az is, akit e napon bölcsőben ringattak. A világ már a múlt század vége felé uj ideál után szaladgált. — Az öreg csélcsap volt. Az elején az iinperiá- lizmusért rajongott és egy dicsőséges nagy zsarnok zászlai alatt vérzett. A század közepe isteni fénybe borította az egész művelt világot. A népek lerázták a lánczot magukról, fegyvert ragadtak és zengték az általános szabadság, testvériség és egyenlőség dalát. Amit nem tudott elérni a tizennyolczadik század forradalma, a nagy franczia forradalom, amit hasztalan igyekezett megvalósítani a tizenkilen- czedik század elejének nagy katonai lángelméje, hogy tudniillik a világot egy zászló alatt egyesítse, azt megteremtette a tizenkilenczedik század derekán ez a hármas jelszó. A népek szivét egy szent testvéri áradat hatotta át. Minden nép kész volt eletét es vérét áldozni a másik nép szabadságáért, minden ember készen volt arra, hogy egy szép napon a párisi berlini, vagy a bécsi utczáról elsétáljon harczolni a Kárpátok sziklái közé, vagy a lombard síkságra . , . De a tizenkilenczedik század derekának e nagy föllobbanása csak szalmaláng volt, lelohadt az egész világon. A régi rend emberei hamarosan mindenütt felülkerekedtek, már egyedül a magyar küzdött, verekedett fél Európával. A testvérnépek tapsoltak diadalunknak, vérző szívvel, fogukat csikorgatva hallottak vereségeinkről, de meg nem mozdultak. Egy csapat bécsi légionárius, egy zászlóalj lengyel harczos jött csak segítségünkre. Ellenben a fejedelmek hadseregüket küldték egymás gyárnolitására és korbácscsal kergettek a népek ifjúságát szabadságunk elnyomására. Elbuktunk. De fennmaradt emléke világszerte annak, hogy mi ellenünk harczoltak a legtovább és mily nagy haderőket kellett ellenünk mozgósítani. Csodáltak és szerettek bennünket. Ujjá- születtünk ebben a harczban és megszereztük az örök életre való jogot. És márczius tizenötödike a magyar nemzet himnuszává vált. Ezen lelkesedett, ettől ifjúit meg. Az tmyomatás korszakában a márcziusi szél csodálatos nótákat dúdolt fülébe. Különös hangokat hozott a múltból. Ágyudörgést, kardcsattogást, rohanó csapatok lépteinek dübörgést, szilaj „Előre“ ordítást. A márcziusi szél beszél erről nálunk ma is, bátorságot öntve a hazafiakba és megremegtetve a h atalom embereit. És daczára annak, hogy a huszadik században egy uj ideál is támadt és a világ egy része, a márcziusban csalódott emberiség, a vörös május, a szoczisiizmus felé vetette tekintetét és amig azelőtt a már’cziusnak voltak hősei és vértanúi, most az uj eszmék számára szolgáltatja a nép a mártírokat és a rajongókat, ez az ideál mégsem oly gyermekiesen ártatlan és tiszta, mint a márcziusi, mely fölér a trónokig és eszméi eljutnak a kunyhókig és bár a magyar Alföld bogárhátu házaiban is néha májusban szólal meg márczius Idusa, ennek daczára 1848. márczius 15-ike a legdicsőbb dátuma a múlt századnak, fenseges emlékoszlop, mely minél mesz- szebb kerülünk tőle, annál inkább belemerül hatalmas alakjaival és mozgalmas relifjeivel a homályba. Európa legtöbb országában már sürü köd födi, csak mi magyarok látjuk még tisztán, csak a mi szivünk dobban még meg fönségétől, — amikor a napi politika piszkos hullámaiból kiszakítva magunkat, — egy perezre ráérünk a múltba visszatekinteni. A magyar nemzet még nem cserélte meg históriai nagy dátumát és márczius Idusán mindnyájunk lelkében kristály tisztaságban tűnik fel a márcziusi nagy napok örökön elő dicső emléke. Tanács. Ha lángoló vágy közeledbe hajtja, Forrongó vérrel szerelmet rebeg, Ha ajkadra forr tikkadt, szomjas ajka, Tied lesz ! De csak mámorba*! tied. Addig mohón élvezd szerelme mézét, Szétfoszlani ne engedd mámorát, Vigyázz, ocsúdva rögtön szövi tervét Miként csábítson el majd más leányt. Amitó szemét zárjad le sietve/ Csókkal szakitsad meg hazug szavát, Ha hüséget-még esküdözni merne: Kaezagj szemébe! Ne szeresd tovább! És ha érzed, hogy fájna a csalása, Akkor fojtsd meg a bucsucsók előtt; S ha elbocsátod: akkor többé rája Ne gondolj s többé meg ne lássad őt! Sohase járj. . . . Soha se járj olyan helyen, Ahol egykor boldog voltál; Nincs szomorúbb temető a Láthatatlan sirhalmoknál. . . . Körülted ragyoghat minden Lelked mégis elsötétül; Szótlanul állsz múltad romján, És zokogsz, sírsz könyek nélkül. ________________________Sappho. Lenkáé k. Irta: Cholnoky László. Nekem van két sajátságos alakom, amelyik mindig éjjel, álmomban keres fel. Máskor nem is kereshetnének fel, mert már mindegyik meghalt. Az egyik Mitterpacher Alfonz, a másik a Blumenfeld Stáczi. Hogy ennek a Stáczinak mi volt az igazi keresztneve, azt ma sem tudom. Ezt a fiút egész Veszprém csak úgy ismerte: — Az a bitang Stáczi! — Az a haramia! — Az a kóczos Stáczi! Mert annyi szent, hogy a Stáczi bitang is volt, haramia is volt és főként kóczos volt. Csakhogy éppen ezek a tulajdonságok azok, amelyikek a normalista játszópajtást elsőrangúvá teszik. Mit ér az olyan vézna, sápadt- arczu kis figura, aki makacs szívességgel megcsinálja az ember számtan-feladatát? Hát megcsinálta. Jó. Akkor most menjen haza. Mit csináljunk vele egyebet? Nem. Nem ilyen kell. Olyan kell a nor- malista-kobaknak aki ha buta is, igen sok czigarettát tud kilopni az apja fiókjából. Aki ha poltrom is, végig tud bosszantani valakit és aztán ügyesen el tud szaladni. És a Mitterpacher Alfoncz mindezt kitünően tudta. Főleg azonban olyan kell, aki az embert mennél gyakrabban és minél alaposabban eldöngeti ; olyan kell, aki naponta legalább egyszer, de lehetőleg többször leesik a szénapadlásról ; olyan, aki minél mélyebb, komolyabb, jelentősebb gazságot tud kieszelni. És a Blumenfeld Stáczi mindezt igen sok szakértelemmel és lelkiismeretesen meg is tette. Sőt bámulatos lelményességet tanúsított mindenféle uj, bonyolultabb gonoszság kitalálásában. A város végén, már egészen kint a Balogtónál volt a Lichtmann Lenka lisztesboltja, ahol a furcsa kis vénleány a nővérével, Rézivei együtt mérte a lisztet. Ha mérte. Mert a liszt a nap legnagyobb részében zavartalanul szo- morkodott a megfakult, kopott faüregben a fal mellett. így a két Lichtmann kisasszonynak bőven jutott ideje a szundikálásra. Mi az ilyen szundikálós időket szerettük. Mert akkor a Stáczi vezetése alatt beosontunk a boltba, elbújtunk egy-egy szögletbe, vagy a függöny mögé, és lestük, hogy valaki bejöjjön vásárolni. Ha aztán be-beidétlenkedett valami vénasszony és olnyöszörögte sipákoló hangon : — Kérek egy kiló lisztet! ... mi azonnal munkához láttunk. Stáczi elkezdte a függöny mögött siri hangon: — Ké—ké—ké—ké — a Mitterpacher folytatta: — rek—rek—rek -rek — 7 következtem én: Olcsó bevásáriási foppás H ,! nyakkend°’ 'n9j Sallér> kézelő, szövő pamut, kézimunka és hozzávaló, játék, rövidáru, koszorú, fátyol, gyermek koca>i, babakelengye, blúz, kötény, pipereszappan, párfüm, kertiszék művirág, csipke, hímzés, füzö, utazókosár és börönd, szalag, nap- és esöernyö, börvászon, kalap, sapka, harisnya, keztyü, legújabb oldalfésü és hajtü, zsebkendő, pipa, pénz és oldal -—------------------------—..........tárcza, női fehérnemű, harmonika, hegedű és hozzávalót, olcsón és jókiszolgálás mellett óhajt venni forduljon ---- —‘ PO LITZER IGNÁC Z. úri- nőidivat kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő czógüez, Ugyanott egy tanuló fevétetik. Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában.
