Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-13 / 7. szám
7. szám. XXXVI. évfolyam Nagykároly, 1910. február 13. r ■■ ■■ POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: ^ADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Talephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZEKKESZTÓ DR ANTAL ISTVÁN-------------- Megjelenik minden vasárnap. ---------— EL ŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér NEMZETI POLGÁRI PART. — AZ UJ PART ALAKULÁSRÓL. — A közönség körében megindult az uj pártalakulási mozgalom. Ennek érdekes és tartalmas kifejezése az a röpirat, mely „Uj pártalakulás, a czimmel éppen most jelent meg. A röpirat szerzője Dr. gálfalvi Réthy Gyula, kitől eddig is több olyan czikk jelent meg vezető lapokban, — melyek a viszonyokba való mélyebb bepillantást, erős Ítéletet és alapos tudást tanúsítottak. Mostani röpiratában a szerző dióhéjba szorítva adja elő mindazokat, a mely az utóbb leíolyt öt év alatt ahhoz a kimerült, kiábrándult, elcsüggedt helyzethez vezettek, melyben a ferde helyzetbe jutott és egymást paralizáló erők, mint az egyedüli ujjáteremtés utjának, az uj pártalakulást érzik országszerte. Mert mit csináljunk a mai pártokkal, — kérdi a szerző. — A szabadelvű párt elvonulása után koaliczió jött. Ennek a bomlása után 67-es és 48-as töredékek maradtak a politikai küzdőtéren. A 48 és 67 merev ellentétek gyanánt állottak szemben egymással. Pedig nem ellentétek, csak fokozatok. A 67 teljesen átvette mindazt, amit a 48 megalkotott, s megvalósította egy- részét annak is, amit a negyvennyolcz tervezett, nyitva hagyván az utat a további fejlődés számára. A külömbség a reális vagy personál unió. Néhány évvel ezelőtt úgy látta a nemzet, hogy az uralkodó 67-es párt akadályozza -a haladást. Többséget adott hát a 48-asoknak, akik aztán más pártokkal szövetségben kormányra is jutottak. De akkor ráállottak, lehetetlenség volt rá nem államok a hatvanhetes alapra, s ma is készek azon az alapon personal unió nélkül kormányt vállalni némely vívmány fejében. Ezzel azonban megszűnt a 48 és 67 sarkalatos külömbsége. Ebből a szempontból, a tények ilyen beállításának tiszta logikájával látja az uj pártalakulás szükségét, mert a meglevő pártok ferde helyzete nem teremtheti meg többé az országos közvélemény őszinte erején nyugvó biztos kormányzati többséget. Ám úgymond „nem vagyunk any- nyira nihil habentek, hogy gyökeresen felforgathatnánk mindent, ami van. Legyenek szélsőségek is iránymutatónak, szabályozónak. de a szélsőségek közt tátongó űrt be kell tömni, hogy talaja legyen a kellő tempójú haladásnak. Ezért kell uj pártot alakítani“. Általában meglepő objektivitással rajzolja meg 'a füzet nemcsak a vigasztalan helyzetet, mely a ma elkerülhetetlen uj pártalakulás szükségét és annak okait is előidézte. Világos és elmésen felállított társadalmi, gazdasági és történelmi tételek levezetése után, arra a konklúzióra jut, hogy az uj pártalakulás nemcsak a polgári eszmékre és elemekre lehet alapítva és hogy ezért a neve sem lehet más, mint a nemzet gerinczében létező : Nemzeti Polgári Párt. A régi szabadelvű párt feltámadását helytelennek vélné. Nem azért, mintha a szabadelvüség nem volna még ma is a politikában uralomképes elv ; példa rá Anglia, hogy igen. Ám a „laisser faire“ elve, hogy győzzön a jobb, vagy mondjuk az élelmesebb, ez má már nem kielégítő irányelv a politikában. Különösen azóta nem, hogy gazdasági téren a szocziálde- mokratia nyomul előre. De nálunk különben is a szabadelvüség puszta jelszava, félreértést, rossz óment teremthetne, éppen ama uj rendszernek hajnalán, mely már biztatóan felderengett. Az uj irány legyen tehát demokratikus még pedig olyan tiszta és természetes értelmezésében, mint ezt a minap Tisza István megjelölte úgy, „hogy az emberi nem szabad fejlődése nagy irányzatának végczélja kétségtelenül a demokratikus berendezkedés. És úgymond a szerző: a demokratizmus egészen belső ügye a nemzetnek ; a rendezett belső egyetemes szabadság; az állam és polgár közötti viszonynak legigazságosabb, legemberibb szabályozása. Több a szabadelvüségnél, amely csak megengedi mindenkinek a maga erején való érvényesülést, mig a demokratizmus egyenesen elismeri, hogy a közügy tulajdonképpen az egész nemzet ügye s a nemzet nemcsak a vezető, vagyonos előkelő, képzett történelmi osztályokból áll, hanem az állampolgárok egyeteméből. A demokratizmus tehát az állampolgárok közjogi egyenlősítésére törekvő politikai irány. Ezt kell követnie az uj pártnak“. És vájjon ma, az eddig vezetett magyar politikai közéletben „hol van a polgárság ?“ -— kérdi. „A társadalomnak hál Istennek számra, műveltségre, hazafi- ságra, munkásságra, jellemre, vagyonra, függetlenségre ugyancsak számot tesz ez az alosztály. Mégis hány iparos és kereskedő ül a "tisztelt Házban. Hol van a politikai pártja megfelelő érvényesülése ? itt kell az orvoslást keresni“. Érdekes és históriai szempontból is felette értékes érvekkel bizonyítja a szerző, hogy a polgárság semmivel sem újabb képződése a magyar társadalomnak, mint a nemesség. Majd a polgárság államalkotó nagy hivatásának méltatása során igen. szépen értékeli a polgárság közvetítő szerepét a társadalomban. „A proletárt magához emeli, a leomló felsőbbséget ujjáteremti“ mert érdeke, hogy mindenki boldoguljon és általánossá váljék a jólét. Tehát a nemzeti lét nagy kérdésében olyan egyensúlyozó erővel bir, hogy ez erő nélkül az állami élet biztos fejlődése el nem képzelhető. És vájjon — kérdi — „a magyar miért csak a fajára büszke, s nem arra, hogy magyar polgár?“ mint a franczi a polgár, mint a czivis romanus, mint a büszke német polgár, akinek a védelmére csak a minap a Mannesmann esetben úgy harsogott és viharzott a német közvélemény, mintha száz nemzeti bankról lett volna szó. „Vájjon — kérdi a szerző — a magyar polgár miért nem érvényesül kellően a magyar politikában.“ Mert „törvényhozásunk eddig csaknem kizárólag közjogi kérdésekkel foglalkozott Három századon át országgyűléseink alig tettek egyebet,“ mondotta Eötvös József báró 1869-iki programm- beszédében s elmondhatjuk ma is. De ha elég már a közjogi vitából, akkor csakugyan eljött végre a polgári párt ideje is. A polgári párt helyzetét, programmját már körülbelül meghatározzák azok a körülmények, amelyek megalakulását követelik. Ezt a füzet igy részletezi: „Iránya demokratikus, nem lehet más. Helyzetét az országgyűlésen a számbeli ereje fogja természetesen megszabni, de már kezdettől fogva tudatosan kell készülnie a kormányzásra, mert ott a helye, s azt előbb-utóbb el fogja •foglalni. Ha nem lehet mindjárt egymagában Felhívás a fiatalsághoz! 144. o forcann akar raulatnb akkor alant jegyzett farsangi czikkeket nálam szerezze be, u. m: csiPke, szalag, virág, fehérkeztyii, legyező, fűzd, pipere szappan, púder III a I dl oaliy, jiiusio parfin, belépő, selyem sál, hattyú prém, nyakrüs, fehér alsó alj, női batiszt ing, menyasszonyi koszorú, fátyol, gyöngy, melltii, gallér, kézelő, férfi ing, nyak’ ■ • 1 ■ ..............................= kendő, harisnya, selyem és csipke zsebkendő, hímzés és még igen sok a szakmához tartozó czikkek. ------ - —t Szives pártfogást kérve vagyok, kiváló tisztelettel P A TT J rw '■ja X» y tlt Á úri- nőidivat kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő ” A A Am. A Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. W* Ugyanott egy tanuló fevétetik.
