Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-06 / 6. szám
s z Köszönet illeti meg az elnöknőn kívül a két alelnöknőt is: Czukor Mártonné és dr. Somossy Ignátzné urhölgyeket, valamint az egyesület egész választmányát, akik a hervadatlan érdemeket szerzett elnöknő vezetése alatt valameny- nyien óriási munkát, páratlan tapintatosságot és utolérhetetlen művészetet fejtettek ki a nagysza- básuestély rendezésében. A színházból a Polgári Kaszinó termeibe vonult az óriási közönség, ahol tea-estély, majd reggelig tartó pompás, fesztelen, vidám tánczmulatság hagyta feledhetetlen emlékét a résztvevők szivében. Még egy igen sikerült hangverseny volt az elmúlt héten: a helybeli dalegyesület tartotta a kecskeméti országos dalversenyen nyert ezüst serlegének felavató ünnepségével egybekötött hangversenyét. Megnyitó szám gyanánt a dalegyesület énekelte el Révífynek „Sir a nóta“ czimü gyönyörű míidalát. A pompásan elénekelt remek nótáért hálásan tapsolt az impozáns számban megjelent közönség. Ezután a zenegyesület játszotta el Czibulka „Stefánia szavaiat“-ját. Az „urak zenekara“ mint mindig, úgy ez alkalommal is szépen kitett magáért. Á művészi játék általános elismerést keltett. Ezután, Sallay Lajos lépett elő és elszavalta Ábrányi Emilnek „Hang a Petőfi sírjából“ czimü költeményét. Ennek megtörténte után Lugosi Irén a szatmári színtársulat soubrett-énekesnője adott elő néhány kupiét. Ő is a Kornai hibájába esett olyan dolgokat adva elő, amelyek sehogysem illettek a hangverseny keretébe kétségtelen ügyességgel és tudással. — A > hangverseny egyik legjobb száma Csernovits József tambura szólója volt. Játéka oly tökéletes, olyan művészi volt, hogy azt eléggé megtapsolni sem lehetett. Kedélyes, ügyes dolog volt a Széchenyi Lajos, Müller Ferencz, Csepreghy Antal és Serly Ferencz.. dalegyleti tagok által előadott kártyanégyes. Pompás összhang, kedélyes otthonosság és jól iskolázott hang jellemezte a csinos ötletet. Ezután a zeneegyesület adott elő ismét egy jól sikerült zeneszámot, majd a dalegyesület kellemes énekszámai után Lugossy Irén fejezte be a kedves kis műsort A hangversenyt társasvacsora követte, melynek keretében Récsey Ede k. r. házfőnök szépbeszéd“ kíséretében avatta fel a kecskeméti országos dalversenyen nyert ezüst serleget. Vacsora végeztével tánczra perdült a fiatalság és reggelig fesztelenül lejtettek a párok, mulatott ifjú és vén. Jókedv, — Bocsásson meg kisasszony, én becsülöm a művészetet és az ön tehetségét is. Merész bátorságom arra irányul, hogy figyelmébe ajánljam az unokám leteendő szigorlatait és lebegő pályáját, melyet megzavarhat egy szerelmes flirt. Ha ön más érzésekkel van az unokám iránt s ha ő ezt az érzést az életére nézve elengedhetetlennek hiszi, én nekem nincs kifogásom, bárha elém is kerül ez a kérdés... Magda tágra nyílt szemmel, elbüvölten hallgatta az utolsó szavakat. A Lear királyból eszébe jutott egy gyönyörű póz, mellyel képzeletében már lerótta hódolatát, de alkalmaznia nem volt módja, mivel a nagyasszony fej meghajtással hirtelen távozott. Az az ötlete támadt, hogy utána megy, hogy a földön térdelve borítsa csókjaival kezeit De banálisnak tartotta s .csüggedten, bus levertséggel sétált a szalagokkal, virágkosarakkal díszített szobában, föl, alá. Mi következik most? Tud-e a jelenetről Sándor? Elmondja-e, eltitkolja-e? Néha nagy- lelküségi rohamok fogták el. Lemond Sándorról annak a leánynak a javára, De miért dobná el szerelmét, mikor e nélkül boldogan, kétségbeesett lenne s mikor.enélkül lezüllene oda, ahol a többi pályatársnőjé, tiszavirágéletü szerelmi viszonya burjánzik. Azért, mert kenyérkereső nő,,nem megvetést, hanem dicséretet érdemel És rá fog szolgálni erre a dicséretre, mert urilányhoz méltóan, komolyan, kifogástalanul él. Két év múltán Magdát csakugyan oltárhoz vezette Ajtay Sándor. S a nagyasszony még azt sem kötötte ki, hogy visszalépjen a színpadtól. A kérdezősködőknek igy válaszolt: — Amig az unokám irodája fellendül, jól teszi Magda, ha játszik. A kenyérkereset széppé teszi a nőt. A művészet elvarázslóvá. Boldog vagyok, hogy ilyen menyem van . . . Most már elrepülhet fáradt lelkem . . . ATMAR MEGYEI KÖZLŐ vidámság jellemezte a dalárda jól sikerült mulatságát. Azzal a kellemes tudattal fejezzük be a mulatságok rovatát, hogy még mindennek nincs vége: a jövő hétre is jut még számtalan bál, majdnem minden napra egy, sőt van olyan nap is amelyen két bál van egyszerre. Alkalom van, csak győzük végigtánczolni valamennyit. R arnevál. Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 10-én d. e. fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat 174 pontból áll, melyből mint fontosabbakat a következőket említjük meg. 1. Gr. Apponyi Albert volt vallás- és közoktatásügyi miniszter értesítése állásáról történt lemondásáról. Fj. 2. Darányi Ignácz volt földmivelésiigyi miniszter értesítése állásáról történt lemondásáról. Fj. 3. Gr. Khuen Héderváry Károly m. kir. miniszterelnök leirata kinevezése és a vezetése alatt álló kormány megalakulása tárgyában. Fj. 4. Gr. Serényi Bélám.kir.földmivelésiigyi miniszter leirata kinevezése alkalmából. Fj. 5. Hieronimy Károly m. kir. kereskedelemügyi miniszter leirata kinevezése alkalmából. Fj. 6. Hazai Samum. kir.honvédelmi miniszter leirata kinevezése alkalmából. Fj. 7. M. kir. kereskedelemügyi miniszter ur leirata a közúti alap terhére felveendő folyószámla kölcsön tárgyában. Fj. 8. M. kir. kereskedelemügyi miniszter ur leirata a Nagybányától Magyarláposig vezetendő h. érdekű vasút előmunkálati engedélyének meghosszabbítása tárgyában. Fj. 9. Liptó vármegye közönségének átirata a m. kir. összkormányt és Kossuth Ferencz m. kir. kereskedelemügyi miniszter urat üdvözlő határozatuk támogatása iránt. Fj. 10. Fejér vármegye közönségének hasontárgyu átirata. Fj. 11. Turócz vármegye közönségének átirata az általános egyenlő titkos községenkénti választói jog ellen a képviselőházhoz intézett feliratát támogatása iránt. Fj. 12. Udvarhely vármegye közönségének hasontárgyban kelt átirata. Fj. 13. Miskolcz város átirata az aradi vértanuk emlékezetére évenkint tartott gyászünnepen való részvétel tárgyában. Fj. 14. Az erdélyi irodalmi társaság segély iránti kérvénye. Fj. 15. Vármegyei dijnokok fizetésének és szolgálati viszonyainak rendezése tárgyában alkotott vm. szabályrendelet helyesbítése. Fj. 16. Nagykároly város tanácsának határozata a város részére 1910. évre szükséges nyomtatványok beszerzése tárgyában. II. Ismét kuiturbotrány. Szegény magyar kultúra! Hogy ennek létezéséről mindig csak olyankor kell tudomást vennünk, ha nevét valami parázs botránnyal kapcsolatban említik! Most itt van a legfrisebb sütetii botrány, nő, dagad, egyre nagyobb hullámokat vet s piszkos habjai annak az intézménynek a falait sarazzák be, mely minden magyarnak büszkesége kellene, hogy legyen: a magyar tudományegyetemét. Azét az intézetét, mely némely naiv lelkek véleménye szerint a magyar tudomány legmagasabb fóruma, de amelyről a beavatottak tudják, hogy az a stréberkedés, a felekezeti hajszák, a leczkepénzbotrányok s a megalkuvó tudományos meggyőződés tanyája. Hisz nem egy tanszékében olyan tanár ül, aki nevét bebizonyított plágiummal tette ismeretessé a tudományos világban s ezek még a javából valók, mert bárhogyan, de valamikép dolgoztak, mig a legtöbbjük minden tudományos munka nélkül, csupán rokoni és egyéb befolyásos összeköttetések révén került a ka- thedrára. Szó sincs róla, van köztük olyan is, aki komoly, tisztességes munkálkodással szerzett dicsőséget első sorban a maga nevének, majd a magyar tudományegyetemnek és a magyar tudományosságnak még a külföld előtt is, távol áll tőlünk, hogy ezeket amazokkal N Y egy kalap alá akarjuk fogni. Mert egészen bizonyos, hogy e nehány ember ártatlan abban a sajnos, le nem tagadható tényben, hogy a magyar tudományegyetem nívója és tekintélye az utóbbi időben egyre mélyebbre sülyedt, amit mindenki észrevett, minki tud, csak maga az egyetem nem akar tudomást venni róla. A legújabb botrány — talán változatosság kedvéért — az eddig megszokottaktól teljesen elüt s más mederben mozog. Ha igazak a felhangzó vádak — amiben kételkednünk már csak azért is becsületes emberi kötelességünk, mert a vád kissé gyanús, elfogulatlannak épen nem mondható oldalról jön s azonfelül magán viseli a felekezeti hajsza jellegét — akkor itt egészen közönséges csalásról van szó. Valóban még arra volt szükség, hogy a budapesti egyetem tanárait avval gyanúsítsák, hogy a szigorlókkal összejátszva, ezeknek a vizsgálat alkalmával olyan kérdéseket adnak fel, melyeket velük előzőleg közöltek! Evvel igazán gyönyörű perspektíva nyílik meg s a szerencsétlen egyetem egyszerre lesülyed a svindligimnáziumok nívójára, melyeken ilyen alapon bizonyítványt lehet vásárolni. A vád objektuma ezúttal egy neves tudós. Nem vitatjuk, mert ezúttal nem ez a kérdés, hogy az illető tanárt joggal vagy jogtalanul tartják-e tekintélynek, noha tény, hogy erről a vélemények megoszlanak s tudományos működését nem egy Ízben érte gáncs, de konstatáljuk, hogy ezt a tanárt csalással vádolják. Mert mi másnak lehetne mondani, ha három férfi, országgyűlési képviselő, tehát szavahihetőségét már társadalmi állásával is némileg fedező férfi, Írásban állítja s bizonyítani kész, hogy nekik a kandidátusnak feladandó vizsgálati kérdésekről már előzőleg épugy tudomásuk volt, mint magának a szigorlónak, aki e szerint könnyű szerrel készülhetett a vizsgára. Ismételjük, a vádak forrása kissé gyanús, mert sem a vádat támadó czélzattal nyilvánosságra hozó Görcsöni Friedrich Dénes ur a tőle eddig tapasztaltak alapján rá nem szolgált arra, hogy állításait vakon elhigyjük, sem a néppárt, — melynek kebelébe az említett három képviselő tartozik — szintén a tőle eddig tapasztaltak alapján nem garanczia arra, hogy nem felekezeti hajszát akar-e indítani a neki nem szimpatikus tanár ellen, de azért még sem követhetjük azokat a sajtóorgánumokat, melyek már eleve védelmükbe veszik a meggyanúsított tanárt s unisono kivégzik támadóit. De tiltakozunk az ellen, hogy ezt valaki liberalizmusunk hátrányára Írja, mert itt csak egyetlen kérdés jöhet tekintetbe, az, hogy igazak-e az oly nyomatékkai felhozott vádak ? Mert ha igazak, akkor itt csakugyan felháborító csalás történt s a bűnösnek pedig egy perczig sem lehet helye többé azon a főiskolán, melyet eljárásával kompromittált. A vádlókon a sor, hogy kétségtelen bizonyítékokkal bebizonyítsák a súlyos vádal. Elvégre, ha oly határozottan merik állítani, hogy tudomásuk volt már előzetesen a szigorlónak feladandó kérdésekről s ba támadásukra — mint minden jel mutatja — tervszerüleg készültek, akkor bizonyára gondoskodtak arról, hogy e kérdések már előzetesen okmányba foglalva valami közhitelű helyen letétbe tétessenek, vagy hogy előzetes tudomásuknak más elfogadható és kétségtelenül bizonyítható módon nyoma maradjon. Mert ha rosszhiszemüleg, tán gazdátlan szóbeszéd nyomán vagy felekezeti gyülölségből s gyanúsító szándékkal szórták világgá a rágalmat s vádjukat bebizonyítani nem tudják, akkor őket kell kiseprüzni az országból, amiért a tekintély szempontjából amúgy is kíméletre szoruló egyetemünket nemcsak az ország, hanem a külföld előtt is lealacsonyították! HÍREK. — Nyugdíjazás. Szabó Pál, a helybeli kir. járásbíróság vezető járásbirája, mint értesülünk legközelebb nyugdijaztatni fog, melynek megtörténte után városunkból Budapestre költözik. ✓ — Vizsgálat. Géresy Kálmán tankerületi főigazgató a helybeli főgymnázium megvizsgálása czéljából jelenleg városunkban időzik és pár napig városunkban is marad.
