Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-20 / 47. szám
POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: Hová a lap szellemi részét érdeklő jj a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széohenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jőkai-utcza 2. sz. ______ Tolephon S9. szám. Telephon 5ß. szám* FE LELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN----Megjelenik minden vasárnap. = EL ŐFIZETÉS! ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 f Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közölti^irtrlcr^T^jlttér“ sora 40 fillér fl munka jegyében. Hosszabb, a dualizmus által megkívánt szünet után ismét megnyíltak a Ház kapui, hogy egy esztendei munkátlanság után a nemzeti erőt elfecsérlő, komoly eredménnyel igazán nem kecsegtető közjogi viták helyett komoly s az ország állapotai által parancsolólag megkívánt produktiv munka vegye kezdetét. Az alól a lidércznyomás alól, mely már évek óta nehezedett e nemzetre, végre megkönnyebbülten lélekzhetünk fel. A szemfényvesztő semmittevés, hiú álmok és megtévesztő jelszavak spanyolfalául szolgáló bankkérdés elvesztette végre minden komoly munkát hattérbe szorító presztízsét és a közel napok kérdése már csak, hogy a végleges rendezés períektuáltassék. Természetes, hogy az ellentétes álláspontok hívei ezután is alkalmat fognak keresni, hogy minél részletesebben tárgyal- tassék továbbra is ez a kétségtelenül fontos kérdés, ami ezek után, noha kétség- bevonhatatlanul ütközőpontja lesz még sokáig az ellentétes nézetáramlatoknak, de semmiesetre sem lesz akadálya szintén nagy súllyal biró kérdések megoldásának, hanem mint a mindnyájunk által óhajtott önálló gazdasági berendezkedhetés egyik jelentős faktora fog szerepelni, amely az ország létalapjait képező más fontos reformok megvalósítása közepette az alapos és el nem hamarkodott megvitatás után az ország közvéleményének szűrőjén keresztül a most már rendelkezésre álló hosszabb idő alatt tog a kétségtelenül 'óhajtott legkedvezőbb formában kialakulni, mit annál is inkább remélhetünk, mert mindnyájan tudatában vagyunk ezen kérdés nem mindennapi fontosságának. A közel jövő elsősorban a perrendtartás reformjának van szentelve, mert hiszen kétségtelen tény az, hogy a jogszolgáltatás mai módja már régen nem felel meg hazánkban az igazságszolgáltatás két legrégibb követelményének; az olcsóságnak es gyorsaságnak. És örömmel látjuk, hogy a parlamenti pártok mindegyike méltányolva és felfogva e kérdés nagy hord- erejét, készséggel siet a jogkereső közönség érdekeinek megvédésére és remélhető, hogy a reformról szóló és igazságszolgáltatásunk menetét radikálisan megváltoztató javaslat még ez évben törvényerőre emelkedik és végre befejezést nyer az a nagy munka, mélynél; bevégzését az egymást követő kormányváltozások eddig lehetetlenné tették. A nemzeti munkapárt és kormánya a javaslatnak tető alá hozásával oly munkát ' végzett, melyért elismeréssel tartozik pártkülönbség nélkül az ország minden lakója. E javaslattal egyidejűleg, vagy azt követőleg parlamenti tárgyalás alá kerülnek egyes különös fontosságú kereskedelemi szerződések is, melyeknek előnyös megkötésétől sokat várhat az ország. De különösen nehéz, azonban feltétlenül megoldandó feladat vár még ezek után is a kormányra. Az utóbbi évek alatt ugyanis annyira kiélesült az ellentét az agráriusok és a merkantilisták között, hogy ezen versengő féltékenykedés könnyen válságba sodorhatja az országot. Szükséges tehát, hogy a fenn jelzett kérdések elintézése után ezen körülményre fordítsuk minden figyelmünket, igyekezzünk odahatni, hogy az ellentétes érdekkörök közötti tátongó ür valamiképen áthidaltassék. Oly gyenge és egyetértésre utalt ország vagyunk, hogy ha mindnyájan nem a köz javára munkálkodunk, hanem egyes érdekkörök szolgálatába szegődünk, akkor el kell véreznünk és két harczos fél küzdelme elsősorban is az ország gazdasági leveretését fogja eredményezni. És minthogy a legközelebbről érdekeltek legritkább esetben tudják indulataikat, különösen pedig a már kitört harcz alatt fékezni, a kormányra hárul az a szerep, hogy az ellentétes erők egymás elleni harczában biztositó szelepként szolgálva, kivezesse közéletünkből az egymás ellen törő erők káros hatását és egy közös munkára, a kölcsönös megértés és kölcsönös engedéTÁRCZA. az a pa. Irta: Pakots József. Az öreg Szánthó kezébe fogott egy ács- plajbászt és számadást csinált. Mikor végzett a számadással, kipirult az arcza a lázas örömtől és elkezdett habozni: — Hé! Hahó! Anyjukom édes! Gyere csak! A vén szolgáló, aki a pitvarból épen egy megkopasztott csirke tolláit söpörte ki, seprővel a kezében megjelent az ajtó küszöbén és ijedten mondta: — Kit tetszik szóllitani a tekintetes urnák, csak tán nem a tekintetes asszonyt? Hiszen már hat esztendeje, hogy meghót a jó lélek! És keresztet vetett magára a nagy megrökönyödéstől. Az öreg Szánthó egy kissé bambán bámult a cselédre, aztán zavartan motyogta. — Nem jól hallottad, Trézsi, Téged hivtalak. — Már hogy engem? — Igen hoi a kisasszony ? — Még nem jött haza a sétából. A fran- czia frajlával ment. — Jól van, csak ezt akartam tudni. Trézsi visszavonult. Az öreg Szánthó pedig bement az oldalszobába és megállt egy falra akasztott kép előtt. A kép olajba festve a feleségét ábrázolta, a jó, hűséges hitvestársat, aki hat évvel ezelőtt itt hagyta őt és elment egy csöndesebb világba, ahol már nincs gond és vesződség. Itt hagyta egyetlen gyermekükkel, szerető szivüknek finom és gyengéd hajtásával, Marika leányukkal, aki csak tiz éves voltakkor, mikor lesiklott szép, szőke fejéről az édesanya puha, simogató keze. Az apára maradt akkor a leány, az öreg apára, aki mélyen átérezt3 a nagy felelősséget, amely abban a pillanatban, hogy az anyai kéz mereven elnyúlt, reá hárult. Az öreg Szánthó Gáspár keményen vetette fel a fejét. Erős, elszánt fej volt, nem ismerte a szédülést, még az olyan sötét és végtelen mélységű örvény szélén sem, mintaminő a szerető hitves sírja. De hát Szánthó Gáspár ácsmesterségen kezdte az eszebiró életét, nem csoda ha nem egykönnyen szédült. Any- nyiszor járt a szédítő magasságokat épülő házak fedélgerendái közt, hogy a fejét nem húzta le magához semmi mélység. Meghalt az asszony és Szánthó Gáspár tudta mi a kötelessége. Elővette az ácsplajbászt és számadást csinált. Akárcsak most hat hosszú és munkától verejtékes esztendő után, amikor a számokkal teleirt árkus papirossal odaállt a felesége olajfestésü képe alá és halkan, hogy a pitvarban tevicskelő Trézsi meg ne hallja, elkezdett dicsekedni: — Tízezer pengő forint. Tízezer pengő forint. Ennyit gyűjtöttem a leányunknak. Meg vagy elégedve anyjukom édes ? A kép meglehetett elégedve, mert valahonnan egy napsugár épen a szemére siklott s a jóságos, öreg szem, mintha örömtől csillogott volna. . . Kint gyermekes kaczagás hangzott s a pitvarból behallatszott a Trézsi hangja: — A tekintetes ur már várja a kisasszonyt. Marika berontott a szobába. Piros volt az arcza a friss, kora őszi levegőtől és a ruhája füszagos. Az öreg Szánthó zsebébe dugta a számadást és boldogan fogta meg a lánya kezét... — Marikám — kezdte büszkén és némi meghatottsággal — mától fogva uj élet kezdődik. Egészen uj. Az Isten ő szent felsége megsegített; a jövőd biztosítva van. Most már felszabadultam én is, nem panaszkodhatsz majd hogy mindig csak dolgozom, dolgozom. Együtt megyünk mulatságokba, bálba. Az ám ! Bálba is. Mert jön a tél és. . . Az öreg nagyon meg volt hatva, eszterhás, szürke szemöldökét sűrűn vonogatta össze s végül is nem tudta befejezni a mondókáját, hanem sietve megcsókolta a lányát. Marika pedig boldogan rohant ki a szobából és már a pitvarban kezdte kiabálni: — Mademoiselle ! Mademoiselle ! Rójuissez vous! Une grando! nouvelle! Ez az idegen szó olyan furcsán hangzott ebben a mestergerendás, egyszerű házban. m tidoiásil! POLITZER IGNÁCZ Minden karácsonykor a játék rendelő közönségnek nagy bosszúsága volt, mert a rendelt játék össze törve érkezett meg, amellett, hogy a csomagolás és posta költség sokba került. Hogy ezen kellemetlenségeknek a nagyérdemű közönség ne legyen kitéve, ajánlom jó előre szép, nagy választékban, olcsó és részben magyar gyártmányú játéktárgyaimat, karácsonyfa díszeket, továbbá a szakmámhoz tartozó összes czikkeket jó minőségben és olcsó árak mellett.—Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel: úri-, nőidivat-, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő. NAGYÉÁROLYBAN, Hadnagy Ignácz ur házában. ’Tm
