Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: iiová alap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők 8 zéchonyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : BR ANTALÍSTVÁü .............. Megjelenik minden vasárnap. ' ~ ■ : EL ŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szára 20 f Megyei községek, egyházak és iskolák részére egyévre5 korona Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Régi vágyunk. Evek óta foglalkozunk úgyszólván állandóan e helyen a nagykárolyi törvényszék fel, illetve viszaálliíásának kérdésével és mind mostanáig abban a véleményben voltunk, hogy mikor e kérdéssel foglalkozunk, nemcsak az ujságiró szoros kötelességének teszünk eleget, hanem hangot adunk a város polgársága osztatlan óhajának. Annál íeltünőbb volt előttünk, hogy „Szatmárvármegye“ laptársunk múlt heti számában a fenti czim alatt egy czikk jelent meg, a mely teljesen ellentétben fenti álláspontunkkal azt igyekszik bizonyítani, hogy Nagykároly város egyedül helyes igazságügyi politikája az lehet, ha a járásbíróságot igyekszik fejleszteni, mert hiszen a jövő nem a törvényszékeké, hanem a járásbíróságoké, másrészt pedig helyteleníti a kérdés felelevenítésének kérdését, lévén szerinte a mostani idő nagyon alkalmatlan. Mielőtt az egész dolog érdemében nyilatkoznánk, vagy ellenészrevételeinket megtennők, hangoztatni óhajtjuk, hogy a kérdés városunkra vonatkozólag még kedvezőbb alakulatban nem volt, mint most van és hogy a részletekkel bővebben nem foglalkozunk azt csak azért teszszük, mert az ügyet úgy véljük egyelőre jobban szolgálni, hogy nem hozzuk napvilágra annak összes mellékkörülményeit. Lényegtelen a kérdés eldöntésénél, hogy laptársunknak tudomása volt e már az újabb fordulatokról, vagy nem, mert hiszen ő elvi okokkal támogatja elfoglalt álláspontját, a melylyel a lentiek után nem hogy egyet nem értünk, de mint a közhangulattal és véleménynyel teljesen ellenkező álláspontot kárhoztatjuk is. Kárhoztatjuk pedig azért, mert gyengíti elsősorban azt a reményt, mely bennünk évtizedek óta él, jogunkat, melytől megfosztottunk érvényesiteui,nyengiti a harczi kedvet, mely igazságunk biztos tudatában magas és olthatatian lánggal lobogott minden károlyi emberben és végre mert tápot nyújt ellenségeink támadásainak a mikor tégy vei ül dobja oda ellenünk azt az érvet, hogy ime egy komoly nagykárolyi lap is azok táborában van, kik ellenségei a végre már reménynyel kecsegtető küzdelemnek. Az idő is nagyon alkalmatlan a melyben laptársunk e kérdéssel foglalkozni kezd. Nem az actió íelujitói járnak az idő megválasztásában helytelen utón, hanem laptársunk, a mikor az épen általában kedvezőnek és alkalomszerének tartott időbe« áll elő azzal az egyedül álló véleményével, hogy helytelen időben elevenítjük tel a kérdést és hogy az egész dolog nem olyan fontos a perrendtartás reformja következtében városunkra nézve. Bármikor és bármilyen körülmények között eleveníti fel bárki a törvényszék kérdését, helyes és okos cselekedetet müvei, mert igyekszik ébren tartani azt a mozgalmat, melynek folyton erősbödnie kell. Igenis helyesen lett felhozva akkor is, a mikor Szatmár város erős fejlődésében magunknak rekom- pensátiókat kerestünk, a mikor tőlünk valamit elvettek és kárpótlást ezáltal reméltünk, a megye feldarabolása alkalmával, a szilágysági vasút osztálymérnökségének elhelyezése alkalmával, szóval mindenkor, mert ez volt a helyes és eredményre vezethető politika és nem az, a mit most laptársunk kezdeményez, hogy a mikor mindenki a siker reményével siet a kibontott zászló alá, akkor a sajtó erejével nemhogy buzdítana, de éket ver a tömörülő sorokba. Felszólalásának veszélyességét különösen növeli az a körülmény, hogy a lap szerkesztője ügyvéd ember lévén, olyan okokkal igyekszik álláspontját erősíteni, a melynek a laikus olvasóban kétséget ébreszthetnek tel, hogy hátha igaza van a fiskálisnak, a kinek véleménye ebben a kérdésben mégis mérvadónak volna tekinthető. Súlyosítja a helyzetet az, hogy épen azon érvekkel szólal fel ellenünk, a melyekkel a magunk igazát és a kérdés alkalomszerű felvetődését igazolni akarjuk. Vétkezik az e város érdekei ellen, ki most azt az egyéni meggyőződést nyilvánítja, hogy a törvényszékek szaporítása felesleges, holott nemcsak mi, Áldott napok. Szűkös, nehéz, keserű napok, Minden bus órát áldva áldok: Akkor szálltak rám legszebb álmok . . . Ó hajnaltalan hosszú éjek, Robotban átsirt futó évek, Akkor fogant sok igaz ének! . . . Vasárnapok, melyekre vártam, Egy hosszú héten babpnásan — Akkor a perczet' kiaknáztam! Hétfők, melyeken mentem újra, Gyilkoló, átkos bus robotba: Igaz lélekből lázadozva . . . Óh nehéz, szomorú szent napok, Minden bus órát áldva-áldok: Akkor szálltak rám legszebb álmok . . . Szécsen József. A peches ember legendája. Irta: Kálmán Jenő. A peches ember egv szép, napsütéses reggelen betért a Rókus kápolnába. Ez csupa vé- letlenségből történt, bár sokan azt állítják, hogy belülről jövő véletlen nincs. Mondjuk tehát úgy, hogy a peches embert behúzta valami a templomba. így kellett lenni, mert amint tájékozódni kezdett a lágy homályban, azonnal meglelte, miért jött ő éppen ide. A középső hajó közepetájáról ugyanis egy ismerős szent integetett feléje, a jó Szent Antal, akihez gyermekkorában annyit imádkozott. Ez azonban nagyon régen volt és a peches ember hasztalan keresgélt az ima formulája után, nem tudott rájönni semmire. Csak odalépett a Szent elé és maga formulázta egyszerű stílusban ilyenformán mondta el könyörgését: — Szent Antal itt áll előtted a te régi tisztelőd. Bevallom, elfeledkeztem már rólad, de te emlékezel rám, mert ime hívtál és én jöttem. Most már azt is tudom: miért. De — engedd meg, óh Szent Antal, — kissé rendbe szedem a mondanivalóimat, mert olyan hirtelen jött mindez, hogy egyelőre csak az érzéseim dolgoznak. Érzem, hogy a szegények patronusa vagy és tudom, hogy szivesen segítesz ezen a nagy felekezeten, amelybe én is tartozom. — Talán segíthetsz rajtam, óh Szent Antal, hiszen te nem utasítod el magadtól a benned bízókat, te az emberszeretet szentje vagy, a legmagasztosabb és legokosabb. Annyit már bizonyára értesz, hogy segítségre szorulok. De bizonyára téged is meglep az, hogy én nem erkölcsös segítségre szorulok. Nekem már nem használt semmi, óh Szent Antal. A hivatalom- ból kidobtak, mert elhanyagoltam a kötelességeimet, dolgozni nem tudok, mert nincs bennem energia, koldulnom nem lehet, mert telve vagyok álszeméremmel, lopni nem merek, mert tisztelve félem az emberi törvényeket. Ahogy látsz, óh Szent Antal, én vagyok a föld legnyomoruságosabb teremtése. És mindezt a lóverseny tévé. — Ne Ítélj el, humánizmus szentje, — hiszen te is ember vagy. A fölmenőim csupa páriák voltak, akik másoknak dolgoztak és maguknak koplaltak. Isten tudja, hány nemzedék elfojtott kéjvágya halmozódott bennem össze, hogy kitörjön belőlem. Hány ember sivár nyomorúságát akartam megbosszulni egy gyönyörben keresztül élt életben. Nem sikerült. itt állok csupaszon és ha úgy tetszik, választhatok a legolcsóbb halálnemek között. Már mentem is a túlvilág felé, de te megállítottál. — Most itt vagyok, várom, hogy segíts. A lóverseny által, amely tönkretett és amely egyedüli reménységem. Még van egy revolverre valóm. Talán mégsem kell. Talán mégis az életre születtem. Talán legyűröm a te segítségeddel a fekete árnyakat, amelyek rátelepedtek a szivemre és ölnek, fojtogatnak, ledöntenek. — Látod — most következik könyörgésem üzleti része — nem kívánom ingyen. Amit nyerek, megosztom szépen, testvéri mód,on a szegényeiddel. Nekem fele, nekik fele. Én is élek, nekik is jut. És idehordom híven, lelki- ismeretesen minden vagyonomnak felét, itt » isii! Minden karácsonykor a játék rendelő közönségnek nagy bosszúsága volt, mert a rendelt játék össze törve érkezett meg, amellett, hogy a csomagolás és posta költség sokba került. Hogy ezen kellemetlenségeknek a nagyérdemű közönség ne legyen kitéve, ajánlom jó előre szép, nagy választékban, olcsó és részben magyar gyártmányú játéktárgyaimat, karácsonyfa díszeket, továbbá a szakmámhoz tartozó összes czikkeket jó minőségben és olcsó árak mellett. — Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel: POLITZER IGNÁCZ uri-, nőidivat-, kézimunka-, játék- és rövidáru kereskedő. NAGYKÁROLYBAN, Hadnagy Ignácz ur házában.
