Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
S Z A T M A R M E GYEI KÖZLÖN A korparéti puszta megvételéhez. Fenti czim alatt „Szatmárvármegye“ laptársunk a korparéti puszta parczellázási tervéről megemlékezve lapja vezető helyén tárgyalja azokat a kétségtelen előnyöket, amelyek e parczellázásból Nagykároly városra hárulhatnak. Örömmel olvastuk laptársunk e czik- két annál is inkább, mert módot adott nekünk arra, hogy most már mi is részletesebben írhassunk e dologról, nem akarván eddig, — ismert okok miatt, mint elsők a dologgal foglalkozni. És amidőn most mi szóvá tesszük a kérdést, nemcsak aceptáljuk laptársunknak idevonatkozólag kifejtett véleményét, de hangoztarjuk azt, hogy amennyiben ez a parczellázás tényleg keresztülvihető, úgy az ebből Nagykároly városra hárulandó és egész jövőjére kiható nagy előnyök igényelhetik azt is, hogy az egész parczellázás Nagykároly városnak, mint hatóságnak legkomolyabb támogatása mellett vitessék keresztül. Tudjuk jól, hogy ez a támogatás az üzletileg érdekelt feleknek is előnyére van, ez azonban nem szolgálhat akadályul, mert Nagykároly városnak fűződnek oly jelentős érdekei e par- czellázáshoz, mint a vállalkozónak. Mert eltekintve attól, hogy a birtok parczellása esetén egy jelentős teher, a korparéti iskola felállításának költségei esnének le a város vállairól, egyhamar ki sem számítható az, mit minden irányú előnyökben e terv városunkra nézve magában rejteget. Ez a terület 60—100 kisgazda kezében egy egész uj életet teremtene városunkban és vidékén. Látjuk a nagyobb alföldi városokban, hogy mily előnye az egy városnak, ha a hözelében lévő földbirtokok kisebb darabokra felosztva minél több ember kezében kezeltetnek és tudjuk, hogy egy város egész polgársága, minden iog- lalkozási ága a földbirtokos és gazdálkodó osztály keresetére lévén utalva mennyivel előnyösebb helyzetbe jut egy erős, egészséges kisbirtokos osztály keletkezése esetén, amit ez a terv fog megvalósíthatni. A már jelzett okokból nem akarunk annyira lelkesülten foglalkozni ez eszmével, mint azt laptársunk általunk mindenben aláirt fejtegetései alpján teszi, csupán annak kijelentésére akarunk még szorítkozni, hogy más városban nemcsak maga a város, mint erkölcsi testület, hanem annak egész lakossága önzetlenül, a legnemesebb áldozatkészséggel siet egy ilyen terv felvetődése esetén a vállalkozók segítségére, sőt nagyon sok város, természetesen, amelyik városunknál jobban teheti, maga igyekszik ilyen birtokokat parczellázás czéljából megszerezni. Tudatában kell lenni mindenkinek, hogy ez a parezellázás, eltekintve a vállalkozók anyagi érdekeitől, városi érdeket is szolgál és egy város és polgársága részéről feltétlenül a legteljesebb es legintenzivebb erkölcsi támogatásban részesítendő, annál is inkább, mert hiszen ezzel Nagykároly város és polgársága csak nyerhet, nyerhet legalább is annyit, mint amikor egy helyiérdekű vasutat részesít úgyszólván erejét meghaladó anyagi támogatásban, mert az a föld az örökre itt marad, az még csak a tulajdonos változása által is jövedelmet hoz a városnak, mig az a vasút részvényeiben sohasem jövedelmez, összeköttetéseiben pedig csak nagyon problematikusán, más irányú előnyeire pedig példa a somkuti vasút üzletvezetőségének és legújabban a szilágysági vasút osztálymérnökségének szomorú nótája. HÍREK. — Ösztöndijadományozás. Csaba Adorján főispán, a volt szatmármegyei női iparegyesület Nagykároly város által kezelt vagyonából létesített 2 drb egyenként 300—300 koronás ösztöndíjat, Szabó Ilona és Szabó Margit II. oszt. polgári iskolai növendékeknek. — Szabó Menyhért kaplonyi és Szabó Lajos domahidai ref. lelkészek leányainak — adományozta. — Jöhetnek a katonaszökevények A király — nyolczvanadik születésnapja alkalmából —- kegyelmet adott az összes katonaszökevényeknek. A honvédelmi minister leiratot intézett a vármegye alispánjához, hogy a katonaszökevényeknek névsorát írassa össze és terjessze föl, hogy az ellenük folyamatban levő eljárást megszüntethessék. Akik tehát a gyöngyélettől való félelmükben bujdosásra adták fejüket, most már bátran hazatérhetnek, nem lesz semmi bántódásuk. — A szilágysági osztálymérnökség áthelyezése. E tárgyban lapunk múlt számában hozott czikkünk a Szilágyságban óriási ribilliót keltett és óriási ezikkekben igyekeznek a maguk igagazát bizonyítgatni. Mi értjük, mert hiszen mi sem volnánk jobbak, ha valamihez hozzájutni óhajtanánk, különösen haahbozjogezimünk nincs. Miért is fenntartva e tárgyban eddig Írottakat csak fel akarjuk hívni az illetékes körök figyelmét arra, hogy mennyire kitör más városban az egyéni érdek megvédését czélzó izgalom és mozgalom akkor, amidőn egy vált jog sérelméről, vagy egy egy már megszerzettnek hitt intézmény elvesztéséről van szó. — Jutalmazások. A m. kir. földmivelés- ügyi minisztérium a sok évi hü és buzgó szolgálatú gazdasági cselédek és munkások jutalmazására Szatmárvármegye főispánja kezéhez egyezerháromszáz korona jutaiom összeget utalványozott. — Megyebeli festőművész. Bornemisza Géza festőművész képeiről, amelyeket a f. hó 11-én megnyílt Miivészházban állított ki, a lapok kivétel nélkül elismerően emlékeztek meg. így a Vasárnapi Újság a következőket Írja : „Bornemisza Géza képei erősen magukon viselik még mesterének, az impressionisták kiállításán látott Mathissének hatását. Tájképei, nemkülönben képeinél sokkal jobbak tanulmányai a legmodernebb művészi irányokat kedvelők tetszésére számíthatnak“. Egyáltalán az irányadó sajtó kivétel nélkül felemlitésre és kritikára érdemesítette a feltűnést keltő képeket ezért említjük fel mi is külön ezt a művészi hirt, mivel Bornemisza Géza megyénkbeli festő, aki a vármegye közönsége pár évvel ezelőtt ösztöntijban is részesített, s aki Párisban, Münchenben és Olaszországban végzett tanulmányai befejezte után jelenleg a kecskeméti müvészkolonia tehetséges tagja.- Vizsga letétel. Kereskényi Ferencz szat- márnémetii m. kir. adóhivatali díjtalan gyakornok f. hó 19-én a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóság kebelében alakult vizsgáló bizottság előtt az adótiszti szakvizsgát kitüntetéssel letette és az adóhivatali szolgálatra képesítettnek nyilváníttatott. — Gyermekrabló komédiások. A gyermekrablás még mindig divatozik Magyarországon. F. hó 1-én Zsibón, egy vándorkomédiás társulatot tartóztattak le, melynek tagjai azzal vannak vádolva, hogy Szatmárökörito községből két leány-gyermeket raboltak el. Minthogy a látszat sok tekintetben ellenük vall, a hatóság szélés körben indította meg a nyomozást. Fen (könyelmüen): Tegezni fogom és vége. jó? Margit (miközben végigsétálnak az emeleten, sóhajtva): Csak a lornyettem itt lenne. Feri (mulatságos képeket csinál a sok feliaggatott női gallér láttára): Különös ez a sok asszony fej nélkül, éppen olyanok... Sebestyén ur: Milyen színben méltóztatik ? Szürke, drap, zöld, sötétkék ? A szürkét igen ajánlhatom. Margit: Feketét, valami szép fekete színűt akarok. Sebestyén ur: A szürkéket igen ajánlhatom. Nagyon jó szin, a legdivatosabb szin. Feri (hogy éppen mondjon valamit): Igaz, miért is akarsz feketét? Nagyon komoly. Margit (súgva) : Hiszen asszonyost akarok, tudja 1 (Fenn): Feketét szerettem volna. Sebestyén ur: Sajnálom, éppen a feketékből most nincsen. Nagyságos ur is bizonyára jobban szeretné ezt a szép szürkét ? Feri (előkellően): Nekem mindegy, ahogy a feleségem akarja. Margit: Hát felpróbálom ezt. Sebestyén ur: A kisasszony majd.. Feri (sértődve): A feleségem! Sebestyén ur: Oh kérem, a probirmamzelt gondoltam, hogy majd hívom. — Kisasszony, próbálni 1 (Bókolva"): Különben, bocsánat ő nagyságát bátran kisasszonynak lehetne tartani a nagvságos ur nélkül. Margit (magában): Szemtelen! béri (ugyanúgy): Szemtelen! (Előkerül egy kisasszony megáll a középen s egykedvűen tűri, hogy Sebestyén ur egymásután rakja nyakába a gallérokat.) Sebestyén nr: Itt egy drap. Ez a koczkás, dupla szin saját bélés. Ez a szürke talán ? Levenni ! Vagy ez a kétgalléros? Talán ez,-talán az, szürke kék, sárga, dupla, felvenni, levenni! Margit (Fel ihez): Tetszik magának ? Feri: Hogyne, de nem így. Margit: Hát ? Feri (furfangosan) : Ha maga van benne. Próbáld csak te. (Margit sorra próbál s Feri segédkezik neki. Sebestyén urat félretolja s igen szorgalmasán, szinte ölelve simogatja a gallérokat Margiton.) Margit (szemével rendre utasítja, komolyan) : Mit szó] ehhez ? Hogy ez a szürke, kérem ? Sebestyén ur: ötven korona. Feri (eszébe jut, hogy kilencz korona van a zsebében s ezzel nem tehet eleget a férj fizetési kötelezettségének): Mit ? Margit: Tetszik ? Feri (tűnődve): Ez, hm, ez? Margit : Igen, ez kedves. Féri (elhatározza, hogy élni fog a férji jogokkal): Ez ? Guba ! egyszerűen guba ! Margit (meglepetve): De Feri, hiszen... Sebestyén ur (elmésen): Van kérem, olcsóbb is. Szolgálhatok, kérem. Ez a kék har- mincz. Feri (megvetően): Mit, ez a rongy ? Fekete ! Sebestyén ur (szemtelenül): Hogy, kérem ? Feri (dühösen): Feketét! Ez mind színes. (Margithoz): Hát nem feketét akartál ? \ Margit: Igen, de ha nincs. Feri: Mindegy! Egy asszonynak csak fekete illik. Egy fiatal asszonynak. Sebestyén ur (mint fent): Az uraságának mindegy, azt méltóztatott.. . Feri (fejét rázva türelmetlenül): Jó, jó, de ha a feleségem feketét akart. Margit (félénken): Feri! Feri (szelíden Margithoz): Én nem is tudom, hogy mire magának ez a gallér. A kis kabát egész jó. Ez a gallér pedig, ez, ah! Sebestyén ur (magában): S ez egy férj! Szegény asszonyka! (Fenn.) Kérem, nem muszáj venni. Margit (csüggedten): Ha Feri, ha az uram nem akarja, hát majd máskor. Sebestyén ur (gúnyosan): Alázatos szolgája 1 (Magában.) Na, ez egy smuczián! Húsz pengőért : na! Margit (a boltban, könnyes szemmel): Feri, mit csinált, nem vettem gallért! Feri (elkeseredve): Úgy tettem, mint egy férj. Hát maga mondta ? (Mentegetőzve.) Különben is nem volt fekete. Szerencse, hogy ott voltam, mert még rásózták volna azt a gubát. Igazán, rásózták volna. Margit (panaszosan): De már most nincs gallér ! Feri: Vegyen egy más boltban. Itt szemközt, ni. Margit (félénken): Bejön ide is? Feri (húzódva) : Bemehetek, ami azt illeti. Margit: Jöjjön, de — tudja mit? Ne tegyen úgy, mintha az uram lenne.