Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

SZ AT M A K M K G K I KÖZLÖNY fertőző baczilusa ne jusson el hozzánk, illetve nálunk elterjedésre alkalmas meleg-ágyat ne találjon. Nem elegendő az, hogy a baj beálltá­val tudjunk védekezni, de kötelessége mind­nyájunknak betartani mindazon óvintézkedéseket és egészségügyi rendszabályokat, melyek a kolerát megelőzendők a belügyminisztérium és vármegyénk alispánja és főorvosa által ki­adattak. Különösen hangsúlyozzuk, hogy nem kell minden óvindézkedest s annak végrehajtását minden esetben a hatóságtól várunk, hanem tartsa kiki lelkiismeretbeli, fontos, elengedhe­tetlen kötelességének a vonatkozó egészség- ügyi szabályok és óvintézkedések pontos, azon­nali, sürgős betartását, mert, ha a veszedelem már beáll, nehezebb a védekezés. Továbbá igen fontos, hogy ne féljünk, fejünket ne ve­szítsük esetleges gyanús esetek alkalmával, nehogy a bajjal szemben higgadtság hiányá­ban kellőleg védekezni ne tudjunk. A hatóság intézkedéseit, egészségügyi rendszabályait pontosan tartsuk be. Nevezete­sen : A város területén a köztisztaság megerő­sítésére vonatkozó intézkedések lehető legna­gyobb szigorúsággal eszközölhessenek, mert-a belügyminiszteri körrendelet értelmében — a rendőrkapitány az elöljáróság egy tagjával és a lehetőség szerint a hatósági orvos közben- jöttével minél gyakrabban, de legalább heten­ként egyszer helyszíni vizsgálatot tart az ut- czák, vendéglők, szállodák, kávéházak, czuk- rázdák, iskolák, ovodák, gyárak, ipartelepek, műhelyek, munkás- és cselédházak és egyébb ház- és magán épületek helyiségeiben és udvaraiban a tisztaság és egészségügyi rend­szabályok megtartásának ellenőrzése végett és a tapasztalt hiányok pótlásáról, valamint az elkövetett mulasztások megtorlásáról gondos­kodik. Különös figyelem forditantó a kutakra. E végből az ivásra használt kutak fedéllel látandók cl, a merítő vedrek pedig kereszt­pánttal amely megakadályozza, hogy a vizet merítő saját edényét a vederbe meríthesse. A kút környéke feltöltendő, hogy az ellocsolt és beszennyezett viz a kútba vissza ne folylyon. Ivásra használt kutak közelében azok vizével mosni sem ruhát, sem edényt nem szabad.-A rósz vizű kutak vize a fogyasztástól haladék­talanul elzárandó. A várost átfutó utak árka kitisztitandók és ezek vizeinek állandó lefolyás biztosítandó. Addig is, mig a nagyközönség az óvin­tézkedések megtartására hirdetményi utón ha­tóságilag felhiva lesz, czélszerünek tartjuk megeliteni, hogy elsősorban fődolog a legna­gyobb tisztaság, mert a kolera csirái tenyésztő helyet találnak a szenyben és piszokban és igen könnyen belekerülnek a szervezetbe. A lakásban és házak tájékán senki ne tartson szemetet, szennyes holmit, vagy rothadó hulla­dékot. jgyelni kell különösen a trágya helyek tisztaságára. Vigyázni kell a ruházatnak, a testnek és a kéznek tisztántartására. Tanácsos, ha étkezés előtt mindenki megmossa a kezét. Gyümölcsök, nyers zöldségfélét a közönség lehetőleg ne egyék, ha eszik, akkor hámozva és lemosva Ha valaki kólikás lett, rögtön orvos­hoz kell fordulnia. Mindenkit, akit egyszerre lep meg a hányás és a hasmenés, rögtön be­kell jelenteni a hatóságnak, óvatosságból jó, ha vagy ásványvizet, vagy forralt kút vizet iszunk. A mértéktelen szeszesital ivástól tar­tózkodni tanácsos. Tejet csak felforralva igyunk, a tejfölt mellőzük. Dinnyét és salátaféléket ne együnk. Felkérjük városunk közönségét, szíves­kedjék köz- és saját érdekből a szükséges óv­intézkedéseket pontosan betartani, mert ne feledjük el e mondást: „Segíts magadon, az Isten is megsegít“. M J. Városi közgyűlés Nagykároly város képviselőtestülete í. hó 11-én délelőtt két közgyűlést is tartott. Egyi­ket Ilosvay Aladár vármegyei alispán elnöklete alatt az újonnan rendszeresített 2 adóügyi jegyzői állás betöltése czéljából, a másikat Deb- reczeni István polgármester elnökle alatt a villany-telep kibővítésének kérdésében. A választó gyűlésen természetesen szokatlan nagy számban voltak jelen a városatyák, de a köz­ügyek iránti csekély érdeklődését nagyon sok képviselőtestületi tag dokumentálta azzal, hogy a mint a választásnak vége volt, eltávoztak, nem tartván a különben fontos tárgyat arra érdemesnek, hogy egy negyedórát annak is szenteljenek. A különben simán lefolyt két gyűlésről részletes tudósításunk a következő : Ilosvay Aladár alispán, mint a választó gyűlés elnöke üdvözölte a képviselőtestület tagjait s a gyűlést, megnyitotta. Jelentette azután, hogy az adóügyi jegyzői állásokra hatan adták be pályázati kérvényü­ket, u m. : Szeleszky Sándor, Bakos Gyula, Preisz Miklós, Unger Kornél, Szabó Sándor és még egy pályázó, utóbbinak kérvényét azon­ban nem lehetetett figyelembe venni, amennyi­ben még nem érte el a törvényben előirt nagykorúságot. A választási eljárás megindittatván, bizalmi férfiakul kijelöltettek : Csőkör Ferencz, Kauf­mann Jakab, Kun István, Mercs Imre és Sza- lay Bálint, akik egyszersmind jegyzőkönyv hi­telesítésre is felkérettek. A szavazatszedő küldöttség tagjaiul meg­választattak : elnökül Csipkés András, tagokul: Schusterits Ferencz és Fürth Ferencz jegyzőül Néma Gusztáv. A kijelölő választmányba a közgyűlés által beválasztattak: Rooz .Sámuel és Strohmájer Ferencz, az alispán részéről pedig kineveztet­tek : Debrecz<jni István és dr. Adler Adolf. A kijelő bizottság visszavonulván, rövid idő múlva ismét megjelent a közgyűlésen, melyet elnök újból megnyitva jelentette, hogy a hat pályázó közül ötöt, és pedig Szeleszky Sándort, Bakos Gyulát, Preisz Miklóst, Unger Kornélt és Szabó Sándort jelölte, a hatodik pályázó kérvénye kiskorúság miatt figyelembe vehető nem volt. Az egyik adóügyi jegyzői állásra a kandi­dáló bizottság a következő pályázókat jelölte: Bakos Gyula, Szeleszky Sándor, Unger Kornél. A kijelölés után Bakos Gyula nevét han­goztatták a jelenvoltak, mire elnök Bakost közfelkiáltással megválasztottnak jelentette ki. A második jegyzői állásra jelöltettek : Preisz Miklós, Szabó Sándor, Unger Kornél és Szeleszkv Sándor. A közgyűlés ezen állásra Preisz Miklóst közfelkiáltással megválasztotta, melynek meg­történt e u'án a megválasztottak letették hiva­talos esküjüket. Az uj tisztviselőkhöz Debre- czeni István intézett rövid meleg hangú beszédet. A polgármester elnöklete alatt megtartott rendkívüli közgyűlésen a városi villamos-telep gépháza megnagyobbitásának kérdése tárgyal­Zina hadnagy már valószínűleg kívülről tudta ezt az Írást, anyiszor elolvasta. S mentül tovább gondolkozott, annál világosabban látta, hogy anélkül a gyermekleány nélkül, aki irta, nem élhet. Jól tudja, hogy ő mostanáig nem volt valami tulvilági angyal. Dehogy. Éppúgy leszakította az útjába hajló virágokat, mint akárki más. De mióta azokba a félig gyermek szemekbe nézett s mióta azok először néztek rá oly hívőn, olyan nyílt rajongással, azóta megváltozott. Úgy érezte magát, mint az első áldozáskor. Világosan emlékezett rá, hogy kö- nyek szöktek szemébe és áhitatosan csókolta meg a Vanna kacsóját, mint akkor a tisztelendő ur kezét... És most vége, vége! De nem, nem fog­nak rajta győzedelmeskedni. Visszaüt azokra, akik őt ököllel vágták szivén. Visszaüt úgy, hogy azok örökké jajgatni fognak, mig élnek. Ha az övé nem lesz, akkor a másé sem lesz ... Vagy nem igy: ha becsületes utón nem adják neki, elveszi magának úgy, ahogy lehet. De bírni fogja, bírni minden áron ... Mikor ideért gondolataiban fölugrott he­lyéről. Végigjárta a szobát, az ajtótól az abla­kig, meg vissza. Aztán leboruh az asztalra és annyi könyet hullatott arra a levélre, mint ahány betű volt rajta. Régen nem sirt Zina hadnagy. Tán nem is sirt kicsi gyereksége óta, legalább nem em­lékszik rá. S mégis olyan jól tudott sírni, mint egy valóságos asszony------------------------------­Ha lkan kinyílt az ajtó. És bejött Vanna. Egy perczig tétován állt, szégyenlősen, zavar­tan. De csak egy perczig. Aztán úgy tett, ahogy a szive diktálta. Ráborult Zinára. — Te is, te is! Zina első pillanatban na­gyon szégyelte könyeit, de aztán csak odazárta a karjába azt a csupa szerelem édes lányt és nem tudott egyebet szólni, csak ezt ismétel­gette : — Eljöttél, eljöttél.. ? — Eljöttem és nem is megyek el többet soha. Nem akarok tovább élni. Meghalunk Zi- nikém. Ugy-e meghalunk. Nem akarok tovább élni... Nem is bírom neked elmondani. A papa megütött. Nézd, ha nem hiszed nekem, itt, most is kék a helye. Fölhúzta hófehér karján a bő ujjat és ott égett egy sötét, kékes piros folt. Zina a szivéhez vonta. Miattam csak miattam szenvedsz. En va­gyok a te átkod. Ennek a te gyönyörűséges, fiatal életednek átka... Bár tehetném, hogy úgy elfelejts mintha sohasem látttál volna.. . — Ne szólj ., . Szeretlek és meg is fogunk halni. Ugy-e meg. Többet nem bánthat senki . . Egymás mellett, boldogan ... Átöleljük egymást és úgy egymás keblén... Zinikém, ha szeretsz, akkor meghalunk együtt ... Ugy-e meg? .. — Meg szerelmem; meg üdvösségem. Legjobb lesz igy. .. Igazad van ... Meg kell halnunk. Ez lesz a boldogságunk ... Készül­jünk^^ _________________________________ Le ült Zina hadnagy, térdre ültette Vannát, aztán írtak Mindketten. Egy betű, egy csók .. . Végre mégis elkészültek. — Most pedig itt egy pohár. A nagy mu­tató, most a tizenegyen van, mikor a tizenket­tőre ér, abban a szempillantásban mondd ki a nevem és idd meg, ami a pohárban van. Abban a perczben én is, meg halok. Nézd, összeigazi- tom a két órát. És most pá, pá! — Hát hová mégy ? — Ki az előszobába Nen akarlak rémí­teni, sem ezt a te hófehér köntösöd, lelked be- vérezni. Pá ! Pá ! — Pá! Zinikém, csak téged, csak téged ... Találkozunk ... Abban a szempillantásban, mikor a mu­tató a tizenkettő felé suhant, a halálos csönd­ben eldördült a lövés és Vannának száján volt a pohár. Ödakünn égy zuhanás, odabenn pedig a pamlagra roskadt Vanna és kezéből kiesett az üres pohár. . . A zajra berohantak az emberek. Zina had­nagy melléből patakzott a vér, mellette egy kis czédula. Ajka félig nyitva, mintha még mindig egy édes nevet susogna... Benn pedig ájultan találták Vannát. Mi­kor magához tért, nem tudta elhinni, hogy él. Csak mikor a véres czédulát elolvasta: „Jobban szeretlek, semhogy magammal vigyelek a halálba. A pohárban viz, volt. Hisz teeiőtted még egy egész élet áll. És az élet szép. Ezt a halállal kezet fogva, mondom neked. Isten hozzád ! “ legrégibb jóhirnevü saját készitményü czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-tér. gfígSffilS"" Q P T P I I I ISTA Női-és férfi saját késztiésü czipőkben és a legtar- ^ t U I “ ■ w ■ “ tósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.

Next

/
Thumbnails
Contents