Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
SZATMARMEGVEI KÖZLÖNY Veszedelem előtt. A Magyarországot környező, vele legközelebbről szomszédos államokban az automobilok korszakát is megszégyenítő gyorsasággal rohan vidékről-vidékre faluról-falura és emberről-emberre az emberiség leggyilkosabb járványa, évszázadok óta fekete réme, a kolera. Szomszédos államokban tizezerszámra szedi áldozatait a szabad szemmel észre sem vehe'ő ellenség, melynek milliárdnyi hadseregét minden egyes áldozata a baczilusok millióival gyarapítja. Ereje leküzdhetetlen és ahova csak beteszi lábát az újonnan domboruló sirok tízezrei hirdetik az emberiség gyöngeségét a kór pusztító erejével szemben. E perczekben, mikor még csak messze vidékek lakosainak pusztulása remegted meg sziveinket, első feladata mindekinek tudatára ébredni annak, hogy a gyilkos epidémia elől csak jó előre megkezdett óáintézkedésekkel lehet menekülni, vele megküzdeni azonban nem. Ez a tudat és az átélt kolerajárványok borzalmainak emléke kell hogy áthasson mindannyiunkat ma, amikor hála az Isten kegyelmének, még van időnk a védekezésre, de semmi sem bizonyítja jobban, hogy a védekezés tekintetében is már a 12-ik órában tartónk, mint az, hogy már is minden pillanatban remegve várjuk a járvány közeledtének hírét. Különösen nekünk, kisvárosi embereknek kell minél előbb az önvédelemre gondolunk, mert hiszen nem rendelkezünk azokkal a modern hygieniai berendezésekkel és azzal a nagy hatósági apparátussal, melyekre a járvány in- tentivitásának meggátlására szükségün volna. A mi hatóságainknak már most kötelességük, az élelmi szerek vizsgálatánál az elképzelhető legnagyobb szigorral eljárni, kötelességünk gondoskodni, hogy első sorban is a gyógyszertárakban a normálist többszörös mennyiségben meghaladó fertőtlenítő szer álljon rendelkezésre. Mészkereskedők nagy mennyiségű anyag sürgős beszerzésére utasitandók sőt nagy meny- nyiségü mész beszerzése kötelessége magának a városi hatóságnak is, mert ha a mitől Isten őrizzen a járvány hozzánk is eljutna, úgy egyrészt a kereskedőknél meglevő részletek bizonyulnának kevésnek, másrészt pedig a szegényebb néposztálynak ingyen mésszel való ellátása úgyis a város saját jólfelfogott érdekében fevő kötelesége volna. Ha nem lesz rá szükség 24 óra alatt könnyen lehzt azt értékesíteni. A rendőrség utasítandó volna köztisztasági szabályok, kérlelhetetlen szigorral való betartatására. A szemétgödrök és a baczilusok más hasonló melegágyai már most hatósági ellenőrzés alá veendők és olyan helyesen hol már most közegészségére veszélyes állapotok találtatnának a fertétlenitő eljárás minden további késedelem nélkül megkezdendő volna. És különösen reá akarunk mutatni arra a körülményre, amely körülmény épen városunk illetékes hatóságait a legkörültekintőbb eljárásra kötelezik. Igaz ugyan, hogy a kérdés a lehető legkényesebb, mert hiszen legféltetteb kincsünk, vallási érzületünk kérdésébe vág, de amikor ezer és ezer ember egészségéről van szó, ezzel szemben minden egyébb indoknak el kell törpülnie. Augusztus végén, de legfőké- pen szeptember első napjaiban ezer és ezer ember vonul városunkon keresztül vallási érzelmeinek hódolandó, a Mária-pócsi búcsúra. Száz és száz falu lakossága érinti ekkor Nagykároly városát és ha járvány valahol felüti fejét úgy az feltétlenül hozzánk is be lesz hurczolva. Ha tehát ezen idő alatt bárhol is Magyaroszágon a kolerának még csak gyanúja is felütné fejét, úgy a belügyminiszternek e tárgyban már kiadott rendelete értelmében nemcsak a városok és egyébb gyülekezések volnának betiltandók, de a rendelkezésre álló minden hatósági kényszereszközzel meg lesz akadályozandók, a búcsúra menő vagy onnan jövő tömegek városunkon való átvonulása. Ennek az intézkedésnek logikai helyességéhez azt hisszük szó sem férhet. A kit vallási meggyőződése, mely vallási meggyőződésnek feltétlenül tisztelői közzé magunkat első sorban számítjuk, a búcsún való jelenlétre ösztönöz e kritikus időkben is, — ám kövesse szive sugallatát, de nekünk óvnunk kell magunkat tömegeknek járványok idején való veszedelmes voltától. És tűnjék fel bár jelen czikkünk bármily színben, legyen az kicsinyességből eredő, mi kötelességünknek vélünk eleget tenni városunk közönségével szemben akkor, amikor a fenyegető veszedelem moggátlása, vagy lehetőleges enyhítése czéljából már most felszólalunk a szükséges intézkedések megtétele érdekében. HÍREK. — Legfelsőbb kézirat. A belügyminiszter az alanti legfelsőbb királyi kézirat Soha sem beszéltünk még együtt és mégis vondzódtunk egymáshoz, mintha közös sors kötötte volna össze lelkeinket. így is volt, mert hiszen az asszonyok bánata majdnem mindig egyforma meg nem értett vágy, reménytelen elhagyatottság. Az asszony leült, ruhája lágyan tapadt karcsú testére, olyan volt, mint egy najád, mely kibújik a partra s a napon melegszik. Sokszor láttam már, de azért mégis, hogy igy egyedül volt velem, mintha zavarban lettem volna, nem tudtam szólni, s ő finom leikével megérezve ezt, dallamos hangján lágyan kérdezte Ön magyar?“ Aztán álmodozva tette hozzá: „én is voltam Magyarországban egyszer régen ..— látszott rajta, hogy nem beszélgetni akar, csak a maga gondolatait nyilvánítja hangosan. És én ebből kitaláltam a magam emberismeretével, keserves élettapasztalatával, hogy az asszony nagyon szerethette az én aranykalászos, délibábos házamat, pedig talán nem is látott belőle semmit, s csak azt a két szemet nézte, mely ott vált végzetévé, mely talán már azóta másnak ragyog. —- Alkonyodott. A leáldozó nap vöröses sugarai vissza tükröződtek az asszony szemébe s ő felállva, egy csudaszép mozdulattal kezét nyujta felém. Egyszerre úgy éreztem, hogy sohasem fogom többé látni, megragadtam finom, hosszú ujjait s csak perczek múlva engedtem el újra. Lassan ringó léptekkel ment vissza s én vártam, magam sem tudom miért vártam, hogy legalább egyszer vissza nézzen. Nem tette. Este a hajó uj vendégeket hozott. Filig- rám kicsi asszonykát s egy komoly magas férfit, kin — én úgy gondoltam — pompásan állott volna a mi fényes nemzeti viseletűnk, a disz- magyar. Nászutasok lehettek s az asszony alázatos megadással simult párjához, kinek gyöngédségéhez valami fanyar mellékiz keveredett, mintha nem szerette volna igazán, mintha várt volna valakit, az ő szemében is az a türelmetlen láng lobogott, a mit én még csak a fehér asszonyéban láttam. A table d’ hotenál melléjük kerültem. Magyarok voltak s én csendes gjAszszal szivemben sirattam a békés szép napokat, mert tudtam, hogy nyugalmas egyedüllétemnek immár vége. Kedvetlenül hallgattam csinos honfitársnőm csacsogását, mikor belépett nesztelen lenge járásával, tapadó fehér ruhájában a szomorú arczu asszony. Egy pillanatra megállóit... A férfi arc-zában vér futott föl, s meghajtva felső testét köszönt az asszonynak. Annak halvány arcza egy árnyalattal színtelenebb lett, aztán szokott halk modorában, mint jött kiment. Másnap a fehér asszony elutazott..! közzététele végett kereste meg vármegyénk alispánját: Kedves Gróf Khuen Héderváry ! Születésem nyolezvanadik évfordulója alkalmából országaim minden részéből számtalan szerencsekivánatot és hü ragaszkodás bizonyítékát vettem, a melyek ösz- szes népeimért egyformán melegen dobogó szivemet mélyen meghatván, igaz örömmel töltöttek el és a melyekből újabb erőt merítettem a jövőre is. Hosszú életem alatt az Égtől nyújtott oltalom és támogatásért mélyen érzett hálámmal íorró imáim szállnak lel a Mindenhatóhoz, hogy államaim összes lakossága javának szentelt működésemtől a jövőben sem vonja meg szent áldását. Mindenkinek, a ki e napokban rólam szeretettel megemlékezett, szivem mélyéből mondok köszönetét és megbízom Önt, hogy ezt közhírré tegye. Kelt Bad- Ischlben, 1910. augusztus hó 21 én. Fe- rencz József, s. k. Gróf Khuen Héderváry Károly, s. k. — Katonai kinevezés. A király Bornemisz- sza Sándor honvédakadémikust f. évi szeptem- tember 1-től számítandó ranggal a m. kir. lovasság állományában hadnagygyá nevezte ki és szolgálattételre a szegedi 3-ik honvéd lovasezred állományában Aradra osztatott be. — Kinevezés. Vármegyénk főispánja Schroll Béla okleveles jegyzőt a szakállasfalvai anyakönyvi kerületbe teljes hatáskörű anyakönyvvezető helyetessé kinevezte. —2 Pénztárvizsgálat. Debreczeni István polgármester e hónapban küldöttség közben- jöttével megvizsgálta városi hatóság kezelésében lévő pénztárakat és azokat teljesen rendben találta. — Kinevezés. A király Papp Kálmán nagykárolyi pénzügy igazgatósági titkárt helybeli alkalmazása helyén pénzügyi tanácsossá nevezte ki. — Uj zászlósok. Az aug. 18-án kiadott rendeleti közlöny7 szerint a szatmári 12-ik honvéd gyalog-ezredhez zászlósokká kineveztettek: Jánoss Zoltán, Erdélyi Rezső és Budaházy Mihály hadapród-iskolát végzett növendékek. — Esküvő. Dr. Horthy István Jenő ilosvai kir. közjegyző f. hó 22-én esküdött örök hűséget Póchy Ilonának Péchy László műszaki tanácsos és neje szül. Rottmann Mária leányának. Tanuk voltak : Butykai Ferencz földbirtokos Mezőkazsonyból és dr. Rottmann Elemér Budapestről. — Dr. Melinda László helybeli ügyvéd f. hó 24-én esküdött örök hűséget Weinberger Ferencz és neje Kaufmann Regina leányának Erzsikének. Tanuk voltak Kaufmann Jenő bankigazgató és Weisz Jakab nagykereskedő. Mindkét esküvőn fényes közönség jelent meg. — Eljegyzés Dr. Fuchs Jenő Mátészalkai ügyvéd, vármegyei tb. t. ügyész és megyebizottsági tag a napokban jegyet váltott Grosz- mann Adolf porcsalmai nagybirtokos leányával Sárikával. — Görgey Dezső városunkba ákosi gyógyszerész eljegyezte Bugyis Andor szarvasi gyógyszertár tulajdonos leányát Babikát. — Lelkészi jubileum. Nagy Károly érden- gelegi ref. lelkész a napokban ünnepelte lelkészi működésének 50 éves évfordulóját. A jubileum alkalmával ünnepi istentisztelet volt, amelyen a messzi vidékről is sokan megjelentek, hogy a köztiszteletben és közszeretetben álló agg lelkipásztort üdvözöljék. Több küldöttség is tisztelget a jubilánsnál, melyeknek fogadása után gazdag lakoma volt a jubiláns házánál, hol több pohárköszöntőben ünnepelték a 78 éves házigazdát. — Népünnepély. A helybeli dalegyesület által Szent István napján a Lövöldében rendezett népünnepély az előző évek sikerét felülmúlt eredménnyel örvendeztette meg a dalegyesületet. A készített összes beléptijegyek csaknemmind elfogytak és az ünnepség látvá- nyosságai is mind fényesen sikerültek. Egyedül lapittatott: 1902. Alapittatott: 1902. Ruhát lesi - vcM tisztit Met Sámuel Hihirolg, Itai-otzza t. szí.
