Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-14 / 33. szám
Nagykároly, 1910. augusztus 14. 33. szám. XXXVI. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széohenyi-u. 4. sz. NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR ANTAL ISTVÁN-------: Megjelenik minden vasárnap. ~ EL ŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 f. Megyei községek, egyházak éa iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. .Nyilttér“ sora 40 Öllé r Marostorda. Messze tőlünk, közel már az ország határához, hol a . magyarság ellenségek közé beékelten küzd létéért és jogáért, lenn a székelyek földének hatarán pihenni hagyják a vármegye urai nyárára az erdő vadját, de mert a kiméleti idő alatt is kell valamivel tölteni az időt, hát egymás ellen egy kis embervadászatot rendeznek Mi, akik a távolról csak a hir szárnyain keresztül szemlélhetjük a lenn történő dolgaikat, teljes és alapos fogalmat az ott történtekről magunknak nem alkothatunk, mert hiszen az egyes hírforrások egyéni véleménye tükröződik vissza a különféle hirek tömegében. Egyet azonban innen is jól látunk azt t. i., hogy egy vármegyében megakadt a munka, megakadt a közigazgatás biztosságot igénylő menete és egy ember létéből, vagy nem létéből olyan kérdést tudtak felfújni, ami feldúlta hosszú időre nemcsak egy vármegyének, hanem egy egész vidéknek a nyugalmát és melyből nagy hangon kormánybuktató es egy országnak békéjét és nyugodt munkáját veszélyeztető harcz bekövetkeztét igyekeznek megjósolni. Látjuk azt, hogy a politikai viszonyok fordultával még mindig a fórumra kívánkozik az a párt, melynek vezető szerepét megdöntötte a nemzet szava és látjuk azt, hogy kicsiben odalenn akarják megcsinálni azt, aminek itt fenn való megkísérlését is abba hagyták, t. i. az obstuctiot. Látjuk azt, hogy a pártszenvedélyek elhagyják a szokásos .medrüket és elvek harcza helyett a személyek harcza dúl ismét nem elvek mellett, vagy ellen, hanem személyek mellett és ellen. És nem kutatva e perczben azt, hogy kinek van igaza, el kell Ítélnünk a maros- tordai ellenzék harczát csak azért, mert bevallott czelja az, hogy egy ember ellen, tehát személy ellen küzd és a megindított harcznak az az egy ember a kitűzött czél és végpontja. És ebben az emberben ma már nem egy elv, vagy irány megtestesítőjét üldözik, hanem az embert a maga rideg valóságában. Üldözik az embert, mint a casinó tagját, kinek becsületét egyik ember igy, a másik úgy fogja fel és akinek mindenképpen pusztulnia kell. Szóval a maga teljes kegyetlenségében dúl, tombol az embervadászat, amelyben senki sem sebesülhet meg, amelyben a vadászat szenvedélyének csak egy ember eshetik áldozatul, az üldözött. Rég letűnt politika* korszakok rémének hangoztatása, melynek legexponáltabb embereit maga a koalitió tette kenyérbe, idejét múlta dolog azok részéről, kik annak a fátyolt szövő koalitiónak tagjai voltak. Egy emberben keresni és látni egy egész korszak bűnét, nem korunk liberális felfogásának megfelelő dolog, nem főleg akkor, mikor azok közül a kikiabált darabontok közül sokat nagyon sokat hagynak büntetlenül futni még pedig úgy, hogy az a befutott pálya nem visszafelé, de előre vezetett. Most pedig itt van egy férfi, ki teljes erejével és pártja egesz hevével védi magát a darabontizmus vádja alól és egy egész párt támogatása mellett akarja teljesíteni hazafias kötelességeit, akkor annak a férfiúnak el kell hinnünk azt, hogy ő nem akar a darabont szinben feltűnni és el kell hinnünk azt, hogy nem is volt az soha. Méltányoljuk a marostordai ellenzék harczát a darabontnak hitt ember ellen, de nem tarthatunk lépést azon az utón, mely vád alól magát tisztázott embert nem akarja engedni az ő megillető helyre lépni csak azért, mert az ő nézete szerint nem oda való. Emberek létjogosultsága felett nem politikai pártok vannak hivatva Ítéletet mondani. Ha respektálják azt a többségi pártot, mely főispán mellett rendületlenül kitart, akkor támadásaikat más téren kell megkísérelniük és nem ezen az utón , ha e párt nem darabont, akkor vezére sem az. Ennek a harcznak egy megye-, egy ország nyugalma. és békéje érdekében be kell fejeződnie. Ha kell erőszakkal, ha nem lehet békés eszközökkel. A személyes harcznak el kell némulnia. TÁR CZ A. Miért. Néha, fiam, lia megered szavad, Mint egy kis vércse köröttem keringsz S kérdéseidnek, mikkel rám lecsapsz, Regeltől-estig vóge-hossza nincs. Miért ? Miért ? — hangzik fel szüntelen A csengő szó kaczagó ajkadon — S én megriadva, titkos félelemmel, Szótalan hallgatom ... Ah, mit feleljek ? Mért ragyog a nap ? A rózsa mért hullatja levelét? Miért van a földön koldus, nyomorék ? Mi a halál? Van földöntúli lét? Mint megannyi csufolódó talány Gúnyosan nevet kérdésed felém — És megriadva tűnődöm azon, Hogy mit feleljek én ? .. . Oh, mit feleljek, én édes fiam ? Parányi lelked mág oly gondtalan, Még tudsz kaczagni s gyermeki szivednek Még halk, pihegő, édes álma van. _______ Oh mit feleljek? Annyi a titok, Amit a lélek soha meg nem ért — És engem is, oh, hányszor elgyötör A nagykérdés: miért?... Pakots József. Borisról. Irta: Sámuel Izsó. A feketehaju, pirosképii Borisnak egy este, mikor felolvasta a negyedik osztály jó bizonyítványát, azt mondta édes anyja: — Hétfőn pedig kimégy a gyárszőlőbe dologra. Legalább keresel mán te is valamit, meg nem nősz tovább ilyen tudatlanul. Boris idáig az iskolába járt. Szorgalmasan rótta a betűket és ócska, rongyos könyvekből megtanult sok szirtes történetet. Boris szeretett iskolába járni és különösen izgatta, hogy szépruhás lánykákkal, leendő- kisasszonyokkal ülhet egy sorban. Az eszes kis parasztleány, ahol csak tehette, segített a társainak. Dolgozott a feladványukon és sokszor csak azért tanult, hogy súghasson nekik. Nagynéha, bátorságok napján, hangosan a tanitó ur előtt is kijavított egyet-mást, de ilyenkor mindig erősen dobogott a szive és ha leült, szégyenlősen húzta maga alá mezítelen vagy czipőkbe bujtatott, barna lábait. Az udvaron sokat szaladgált Boris. Erős melle legtovább bírta a futkosást. Sokszor az ölébe vagy a hátára kapott egy-egy lánykát, makranezosan futott vele, toporzékolt, tánczolt; olyan volt, mint egy szilaj csikó, amelyet először lovagolnak. Általában babonás erővel élt benne a hit, hogy mert az anyja is az úri nép körül foglalatoskodik : neki is pesztrálni, babusgatni kell az úri leánykákat. Ha egy-egy hajszálat vagy valami felcsapódott szennyet vett észre a ruhájukon, mindjárt puczolta, takarította őket. Beczézően simogatta szépséges ruhájukat és mindig gondosan fésült hajukat egyre igazgatta. A leendő kisasszonyok ezért az iskolán belül játszottak, barátkoztak a kis parasztleánnyal; néha még az uzsonnájukból is megkínálták. A kis Józuska látogatása után pedig törött játékmaradványokat hordhatott haza Boris. Ezeket aztán éjjelre maga mellé vette és álmaiban játékos fantáziával egészítette ki valamennyit _________________________________ leg régibb jóhirnevü saját készitményü czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-utcza PÓT SPECIALISTA Nöi-és férfi saját készítésű czipökben és a legtartósabb vízhatlan vadászcsizmákban. Estélyi és séta czipők, valamint pávizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.
