Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-07 / 32. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY nak, melyekben megvan a polgárok együttérzésének, összetartásának hatalmas ereje, meg van az összes állampolgárok létét biztosító jogegyenlőség. Mert amint az a tudat verhet a lakosok millióinak szivében gyökeret, hogy az az ország csak egyeseké, egyes kiváltságosaké, hogy a vagyon csak a többit használja ki és hogy egy rend — mint Spanyolországban a papi — csak él, de nem éltet másokat és első sorban az országot, úgy annak az országnak vagy tönkre kell mennie, vagy megál- lani a lejtőn és szakítva a múlttal egy radikális megoldással változtatni a dolgok mikéntjén. És boldog az az ország, amelyik még idejekorán öntudatra ébred. Ne nézzünk és lássunk tehát a spanyol nemzet önfenntartási ösztöne okozta forradalmában és a Vatikánnal való küzdelmében vallás elleni harczot, csak önfentartási küzdelmet, mely elsősorban az emberi, másodsorban az állampolgári jogegyenlőség télé tör és amely küzdelmekben mindenkor segítette a küzdő honfiakat a népek Istene. A régi nóta. Egy pár nap múlva a régi mederbe jut vissza az ország. A milliárdnyi kárt és veszteséget okozó ex-lex remélhetőleg hosszú időre ismét politikai lomtárba kerül, minden visszatér a maga rendes kerékvágásába és megkezdődhetik szerte az országban a rég óhajtott békés munka. A képviselőházi szünet gyorsan el fog múlni és az őszei nagy alkotások korszaka következik majd reánk. Korszakot alkotó munkálatok várnak az ujult erővel összeülő parlamentre, mely munkacsoportban elsőhelyet foglal el, a mi fülünkben egy régóta csengő nóta hangjait felelevenítő alkotás, a polgári perrendtartás reformja. Az a reform, melyhez köztu domás szerint már évek óta fűződik a nagykárolyi törvényszék fölállításának lehetősége. Nemrégiben részletesen irtunk már e kér kérdésről és annak összes mellékkörülményeiről. De ennek daczára úgy vagyunk vele, mint á czigány, aki mégis minden mulatás alkalmával ha csak teheti a saját nótájára gyújt rá. Mi is minden alkalommal kezünkbe vesszük a tollat és elfujjuk a mi régi, kedvencz nótánkat a nagy károlyi törvényszék felállításáról szóló eléggé szomorú melódiá'ju nemzeti dalt. De úgy látszik, hogy ez a nóta csak minket lelkesít és mig mi huzzuk, addig mi is úgy járunk, mint a már említett czigány, hogy magára hagyják a kedvencz nótával. Nem csodáljuk, ha sok mindennek nincs nálunk hive'és zászlóvivője, de hogy amidőn egy város létkérdéséről van szó, akkor is ilyen indolentiá- val viseltessenek az emberek, azt elképzelni is merészségnek hittük volna, mig csak a tények meg nem győztek bennünket ennek szó-, moru valóságáról. Pedig most volna itt az ideje annak a küldöttség járásnak, amely már két évvel ezelőtt megköszönte azt az indóházat, melynek építéséről most kezdenek főispánunk interven- tiójára komolyan gondolkozni illetékes helyen. Most menjen az a küldöttség es kérje megja kormány elnökét és igazságügyminiszterét egy város jogos igényeinek támogatására. Most üljön üssze a képviselőtestület egy rendkívüli közgyűlésre és induljon el lehetőleg a város egész képviselete ennek a gyűlésnek haiározata alapján küldöttségjárásra. Ha valamikor, úgy most lehet reményünk, hogy valamiképpen mégis czélhoz jutunk. Most ismét aktuálisnak tartjuk feleleveníteni a régi latin közmondást, mely szerint ,,Videant consules, ne respublica detriment! capiat !*' Látjuk, tudjuk, hogy seny- ved, gyengül és szegényedik e város és annak polgársága. Igyekezzünk segíteni, amivel és amikor lehet, amig nem késő! Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 11-én d. e. 10 és fél órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat 192 elre- ferálásra kerülő ügyet sorol fel, ezek közt fontosabb és nagyobb érdeklődést keltő ügyek a következők : Tolnavármegye-közönségének megkeresése O császári és apostoli királyi Felsége I. Ferencz József 80-dik születési évfordulója tárgyában. — Udvarhely vármegye közönségének átirata az állami tisztviselők vasárnapi munkaszünete tárgyában kelt határozata támogatása iránt. — Obholczer Gyula, mint a „Nagykárolyl Zene- mükedvelők Egyesülete“ elnökének 500 korona segély iránti kérelme. — Kereskedelemügyi miniszter leirata a Kisvárdától -Érmihályfalváig, illetve Nagykárolyig vezetendő h. é. vasút előmunkálati engedélyének meghosszabbítása tárgyában. — A krassószörényvármegyei árvízkárosultak segélyezése tárgyában határozathozatal. — Kapnikbánya község képviselőtestületének a munkások megadóztatása tárgyában hozott határozata. — Vármegyei jegyzői és körjegyzői nyugdijválasztmány javaslata a vármegyei jegyzői nyugdijszabályrendelet módosítása iránt. — A Magyar Országos Tüzoltószövetség átirata a tűzrendészed törvény megalkotása ügyében. — Somogyvármegye közönségének a kórházi orvosok és tisztviselőd érdekében kelt átirata. — Vármegyei tüzoltószövetség segélyezés iránti kérvénye. Az állandó választmány ülése. Szatmárvármegye állandó választmánya folyó hó 10-én ülést tart. A sorozások Szatmármegyében, Miután az ujonczjavaslatok megszavazása későbbi időre húzódott el. amint azt eredetileg tervezték, a még junius havában Szatmárme- gyére vonatkozólag megállapított es leközölt sorozási tervezet lényeges változást szenvedett. Az újabban megállapított és az az illetékes katonai hatóságok által jóváhagyott sorozási tervek hétfőn érkeztek meg a vármegyéhez. E szerint Szatmármegyében a soroztok augusztus 9-én kezdődnek és szeptember 26-ig tartanak. A sorozásokat a következő sorrendben tartják meg: Az avasi járásban augusztus 9, 10 és 11-én. A fehérgvarmati járásban augusztus 13, 16, 17 és 19-én. A csengeri járásban augusztus 22, 23 és 24 én. A mátészalkai járásban augusztus 26, 27, 29, 30 és 31-ém Felsőbánya városában szeptember 2-án. Nagybánya varosában szept. 5 és 6-án. A nagybányai járásban szeptember 7, 9, 10 és 12-en. — Hogy van a néni ? — Nemrég az őrnagynénál volt kisegíteni. Egy rubelt adtak neki. — Igen . . . Vigyázz, nehogy megvágj. Jaj, jaj. Ez fáj. te. Hiszen te téped a hajamat. — Nem tesz semmit. A mi mesterségünknél ez már nem megy máskép. Hát az Anna Erastowna hogy van? — A leányom ? Jól 1 Sok a dolga. Szerdán múlt egy hete, hogy jegyet váltott a Sejkinnel. Miért nem jöttél el te is ? Az olló-csattogás egyszerre megszűnik. Mokar Kuzmicsnak leharíyatlik a karja és ijedten kérdezi ? — Ki váltott jegyet ? — Az Anna. — Az Anna ? Kivel ? —- Prokop Sejkinnel. A nénje a Blatous- tenska-utczában gazdasszony. Nagyon derék asszony. Örülünk is mindnyájan, hála legyen a jó Istennek. Egy hét múlva meg lesz a lakodalom is. Gyere el te is, csinálunk majd egy jó kis estét. — H >gy-hogy Erast Ivanics ? — kérdi Mokár Kuzmics, halványan és csudálkozva vo- nogarta a vállát. — Hát hogy lehet az ? Anna Erastowna . . . hisz én . . . szeretem őt . . . nekem tisztességes szándékaim voltak.. . . hogy történhetett az ? — Hát csak úgy, hogy megkérték. A fiú nagyon derék jóravaló ember. Mokar Kuzmicsnak hideg verejték ül a homlokára. Leteszi az ollót az asztalra és dörzsölni kezdi az orrát. — Nekem tisztességes szándékom volt . . . Ez lehetetlenség. Erast Ivanics ! Én ... én szerelmes vagyok belé és a szivemet odatettem a lábai elé. A néni is nekem Ígérte már. Mint az az apámat tisztellek téged ... Es mindig ingyen nyírlak téged. Mindig kéregettél tőlem kölcsön és az apám halálakor is elvitted a díványt meg tiz rubelt, amivel még most is tartozol. Tudsz még róla ? — Hát hogyne tudnék róla. Igenis. —■ Dehát mond csak Mokar, micsoda vőlegény lennél te ? Pénzed nincs, nem is tanultál semmit, ez a buta mesterség . . . — Hát Sejk innék van vagyona ? — Sejkin tagja a munkások szövetkezetének. Másfél ezer rubel kaucziót kellett neki letenni, így áll a bál, öcsikém! Mondj csak amit akarsz, de ami megtörtént, az megtörtént! Te már nem másíthatsz semmit a dolgon, Makaruska ! Keress magadnak más menyasszonyt . . . Azért nem szakad ki a világ feneke! Dehát nyírjál tovább! Miért álsz ? Mokár Kuzmics hallgat és mozdulatlanul állva marad, majd kiveszi a zsebkendőjét és elkezd sírni. — Ugyan menj már, te bolond fiú, — vigasztalja Érast Ivanics ... — Ugyan hallgas már, Úgy bőgsz itt mint egy vén asszony. Gyere, fejezd be a munkádat, aztán marad időd elég a sírásra. Vedd elő az ollódat ! — Mokar Kuzmics a kezébe veszi, percze- kig érzéketlenül bámul rá, majd hirtelen vissza ejti az asztalra. Kezei remegnek. — Nem tudok most, képtelen vagyok, nincs erőm hozzá! Jaj nekem szerecsétlennek ! Ő is milyen sajnálatraméltó, szegény! Mi szerettük egymást. Mi szerelmet esküdtünk egymásnak és most szívtelen emberek elválasztanak bennünket egymástól, Távozz Erast Ivawcs! Rád se tudok nézni többé. — Hát akkor eljövök, majd holnap, Moka- ruska. Akkor majd megnyirsz ogészen. — Nyugodj csak mag, holnap reggel korán itt leszek. — JÓ! Erast Ivanics félig meg van nyírva és egy fegyenezhez hasonlatos. Nagyon fura lesz, ha igy emberek közé megy. de hát mit tegyen ? Becsavarta fejét és nyakát a shawl-ba és elkotródik. Mikor Kuzmics egyedül marad, lehanyatlik egy székbe és csöndesen sirdogál magában. Másnap reggel, jó korán újra megjelenik Erast Ivanics. — Mit akarsz? kérdi tőle Mokar Kuzmics hidegen. — Kedves Mokaius, nyírj meg most már egészen. A fél fejem még hajas. — Fizess előbb ! Pólyára nem dolgozom. Erast Ivanics szót sem szólt, elmegy, A fél feje kopaszra van nyírva, a másik fele tele hajjal. Da mert egész fölösleges pénzpocsékolásnak tartja, hogy hajnyirásért még pénzt is adjon, inkább meg akarja várni, mig a feje megnyirt felén is kinő a haja. Ilyen fejjel volt a lánya lakodalmán is. Haräsz Pál legrégibb jóhimevü saját készitményü czipőraktára Nagykároly, Széchenyi-utcza. /fiagáBB** C D r P I A I I C T A Nöi-és férfi saját készítésű czipökben és a legtar- ^ r L U I H i— I 9 | n tósabb víz ha t lan vadászcsizmákban. Sßf' Estélyi és séta czipők, valamint párizsi modelek a legelegánsabbb kivitelben és dús választékban.
