Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-16 / 3. szám

SZATMARMEGYEt KÖZLÖNY

40,000 mm. befogadó képességűre bővíttetett ki, és hogy gópbizományi üzletet állítanak fel. Az idei 34,014 K 17 f tisza nyereség felosztására nézve azt ajánlja a vezetőség, hogy ekét tételen kívül felszerelésből leirassék 1700 K, igazgatóság és felügyelőség jutalékaira 4775 K, osztalékra 750 részvény után (5°/o=20) 15,000 K, rendes tartalék alap dotálására 5597 K for- dittassék és 1444 K 60 f az igazgatóság rendelkezésére bocsáttassák. A tartalék alap az idei dotátióval 15,500 koronára emelkedik. Az osztalék f. hó 25-től kezdődőleg javasoltatik kifizettetni. Kegyelettel emlékezik még meg a jelentés néhai Sternberg Samu igazgatósági tagról, az intézet egyik alapitójáról.

— A .Fillérbank, mint szövetkezet Nagykárolyban“ most adta ki az 1909-iki működésére vonatkozó jelentését, amelyből közöljük a következőket: Az I. évtársulatnak van 623 tagja 3479 üzletrésszel; a II. évtársulatnak 242 tagja 1096 üzletrésszel, a III. évtársulatriak 83 tagja 423 üzletrésszel. Kiállított könyvecskék száma: 1015. Az 1909-ik évben váltótárcza állománya 573,961 koronára, törzsbetét tőkeállománya 186,760 koronára és takarékbetét állománya 219,194 koronára emelkedett. A múlt év nyereségéből az alapítási költségeket (682 K 19 fillért) teljesen leírta. Az 1909. évi nyeremény 12861 K 42 fillér, melyből az I. és II. évtársulat üzletrészeire 6 százalék jut. A veszteségi tartalékra 2300 koronát fordít. Összes veszteségi alapja az 1909. évi dotáczióval együtt 4000 korona. Az évi közgyűlés az intézet saját helyiségében ma délelőtt 10 és fél órakor lesz.

HÍREK.

— Főispánunk lemondása. Dr. Falussy Árpád főispán pénteken a változott politikai viszonyokra tekintettel lemondását Gr. Andrássy Gyula belügyminiszternek benyújtotta.

— Oltáregyleti estély. Az Oltáregylet ezidei II. estélyét január hó 23-án este 6 órakor a városi színházban tartja: 1. Zongora szám, játssza Gáspár Anicza. 2. Szónoki előadás. 3. Rákóczi lobogója, Szepessy-Kontor melodráma élőképekkel, zongora, harmonium, zenekar ’és énekkar

kísérettel. Szavalja Szentiványi Béla kegyesrendi tanár. 4. Hegedű solo, előadja Varga László. 5. Fotográfus, vígjáték 1 felvonásban. Jegyek kaphatók a rendezőségnél.

— Megfelebbezett közgyűlési határozatok.

Nagykároly város képviselőtestületének a 15,000 korona államsegély felosztása tárgyában hozott határozata ellen Lutz György gazdasági tanácsos és dr. Egeli Imre képviselőtestületi tag felebbe- zést adtak be.

—- Eljegyzés. Stronbentz Gizikét, Strobentz Péter és neje Latinovics Gizella leányát eljegyezte Péterffy József tart. huszárhadnagy, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár józsefvárosi fiókjának főnöke.

— Előléptetés. Szabados Kálmán, a helybeli csendőrség hadapródja hadapród zászlóssá neveztetett ki.

— Esküvő. Goldblatt Elizzel, Goldblatt Jakab mátészalkai földbirtokos leányával kedden kötött házasságot Müller Mór hódmezővásárhelyi gyógyszerész. — Kaufmann Oszkár bpesti nagy- kereskedő, Kaufmann Jakab polgártársunk fia ma köt házasságot Budapesten Kohn Jakab bu- torgyáros leányával, Irénnel.

— Eljegyzés. Komlóssy József, szatmári p. ü. számgyakornok eljegyezte Medvey Ilonát, Medvey Ede nyug. vm. levéltárnok leányát.

— Pénzintézeti közgyűlés. A helybeli Fillérbank ez évi közgyűlését ma d. e. fél 11 órakor tartja meg.

— Kaszinói közgyűlés. A helybeli régi kaszinó vizkereszt napján délután 5 órai kezdettel Dr. Jékel László igazgató elnöklete alatt közgyűlést tartott, mely alkalommal elhatároztatott, hogy mily lapok rendeltessenek meg és a lapokra vonatkozólag élénk érdeklődés mellett megtartatott a szokásos árverés.

— Színtársulatunk Nagybányán. Heves Béla színigazgatónk Nagybánya polgármesteréhez kérvényt nyújtott be aziránt, hogy augusztus 10-től kezdődőleg szeptember végéi»?, télen pedig havonként négy előadást tarthasson Nagybányán. A nagybányáik örömmel veszik az ajánlkozást, azonban a színi idény megválasztása ellen van kifogásuk, mert az időt alkalmasnak nem tartják.

— A helybeli Oltáregylet e hó 23-án tartandó estélyén dr. Wolkenberg Alajos szatmári theol. tanár szabadelőadást fog tartani.

— Uj kétkoronások. A korona számítás egyszerűbbé tétele czéljából a régi egyforintosok bevonása kezdetét vette és a közpénztárak a hozzájuk kerülő egyforintosokat ez év január elseje óta már a forgalomba ki nem adják. Ezek helyébe nálunk és Ausztriában is 50—50 millió kétkoronást és 100 millió egy koronást vernek.

— Hamis ötkoronások. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy vármegyénkben is nagy részben városunkban is hamis ötkoronások vannak forgalomban, melyekkel a még ismeretlen hamisítók különösen heti vásár napján vezetik félre a közönséget.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik felejthetetlen drága jó férjem elhunyta alkalmával lelkünkre borult nagy bánatban és kimondhatatlan csapásban igaz részvétük őszinte nyilvánításával lelkünk mérhetetlen fájdalmát enyhíteni igyekeztek, fogadják e helyen köszönetem nyilvánítását. Özv. Diczig Ádámné.

— Kivándorlás. Múlt év október 1-től 94 egyén adott be kérvényt a szatmári kir. ügyészséghez az útlevél elnyeréséhez szükséghez bizonyítvány kiadása iránt. A kivándorolni óhajtók közül Penészlekről való 21, Szaniszlóról 19, Mezőteremről és Krasznaszentmiklósról ll—11. Ve- zendről 10, Nagymajtényból 5, Feketefalváról, Portelekről, Kismajtényból, Béréből, Mezőfónyről és Csomaközről 2—2, Domahidáról és Király- daróczról 1—1.

— Halálozás. Szilágysomlyói Szilágyi Lajos volt tunyogi földbirtokos és mátészalkai főszolgabíró 73 éves korában Beregszászon elhunyt.

— Ezer koronás adomány. A múlt héten Hamburgban lefolyt IX. cionista világkongresz- szusra a magyarországi cionisták hatodik választókerülete Klein Vilmost, a szatmári bank vezérigazgatóját, a mozgalomnak lelkes munká* sát küldte ki delegátusul. Közbejött körülmények folytán nem mehetvén a kongresszusra, ismét felhasználta ezt az alkalmet áldozatkész szivének és nemes bőkezűségének kimutatására. Az Országos Szervezetnek ugyanis, miként a magyar- országi cionista szervezet központi irodája közzéteszi, meleghangú átirat kíséretében 1000 (ezer) koronát adományozott. A „Szatmári Cionista Egyesület“ csütörtök esti. ülésén úgy ezért, valamint a helyi egyesület részére beküldött 2oO (kétszáz) koronáért, amely összeg az igazgató ur évenkinti adományát képezi, hálás elismerésének és jegyzőkönyvi köszönetének adott kifejezést.

— Gyógyíthatatlan liba I — sziszegett a tenorista, de a leány megint csak kaczagott halkan, mintha ez volna a betegsége.

A viz most széles jókedvvel, harsogva himbálta testeiket s Szervánszky egy kissé megijedt, hogy társtalan marad a nagy vizeken, mert a hullámok megszöktették mellőle a kaczagó leányt. De a másik pillanatban egy örvényes hullám megint egymáshoz csapta őket s mielőtt még egy szót szólhattak volna, valami nagy hálóba kerültek együvé a levegőben. Aztán a háló lassan leereszkedett a földre, s egy hallgatag nagy ember utánuk nyúlt, kiemelte őket a szárazra.

— Hol vagyok? —fuvolázta Szervánszky, ahogy a színpadon szokta.

— Hol vagyok ? csipogta a leány is, mert ő is igy hallotta a színpadon.

Az a hallgatag nagy ember, — testét sötétbarna papi csuha borította, — mély basszus- hangon szólt:

— Az öngyilkosok szigetén vagytok.

A tenorista annyi bolond, exotikus operában játszott, hogy most sem akart meglepődni. Annyi intelligencziával, amennyi egy tenoristától telik, rábámult a nagy papra és semmit sem tudott mondani, de a leány hamar rendbe hozta magát, fejéről a tojáshéjat, szemeiből a fűszálakat, testéről a vizisást gyorsan letörölte s vidáman kérdezte:

— Élni kell az öngyilkosok szigetén, vagy le kell feküdni, mint a hallottaknak ?

A nagy pap rideg basszusa annyit mondott:

— Élni kell.

A leány tapsolt örömében.

— Nagyszerű. Hát élni fogok. Nem öltem meg magamat egy ilyen vén papagály miatt.

Vén papagály, — sziszegte a tenorista s a haját tépni akarta, de eszébe jutott, hogy a viz lemosta a parókáját.

A nagy pap egy sziklára ült s nem törődött tovább se a tenoristával, se a kis nyálassal, ügy tetszett, hogy a tengert lesi s hálóját kezében fogva uj érkezőkre várt. Távoli sziklákon más papok is látszottak, végtelen sorba annyi pap, mint égen a csillag, mindegyiknek kezében háló s mindegyik hallgatag.

Szervánszky megállóit zavartan, mint aki nem tudja a szerepét. A leány nem törődött vele, kaczéran a pap közelébe tánczolt.

— Tisztelendő uram, idegenek vagyunk s nem tudjuk a járást. Ha volna olyan kegyes.

A nagy pap félkarját meglendítette s hátrafelé mutatott. Ezen a mozdulaton túl egy szava sem volt. A leány eleinte tovább akart kérdezősködni, de amint hátranézett s az első furdulónál egy asszonyt látott meg, mást gondolt. Asszony beszédesebb lesz. Csinos puk- kedlit csinált a pap felé s megindult á szigeti asszony irányában. A tenorista lassan utána kullogott.

A fordulónál egyszerre eleven élet fogadta a jövevényeket. Népes utczákat láttak, emberek, kocsik, üzletek, templomok köszöntötték s feltűnő legfőlebb az volt, hogy az ég milyen hihetetlenül szürke, a lárma milyen halottan tompa, a levegő milyen babonásan reszkető. A házak ormán furcsa, istenes felírások ragyogtak. Az egyik azt mondta: „nem lehet az élet elől megszökni,“ a másik azt hirdette: „végig kell folytatnod, amit egyszer megkezdtél,“ a harmadikról az volt olvasható: „nem akkor halsz meg, ha te akarod, hanem akkor, ha az Ur akarja,“ a negyedik kategorikusan szólt: leéled,

ami hátra van,“ az ötödik sejtelmesebb volt: „majd eljönnek érted“ s egyáltalán minden házról szólt valami figyelmeztetés, amiből a szigetlakoknak meg kellett érteniük,hogy nincs öngyilkosság s aki azt hitte, hogy egy ugrással kiszökhetik az életből és gyötrelmeiből, vagy ostobaságaiból, annak rá kell eszmélni, hogy csak az öngyilkosok szigetére szökhetett, ahol folytatnia kell az életét gyötrelmeivel és ostobaságaival egyetemben.

A tenorista megbámulta a furcsa felírásokat s nem értette, de nem is törte tovább rajtuk a fejét. Nem arra való a tenoristafej, hogy törjék. A leány azonban már egészen felvidult s megszólította az első asszonyt, aki útjába akadt.

— Jó asszony!

Az megnézte a leányt s csöndesen mutatott balra.

A Szerelemvárosba menjetek.

— A Szerelemvárosba? — dadogott a kis kóristaleány.

— Hiszen szerelemből haltatok, ugye ?

— Igen.

Ott balra. A szerelemvárosban kaptok hajlékot.

A kóristalánynak eszébe jutott valami. Ravaszul kérdezte:

— Maga lelkem, melyik városba lakik?

— A Hiuságvárosban.

Ezzel a hiuságvárosi asszony már tovább is ment. Szervánszky értetlenül nézett utána, de a leány agyában már kezdett gyűlni a világosság. Úgy kell lenni, hogy a sziget külön szállásolja el a különböző öngyilkosokat s jut külön városrész a boldogtalan szerelem, a sértett hiúság, a tört becsület halottainak.

(Folyt, köv.)

WP Ugyanott egy tanuló fizetéssel felvétetik. MT LEGOLCSÓBBAN SZEREZHETŐK BE.