Szatmármegyei Közlöny, 1910 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-15 / 20. szám

Nagykároly, 1910. május 15. 20. szám. XXXVI. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI I.AP. ' SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: |[ ­............Megjelenik minden vasárnap. — ho vá a lap szellemi részét érdeklő || a hová a lap anyagi részét érdeklő FELELŐS SZERKESZTŐ : I ELŐFIZETÉSI ARAK. közlemények küldendők II közlemények küldendők jj rjr» ftMTflí ISTVÁíJ Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fi Száehenyi-u. 4. sz. KáGYKÁEOLYBAPI Jdkai-utcza 2. sz. ' ! Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre5 koron a Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. || Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ,Nyilttér“ sora 40 fillér Progpammbeszéd után. — ő. — Dr. Károlyi József gróf vá- laszlókerülelünknek a létesített pártközi megállapodás folyián egyedüli képviselője­löltje kedden délután mondotta el program- beszedet, melylyel részletesen lapunk más helyén foglalkozunk. Azonban jelöltünk személyere való tekintettel kötelességünk­nek tartjuk beszédével lapunk vezető he­lyen is foglalkozni, hogy bizonyos irány­ban megjegyzéseinket megtehessük. Elsősotban csak azt óhajtjuk, általá­nosságban megjegyezni, hogy a program­beszéd egész tartama, sőt a fogadtatás alatt is ugv viselkedett az intéző bizott­ság nagy részé, mintha Károlyi József gróf a helybeli függetlenségi párt jelöltje volna és mintha nem a választópolgárok pártkülönbség nélküli értekezlete állapodott volna meg , lelkesedéssel az uj jelölt sze­mélyében. És hogy ezt felhozzuk, annak oka az is, hogy meggyőződésünk szerint a Just párthoz csatlakozott helybeli függet­lenségi párttól epen olyan áthidalhatatlan ür választia el jelöltünket, mint akár ben­nünket. Örömmel látjuk, hogy az uj je­lölt bár a lüggetlenségi elvek talaján áll, azok követésében megtalálta azt a bölcs mérsékletet, amit mi ellenfelei is tisztelünk Kossuth Ferenczben és a mi meggyőződé­sünk szerint gróf Karolyi Józseí ehhez a párthoz áll a legközelebb, amit örömmel regisztrálhatunk es csak fokozza a róla táplált jó véleményünket, mert ki kell je­lentenünk, hogy jelöltünk reánk egy igen képzett es tehetséges férfiú benyomást kelti, kinek nagy és nemes ambiliói, önálló eszméi vannak és aki kiváló parlamenti fér­fiúnak fog bizonyulni. De jóleső örömmel constatáljuk jelöl­tünk beszédéből hogy a választójog két - deseben azon mérsékelt álláspontot követi, amelynek a munkapárt legnagyobb több­sége élén gróf Tisza Istvánnal hive, a mikor a magyarság suprematiájának meg­mentése végett szakit a közkeletű hang­zatos jelszavakkal és e kérdésben a ko­moly tanulmány szükségességét hirdeti, igazolva ezen álláspontjával is, inár fennen hangoztatott éles itélŐKépességét es önálló gondolkodását, de nyilvánítván egyúttal azt az irányt, amelyben haladni kíván. Hangoztatott pártállása szempontjából igazi jól construált beszéddel örvendeztette meg választóit és ott, hol szükséges volt, lelkesedést, tüzet öntő* beszédébe. Nem vagyunk azonban jelöltünkkel egy véleményen a politikai kérdésektől természetesen eltekintve a gazdasági kérdé­sek tekinteteben, főleg városunkat tekintve, a mikor itt köztünk, az ipari és kereskedő városban igyekszik hangulatot csinálni a szövetkezetek mellett, ami mint tudjuk iparos és kereskedő elleni actionak az eredménye. Nem enyhíti ezt az sem, hogy viszont sürgősnek találja a kereskedő osz­tály támogatását is, mert ez a két irány egymással homlokegyenes. Agrár szem­pontból megfejthető volna jelöltünk állás­pontja és eredményeden hangoztathatná falusi kerületekben, hol £ mezőgazda elem dominál, de itt városban kissé félreértésre adhat okot még felekezeti szempontból is, holott mi rövid megismerés után nem tételezzük fel gróf Károlyi Józsefről azt, hogy ilyen gondolatok vezették volna a szövetkezeti harcz proklamálásánál és valószínűleg nem szándékolt része volt beszédének az a kis elszólás a felekezeti nevelés kérdésében, amely mondásnak eb­ben a formájában városunkban talaja nem is volna, ami bizonyára akaratán kívül klerikális színezetet kölcsönzött beszede ezen részének. Egyébként azonban sok nemzeti ér­zés és buzgó aspiratió olvasható ki beszé­déből. Nemes szándék és dicséretre méltó ügyszeretet vezérlik vállalkozásában, a melyhez a magunk részéről szerencsét kí­vánunk és hisszük, hogy tehetségével és képzettségével meg fogja találni azt az utat, amelyen haladva, képviselői .szereplese önmagának dicsőséget hozó, kerületere nezve pedig eredményes, gyümölcsöző lesz. Adja Isten, hogy. igy legyen 1 VIOLA. Irta: Somogyi Endre. El fogjuk mondani, hogy mit tapasztal­tunk a kis leányról, akit Violának hívtak. Egyszer, nyáron volt és régen, névnapra mentünk, lehet, hogy Lajos-napra, de az se lehetetlen, hogy Samu-napra. Akkor még fiuk voltunk s vígan ugráltunk le a vonatról, a kis falusi állomáson. A pap fia mert hozzájuk mentünk, ott várt a bandával, mikor megér­keztünk a banda indulót játszott. Nagyon vidáman voltunk s a pap szolgá­jától megkérdeztük : — Gábor, van-e már valaki vendég ? — Instálom, nincsen — felelte Gábor — csak a Vigyola. Gábor értelmes legény volt, de már a Violát nem tudta volna másképen mondani. Nem is volt baj, mert ez a Viola tulajdonképen csak egy kis leány volt, a vasutas leánya, va­lami tizenhárom esztendős kis leány. Az arcza kerek, a szeme félénk, a haja szőke s nem lehet reá megesküdni, hogy az orczája nem volt-e maszatos az édességtől, vagy csak kiült rá a ezukor, mint a gyü­mölcsre? De az bizonyos, hogy a blúza sima volt, a kis rövid szoknyája pedig kemény s mikor lépegetett: a térdével mind ütögette a kis kemény szoknyáját. Szóval, falusi kis lány volt Viola s mi csak annyit mondtunk neki: ________________-- Alászolgája, Viola kis kisasszony, — aztán elmentünk a lugasba, ahol árnyékos volt s a papbácsiék ittak. Ott volt a pap bácsi meg a tiszttartó, a gépész meg a vasutas, — a Viola apja — a tanító meg a jegyző s két dézsában hideg viz, a hideg vízben pedig több üveg bor. Valószínű, hogy kártyáztak is, de ebben mi nem vettünk részt, iegfeljebb a pap fia, mert ez nagy játékos volt s elnyerte az öre­gek pénzét. A gépész lógatta is mindig a kis szőke képét: — Ez a Lajoska ur, ez a Lajoska ur, úgy játszik, mint egy főpap. A gépész nyilván azt hitte, hogy á theo- logián verseny kártyázásokat rendeznek s úgy nyerik el a püspökségeket és jó eklézsiákat négy ászszal. Délután itt forgolódtunk a férfiak és üve­gek társaságában s csak este vacsoránál láttuk újra Violát. Viola ott ült az asztalnál, nagyon egye­nesen és nagyon a fal mellett, de most még azt se mondtuk neki, hogy alászolgálja 1 mert ekkor már voltak ott nagy lányok és asszo­nyok is. Úgymint a jegyzőné, meg Zsuzsika, a pap bácsi lánya, meg a húga, Annuska, sőt városi lányok is voltak, akikről tudtuk, hogy főként azért jöttek ide, mert bizonyos, hogy falun vigabban és egészségesebben lehet tán- czolni, mint városon. Csakugyan igen vígan és egészségesen tánczol tunk, de mindig csak a jegyzőnél meg Zsuzsikával és Annuskával. Szegény Violával éppen nem tánczoltunk. Viola csak ült, ült a kis viragos díványon s ha nagyon néztük volna, észrevehetjük rajta, hogy inkább szo­morúan, mint álmosan néz minket, amint tán- ezolunk, a czimbalmost, amint zörget és Sá­toraljaújhely látképét, amint a falon függ. De mi nem törődtünk Violával, a jegyzőné különben is elbolonditott bennünket s azt hit­tük, hogy még a nagy lányokkal sem igen érdemes törődni, nemhogy az olyan aprókkal, mint Viola. A feketeszemü és szőkehaju jegy- zőnéről biztosan tudtuk, hogy mikor reggel lessz. mi fogunk mellé ülni a csengős kocsira, a jegyző ur pedig itt marad s berúgva kártyá­zik tovább hét napig. Reggel azonban a jegyzőné az urával ment el a csengős szekéren, ami ugyan csak azért történhetett meg, mert reggel felé már nem uralkodott a kellő rend. Meg valahogy arra a bus tényre is rájöttünk, hogy nekünk a reggeli vonattal visszafelé kell utazni, hát mi a vonathoz mentünk s kijött a czigány is, pedig annak nem kellett elutazni. Az állomás igy virágos jókedvben volt, mikor a vonat ér­kezett, de az utasok nem sokat csodálkoztak, mert mindjárt tudták, hogy itt névnap volt. Mikor végre elindultunk, az ablakba áll­tunk s láttuk, hogy a vasutas bácsi nagyon egyenesen áll a sinek mellett, a piros szalag fordítva van felhúzva a karjára, a bajusza pe­dig rálóg az állára. Az állomás ajtajában pedig Viola állott s kendővel integetett. Látszott, Oiosházi hízikenyér (alföldi) módszer szerint, orosházi nők által sütve, fehér és barna, naponta frissen Nagy­károlyban kizárólag csak Fischer Vilmosnál kapható. Honvéd-utcza 7. szám. Vidéki megrendelések is elfogadtatnak. A kenyérelőállitás tisztaságáról és a készítési módszer- : ről bárki meggyőződhetik.

Next

/
Thumbnails
Contents