Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY Vármegyei ügyek. — Kinevezések. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja Dr. Sárközy Adorján nyir- acsádi lakost az avasujvárosi főszolgabírói járásba járásorvossá, az ujjonnan rendszeresített avasujvárosi főszolgabírói hivatalhoz pedig Latkóczy Ferencz szatmári lakost járás Írnokká kinevezte. — Vármegyei bizottságok újjáalakítása. A f. hó 8-án tartott közigazgatási bizottsági ülésen egynéhány bizottság újjá alakíttatott és g edig következőkép: Fegyelmi választmány \ Dr. löszörményi Emil, N. Szabó Antal, Kacsó Károly, Plachy Gyula rendes tagok, Luby Béla, Bodnár György póttagok. Árvaiigyi felebbviteli küldöttség-. Böszörményi Zsigmond, Papp Béla rendes, Szalkay Sándor póttag. Erdészeti albizottság: Ilosvay Aladár elnök, N Szabó Antal alelnök, Kacsó Károly rendes tag. Il-od fokú erdei kihágási bíróság: Jármy András, Luby Géza, Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond rendes, Szalkay Sándor, Kacsó Károly, Plachy Gyula, Madarassy Dezső póttagok. Pótadó elleni felszólamlást küldöttség: Plachy Gyula, Jármy András, Papp Béla, Kacsó Károly rendes tagok. Munkásügyi albizottság : Dr. Böszörményi Emil, Madarassy Dezső, Jármy András, Jékey Zsigmond rendes, Böszörményi Zsigmond, Kacsó Károly, Bodnár György, Luby Béla póttagok. Járásbirósági fogházvizsgálatra kiküldettek : Fehérgyarmatra Luby Géza, Erdődre Böszörményi Zsigmond, Szinérváraljára Böszörményi Emil dr., Mátészalkára Szalkay Sándor, Nagybányára Kacsó Károly. Elnök kinevezte az árvaügyi felebbviteli küldöttségbe Jékey Zsigmondot, Madarassy Dezsőt rendes és Jármy Andrást póttaggá. A börtönvizsgáló küldöttségbe Kacsó Károlyt, Plachy Gyulát, Papp Bélát és Luby Gézát. — Értekezlet a szatmármegyei székhely- kérdésben. Á nagykárolyi, mátészalkai, erdődi és fehérgyarmati járásból Luby Zsigmond daróczi nagybirtokos, megyebizottsági tag kezdeményezésére és meghívása következtében folyó hó 7-ód nagyszámú vármegyei bizottsági tag gyűlt össze értekezletre a nagykárolyi városháza tanácstermében. Az értekezletet, amelynek czélja állásfoglalás volt a megyei székhely kérdésében, Luby Zsigmond betegsége folytán Papp Béla országgyűlési képviselő nyitotta meg, akit az értekezlet elnökévé választván, rövid beszédben ecsetelte, hogy a szatmári székhely-párt által kiadott emlékirat tartalmával szemben az értekezletnek czélja kimutatni azt, hogy Szatmárvármegye székhelyének Nagykárolyban kell megmaradnia, annyival is inkább, mert mindazok a feltételek, amelyek vármegyei székhelytől megkövetelhetők, Nagykároly városában vannak meg. Ezután dr. Kovács Dezső ügyvéd, az értekezlet jegyzője felolvasta a nagykárolyi székhely párt emlékirattervezetét, amely történelmi, politikai, közigazgatási, közlekedési, pénzügyi és nemzetiségi indokokkal mutatja ki és statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy Szatmár vármegye székhelyének Szatmárra való áthelyezése úgy megyei, mint állami tekintetekből és különösen a magyarság szempontjából rendkívül hátrányokkal járna. Az értekezleten megjelentek az emlékirat tervezetet egyhangú helyesléssel fogadták el szerkesztőjének Dr Kovács Dezsőnek és a megjelent vidékieknek köszönetét nyilvánítottak és elhatározták, hogy azt kinyomatva a kormány tagjainak, az államtitkároknak, országgyűlési képviselőknek és Szatmár vármegye összes bizottsági tagjainak meg fogják küldeni. (E tárgyra még visszatérünk. Szerk.) Közigazgatási bizottsági ülés. _ Szatmárvármegye küzigazgatási bizottsága folyó hó 8-án dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt rendes havi ülést tartott, amelyen a bizottság tagjai Böszörményi Zsigmond, Jékey Sándor, Szalkay Sándor és Jármy András kivételével valamennyien megjelentek. Jékey és Szalkay b. tagok távolmaradásukat nem jelentették be, amit az ülés elnökéneb indítványára jegyzőkönyvbe vétetni határoztak. Mielőtt a rendes ülés kezdetét vette volna, Ilosvay Aladár alispán megragadta az alkalmat, hogy az uj év küszöbén a közigazgatási bizottság nevében a főispánt nehány meleg szóval üdvözölje. Megemlékezett a múlt év egyöntetű, czéltudatos munkásságáról és a szép eredményt főleg a főispán előrelátó iigybuzgóságának tudja be. Kérte ezek után, hogy úgy tudását, mint jóakaratát a jövőben se vonja meg a főispán a vármegyétől, hogy még számos éven át érezhessék áldásos, odaadó munkásságának gyümölcsét. Szavait élénk éljenzés kiséretében elnök éltetésével fejezte be. Következő felszólaló N. Szabó Antal bizottsági tag volt, aki az újév alkalmából a bizottság tagjai nevében nemcsak a főispánt, hanem az alispánt is a légszívólyesebb hangon üdvözölte. E beszédet is lelkes éljenzés kisérte. Dr. Falussy Árpád főispán meghatottságtól érzékeny hangon válaszolva az elhangzott beszédekre, rövid szavakkal reprodukálva, a következőket mondotta: Szivem mélyéből köszönöm a m. t. bizottság tagjainak szerencse- kivánatait. Az elhangzott beszédekből azt érzem ki, hogy irántam a bizottság bizalommal és szeretettel viseltetik. Ez a bizalmi megnyilatkozás fog nekem a jövőben is erőt adni ahhoz a munkához, mely reám, fontos állásom betöltésénél háramlik. Majd arról emlékezett meg, hogy használja fel a vármegye minden erejét, és a fejlődés terén igyekezzék minél értékesebb, minél maradandóbb eredményeket elérni, mert jöhet idő, amikor szükség leend a vármegyének a most megszilárdított pozicziójára támaszkodnia. Szavai végeztével ismételten köszönetét nyilvánította a szives megemlékezésért, mely után a délolaszországi földrengés által sújtott szerencsétlenekről emlékezett meg. Tudatta, hogy nemcsak a külföldön, hanem hazánkban is nagyszabású segély akczió indult meg Vaszary Kolos bíboros herczegprimás, Wekerle Sándor miniszterelnök és Kossuth Ferencz keieskedelemügyi miniszter védnöksége alatt, továbbá, hogy egy nagy országos bizottság van alakulófélben, amelybe — a védnökök felkérésére — belépnek a törvényhozás mindkét házának tagjai, a vármegyék főispánjai és alispánjai, a városok polgármesterei, továbbá a hivatalnoki és bírói kar vezetői és tagjai nagyszámmal, a kereskedelmi, ipari és pénzügyi körök vezetőségei s kivülök a társadalom kitűnőségei közül igen sokan. A nagybizottság mellett, mely már legközelebb végleg megalakul, ugyancsak a védnökök kérelméro szü- kebbkörü végrehajtó-bizottság alakult, amely Szterényi József államtitkár elnöklete alatt hozzáfogott a programm gyakorlati végrehajtásához. Ide vonatkozó szavait azzal fejezte be, hogy: a segélyezésnek gyorsnak kell lennie, miért is felhívta a jelenlevőket a később hir- lapilag nyugtázandó adakozásra, mely nyomban meg is történt s melynek eredményét lapunk hírrovatában hozzuk. Az altspáni jelentés, melyet dr. Péchy István vármegyei főjegyző olvasott fel, különösebb feljegyezni valót nem tartalmazott s azt egyhangúlag vették tudomásul. A jegyzők referádái szintén tudomásul szolgáltak. A szakreferensek következő jelentésekkel szolgáltak : Árvaszéki íjyek. Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök a következőkben tette meg jelentését: 1908. deczember hóban a régibb hátralékkal együtt elintézés alá vétetett 2314 darab, ebből elintéztetett 2244 darab, maradt hátralék 70 datab. Az árvaszéki iroda és kiadóhivatal ügyforgalma a következő volt: A kiadóhivatalba érkezett 2244 darab, régibb hátralék volt 13 darab, ebből leíratott 2257 darab, hátralék nem maradt. sával. Aztán mozgékony, beszédes és szóval is, mozdulattal is mindenkép előtérbe helyezi a leányt. Ápró fondorlatoktól sem riad vissza s hadvezéri ügyességgel vezeti a támadást a tánezosok csoportja ellen. Mindig tudja, sót szinte ösztönszerüleg megérzi, mikor lépjen közbe bátorító szóval és mikor vonuljon diszkrét hallgatással félre. Ha kell, irányítja a társaságot, vagy hallgatásra int, elméskedik, tréfál és hizeleg. Rendesen nem vész kárba a fáradsága, mivel leánya vagy védencze sokat tánezoi; de az is megtörténik, hogy maga sokkal jobban mulat; mert vannak fiatalemberek, kiknek a tömjénezés mindennél előbbrevaló, még ha hervadt ajakról is száll feléjük. III. A férfi gardedám. Ha unokafivér, vagy fiatalabb nagybácsi a gárdirozó, akkor legfőbb kötelességének tartja tánczosokról gondoskodni. A legrosszabb esetben ő robotolja le a gárdirozott hölgygyei az összes tánezokat. A férj a gardedám szerepében különféleképen viselkedik. Első szerelmes, vagy udvarias, ki mindig a felesége körül forgolódik, apró figyelmességekkel halmozza el, sőt néha egy-két tánezra is felkéri. Aztán végre is mogorván húzódik meg valamelyik sarokban. Mogorvaságának főoka néha a féltékenység, sokkal gyakrabban azonban a temérdek báli kiadás. Végül vannak kedélyesek, kik zavartalan étvágygyal és boldog megelégedéssel telepednek le az étkező asztalhoz, vagy a kártyá- zók közé. A gárdirozó apákat szintén a mogorvák, vagy a kedélyesek osztályába sorolhatom. Elenyésző kisebbségben akadnak köztük úgynevezett figyelmesek is, kik idejük javarészét a bálteremben töltik, mig a többiek többé-kevésbé sorsára hagyják, vagy a jobbik esetben ismerőseik jóindulatára bízzák a leányt. A figyelmes apának minden zsebe zsúfolva van apró toalett-kellékekkel, amelyekkel néha ismeretlen hölgyeinek is szolgál. Olykor már majdnem elbóbiskol ő is, de amint meghatottan összesúgnak mögötte a gardedámnénik, hogy: — Milyen figyelmes, jó apa! — azonnal gavallérosan kihúzza magát és ha kell, hűségesen kitart őrhelyén kivilágos-kivirradtig is. IV. Az ünnepelt tánezosnö. Ő maga lehet szép, csinos, kedves, szellemes és kitűnő tánezosnő, vagy pedig mind ennek az ellenkezője; az édesapja azonban mindenesetre előkelő állású, vagy legalább tekintélyes vagyonnal rendelkező úriember. A leánynak rendesen egész udvara van. Egy körtánezért négy-öt tánezos versenyez, akik majd elolvadnak a szeretetreméltóságtól, különösen ha az apa véletlenül feléjük pillant, vagy esetleg figyelemmel kiséri őket. Az ünnepelt tánezosnő viselkedése most már attól függ, hogy milyen mértékben okoskodó természet és mennyire csiszoltak az érzé- sei. Ha elfogult és tisztán csak magának tulajdonitja a sikert, akkor sugárzik, ragyog, nevet és diadalmaskodik. Ellenkező esetben — ami csak bizonyos koron túl és akkor is elég ritkán fordul elő — bensőleg lenézi az egész tolokodó hadat, kifelé azonban mosolyog, nyájaskodik, tánczol és mulat. Mert mégis van abban valami édesen szédítő, hogy körülötte lebzsel a fiatalság szine-java, mig a többi leányt csak mérsékelten, szép sorjában tánczol tátják, vagy egyáltalán észre sem veszik. Az ünnepelt tánezosnőben gyakran felébred a gúnyolódó kedv és még gyakrabban a szeszélyes elbizakodottság. Az eiső esetben kegyetlenül megszólja a ,pihegő“ tánezosnőket, a tánezosokat, sőt csípős nyelvecskéje még a vele foglalkozó fiatalokat sem kíméli; a második esetben pedig zsarnok módon rendelkezik udvarával, parancsoka; osztogat, tánezokat ad és visszavon, kitüntet és lesújt. Az ünnepeltek közül való az omlatag tánezosnő is, ki regényes pózban a tánezosok vállára hanyatlik és úgy hurczoltatja magát. A tánezosok pedig tűrnek, szenvednek és mulattatnak, mert hátha az ünnepelt hölgy apja méltányolni fogja a buzgalmat és lankadást nem ismerő fáradságot? V. A hamupipőke. Rendesen igénytelen külsejű, mérsékelten ügyes tánezosnő, kinek igen kevés ismerőse van a bálteremben. Lehet azonban bájos, mint a tavasz és a mellett szenvedélyes tánezosnő, még sem veszik észre és nem méltányolják ki n ü ins “KT MATT -KÉPEKET kivitelben készíti, mégpedig legmtánosbb árakon! tisztelettel értesíti a n.é. közönséget, hogy Kossuth-utcai műtermében
