Szatmármegyei Közlöny, 1909 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
Nagykároly, 1909. Január 10 2. szám XXXV. évfolyam. W POLITIKAI LAP. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL: hová a lap szellemi részét érdeklő II a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők || közlemények küldendők Széchenyi-u. 4. sz. .NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 59. szám. Telephon 56. szám. FŐSZERKESZTŐ: DR. PíLISY ISTVÁN, országgy. képviselő. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR ANTAL ISTVÁN. ===== Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes számi m Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér Návayádák. — ő.— Minden újságolvasó ember, ki újságolvasás alatt nemcsak a lap hasábjainak az apróhirdetésekig, vagy fordított irányban való keresztül nyargalásót érti, csodálkozással tapasztalhatta, hogy a közismert reactiós orgánumok a napokban egy, a messinai borzadalmakat és a székes- fehérvári tragédiát szerintük háttérbe szorító eseményről emlékeztek meg per longum et latum, a tőtük már megszokott hangon és szellemben: Návay Lajos makói beszédéről. Ha csak arról volna szó, hogy ezeket a mükirohanásokat kellő értékére leszállítsuk, úgy nem is foglalkoznánk a kérdéssel. Azonban magasabb, országos és nemzeti érdekek parancsolják, hogy e helyen, hol a hét legaktuálisabb eseményei képezik megvitatás tárgyát, foglalkozzunk Návay Lajos beszédével, annak azon részéve], mely liberális felfogás dolgában ez ország több milliónyi Návay Lajosának gondolkozását, óhajtását, legfőbb vágyait tükrözteti vissza. Az az óhaj és az a meggyőződés, „hogy nem is messze élünk attól az időtől, mikor a liberális zászló kibontása minden liberális magyar embernek kötelessége lesz“, napról-napra fokozódó erővel PARCZA. Báli alakok. — A „Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárezája. — I. A mártír gardedám. Fény mellett az árnyék, az üde tavasz mellett a hervadó ősz, vagy fehér tél a mártir gardedám, kire nézve a legnagyobb báli éjszaka átvirrasztása is egy kínos kötelesség, vagy szomorú robot. Ámde a mártir gardedámok is kétfélék. Az első csoport többnyire az anyákból és ritkábban a kölcsönösen együttérző hölgyrokonokból áll, kiknek merő aggodalom és kétség- beesés az éjszakájuk. Különösen jellemzi őket az örökké nyugtalan, szorongó arczkifejezés és tétova pillantás, amelyben valami meginditóan bus riadtság lappang. Minden táncz előtt rettegnek, hogy: na, most nem viszik a leányt! — más alkalommal pedig az ejti őket kétségbe, hogy talán túlsókat is tánczol a gyerek. Ha ülni hagyják a leányt, együtt szenvednek vele 8 átérzik a mellőztetés minden keserűségét és gyötrő szégyenét. Mikor pedig a kis bálozó- nak nagyon is kijut a tánczból, csendesen sover gyökeret minden hazafiasán gondolkozó magyar ember szívében. Meggyőződésünkké, egyik életalkotó elemünkké válik ma már az a tudat, hogy el kell jönnie rövidesen annak az időnek, amidőn Magyarország felett dicsőségteljesen fog kibomlani a kberalizmus zászlója, amidőn minden józanul gondolkodó magyar ember hátat fog fordítani annak a pártnak, annak a szövetkezetnek, mellnek leplezetlenül kimondott czélja ismét felépíteni az évtizedes munka árán ledöntött azokat a falakat, amelyeket a nemzet erősítése helyett a nemzet gyengítése czéljábol emeltek bűnös kezek, amelyeknek kimondott czélja volt válaszfalat huzni magyar és magyar közzé és széttagolni a nemzetnek a külellenségekkel való harczban a nélkül is meggyengült erőit. Makói beszédért, országos viszhangot előidéző nyilatkozataiért nem akarjuk dicsérni e helyen Návay Lajost, mint ahogy nem szoktunk dicsérni önkit, ki kötelességét teljesiti. De meg kell rónunk e helyen azokat, magunkat és mindenkit, azt a több milliónyi embert, akikben Návay Lajos gondolkozása hasonló érzést és gondolkozást nem keltett, hanem talált, hogy a liberalismus eszméjében rejlő, pánkodnak, hogy: ugyan pihenj már, meg fog ártani, belebetegszel, menjünk haza! Hanem azért ott maradnak a legutolsó újrázásig és mikor végre mégis hazamennek, hát úgy érzik magukat, mintha valami fárasztó, de győzedelmes ütközetből kerültek volna visza. Különben ők azok, akik szigorúan ellenőrzik a fagylalt evést, a limonádét melegen hozatják és hazamenetelkor tömérdek gallérba, sálba és kendőbe bónyálják a bálozó leányt. A második csoport ritkán az anyák, többnyire azonban a nagynéninek és más távolabbi bölgyrokonok, esetleg a nagymamák közül kerül ki. Leggyakrabban simára fésült fejű alakok, kiknek ódivatú öltözéke az ősz tompa, hervadó színeire emlékeztet. Az első tánczokat még éber figyelemmel kisérik, sőt néha egy pár vidám szót is ejtenek. Az első négyesnél azonban a pillantásuk már mélázva, szórakozottan kószál szerteszét és éjfél felé úgy érzik, hogy legszívesebben elaludnának ott ülőhelyükben. Éjfél után kis ideig még hősies erővel küzködnek az álom ellen, de a tartásuk görnyedt, fejők lekonyul, arczuk közönyös, fáradt, unott és szempillájuk minduntalan lecsukódik. Ha ilyenkor hazamennek, már a kocsiban rákezdik a szundikálást; ha ellenben pirkadásig Magyarországra nézve megbecsülhetetlen nemzeti kincset még mindig a meg nem nyilatkozás béklyóiban tartják és még mindig nem tartják elérkezettnek az időt arra, hogy a magyar közéletről és a magyar társadalomról lerántsák, ha kell erőszakkal, a reakczió reáboritott fekete leplét, amely alól sohasem log kisugározni a magyar nemzeti eszme és a melyen keresztül sohasem fog színeiben pompázni a magyar trikolor, hanem amelynek áldozatai nem számolva a magyar nemzet, a magyar társadalom fentarthatásának követelményeivel „a vallásos, az erkölcsi elveket politikai czélokra akarják kihasználni sokszor még az ország határain túlterjedő politikai czélokra is“. Ezért nem látjuk mi Návay beszédében azt, amit belőle kiolvasni akarnak, hogy az szembehelyezkedés a kormánynyal, ellenben osztjuk az „Alkotmány“ azt a nézetét, hogy ez a beszéd megérdemli azt, hogy pellengérre állittassék, de csak azért, mert szégyene a magyar közéletnek és a magyar társadalomnak az, hogy ennek kellett elhangzania, hogy felrázza álmaiból a liberálizmus milliónyi hivét. ott maradnak, akkor lankadtan csuklanak össze, vagy pedig egészen megmerevednek. Mindkét esetben mintául szolgálhatnának az apathikus megadás, vagy önfeláldozás szobrához. II. Az agilis gardedám. Lehet mama, nagynéni vagy más hölgy- rokon is, azonban mindenesetre élénk kedélyű hölgy, kiben adott alkalommal ugyancsak felszabadul az. elszunnyadt ifjúkori pajzánság és elevenség. Öltözéke lehetőleg divatos, olykor szinte kaczér árnyalattal, feje csinos, arcza mosolygó, nyájas és biztató. Már a belépésnél sasszemekkel méri át a terepet s lehetőleg a legjobb helyre, vagy legalább is annak a közelébe vezetteti magát. Aztán szemügyre veszi a társaságot. A többi hölgykisérőt egy rövid áttekintéssel elintézi; a bálozó hölgyeket pedig kicsit huzamosabban szemléli s olyanformán villan át rajtuk a pillantása, mint a gladiátoré az ellenfélen, mielőtt összemérné vele erejét. Végre pillantása megpihen a tánczosok tömegén. Mialatt magában villámgyorsan osztályoz, csoportosít, kiválaszt, lebirál, fölmér, összebasonlit és következtet: kifelé csak úgy sugárzik, mosolyog, biczczent, sőt kaczérkodik is. Bátorító tekintetet vet a fiatalokra, hívja, dicséri, buzdítja és simogatja őket a pillantáAlant jegyzett farsangi czikkek u. m.: csipke, szalag, virág, keztyü, fűző, legyező, pipereszappan, parfüm, púder, beniner báli belépő, selyem és gáz schál, hattyú- prém, nyakrüs, berliner és batiszt blouz, női fehér alsó alj, menyasszonyi koszorú, fátyol, divatos melltü, gyöngy, női és férfi nyakkendő, puha férfiing és még sok e szakmához tartozó czikkek X T TP Xp "ERE T IkJ Á X"' uri ^ nöldivat, rövid-, kézimunka- és játékáru megbízható keresfcidőiUl ^ ^ ^ Nagykárolyban, Hadnagy Ignácz ur házában. BX Ugyanott egy tanuló felvétetik. 40—
